2019. május 25., szombat

Ania Ahlborn: Vértestvérek

május 25, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Brother (2015.)
Kiadta: Agave (2016.)
Oldalszám: 256
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem: 
Nagyot csalódtam ebben a könyvben. Sokkal, de sokkal többre számítottam a fülszövegét olvasva. Lényegében egy kis semmiség. Nem mondhatnám, hogy izgalmas, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Vérre számítottam, mocsokra, undorra. És bár persze, nem épp egy romantikus sztori, de ennél azért keményebb történetre vágytam a fülszövegéből és a borítóból is kiindulva. 
Nem egy tipikus rémtörténet, nem thriller, pszicho-thrillernek is gyenguska, krimi meg főleg nem, igazán azt se tudom hová lehetne sorolni azon kívül, hogy számomra a nem ajánlom kategória.

A világ végén van egy házikó, ahol apuka, anyuka él a három felnőtt gyerekükkel. Michael 19 éves, Misty 21, Rebel 23. 
A szerző nem sokat teketóriázott, egyből belevágott a sűrűjébe, már az első oldalakon sikítozik egy lány, akire a halál vár. Ugyanis ebben a sztoriban fiatal lányokat rabolnak el, ölnek meg, esznek meg, szóval azért megvan benne az undiság és az olvasóban motoszkáló gondolat: miért? Hát, számomra a kérdésre adott válasz nem éppen kielégítő.
A szülők-gyerekek és a gyerekek-gyerekek közti viszony sem épp egyszerű, ráadásul elég nagy titkot cipelnek magukkal a gyilkolászáson kívül.
Aztán egy napon a szellemileg picit elmaradott Michael megismerkedik egy fiatal lánnyal, aki felkelti az érdeklődését. A drága bátyus pedig ördögi és beteg tervet eszel ki. Olyat, amin igazán meg se döbben az olvasó majd.

"A stoppolásnak megvannak a maga veszélyei, és az, hogy valaki egy autó csomagtartójába zárja őket, az egyik ilyen veszély."

Valahol mélyen onnantól kezdve, hogy Alice felbukkan a színen, sejteni lehet, hogy mi a sztori lényege és mi lesz a vége. Nem döbbentem meg és csalódott is vagyok emiatt.

Milyen is akkor a Vértestvérek? Tipikusan egyszer olvashatós olvasmány, de szerintem inkább keressetek mást helyette, ha borzongani akartok, mert ehhez ez a könyv kevés. 

2019. május 21., kedd

Laetitia Colombani: A hajfonat

május 21, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: La Tresse (2017.)
Kiadta: Kossuth (2018.)
Oldalszám: 208
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Hiába jelent meg 1 éve ez a könyv, én bizony egészen addig nem is hallottam róla, amíg a kezembe nem nyomták, hogy: Olvasd el! Különösebben nem mozgatott meg a borító és a fülszöveg sem, de mivel nem egy hosszú olvasmány, így nem gondolkodtam sokat azon, hogy belekezdjek-e avagy sem. 200 oldalt lazán el lehet olvasni két este, elalvás előtt. 

Most pedig, ahogy itt ülök a laptop előtt, félve pötyögöm be a sorokat. Ugyanis ez a rövid történetecske jóval több, 200 oldalnál és nagyon szeretném, ha ezt a bejegyzésem olvasása végén éreznétek is! Nagyon szeretném, ha a végén egy gondolat cikázna csak a fejetekben: El kell olvasnom nekem is ezt a könyvet! Ugyanis A hajfonat könnyed könyvecske, de nagyon elgondolkodtató és 200 oldalban is sok mindent tud tanítani az olvasójának.

A könyvnek 3 főszereplője van.
Smita Indiában él és "érinthetetlen". Nem azért, mert áldott a származása miatt, épp ellenkezőleg. Az emberek megvetik, ha látjátok elfordítják a fejüket, nem érhetnek hozzá, érinthetetlen. Egy semmi a szemükben. Ráadásul Indiában él, ahol ugyebár nőnek lenni, semennyit sem ér. Bátran meg lehet erőszakolni, megölni, nincs vagyona, ha meghalt a férje nem is létezik többé. Ha láttátok "A kis menyasszony" c. sorozatot (sajnálom, hogy végül a többi évadot nem adták le itthon), akkor rápillantást kaphattatok már arra, hogy XXI. század ide vagy oda, de Indiában milyen is nőnek lenni. Szóval Smita. Van egy 6 éves kislánya és elhatározza, hogy neki más lesz élete, mint neki és ezért tenni is hajlandó. De vajon van-e esélye vagy a származása megpecsételte az ő életét is?
Giulia Szicíliában él és a családjának parókakészítő műhelye van. A fiatal lányra kemény döntés meghozatala vár majd. Vajon képes lesz helyesen dönteni?
Sarah Kanadában elismert ügyvédnő. Túl van két váláson, egyedül neveli a gyermekeit és mindeközben szilárdan tartja a társadalmi helyét. Tipikus amazon, semmi se rendíti meg. Küzdött a pozíciójáért, a gyerekeit háttérbe szorította, majd jön az arculcsapás az élettől: kiderül, hogy súlyos beteg. Vajon mi számít igazán ilyenkor?

A három nő története egy pici szálon összefonódik a vége felé, de igazán külön-külön fontosak csak. 
Mindegyikük nagy terhet cipel a hátukon, mindannyian mások, de mégis ugyanolyanok: erősek, nem lehet eltiporni őket, bátrak, tettre készek. 
A kedvencem Sarah volt. Ez a kőkemény szívű, erős asszony, aki élete során sok rossz döntést hozott a karrierje miatt. Aztán amikor kiderül a betegsége, csak ül élete romjain és mégis képes a felállásra. A porból való kiemelkedésre, önmaga újbóli felépítésére.

"Nem muszáj jó családba születni ahhoz, hogy bátor legyen az ember."

