Könyvesem

Benzoni főszereplőit könnyű megkedvelni. Így, hogy már 2000 oldalon keresztül követtem eddig nyomon Marianne életét, olyan, mintha egy szappanoperát néznék a TV-ben. És, mint ahogy a sorozatoknál is lenni szokott, a könyvben is megvan a kicsit mélypontnak érzett kötet, számomra ez volt ez eddig.
Igazán nem is értem, hogy az írónő miért vette bele ezeket a történéseket a történetébe, mi a célja volt vele. Valahogy olyan volt, mintha csak azért íródott volna meg, hogy legyen egy kötet, amiben részletesen be lehet mutatni a korai Firenzét, Velencét, Görögországot és egy kis szeletet Törökországból.

A Négy tenger vándora ott ért véget, hogy Napóleon megbízza egy feladattal Marianne-t, ami miatt Törökországba kell utaznia. Útjának az első állomása Észak-Olaszország, ahol megrázó események történnek vele. Egy pillanatig úgy érzi, hogy emiatt elveszíti a szerelmét, majd amikor a sors úgy hozza, hogy mégis mindent helyre tudnának hozni, Marianne nem a férfit választja, hanem a küldetését és emiatt eltávolodnak egymástól.
Marianne élete továbbra is nagyon kalandos, szinte hihetetlennek tartom, hogy mindezek 1 emberrel történnek meg.
Eljut-e Törökországba?
Ha igen hogyan?
Mi történik vele az út során?
Erről szól igazán ez a kötet.

Kicsit úgy érzem, mintha túl lenne bonyolítva a történet. Marianne is nagyon megváltozott. Visszaél a szépségével, ebben a kötetben nem nagyon értettem a tetteit. Nekem túl kihívó volt, kicsit olyan szirénes. Kétszer is úgy éreztem, hogy csalódtam benne, túlságosan is csak magával foglalkozik.
Ami pedig a szerelmét illeti, szintén nagy változások következtek be a jellemében. Az elfojtott agresszió ugyanúgy megvan benne, mint Napóleonban és ez számomra elég kiábrándító volt.

Egyszerűen nem értem, hogy ebben a kötetben történtekből mi fog kikerekedni a következő részekben, mire volt jó ez az 500 oldalas "bevezetés"?
A harmadik részben éreztem úgy, hogy váratlan fordulat következett be, számítottam arra, hogy ebben a részben emiatt minden pozitív lesz, most pedig úgy érzem, mintha a váratlan érzelmi fordulatoknak nem is lett volna jelentősége, mert nem történt előrébb jutás.
És a toszkán titokzatos férj se kapott közvetlenül szerepet ebben a kötetben.
Ezek után kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni az 5. részben, az utolsó előttiben. Meddig fogja csavarni az írónő a történteket?

Megjelenés: Marianne, Toi, Marianne/ Marianne IV.- Válaszúton (2005. Geopen Könyvkiadó)
Oldalszám: 525
Ára: 2490

A mesék fontosságáról nem nagyon kell írnom, remélem, hogy minden szülő örömmel olvas a gyermekének. Az esti mese pedig igazán fontos. A nap lezárása, amikor anya/apa csak a kicsire koncentrál, összebújnak az ágyban vagy épp a szülő a kicsi ágya mellett belekezd az óóóóóriási mesébe. De miért is fontos ez?
Mindegyik mesének megvan a maga tanulsága, ad egy témát, amivel a kicsik köszönhetően a színes képzeletüknek azonosulni tudnak. A mese segítségével megtanulnak megoldani egy bizonyos problémát vagy épp a félelmeikről lehet elbeszélgetni velük, problémákat megoldani ezeken keresztül.
Fontosnak tartom, hogy az a pár perc ne rohanva teljen el, hanem tényleg a kicsire hangolódva. Amikor nem kell rohanni mosogatni, kivasalni. A nap lezárása ez a pillanat, felkészülünk az éjszakára. Összebújunk a gyermekünkkel, vagy ha nem férünk be mellé, akkor átöleljük, megsimogatjuk, próbálunk meghitt körülményeket teremteni és úgy olvasni fel neki az esti mesét. Lehetőséget kell adni neki, hogy a mese után ne azonnal kiviharozzunk a szobájából, hanem bátran kérdezhessen, mesélhessen, mi foglalkoztatja őt.
Szerintem, ha ezeket a pillanatokat megadjuk a gyermekünknek, megnyugszik, lehiggad és sokkal nyugodtabban, boldogabban alszik el, mintha csak gyorsan lezavarnánk ezt az esti szertartást.