Smita karakterén keresztül láthatjuk azt, hogy a származás csak egy dolog. Csak akkor pecsételheti meg az életünket, ha ezt hagyjuk. Ha merünk bátrak lenni és tenni érte, akkor legalább esélyt adunk magunknak és elmondhatjuk, hogy amit tudtunk, azt megtettük.
Giulia megmutatja, hogy mindenki képes egy perc alatt kislányból, erős nővé felnőni, ha a sors úgy hozza. 
Sarah pedig .... igazán mi a fontos az életben: a karrier vagy a család? Amikor minden összedől a fejünk felett, mi tart ki mellettünk: a karrier vagy a család?

Olvassátok el ezt a nagyon könnyed történetet! Összességében egy kis semmiség, egyáltalán nem nagy szám, de ugyanakkor meg mégis!

2019. május 19., vasárnap

moly TOP10- 2019. április

május 19, 2019 0 Hozzászólás
Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.


Mely könyvektől búcsúztunk áprilisban

Így lettem ➤ 3 hónapig volt a TOP10-ben
Szeress és akarj ➤ 1 hónapig
Nagyképű öltönyös ➤ visszatérő volt 1 hónapra
A ​második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van ➤ 1 hónapig volt
Gravitáció ➤ 3 hónapig volt a listán
A pártfogó ➤ 1 hónap után esett ki
Akarlak, Adam Connor ➤ szintén 3 hónapig bírta


Melyek lettek az újak

After- Miután
Szer'usz világ
Halálos fehér
Királyi szerető
Szajha
Miután összecsaptunk
Leányrablás Budapesten (visszatérő)


És amelyek tartották a helyüket

Vera ➤ 2. hónapja van a listán
Szárnyak és pusztulás udvara ➤ 4. hónapja
Harry Potter és a bölcsek köve ➤ 2. hónapja


Melyeket olvastátok ezek közül?

Én a HP-t és a Leányrablás Budapestent.

2019. május 17., péntek

Michelle Obama: Így ​lettem

május 17, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Becoming (2018.)
Kiadta: HVG (2018.)
Oldalszám: 440
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Az önéletrajzi könyvekkel mindig az a bajom, hogy tudja a fene mi igaz bennük és mi nem. Hisz milyen könnyű megmásítani a múltat! Egyszerűen csak másképp írom le és az olvasók többsége úgy is elhiszi, mert csak az villog a fejük felett, hogy ez egy önéletrajzi könyv, minden igaz benne. Aztán meg csak az tudhatja, akinek az életéről ténylegesen szól.
Na de vonatkoztassunk el ettől és nézzük Barack Obama feleségének az önéletrajzi könyvét, ami bizony levettem a lábamról teljesen. Annak ellenére is, hogy tudja a fene mi igaz belőle és mi van felturbózva. Mindenesetre bekajáltam belőle mindent, mert jól van megírva, mert olvasmányos, mert Michelle szerethető és mert CSAK.

A könyv Michelle gyerekkorától kezdve egészen addig tart, amíg át nem adták a stafétabotot Trumpéknak. 
Egész részletesen leírja, hogy milyen volt a gyerekkora, a környék ahol élt, milyen volt az iskola, hogyan jutott fokozatosan előrébb annak ellenére is, hogy a származása miatt nem épp a legjobb helyről indult a rajtvonalnál. 
Aztán kitér a férjével való megismerkedésükre, majd arra a szép fokozatosságra, míg végül a Fehér Házba kerültek. 
Ha összességében nézem, terjedelem tekintetében több információra számítottam arról a bizonyos 8 évükről, de nyilván sok mindenről titoktartást ígértek, nem mesélhetett, stb. Lehet, így is örülhetünk azoknak a morzsáknak, amiket elhintett nekünk, milyen is az Amerikai Elnöknek és a családjának az élete.

"Türelemre és keménységre is szükség van, ha valakivé akarunk lenni. Azt jelenti, soha nem felejtük, hogy mindig lehet többet tenni, fejlődni."

Összességében a könyv tényleg jól van felépítve. Elkezdi az alapoktól és szép fokozatosan, nem rohanva építi fel, amíg el nem jutottak a csúcsra. Szerettem olvasni, olvasmányos volt és ami hatalmas előnye, hogy egyáltalán nem a megszokott száraz, tényszerű, uncsi önéletrajzi könyvek közé tartozik. Igazából olyan volt, mintha egy regényt olvastam volna! Izgalmas volt, nagyon olvasmányos és mindig vártam, vajon mi vár a következő oldalon.

A könyv üzenete sem elhanyagolható, úgy gondolom hogy hatalmas reményt tud adni azoknak az olvasóknak, akik úgy érzik, hogy a származásuk miatt nem sok lehetőségük van az életben. Michelle sem az élvonalból startolt, de kitartással, kemény munkával fokozatosan előrébb jutott. És valljuk be: gondolta volna a fene anno, hogy egy "néger" elnöke lesz az Egyesült Államoknak! Én konkrétan emlékszem arra, hogy anno kijelentettem, tuti nem ő lesz az elnök. Hisz túl voltunk már 2001-en, próbálták a sárba tiporni Obamat a származása, állítólagos iraki kapcsolatai miatt és mégis. 

Elég részletesen kitért a kampányolása, miken mentek keresztül, hogy zajlott le. Hogy mennyire magányos volt az életük, hisz a férjének feszt utazgatnia kellett, egyedül maradt otthon a két kislányukkal, mellette dolgozott, stb. Aztán jöttek az elnöki évek, a megfelelési kényszer, az állandó félelem, még több elfoglaltság, nem lehetett könnyű. És persze a folyamatos célkereszt a hátukon, nekik kétszer annyit kell bizonyítaniuk, mintha "fehér" elnöke lenne az Államoknak. 

"Létezik egy ősrégi bölcsesség a fekete közösségben: „Kétszer olyan jónak kell lenned, hogy feleolyan messze érj.”"

És végül eljutottunk arra a pontig, amíg Trump lett az elnök. Kíváncsi lettem, fog-e az érzelmeiről írni ezzel kapcsolatban és azt kell mondanom, elég bátran fel merte vállalni a véleményét Trumppal kapcsolatban. Nem bánt kesztyűs kézzel vele a lapokon keresztül. 

"Nem vagyok politikus alkat, úgyhogy nem próbálom meg elemezni az eredményeket. Nem töprengek azon, ki a felelős, és ki volt tisztességtelen. Csak azt kívánom, bárcsak magasabb lett volna a részvételi arány. Egész életemben kíváncsi leszek arra, vajon mi vitt rá annyi asszonyt, hogy egy nőgyűlölőt válasszon elnöknek egy kivételesen képzett női jelölt helyett. Az eredményekkel azonban mostantól együtt kell élnünk."

Szóval milyen is akkor az Így lettem? 
Egy részletes önéletrajzi könyv. Olvasmányos, szórakoztató, ÉRDEKES. Szerintem őszinte is. Viszont a vége felé nagyon sokszor végigfutott bennem, amikor elkezdte sorolni, hogy a 8 évük alatt milyen sok jót is tettek az emberekkel, hogy ezt miért is kellett? Emlékül csak az olvasóknak, hogyha 20-30-40 év múlva valaki elolvassa ezt a könyvet, akkor ne felejtsék el őket, így emlékezzenek rájuk vagy csak felhívás a keringőre Trumppal. Csináld utánunk! Ezt csak Obama"né" tudhatja. 
Ez a könyv tipikusan olyan, amit mindenki figyelmébe tudnék ajánlani. Olvassátok el!

2019. május 14., kedd

Matt Haig: Ha ​megáll az idő

május 14, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: How to Stop Time (2017.)
Kiadta: GABO (2018.)
Oldalszám: 396
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Amikor megláttam a könyvtár egyik polcán ezt a könyvet, először csak a címe fogott meg: Ha megáll az idő. Egyből végigfutott bennem, milyen sokszor sóhajt fel az ember élete során azzal a gondolattal, bárcsak megállna most minden, hogy örökké élvezni tudja ezt a pillanatot, életkort, stb. Aztán leemeltem a polcról és azonnal elvarázsolt a borítója is. A fülszövegéről nem is szólva.

Szóval ott tartottam, milyen sokszor gondolunk arra, bárcsak megállna az idő. Ezt már sok film, sok könyv is feldolgozta, mindegyik kicsit másképp, más körítést teremtve köré, így tett Matt Haig is.
Ebben a történetben ugyanis a főszereplő -Tom- egy különleges "betegségben" szenved. Jóval-jóval lassabban öregedik, mint a többi ember. Valahogy a XV.-XVI. században született és még a napjainkban is úgy néz ki, mintha csak 40 éves lenne. Az évszázadok alatt sok mindent látott, sok mindent megtapasztalt, de igazán egyetlen dolog tartja csak életben: meg kell találnia valakit. Mindeközben magányos életet él; mielőtt lelepleződne, hogy nem öregedik, elköltözik, új személyazonosságot vesz fel, próbál beilleszkedni a társadalomba és csak keres, kutat. Valakit és az élet értelmét is.

"Az életben minden bizonytalan. Innen lehet tudni, hogy létezünk – a bizonytalanságból. Természetesen ezért is sírjuk vissza a múltat, mert azt ismerjük, illetve azt hisszük, hogy ismerjük."

Egyszerre nagyon könnyed a történet, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató is.
Szerettem a múltba történő visszatekintéseket. Ezt a nem tipikusan időutazást, de ugyanakkor mégis, hisz Tom folyamatosan visszaemlékszik, hogy mi mindent élt át az évszázadok alatt. Boszorkányüldözést, háborúkat, vidám és szomorú éveket. És mindezt egyetlen szerelem emlékével.

Fájdalmas is volt olvasni a történetet, hisz a főszereplő rettentően magányos. Gondoljunk csak bele milyen érzés lehet, amikor mindenki meghal melletted, te pedig magányosan, félve a szeretettől tengeted az életedet! Milyen sokszor gondolunk arra fiatal korunkban, bárcsak örökké élhetnénk! Aztán ahogy telik az idő és elkezdjük elveszíteni magunk körül az embereket, már nem így gondoljuk. Fokozatosan ennek a gondolatnak inkább az veszi át a helyét, hogy lássuk felnőni a gyerekeinket, megismerjük az unokáinkat, tudjuk, hogy a gyermekeink megállják a helyüket és már nincs szükségük annyira ránk. Örökké élni? Látni, ahogy a gyermekeinket elveszítjük? Az unokáinkat? Minden szerettünket? Biztos akarnánk örökké élni?
Egy olyan világban élünk, hol a fiatalság, a fiatalos külső sokat számít. Mert rettegünk attól, hogy az időnk, időnk előtt lejár.

"Az a helyzet – magyarázta –, Kaliforniában csak úgy nézhetsz ki öregnek, ha fiatalabbnak akarsz tűnni. Ha negyven felett ráncos a homlokod, az emberek gyanakodni kezdenek."

De igazából mi is az idő? Az idő leteltétől félünk vagy a veszteségtől vagy az elmúlástól vagy esetleg a haláltól? Mi az, ami igazán hajtja a mai társadalmat, hogy 40 évesen úgy nézzünk ki, mint a 20-sok, 60 évesen, meg mint a 40-sek? Miért csináljuk ezt igazán?

Könnyed időutazásos történet a Ha megáll az idő évszázadokon át, ugyanakkor mégis a jelenben. Egy férfi küzdelme a történelemben, miközben igazán önmagát keresi. És ezalatt a keresés közben maga az olvasó is keresi önmagát, illetve az élet nagy kérdéseire a választ.

Olvassátok el ezt a könyvet! Érdekes, ahogy a szerző lefesti a múlt egyes eseményeit, ráadásul Tom egy nagyon izgalmas, szimpatikus karakter. Izgalmas a nyomozása és szívfájdító a romantikus szál is benne. Mi történik akkor, ha elveszítjük az Igazit? Keressünk egy másik felet magunknak vagy felejtsük el, hogy valaha is újra szerelmesek lehetünk?