Ha már esti mese, akkor nem lehet elsiklani a Hófehérke, Piroska és Farkas és más "rémmesék" fölött. Nyilván, egy idő után elkerülhetetlen, hogy ezekkel a mesékkel is megismerkedjenek a kicsik, de szerintem nem ezekkel kéne kezdeni, hanem a kis kedvesekkel. Jó pár okosságot olvastam, jó dolog-e, ha olvasunk ilyen meséket a kicsiknek. Én úgy érzem, hogy ez korfüggő. Élénken emlékszem rá, hogy én pl. annyira féltem a Jancsi és Juliskától (pedig nem ezzel a mesével szadiztak a szüleim, de elég volt egyszer olvasni nekem), hogy kb. olyan 4 évesen a Vidámparkban bepisiltem a félelemtől amikor a szüleim be akartak vinni a mesehullámvasútba (vagy hogy hívták). Szóval nagyon meg kell gondolni, mennyire tudja helyre tenni magában ezeket a meséket a kicsi.
Az is egyénenként változik, hogy kinél mikor jön el az esti mesés időszak. Van olyan, akinél már másfél évesen, másnak 2-3 évesen vagy még később kezdi el igényelni a gyermeke.


Nálunk kb. 1-2 hónapja kezdődött, hogy Gyerkőc (kerekítve 2 és fél éves) lefekvés előtt kiválaszt egy mesekönyvet, gyorsan bebújik az ágyába és kezdődik a mesélés. Utána pedig nézegetjük a képeket, próbálom rávenni a beszédre :o), összebújunk egy kicsit és szépen alszik is. Annyira édes, annyira vártam ezeket a pillanatokat! :o)


Okosságok: A mesék szerepe a gyerekek életében, hallgassuk vagy nézzük?
Esti mese gyerekeknek
A mese és a gyermeki gondolkodás
Mondókák, mesék szerepe

Az ismeretlen toszkánai ott ér véget, hogy Marianne arra kényszerül, gyorsan férjhez menjen a titokzatos férfihoz, akit még "senki" se látott, majd el is meneküljön a birtokról. Párizs felé veszi az irányt, érzéseiben is hatalmas fordulat következik be, rájön, hogy mindig is csak egy valakit szeretett, akit oly sokszor taszított el magától.
A sors úgy hozza, hogy találkozhat a férfival, de igen ám, időközben ő is megnősült, így a szerelmük nem nagyon teljesedhet be. Ott van a féltékeny feleség, aki nem riad vissza semmitől, Napóleont is féltékenység mardossa, ráadásul bekövetkezik egy tragédia is.
A történet 1811. március 20-án ér véget amikor megszületik a várt trónörökös.

Érdekes volt ez a kötet. Már vártam, hogy Marianne rájöjjön az érzelmeire, de ez hatalmas és váratlan fordulat volt mégis.
A sorozat első része 1809-ben veszi kezdetét, ekkor ugyebár 17 éves Marianne. Így a 3. kötetig olyan másfél-2 év telhetett el, de a fiatal nő teljesen megváltozott. A fiatal, heves, szeleburdi kislányból igazi nőt lett. Aki szenvedélyes, tisztában van azzal, hogy a férfiakra milyen hatást gyakorol.
A titokzatos toszkán férj teljesen kimaradt ebből a kötetből, de gondolom a 4. részben már fel fog tűnni, hisz szerződésük van arról, hogy a fiatal nőnek évente 1X meg kell látogatnia a herceget.
Ami viszont a szerelmeseket illeti, elég reménytelennek érzem a helyzetet, hogy valaha is békességben együtt élhetnek majd.

Ha egy szóval kéne jellemeznem a könyvet (na jó, legyen 2), az a "váratlan fordulat" lenne és Marianne érzelmeire célzok.

Megjelenés: Jason, quatre mers/ Marianne III.- Négy tenger vándora (2005. Geopen Könyvkiadó)
Oldalszám: 572
Ára: 2490

Hamarosan írni fogok Diana Gabaldon Outlander c. könyvéről és mivel az események többségében 1743-ban játszódnak Skóciában, a klánok idejében, gondoltam egy kicsit felvezetem történelmileg a történetet.
Skócia nem nagyon szerepel a középiskolás történelmi tankönyvekben, max. Stuart Máriánál említik meg egy picikét, így nekem ez a klános időszak teljesen kimaradt. Az egyetlen emlékem ezzel a területtel kapcsolatosan a Hegylakó sorozat, amit ráadásul nagyon nem szerettem.

Ha meghalljátok Skócia nevét, mi jut eszetekbe?
Nekem elsőként a skót viccek, majd utána a kockás szoknyák a férfiakon (amiket amúgy kilt-nek hívnak) és persze a duda. Majd utána a Loch Ness-i szörny, nehogy kimaradjon a felsorolásból. ;o) De ugyanakkor látok magam előtt végtelen zöld földeket, hegyeket is.