"Bájos elképzelés, hogy csak egy igaz szerelem létezik, és utána senki sem lesz hozzá fogható, ám a valósága kellőképpen rémisztő."


2019. május 10., péntek

Julius J. Coach: Lánynak ​lenni veszélyes

május 10, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Scolar (2010.)
Oldalszám: 190
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Hát b@sszus, nem is tudom mikor nyúltam ennyire mellé egy könyvvel, mint most. Pedig már sejtető volt a borító és a fülszövegben a "finoman erotikus" kifejezés is, de a címből kiindulva azt hittem, hogy egy komolyabb történethez lesz majd szerencsém, nem pedig egy rakás szerencsétlenkedéshez.
Egyszerűen nem tudom hová tenni a sztorit. Nem értem miért íródott meg, mi volt a szerző célja vele és nem értem, hogy a fenébe lehetett ezt kiadni. 

Nem tudom ki ez a bizonyos Julius J. Coach, nyilván egy hazai szerző álnévvel. Elképzelni se tudom, hogy ki lehet, mi lehet, bár gondolom férfi és úgy a 40-50-es lehet, szerintem. De ne kérdezzétek miből gondolom! Azt viszont tudom, hogy ennek a sztorinak se füle, se farka, nem "finoman erotikus" és folyamatosan összezavarja az olvasót. Ráadásul nem éppen valóságszagú számomra.

Kezdjük akkor az elején.
Sokáig fogalmam se volt arról, mikor is játszódik a történet. Kezdetben a szereplők viselkedéséből kiindulva arra gondoltam, hogy valahogy a II. vgh. után. Aztán elejtett nyomokból kiindulva átgondoltam és már inkább a 70-es évekre gondoltam. Aztán a 80-asra, majd a 90-esre. Végül szerintem valahogy a 90-es évek végén, 2000-es évek elején játszódhat a történet, de hogy konkrétan mikor, ez nekem rejtély. Ha a szerző egy mondatban nem tett volna célzást a mobiltelefonra, a 70-es, 80-as évekre tippeltem volna max. És ez a kornélküliség az egyik legidegesítőbb motívuma a történetnek. Annyira hülyének éreztem magamat, hogy nem tudom mikor is játszódik, hogy hihetetlen!
Igazából tök mindegy mikor is játszódik, egy 15 éves lány sem a II. vgh. után, sem a 2000-es évek elején nem lehet annyira sötét, mint ez a Maris a sztori indulásakor. Csináljunk úgy, mint a kutyák és jaj, valami folyik. Kész! De jól előrerohantam.

Mi is a sztori lényege? Maris együtt él az öccsével és a nagymamájával egy kis faluban. Olyan tájszólással beszél a csaj, hogy elképzelhetetlen számomra az, hogy ekkora különbség lett volna akár csak a 90-es évek végén a városi és a vidéki fiatalok kommunikációjában. Ezért gondoltam azt a történet elején, hogy a 40-50-es években járhatunk, mert ekkoriban még el tudtam volna képzelni ezt a különbséget. A 90-es, 2000-es években én ilyet nem tapasztaltam, pedig volt vidéki osztálytársam, még erdélyi is, ilyen különbség szerintem ekkoriban már nem volt. 
Szóval Maris 15 éves és nagy szegénységben él a nagymamájával és a 12 éves öccsével. A szexről fogalma sincs, a védekezésről szintén és hát döbbenet. ... Elmegy gyümölcsöt szedni a szomszéd fiúval (Matyi 16 éves, szexről tudás óneász) és az öccsével, aztán este gondolnak egyet és csináljanak úgy, mint a kutyák. Aztán megdöbbennek, hogy jaj mi ez, össze fognak ragadni és jaj, mi ez az érzés? Na ne már! Mutassatok nekem egy 15-16 éves lányt, fiút, akik ennyire nincsenek tisztában a dolgokkal! Még b@sszus, a háború után is felvilágosították az anyukák a lányaikat, nem hogy a 90-es években vagy tudjam mikor játszódik ez a trutyi. 

"Maris becsúsztatta kezét Matyi gatyájába, és tapogatózott.
– Hogy lesz ebből a kicsi puha nudliból olyan nagy és kemény, mint egy gyertya? – csodálkozott Maris. – Csak akkor nő meg, ha te akarod?
– Nem. Tegnap óta akkor is megduzzad, ha csak rád nézek, vagy csak rád gondolok. Nem tudom visszatartani – s elpirult Matyi.
– Tényleg, már mög is mozdút – mondta Maris, és szorított egyet rajta.
Matyi bal kezével átölelte Marist, jobb kezét a bugyijába csúsztatta, és simogatta a pelyhes domborulatot."

Na mindegy. Egyszer csak megjelenik a pesti nagynéni, aki magával viszi Pestre a kis falusi lányt. Eddig gondoltam arra, hogy a háború után játszódik a sztori. Aztán mikor kiderül milyen a lakás, hogy szövetkezet, meg állami izé, akkor már a 70-es, 80-as évekre gondoltam. De a lóf@szt, mert aztán bedob a szerző egy mobiltelefont! Ráadásul egy kiskölyök rohangált vele. Rendben, a 90-es években már láttam táska méretű mobillal rohangáló felnőttet, de azért gyerekek között inkább a 2000-es évek elején kezdett elterjedni. Legalábbis én az első mobilomat 2000-ben vagy 2001-ben kaptam és ritkaságnak, nagy számnak számított. Szóval kiakasztott, hogy nem tudtam mikor is játszódik a történet.

Történet. Na mi is történik? Marika Pestre kerül, felfigyelnek a tehetségére (jól fut), mindenki mindenkivel kufircol, aztán a nagynéni is férjhez megy, majd jönnek sorozatban a gikszerek.

Ez a sztori ezer sebből vérzik. Annyi benne a szex, hogy az nem "finoman erotikus", de annyira szánalmasan, hogy azt elképzelni nem lehet. Ennyi bugyuta, agyatlan, ösztönlény fiatalt én még nem láttam egy rakáson. De elképzelni se tudom, hogy 8.-osok ennyire érzelemmentesen lefeküdnének bárkivel. Elképzelhetetlen, felháborító és annyira szánalmas ez a fajta erotika. Még erotikának se lehet nevezni. Bagzó nyuszikák a fűben, akik azt se tudják mit hová kell dugni, csak dugni akarják valahová. Még jó, hogy a kulcslyuk túl szűk. Szánalom. Egy rakás lókupac.

És ha már fent gikszereket említettem. Meghal ez, meghal az, elrabolják ezt és ennyi. A sztori végén derül ki - mondjuk ez erős túlzás, egyszerűen csak van rá célzás -, hogy miért is veszélyes lánynak lenni. Hát ne gondoljatok világrengető dologra!

Sztori tanulsága? Beszélgess a gyerekeddel, világosítsd fel és figyelj rá! Kb ennyi. ... Ja! És el ne olvassátok!

2019. május 7., kedd

A postás mindig kétszer csenget (60.)

május 07, 2019 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.


Ilyen is rég volt már, hogy minden könyvet elolvastam az adott beszerzési hónapban. 😄 Pedig most ez történt!

Könyvtári szerzemény a Lánynak lenni veszélyes és a Ha megáll az idő. Míg az első nagyon nem jött be, addig viszont a második pont ellenkezőleg.

Kölcsön kapott kötet a Szív küldi, Hamvaimból és a Férjem valamit titkol. Nos, sem a Szív küldi, sem a Hamvaimból nem lett kedvenc olvasmány, de az utolsó már tetszett.

Májusban írok mindegyikről majd.

2019. május 3., péntek

Kerstin Gier: Fellegszálló

május 03, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Wolkenschloss (2017.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)
Oldalszám: 366
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Nagyon szerettem az írónő Időtlen szerelem trilógiáját, illetve a felnőtteknek szóló történeteivel is levett a lábamról. Így nagyon bele se kell mélyednem, miért is lettem annyira kíváncsi a legújabb magyarul is megjelenő történetére. 
Aztán amikor ott tartottam, hogy csillagoznom kellett a molyon, hol a 2, hol a 3 csillagot nyomtam meg, egyszerűen nem tudtam dönteni. Végül próbáltam tizenéves fejjel értékelni és így kapott közepeset. 

Szóval a sztori.
A svájci hegyekben van egy szálloda, a Fellegszálló. Felújításban már jó rég nem volt része, ennek ellenére a vendégek pont a régies hangulatát kedvelik.
A főszereplőnk a 17 éves Fanny, aki félbehagyta a tanulmányait és elhelyezkedett a szállodában.
Épp a szilveszteri időszakra készülnek, "híres" vendégek szállnak meg a szállodában, illetve felbukkan az egyik szállodatulajdonos fia, akivel Fanny gyorsan közös nevezőre jut.
De mi is történik ebben a 366 oldalban? Hát ... lényegében annyi, hogy megérkeznek a vendégek: egy hatalmas család, egy idős házaspár, egy nagypapa az unokájával, egy titokzatos "testőr" és egy orosz milliárdos a feleségével és a kislányukkal. Fontos szerepet kap a történetben, hogy az orosz milliárdos nem akármilyen ékszerrel lepi meg a feleségét és mivel a Fellegszálló amolyan tini-krimi szeretne lenni, úgy tűnik, hogy valaki szemet vetett erre az ékszerre. Aztán a sztori végén kiderül, hogy nem ilyen egyszerű ám az egész.

"Nem kell tökéletesnek lennie egy napnak ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzünk rá."

Hát, nem is tudom tényleg mit írjak erről a könyvecskéről, nagyon felejthetős volt.
Fanny koránt sem amolyan bájos karakter volt, inkább számomra dühítő. Értem én, hogy sok tizenéves keresi az útját, össze vannak zavarodva, de "felhívni a figyelmet" arra, hogy nem kell leérettségizni, menj el kicsit dolgozni 17 évesen a hegyekbe, aztán lenyugszol és befejezed a tanulmányaidat ... hát ez az üzenet nekem 35 évesen nem jött be. Lehet, 17 évesen ujjongtam volna örömömben, de egy 10 éves gyerkőc anyukájaként már nem. Nem épp jó üzenetnek tartom a fiatal olvasók felé. A csajszika szüleit nagyon nem értem, hogy engedhették meg ezt és emiatt eléggé harmatgyenge lábakon áll az egész sztori, véleményem szerint. Arról nem is szólva, amikor SPOILER (jelöld ki egérrel, ha látni akarod a szöveget!) amikor a könyv vége felé összeköltözött a sráccal. 17 évesen? Na jó, én is ennyi idős voltam, de basszus akkor is, 17 évesen miért költözött össze a sráccal? Milyen világban élünk már!
A krimi szál is gyenguska volt, így felnőtt fejjel. Azt bevallom, hogy tévúton jártam sokáig a tettes kilétével kapcsolatban, de az írónő szándékosan szerette volna az olvasót erre a tévútra vezetni, ebben biztos vagyok. Ugyanakkor még időben gyanakodni kezdtem a valódi tettesre és igazam lett. Így nem döbbentem meg. 

Nem is tudom, hogy mit írjak róla. Egyszer olvashatós történet, koránt sem hozza az Időtlen szerelem és a felnőtteknek szóló történeteinek könnyedségét, bájosságát, humorát, kellemességét. Unalmas, vontatott volt, olyan semmilyen.
Fiatal tizenéveseknek lehet, hogy a figyelmükbe ajánlanám (ott ne hagyjátok az iskolát érettségi előtt!), de idősebbeknek nem valószínű. Nekem ez már kevés volt.