Ami pedig Skócia történelmét illeti.
Nagy-Britannia 2. legnagyobb országrésze. A skót királyság 1707-ig független állam volt, de aztán politikai unióba vonták az angol királysággal és így jött létre Nagy-Britannia, de továbbra is külön állam maradt.
A klánok olyanok voltak, mint egy nagy család. Vigyáztak egymásra, ugyanakkor törvénykeztek is egymás között. Minden klánnak más-más mintázatú kiltje volt, ezzel különböztették meg egymást. Szinte folyamatosan háborúban álltak az angolokkal és egymással is.
Lényegében 2 nagy csoportot különböztetünk meg. A felföldieket (a Highlanders) és az alföldieket (a Lowlanders). A felföldiek voltak mindig a magasabb rangúak, az igazi uralkodó klánok.
Nagyon sok klán létezett, sokak nevét Gabaldon felhasználta a könyvében is. Így pl. ismerős lehet Fraser of Lovat, Kennedy, McDonald, MacKenzie, Murray neve többek között.
A XVIII. sz.-ban feloszlatják őket az angolok, Gabaldon könyve szerint véresen eltörlik őket a "föld színéről". Erről magyar információt nagyon nem találtam, majd eltévedtem erre az oldalra, ahol megrázón olvashattam a klánok kiirtásáról.
Röviden összefoglalva, a skótok skót uralkodót szerettek volna Nagy-Britannia trónjára, méghozzá Károly Edward herceg személyében. A klánok felsorakoztak az angolokkal szemben, véres csata vette kezdetét. Az idő telt, a francia és az angol jakobita segítség nem érkezett meg, a klánok tagjai fogyatkoztak, végül az angolok elsöpörték őket. Akik nem haltak meg a csatában, azokat megkeresték, üldözőbe vették és akkor végeztek velük. Több ezer skót vesztette életét, a klánokat eltörölték a föld felszínéről és ezzel egy korszak lezárult. Ez 1746. áprilisában volt, 3 évvel később, mint ahogy Gabaldon története játszódik. Igazán döbbenetes volt ezt olvasni, miután befejeztem a regényt, mert magába szippantott, szinte láttam magamat a skót vidéken a klánok idejében. ...



forrás: wikipédia
http://home.mit.bme.hu/~meszaros/fun/SA/sa1_6.htm
http://www.skocia.hu/?module=wholearticle&art_id=1314

A tavalyi után idén is megrendezte a Libri az Aranykönyv szavazást. A bólogatások és az értetlen fejvakargatások idén se maradhattak el.

Szórakoztató irodalom
Bár sem a magyar, sem a külföldi irodalomnál szereplő első helyezetteket nem olvastam, de valahogy éreztem, hogy ezek fogják elvinni a pálmát. Frei Tamás könyvét nagyon dicsérik, Ken Folett sikerére is számítani lehetett A katedrális sikere után.
A második és harmadik helyezettet egy-egy Fejős Éva könyv nyerte el. Amit valahol furcsának tartok, hisz szinte csak negatív véleményekbe botlok a könyvei tekintetében, ugyanakkor meg az egyik legolvasottabb mai írónőnek tartják sokan, így ugyanakkor számítani lehetett arra, hogy egy könyve biztos fent lesz a 10-es listán.
Ami viszont Lőrincz L. Lászlót illeti, bár nagyon szeretem a regényeit, de azért bevallom megdöbbentem, hogy 3 könyve is felkerült.
A külföldihez nagyon hozzászólni nem tudok, mert csak a Hamuvárost, Pocsék karmát és az Eat, Pray, Love-ot olvastam, mind a három tetszett. De a Hamuvárosnak nem inkább az ifjúsági irodalomnál lenne a helye? ;o)

Szépirodalom
Annyira cikinek érzem, de a 20 könyv közül csak 1-et olvastam és az sem a magyarok közül volt. :oS Bár arra már rájöttem, hogy elég kevés mai hazai irodalmat olvasok.
Ami viszont megdöbbentett, az 2 regény besorolása ide. Nem olvastam a Gyémántfiút és nem is tervezem, de ahogy olvastam mások véleményét róla, szerintem nem a szépirodalomhoz tartozna. És ugyanez vonatkozik a 13 okom volt ...-ra is. Szerintem az is inkább ifjúsági irodalom.

Ismeretterjesztő irodalom

Ebben a kategóriában nagyon nem vagyok képben, de Ranschburg Jenő könyvére nagyon kíváncsi vagyok.


Gyermekirodalom
Ez kiegészítve az ifjúsági irodalommal történt a szavazás. Nekem a magyarok közül hiányzik Bartos Erika valamelyik kötete pl.
Ami a külföldi irodalmat illeti, számítani lehetett a Hajnalhasadás győzelmére. Meg Cabot 8. helyezetének kimondottan örülök, bár a lagzis Locsifecsit még nem olvastam, de az előző 2 része is nagyon tetszett. :o)


Gasztronómiához megint nem tudok hozzászólni, nem nagyon szoktam szakácskönyveket bújni, inkább a neten keresek új recepteket, ill. minden hónapban megveszem a Nők Lapja Konyhát, nagyon szeretem ezt a főzős újságot. :o)


Klasszikusok

Érdekes. A tavalyihoz képest csak az Indul a bakterház maradt meg a magyaroknál. A külföldi mezőnyben tavaly a 6. helyen végzett az Üvöltő szelek, idén megnyerte. Tavaly a Büszkeség és balítélet nyert, idén a 6. helyre csúszott vissza, helyet cserélt az Üvöltő szelekkel. Az Egy gésa emlékirata tavaly a 2. helyen volt, idén a 4. helyre került, de legalább szerepel a listán. Több megegyezés nincs.
És tavaly a Vuk a gyermekirodalomnál vitte el a pálmát.