2019. május 2., csütörtök

Áprilisi összefoglaló

május 02, 2019 0 Hozzászólás
Forrás
Hihetetlen mennyire rohan az idő! Még csak most volt Karácsony és emlékszem ahogy végigfutott bennem a gondolat, hogy tuti pikk-pakk eljutunk majd májusig, erre tessék, tényleg így lett! Még másfél hónap és itt a nyári szünet, holott csak most kezdődött a tanév! És július végén 1 éve lesz, hogy beköltöztünk a házunkba! Ráadásul a Kicsi is 2 éves lesz! Hihetetlen! És most olyan jót mosolygok, ahogy visszaolvastam az előző havi összefoglalót, mit reméltem áprilistól.
Végezni a kerti munkákkal? Hogy futhatott bennem végig ez a gondolat? A kerti munkákkal őszig folyamatosan haladni fogunk, az már biztos. Viszont az is tény, hogy nagyon sokat haladtunk ebben a hónapban, hatalmas a különbség a kert márciusi és áprilisi látványa között. Lényegében tereprendezést és takarítást hajtottunk végre ebben a hónapban, játszóteret építettünk a gyerekeknek, elkezdtünk kialakítani egy kis kiülőt a kertbe, szóval haladtunk sokat. De végezni mindennel? Tényleg nem értem mire gondolhattam. 😂
Sajnos míg márciusban elég szép idő volt, az április a vége felé eléggé változékony, esős lett. Ami a kertnek nem tett valami jót. Mire szépen kigazoltam a virágoskertemet, leesett egy csepp eső és a kis nyamvadékok elő is bújtak. Az utóbbi napokban meg annyi eső esett, hogy neki se álltam írtani, majd egyszerre nekiesek, ha végre szárazabb idő lesz.

3 gondolat, ami áprilisban történt velem

① Végül úgy adódott, hogy nem volt nagy Húsvétozás, tojáskeresés, stb. A gyerekek kaptak egy nagy trambulint ajándékba, amit azóta is napi rendszerességgel nyúznak. Főleg a Kicsi, aki megtanult ugrálni. Nagyon élvezi, hogy szabadon ugrálhat, hátravághatja magát, eshet. 😍
② Volt Könyvfesztivál is a hónapban és hát ahelyett, hogy ott böngészgettem volna, itthon kertészkedtünk. Pont azon a hétvégén raktuk össze a játszóteret és kezdtünk neki a kis kerti kiülőnknek. 
③ Olvasás tekintetében rendesen megtáltosodtam a hónapban, szó szerint faltam esténként a könyveket. Valamiért mostanában nem éreztem késztetést arra, hogy 8 órakor lefeküdjek aludni, mint a jó gyerekek, bizony este 10-11-ig is olvasgattam. Itt a tavasz, érzem a csontjaimban. 😅

TOP3 könyv, amit a hónapban olvastam

10 könyv olvasását fejeztem be a hónapban, tényleg nagyon serényke voltam. 5 csillagot pedig pont 3-ra adtam:
↪ Matt Haig: Ha megáll az idő
↪ Michelle Obama: Így lettem
↪ Laetitia Colombani: A hajfonat

És amiknek az olvasása jelenleg folyamatban van

A Hollywoodi mocsok végül tényleg félbehagyós lett áprilisban, jelenleg pedig ezt a két könyvet olvasom.
Liane Moriarty úgy tűnik, hogy az egyik kedvenc szerzőim közé kezd lépni, így nagyon kíváncsi vagyok erre a történetére is. Vajon felteszi vele az i-re a pontot vagy épp hátrébb csúszik a sorban?
A Diana igaz történetére igazán nem is tudom miért vagyok kíváncsi. ... Tán érdekel, hogy mi derül ki még róla illetve a királyi csalódról. Tud-e a szerző újat nyújtani?

Blogélet a hónapban

A hónapban 12 bejegyzés került közzétételre, ebből 8 volt könyves, ebből pedig 2 gyermekirodalom. 
Fogalmam sincs hogy miért, de továbbra is a Helló ​újra, kedves exem! a legolvasottabb bejegyzésem a hónapban, holott tavaly áprilisban jelent meg. Egyszerűen nem értem mire fel ez a nagy érdeklődés iránta, vagy 3X annyian olvasták, mint a többi "leg"népszerűbb bejegyzéseket a hónapban.
Ha viszont a hónapban közzétett könyves bejegyzéseket nézzük csak, akkor a legtöbben a Minden ​szív kaput nyitra voltatok kíváncsiak.
Ország szerinti bontásban a TOP3 látogatás itthonról, USA-ból és Hongkongból érkezett.

3 gondolat, amit májustól remélek

① Jó időt újra!
② Hogy minden rendben lesz a Kicsi kontrollján! 4 hónap telt el a szívműtétje óta.
③ Hogy továbbra is haladunk szépen a kerttel. Jelenleg a legnagyobb dilemmám, hogy mit csináljak a kerti kiülőnk két oldalán levő földdel. Virág kerüljön oda? De ha igen, akkor beültetve vagy cserépben? Vagy sziklakert? Vagy kerti dísz? Jelenleg fogalmam sincs, de májusban jó lenne kitalálni és megvalósítani, mert így csupaszon elég hülyén néz ki. 😌

2019. április 28., vasárnap

moly TOP10- 2019. március

április 28, 2019 0 Hozzászólás
Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.

Mely könyvektől búcsúztunk márciusban

Amikor elhagytak ➤ 1 hónapig volt a TOP10-ben
Ez a srác ➤ szintén 1 hónapig
Köd és harag udvara ➤ 3 hónapig
Imádlak, Jason Thorn ➤ szintén 3 hónapig
Tüskék és rózsák udvara ➤ 3 hónapig
Utas és holdvilág ➤ 1 hónapig

Melyek lettek az újak

Vera
Szeress és akarj
Nagyképű öltönyös (visszatérő)
Harry Potter és a bölcsek köve (visszatérő) 
A ​második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van (visszatérő)
A pártfogó

És amelyek tartották a helyüket

Így lettem ➤ 2. hónapja
Szárnyak és pusztulás udvara ➤ 3. hónapja
Gravitáció ➤ 2. hónapja
Akarlak, Adam Connor ➤ 2. hónapja

Melyeket olvastátok ezek közül? 
Én a Harry Pottert, illetve Obama-né könyvének az olvasása van folyamatban jelenleg.

2019. április 26., péntek

A postás mindig kétszer csenget (59.)

április 26, 2019 0 Hozzászólás
Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.


Recenziós kötet volt a hónapban a Hajnal és A Nap Magja. Mind a két könyvet olvastam már, a Hajnalról ITT írtam, A Nap Magjáról pedig ITT. 

Kölcsön kapott példány A hipnotizőr szerelme, a Különleges karakterek és A hajfonat.
Az elsőre a Hatalmas ​kis hazugságok miatt vagyok kíváncsi, vajon mit alkotott most az írónő.
Tom Hanks könyvére pedig pont Tom Hanks miatt. 😄
A hajfonat pedig a fülszövegével keltette fel az érdeklődésemet.
Egyenlőre A hajfonatot olvastam és nem csalódtam. Hamarosan írok is róla.

2019. április 21., vasárnap

Tony Ross: Kishúgot ​akarok!

április 21, 2019 0 Hozzászólás
Kiadta: Pagony (2006.)
Oldalszám: 24
Tony Ross sorozatának a főszereplője az akaratos kis királylány, aki mindig valamit akar. Most éppen egy kishúgot, miután kiderül, hogy a tornacipős királyné kisbabát vár.
A kis királylány pedig amolyan Janikovszky Éva- stílusban elmagyarázza, hogy ő miért is lányt akar és nem fiút. Mert a fiúk ilyenek, közben a felnőttek meg igyekeznek felhívni a figyelmét arra, hogy túl nagy különbség nincs is a fiúk és a lányok között.
Nagy poént nem lövök le: igen, öcsikéje fog születni, akit első körben legszívesebben kidobna a kukába, aztán persze nem teszi meg, helyette megbékél a helyzettel.

Eltekintve a furcsa illusztrációtól, egész aranyos könyvecske volt. Rövid, "komoly" problémát dolgoz fel, aminek a vége jó.
Az illusztrációval viszont volt bajom. A királyné olyan, mint egy lánctalpas tavitündér, a király meg mint egy törpe. A nőgyógyászról nem tudtam eldönteni, hogy épp bárányhimlős vagy ennyire pattanásos (esetleg egy elfuserált gyantázás eredménye) az egész teste, mindenesetre nem értettem mi az a rengeteg piros pötty rajta a lábfejétől az arcáig. De azért aranyos kis mese. 

2019. április 16., kedd

Seanan McGuire: Minden ​szív kaput nyit

április 16, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Every Heart a Doorway
Kiadta: Fumax (2018.)
Oldalszám: 160
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Hű, magam se tudom mikor éreztem utoljára ilyen hülyén magamat egy könyv befejeztével. Most kb ugyanazt érzem, mint Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei befejezte után. Egyszerűen nem tudom hová tenni magamban a könyvet. Vagy csak túlkomplikálom és bele akarok magyarázni olyat, amit nem is kellene.

Szóval adva van Eleanor ​West, aki csellengő gyerekeknek ad otthont. Mármint amolyan javító intézet vagy pszichiátriai intézet, ki minek akarja elnevezni, a lényeg, hogy egy bentlakásos iskola kimondottan olyan gyerekeknek, akikkel valami hatalmas furcsaság történt.
Méghozzá ez a furcsaság az, hogy találtak egy-egy ajtót, amin keresztül mindannyian más-más világban találták magukat, ahol olyanok lehettek, amilyenek valójában voltak. Csak aztán ez a világ kivetette őket magukból valamiért és visszatérve a valóságba, egyszerűen nem találják a helyüket.
A szülők pedig lévén, hogy nem tudnak mit kezdeni a gyerekük eltűnésével majd visszakerülésével és a mesével kapcsolatban, ebbe az intézetbe dugják őket, hogy rendbe jöjjenek. 

"A szeretetük meg akarta javítani őt, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy egyáltalán nem romlott el."

A történet kezdetekor új lány kerül az iskolába, Nancy. Az érkezésével pedig minden a feje tetejére áll. Valaki elkezd gyilkolászni. 

Mi is volt a bajom a történettel?
Röviden annyi, hogy végig az motoszkált a fejemben, hogy fogadjam el azt, amit leírva látok vagy nézzek a sorok mögé. És mivel az utolsó betű után se jöttem rá arra, hogy mi a fene is volt ez, eléggé lehangoltan fejeztem be az olvasását.
Tényleg csak annyiról lenne szó, hogy sok gyerek, tini egy álomvilágba menekül, ahol olyanok, amilyenek lenni szeretnének? Vagy pedig igazából arról van szó, hogy mindegyik gyerekkel hatalmas trauma történt (mondjuk gyermekrablás, nemi erőszak, stb.) és azért találták ki ezt az álomvilágot, hogy életben maradjanak? Folyamatosan kerestem a jeleket, hogy aha, te azért vagy ilyen, mert szerintem nemi erőszak áldozata lettél, te meg azért, mert elraboltak és minden perverz dolgon keresztül kellett esned ... de közben mégis végig ott motoszkált bennem a kérdés: nem túl sokat akarsz belelátni ebbe a sztoriba? Lehet, hogy tényleg csak Cukorkaországban járt a csajszika és pónikon lovagolt, nem pedig a Cukrosbácsi próbálta megrontani. 

"A valóság csak egy hétbetűs szó, (…)"

Szóval ... nagyon nem tudom mit gondoljak a történetről. Az mondjuk hatalmas előny, hogy nem volt hosszú, de mégis tartalmas tudott lenni. Bár a gyilkolászós szálat én kihagytam volna, szerintem felesleges és sok volt. Már az elég agyalni valót hagyott maga után, hogy mit gondoljak a könyvről, nekem az már túl sok volt, hogy próbáljam kitalálni ki és miért gyilkolássza a diákokat. Amin aztán igazából túlságosan meg se döbbentem.