A tavalyi eredményekről ITT írtam.

"Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz, ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?"

Az utóbbi napokban kisebb olvasó válságban szenvedtem. Egyszerűen egy könyv se tudott lekötni. Belekezdtem háromba is, de mindegyiknél azt vettem észre, hogy elkalandozik a figyelmem és a mindennapi dolgaimon agyalgatok. Igazából annyira újdonság nem volt ez az állapot, tudtam, hogy ilyenkor mindig van egy könyv, amit meg kell találnom és át fog lendíteni ezen a "mélyponton" és újra lendületet ad majd. A kérdés csak az volt, hogy vajon melyik könyv lesz az én könyvem?

Nem rég jelent meg Cassandra Clare sorozatának harmadik része, az Üvegváros magyarul is. Így sokszor botlottam pl. a molyon is dicsérő véleményekbe. Az első rész nagyon tetszett, nagyon szerettem volna megszerezni a másodikat is és csere folytán sikerült is. Gondoltam próbát teszek, hátha a Hamuváros lesz a kiválasztott. ;o)
Az elején kicsit döcögve haladtam, jobb lett volna újraolvasni az első részt, mert bizonyos dolgokra nem emlékeztem már. Így olyan volt több helyen is, mintha a sötétben tapogatóznék, aztán apránként beszűrődtek a fények, ahogy eszembe jutottak a kisebb apróságok.
Sikerült egy kicsit kiragadnia a valóságból, hirtelen egy másik világba csöppenve találtam magamat, ahol Árnyvadászok vigyáznak ránk, a démonok, vámpírok, tündérek léteznek. Bár Stephenie Meyer azt nyilatkozta, hogy ő imádna abban a mesevilágban élni, amit a Hamuvárosban az írónő lefestett, én annyira nem lennék oda az örömtől. Gonosz démonok rabolnak el gyereket és felfalják őket, sétálsz az utcán, majd azon kaphatod magadat, hogy maga a Félelem Démona a legrettentőbb félelmedet láttatja veled.

Az első rész alcíme, A halál ereklyéi nekem Harry Potteres fílinget kölcsönzött, valahogy ettől az érzéstől most se tudtam elszakadni. Úgy érzem, hogy az írónőnek nagy ihletett adott Rowling sorozata, csak persze csűrte-facsarta, de egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a párhuzamoktól. Azt is meg kell említeni, hogy Clare-nek van egy fan fiction-e is (a fan fictionra kitértem a Második Atlantisznál, hogy mi is az), A Draco Trilógia, ami a Harry Potterre épül. Így annyira tán nem meglepő, hogy párhuzamot tudok vonni Valentine és Voldemort ill. Jace és Harry között például.
Mint ahogy Voldemort is nagyon szorosan kapcsolódott, úgymond akár egybeolvadt Harryvel, úgy Valentine és Jace is egy, de még sem. Jace az, aki átlendülhetne a rossz oldalra, de tartja magát a jóhoz, mint ahogy Harry is.
Itt is igazán 3 főszereplő van, 2 fiú és egy lány. Jace, Simon és Clary. Az előző kötetben nagy döbbenet ért Jace és Clary kapcsolatával, ezt igazán nem tudom elfogadni és várom a feloldozást, a magyarázatot. Simon, Clary barátja, imádnivaló karakter. Őszinte, szerethető, igaz barát, akit most ebben a részben nagyon sajnáltam.
És akkor ott vannak az ereklyék, amiket a gonosz meg akar találni, a saját oldalára fordítani azok hatalmát.
Maga az írónő is utal Rowling sorozatára, amikor pl. az egyik szereplőjét hasonlítja össze Dumbledorral.

Nagyon jól sikerült felépítenie a történetet Cassandra Clare-nek, a jellemábrázolás is úgy érzem tökéletes. A szereplők 16, 17 évesek, de valahogy úgy érzem, mintha kortalanok lennének.
Más fantasykban már olvashatott ellentétek a mitikus lények között itt is megmaradtak, a szerelem se maradhatott ki, de még mindig nagyon leheletkönnyű. Ami szerintem így pont jó egy ifjúsági regényben.
Lényegében túl sok cselekmény nem történik, de ami igen, az nagyon fordulatos és olvasmányos. Leginkább az döbbentett meg, ami Simonnal történt, egyszerűen erre a fordulatra nem számítottam. Továbbra is van sok-sok kérdésem, amikre választ még nem kaptam, na de hátra van még jó pár kötet a sorozatból.
Sok finom, apró kis humoros megjegyzések tarkítják a történetet. Most leginkább Magnus volt ebben a kötetben a kedvencem, de valahogy nagyon fura figurának is tartom. Egyszerűen nem tudom hova tenni a kapcsolatát Alec-el, annyira nem összeillőek, mint két különböző világ.

A fantasynál félő, hogy a szerző átesik a ló túloldalára és olyan mesevilágot fest le, ami az olvasónak igazán befogadhatatlan. Cassandra Clare bámulatosan ötvözte az emberek világát a mesevilággal. Egyszerűen meg se fordult a fejemben, milyen fura is, hogy a tó mélyén tündérek élnek, vagy a vérfarkasok kocsmákba járnak, miközben az emberek a háttérben élik a mindennapjaikat. Mesterien sikerült a 2 világot egybemosnia és olyan finoman, egyszerűen tudja megfogalmazni a szépet, hogy bizony volt egy (na jó 4) olyan mondata, ami után lazán sírtam vagy fél órát. :o)

"- Nem érted- mondta, és ki tudja, miért, de neheztelés csendült a hangjában.- A gyerekek sosem értik. A szülői szeretethez egyszerűen semmi nem fogható. Nincs más, ami így elemészti az embert."

Ugyebár ifjúsági irodalomról beszélünk, úgymond a lázadó tiniknek szól és akkor itt van 4 mondat, annyi minden van megfogalmazva benne, de igazán csak a szülő látja át. Elolvassa a tizenéves, aki tán épp haragszik a szüleire, mert nem engedték el az esti buliba és azt mondja mekkora hülyeség már ez vagy elmosolyodik, milyen szép gondolatok és tovább is lép. De mikor én jutottam el idáig az olvasásában, egyszerűen nem tudtam tovább folytatni. Ott aludt mellettem a Gyerkőcöm, hallgattam a szuszogását és annyi minden jutott eszembe. Annyi minden van ebben a pár mondatban és olyan kár, hogy igazán csak a szülők tudják átérezni a jelentését.

Olvasmányos, hangulatos történet. Az a fajta, ami tényleg magába tud szippantani.
A sorozat 4. része idén áprilisban jelent meg angolul, City of Fallen Angels c.-mel. A City of Lost Souls előre láthatóan jövő májusban, a City of Heavenly Fire pedig 2013 szeptemberében fog megjelenni. És ha minden igaz, az első részből készült film forgatása is várható majd.

Megjelenés: The Mortal Instruments Book Two- City of Ashes (2007.)/ A végzet ereklyéi- Hamuváros (2010. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 416
Ára: 2999
Kép forrása: ITT

Gyermekkönyvről felnőtt fejjel mindig nehéz írni. Próbálok ilyenkor visszaemlékezni, hogy 9-10 évesen milyen könyveket szerettem, milyen történetek tudtak magukkal ragadni. Így közel a harminchoz, a Láthatatlan Emberek Bandáját egy kedves kis történetnek tartom, amit bátran, örömmel adnék a gyermekem kezébe majd, de engem annyira lekötni nyilván a koromból kifolyólag nem tudott már.

A könyv írója, Rafal Kosik 1971-ben született Varsóban. A Félix, Net, Nika sorozatának első része, a Láthatatlan Emberek Bandája 2004-ben jelent meg lengyelül, magyarul pedig idén. A sorozat nyolcadik része jelenleg előkészületben van, a többi rész magyar munkacímei ezek:
- Félix, Net, Nika és az elméletileg lehetséges katasztrófa
- Félix, Net, Nika és az Álmok Palotája
- Félix Net, Nika és a Halhatatlanság Csapdája
- Félix, Net, Nika és az orbitális összeesküvés
- Félix, Net, Nika és az orbitális összeesküvés 2.
- Félix, Net, Nika és a harmadik unokatestvér
- Félix, Net, Nika és a gépek lázadása (előkészületben)

A három 13 éves főszereplő, Félix- a feltaláló palánta, Net- a számítógépzseni és Nika- a könyvmoly. Osztálytársak lettek egy általános iskolában, ahol már első nap összekovácsolódtak, ugyanis együtt akarják felvenni a harcot az iskola rossz fiúi ellen.
Mindeközben a Láthatatlan Emberek Bandája bankokat rabol ki és a rendőrség nem tud a nyomukra bukkanni. A történet épp azzal kezdődik, amikor Félix anyukájának a munkahelyét rabolják ki.
Szóval a 3 osztálytárs összefog és elkezdődik a kaland.

Igazán nem is merek bővebben írni a történetről, mert nagyon sok minden történik benne, így csak a fülszöveget osztanám meg, akkor biztos nem fogok spoilert írni. :o)

"A feltalálópalánta Félix, a számítógépzseni Net és a könyvmoly Nika kalandjainak első kötetét tartod a kezedben: egy lehetetlen történet barátságról, kincsekről, kísértetekről, őrült találmányokról, mesterséges intelligenciáról, robotokról, ufókról és nem utolsósorban három tinédzser fantasztikus hétköznapjairól.
Ez a könyv megmutatja: igenis mi alakítjuk a sorsunkat. Hogy érdekesen élünk-e, mindenek előtt csakis rajtunk múlik"