Amúgy egy sorozatról van szó, a 4. része idén fog megjelenni vagy már megjelent. És az írónő írta az Etetést is, amiről 2013-ban írtam már. Na, az a sztori nem volt rossz! Bár ez sem, csak számomra közepes. Egyszer elment.

2019. április 14., vasárnap

Katarina Bivald: Garantált ​hepiend

április 14, 2019 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Läsarna i Broken 
Wheel rekommenderar (2013.)
Kiadta: Erawan (2015.)
Oldalszám: 546
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Kb. két éve keltette fel ez a könyv az érdeklődésemet egy értékelés hatására. Úgy gondoltam, ha egy könyv tele van csupa könyvvel, csakis szuper olvasmány lehet. Hát ... nem így lett. Halálra untam magamat. De nézzünk akkor mindent sorjában.

A történetünk főszereplője a 28 éves Sara, aki Svédországban él és egy könyvesboltban dolgozik, ami a történet kezdetekor bezárt. A lány gyerekkora óta csak a könyveknek él, igazán nincs saját élete és ezt akkor teljesen normálisnak találja. 
Levelezőtársra akad a 65 éves Amy személyében, aki viszont Amerikában él. Sok-sok levelet váltanak a könyvekről, Amy életéről, olvasmányokat küldözgetnek egymásnak, majd az idős asszony meghívja magához az épp munkanélküli lányt. Sara pedig gondol egy merészet és útra kel. Aztán megérkezve sokk éri:
⒈ a városka nem épp olyan, mint amilyennek képzelte. Kicsi, unalmas, mindenki ismer mindenkit, így már a megérkezésekor kitűnik a "tömegből", amit ő épp nem szeret.
⒉ Amy meghalt az érkezése előtt és ő erről semmit se tudott.
⒊ a városka lakói túlontúl szívélyesek. Beköltöztetik Amy házába és a saját vendégüknek tekintik őt. Lényegében a csajnak semmi dolga. ... És elkezd unatkozni.
Szóval elkezd unatkozni és ekkor kipattan a fejéből, hogy Amy rengeteg könyvéből és üresen álló boltjából egy könyvesboltot hoz létre. Könyvesboltot egy olyan kis városkának, ahol rajta kívül senki se olvas. Vajon mi fog ebből kisülni?

"Sara utoljára még csinált egy új polcot az összes olvashatatlan könyvnek, amit csak talált, valamint ide tette az összes Pulitzer-díjast, valamennyi Nobel-díjast, és mindenkit, akit valaha Booker-díjra jelöltek."

De persze megismerjük egyes főbb szereplők életét, egy kisváros nehézségeit a fennmaradásért és naná hogy azért egy lájtos kis lamúr is bekopogtat Sara ajtaján.
Végülis így röviden összefoglalva annyira nem is tűnhet gázosnak nektek a sztori, ugye? De ne engedjétek, hogy ez eltántorítson: a történet fullra uncsi!
① tényleg tele van könyvekkel, írókkal, de ezek mind Bivald véleménye az egyes olvasmányairól, szerzőkről. Bajom ezzel nem lenne - még akkor sem, ha valakit ajnároz, akit én meg pont nem kedvelek -, de nem tetszett ez a túlságosan sok személyes véleménye leírva. Jobban bejött volna, ha tárgyilagosan mesél egy-két könyvről, író munkásságáról, de ő ezen a határon nagyon túllépett.
② uncsi, uncsi és uncsi. Majdnem 550 oldal a könyv és pár sorban össze lehet foglalni, hogy miről is szólt. Fentebb olvashatjátok is és ennyi. Kb. 50 oldal a könyv története, a többi 500 felesleges rizsa!  Lett volna akkor inkább csak 250 oldal!
③ szerelmet, romantikát ígértem magamnak, amikor nekikezdtem a könyv olvasásának. Mármint nem amolyan Bianca stílusban, de azért bíztam benne, na. Erre meg! Szerelem? Na igen, végülis szerelembe esik Sara. Romantika? A kétpúpú tevét nagyobb romantika éri, amikor dagad a púpja a víztől, mint Sarat. (Amúgy a tévhittel ellentétben a tevék púpjában nem víz van, hanem zsírszövet, de mindegy, értitek!)
④ egyik szereplőt se kedveltem meg. Még Sarat sem, aki képes 5 órán keresztül úgy olvasni, hogy fel se néz a könyvből, csak falja. 

"Ahhoz, hogy az ember értékelni tudja a könyveket, valamennyire álmodozónak kell lennie, legalábbis az elején."

Miről is szól akkor egyáltalán ez a könyv?

➪ Bivald személyes véleményeiről egyes könyvekről, szerzőkről. (Na jó, némely megjegyzésében van azért igazság.)
➪ arról, hogy egy kisváros hogyan hal ki, sajnos, mert a nagyvárosok elcsábítják a fiatalokat. (Na de ha nincs munkalehetőség, élet, mozgás, akkor mégis mit várnak az elöregedésen kívül? Ki kellett volna találniuk a falusi CSOK-ot. 😅)
➪ kapunk egy leheletnyi rápillantást arra, régen milyen volt a feketék-fehérek kapcsolata, a jelenben meg a meleg- helyzet. De mindegyik olyan leheletnyi, mintha Bivald félt volna belevágni a sűrűjébe, csak azért szeretett volna tartalmasabb tartalmat is gyártani. 
➪ hogy milyen hülyék az emberek, fordítva fogják meg a könyveket és azt se tudják ki mi fán terem. (Tisztelet a kivételnek persze mindig.)

Miért is olvastam akkor végig? Mert a fene vigye el, azt hittem fog benne valami történni! Hát a fenéket! 500 oldal nyomor, szenvedés.