11-13 éves korosztályba sorolta be a kiadó a könyvet, de én is úgy érzem, mint sajtosrolo, hogy bátran fiatalabbaknak is oda lehet adni. Tipikusan olyan gyermek-és ifjúsági regénynek tartom, amiben nincs olyan, amiről ne olvashatnának a fiatalabbak is.
Nagyon fordulatos, nagyon sok minden van benne. Érdekes, megmosolyogtató találmányok, UFO- k és egy igaz barátság kezdete, majd kibontakozása is. Szórakoztató olvasmány. Néha úgy éreztem, mintha kicsit túl sok minden is lenne benne, bár ugyanakkor meg azt gondolom, hogy így tán jobban meg lehet ragadni a fiatalokat, végig fent tartani a figyelmüket, megkedveltetni velük az olvasást.
Szórakoztató, pörgős, kalandos történet, a fiataloknak kedvenc lehet.
Íme egy vélemény róla:

"Harry Potter volt és van. Félixek mindig lesznek!
Barbara (12)"

Megjelenés: Felix, Net, i Nika oraz Gamg Niewidzialych Ludzi (2004.)/ Félix, Net, Nika és a Láthatatlan Emberek Bandája (2011. Pongrác Kiadó)
Oldalszám: 546
Ára: 3400

Kezdem úgy érezni, hogy Az éhezők viadala lázban ég a világ. Nincs olyan hét, hogy ne botlanék a neten olyan hírbe, hogy ki milyen szerepet kapott a filmben, kinek miért nem tetszik a választás, a könyvről kritikák, a filmről infók. Nagyon várják a rajongók, hogy végre láthassák a mozifilmet, köztük én is. ;o)
Ha minden igaz, májusban kezdődnek el (vagy már el is kezdődtek) a forgatások (és ha minden igaz, az amerikai premier 2012 márciusában lesz), néhány szereplőt már kiválasztottak, íme:



Ami viszont legjobban érdekelne, de semmit se találtam a neten róla, hogy ki fogja játszani Haymitch-t? Annyit tudok, hogy Hugh Laurie-t felkérték, de visszautasította a sok munkájára hivatkozva. Pedig jól állt volna neki a karakter. ;o)
A filmet amúgy Gary Ross fogja rendezni, akinek legutóbb 2004-ben Oscarra jelölték a Vágta c. filmjét. Kisebb felháborodást okozott, hogy PG-13-as filmet szeretne csinálni Az éhezők viadalából, vagyis nem korhatárosat. Ezt azzal magyarázta, hogy a regény 12-14 éves rajongóinak is szeretne lehetőséget adni a film megnézésére és hatalmas vérözön nélkül is sikerül majd megfelelően átadni a történetet.

A könyvről pedig tudni lehet, hogy Amerikában a tavalyi év eladási listáján a 3. helyen állt a kategóriájában. Szinte "poén", hogy felkerült az American Library Association listájára, amin azok a könyvek vannak, amiket a legtöbb ember betiltana.
Itthon pedig az Agave Kiadó év könyve lett. A harmadik rész várhatóan idén ősszel jelenik meg magyarul.
Kezdem úgy érezni, hogy a tavalyi év Twilight őrülete után esélyes a sorozat a trónfosztásra. ;o)

Az éhezők viadaláról ITT írtam, a Futótűzről meg ITT.

Mónikának köszönhetően Az éhezők viadala után nem kellett sokat várnom a folytatásra és ha minden igaz, a trilógia befejező részének a magyar megjelenése sincs olyan messze, őszre várható.

Suzanne Collins engem már a sorozat első részével megnyert magának, de a Futótűzzel csak még jobban megerősítette bennem, hogy méltán van akkora rajongótábor, amekkora.
Többeknél olvastam, hogy nem tetszett nekik, hogy újra képbe került a Viadal, mintha az írónő nem tudott volna mást kitalálni, mással fokozni a hangulatot. Én ezzel nem értek egyet.
Egyrészt, már a Nagy Mészárlás előtt is izgalmasnak találtam az eseményt, lendített rajta még egyet a Viadal. Ugyanúgy maximálisan lekötött és nagyon tetszett.
Nem volt olyan érzelgős, mint az első rész, nem zokogtam végig a fél könyvet. Inkább végig a torkomban dobogott a szívem, hogy mi lesz Katnissel és Peetaval, nehogy baj legyen, hisz nem lehet.
Peeta nagyon a szívemhez nőtt, egyszerűen imádom. És nagyon haragszom a lányra, hogy egyszerűen nem vette észre, milyen igaz kincs is van kartávolságra tőle. Annyira remélem, hogy a befejező részben minden jóra fog fordulni!
Igazán csak egyszer kellett könnycseppet elmorzsolnom a szemem sarkában, amikor az anyuka jelentkezett a lánya helyére. Az a pillanat olyan szívbemarkoló volt.

Az éhezők viadala véget ért, Katniss és Peeta megkezdi a Győzelmi Körutat. Igen ám, de az Arénában történtek láncreakciót indítottak el a Panem lakói között, lázadni kezdenek a Kapitólium ellen. Az elnök persze a lányt hibáztatja, próbál mindent megtenni, hogy bosszút álljon rajta.
25 évente megrendezik a Nagy Mészárlást és ennek most jött el az ideje. A lakókat nagy döbbenet éri a kiválasztottak miatt, újrakezdődik a viadal. A tét nagyobb, mint az előzőnél volt. ...

Katniss persze továbbra se tudja eldönteni, melyik fiút is szereti igazán, bár egyszerűen nem is értem őt. Gale nem vált ki belőle olyan reakciókat, mint Peeta, nem tudom min agyal akkor. Emiatt nem túlzottan a szívem csücske.
Újra a figyelem középpontjába kerül a fecsegőposzáta (most lesz igazán jelentősége). Az elátkozott szerelmesek még elátkozottabbakká válnak. Mintha minden összeesküdött volna ellenük.

Megjelenés: Catching Fire (2009.)/ Futótűz (2010. Agave Könyvek)
Oldalszám: 313
Ára: 2980

... volt olyan időszaka, amikor belekezdett minden keze közé kerülő könyvbe, de egyszerűen nem tudta befejezni őket. Én most napokig ebben a szituációban voltam. Elkezdtem az egyik könyvet, elkezdtem a másikat, de nem tudtak lekötni. Elkalandozott a figyelmem, az adott olvasmánynál csak bambultam a lapokat nézve, de fel se fogtam a szavakat, képzeletben messze jártam. Mentségem legyen, hogy elég stresszes időszakom van éppen.
Hiszek abban, hogy az ilyen mélypontokon mindig van egy könyv ami megadja a lendületet, átlendít és megint meghozza a kedvet az olvasáshoz. Ez nálam most a Hamuváros volt.

Van, aki végleg félreteszi azt a könyvet, ami nem fogja meg pár oldal után, én egyszerűen nem tudok egy könyvet se végleg félbehagyni. Egyszerűen idegesít a tudat, olyan, mintha cserben hagytam volna szegénykéket és mindig azon agyalnék, mi van ha az utolsó oldalakon annyira felpörög az esemény, hogy megváltozik a vélemény az addigi eseményekről? Szóval nem vagyok könnyű eset. :o) Veletek is volt már ilyen?

Íme a könyvcím lista, aminek az összegyűjtését köszönöm Lettának, Nixynek, Andiamonak, PuPillának, fickának, winrudinak, HarperLee-nek, Beának és Isanak. :o) Köszönöm nekik, hogy ilyen sok címet összeszedtek, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok könyv foglalkozik Napóleonnal, kapcsolódik hozzá vagy szól a korabeli Franciaországról. Ennyi könyvnek nem néztem utána, de gondolom, hogy akik elküldték a címeket, azok tudják, utána néztek, hogy tényleg megfeleltek-e a könyvek a játéknak.
Köszönöm a részvételeket, ha most "élőben" lennénk, biztos nagy tapsot kérnék a fentieknek. :o)
Remélem, hogy lesz aki hasznát tudja majd venni a gyűjteménynek, nekem jó pár olyan könyvre felhívták a figyelmemet, amiknek a létezéséről nem is tudtam még. Jó böngészést. :o)

1. Adam Zamoyski: 1812 – Napóleon végzetes oroszországi hadjárata
2. Adrien Jean Baptiste Francois: Bourgogne strázsamester emlékezései
3. Adorján Andor: Forradalom és császárság: A francia forradalom és Napóleon
4. Alexandre Dumas: Napóleon élete
5. Alain Decaux: Letizia – Napóleon és az édesanyja
6. André Castelot: Napóleon
7. André Castelot: Napóleon és a nők
8. André Castelot: Joséphine
9. André Castelot: Mária Lujza
10. André Castelot: A Sasfiók
11. Andrew Caldwell: Történelmi legendák utolsó vacsorája - 20 híres ember - 120 különleges recept
12. Andrew Roberts: Mi lett volna, ha ….? –Fejezetek a meg nem történt világtörténelemből
13. Anton Neumayr: Diktátorok orvosi szemmel: Napóleon, Hitler, Sztálin
14. Ammers-Küller, Jo van: A Tavelinckek hűsége: 1799-1813: Regény Napóleon idejéből
15. Annemarie Selinko: Désirée
16. A. Z. Manfred: Napóleon

17. Barabás Tibor: Napóleon foglya
18. Bencze László: Napóleon bécsi hadjárata
19. Benedek István Gábor: Varázs
20. Ben Weider – Émile Gueguen: Napóleon: Az Európát átformáló férfiú
21. Ben Weider: A Napóleon-gyilkosság
22. Bernard Cornwell: Sharpe haragja
23. Bernard Cornwell. Sharpe menekülése
24. Betsy Balcome: Nagy Napóleon és kis barátnője
25. Bonaparte Napoleon: Napóleon önéletírása
26. Bulat Okudzsava: Talalkozas Bonaparteval
27. Bourgogne, Adrien-Jean-Baptiste-Francois: Bourgogne strázsamester emlékezései Napóleon oroszországi hadjáratáról
28. Boris Dänzer-Kantof: Hétköznapi élet Napóleon korában
29. Boris Dänzer-Kantof: Magánélet Napóleon korában

30. Carolly Erickson: Joséphine - napóleon kis paradicsommadara
31. Carlyle Tamás: Hősökről [Dante,Shakespeare,Luther, Russeau, Napóleon]
32. Chantal Thomas: Búcsú a királynétől
33. Csetri Elek: Napóleon híre Erdélyben

34. David Pilgrim: A nagy Napoleon
35. Dominic Lieven: Russia against Napoleon

36. Edvi Illés László: Napóleon császár történetei
37. Emil Ludwig: Napoleon

38. Fábián Gábor: Napóleon önéletirtása
39. Fekete Sándor: Így élt Napóleon
40. Feleki László: Napóleon utókora
41. Feleki László: Napóleon: „a csodálatos kaland”
42. Frédéric Masson: Napóleon és a nők
43. Friedrich Weissensteiner: Kicsik és híresek
44. Földi Pál: Napóleon Moszkva alatt: a történelem nagy csatái

45. Gaal Mózes – Napóleon
46. Georges Blond: Pauline Bonaparte
47. Georges Lefebvre: Napóleon

48. Jadwiga Dackiewicz: Napóleon másik fia
49. Jagodics Péter: Napóleon hadserege
50. Jean-Francois Bueno: Napóleon nagy csatái: Austerlitztől Waterlooig
51. Jevgenyij Tarlé: Napóleon
52. John Keegan: A háborús felderítés – Az ellenség megismerése Napóleontól az al-Kaidáig
53. Juliette Benzoni: Napóleon szerencsecsillaga- Marianne I.
54. Juliette Benzoni: Az ismeretlen toszkánai - Marianne II.
55. Juliette Benzoni: Négy tenger vándora- Marianne III.
56. Juliette Benzoni: Válaszúton- Marianne IV.
57. Juliette Benzoni: Lángoló babérkoszorú- Marianne V.
58. Juliette Benzoni: A remény- Marianne VI.
59. Juliette Benzoni: A szökevény - Hortense III.
60. Juliette Benzoni: A remény - Marianne VI.

61. Kosáry Domonkos: Napóleon és Magyaroroszág
62. Kövér Lajos: Bonaparte Napóleon koronája és üzenete

63. Marian Brandys: Napóleon és a lengyelek
64. Marczali Henrik: A francia forradalom és Napóleon: A Bastille-tól Szent Ilonáig
65. Marjay Károly: Napóleon vallásélete
66. Mary Jo Putney: Tánc a szélben
67. Mereskovszkij: Napóleon az ember

68. Nemere István: Napóleon szeretői
69. Nemere István: Szerelmem, Napóleon
70. Nemere István: Szerelmem, Napóleon: történelmi dokumentumregény Napóleon császár és Walewska grófnő szerelméről
71. Nemere István: Napóleon: a merénylet titka

72. Octave Aubry: Napóleon magánélete

73. Paul Patrick: Napóleon - A merénylet titka
74. Pálinkó György – Bíró Imre: Napóleon – A mi világunk
75. Pálinkó György: Napóleon
76. Pécsi Ágnes: Napóleon Egyiptomban: egy „tudományos” hadjárat
77. Philip Dwyer: Napoleon

78. Richard Holmes: A napóleoni háborúk kora
79. Richard Howard: Bonaparte hódítói
80. Richard Howard: Bonaparte fiai
81. Richard Howard: Bonaparte vitézei
82. Robin Neillands: Wellington és Napóleon: az 1807-1815 közötti harcok
83. Roger Lécureux: Napóleon

84. Sandra Gulland: Napóleon menyasszonya
85. Sandra Gulland: Napóleon felesége
86. Sandra Gulland: Adieu, Bonaparte!
87. Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
88. Seress László: Napóleon
89. Sigris-Maria Grössing: Napóleon – Híres barátnők és szeretők – Királyi házak
90. Sir Arthur Canon Doyle: Napóleon: egy francia nemes följegyzései
91. Stendhal: A szerelemről, Napóleon élete
92. Szeleczky Arnold: 1000 Napóleon arany
93. Szikora Péter: Napóleon

94. Thomas Carlyle: Hősökről - Dante, Shakespeare, Luther, Rousseau, Napóleon
95. Tolsztoj: Háború és béke

96. Veress D. Csaba: Napóleon hadai Magyarországon, 1809
97. Victor Hugo: A nyomorultak

98. Waldemar Lysiak: Napóleon elrablása
99. William Dietrich: Napóleon piramisai

100. Zsigray Julianna: Merénylet Napóleon ellen

Éjfélkor lejárt a Napóleonos játék és reggel kisorsoltam a nyertesét a Random segítségével. :o)
Először is szeretném mindenkinek megköszönni aki küldött könyvcímeket, nem is gondoltam volna, hogy ennyi könyv szól Napóleonról vagy kapcsolódik hozzá, a korabeli Franciaországhoz.
8-an játszottatok, 159 könyvcímet küldtetek, de mivel voltak átfedések ezek között, így 92 könyvcím lett ismétlések nélkül összesen. Volt, aki 1 könyvcímet küldött, de volt, aki 62-t (ebből 3 ismétlés volt, így 59 lett). A szerencse pedig

Itt meg tudjátok nézni, ki hol végzett.
Holnap pedig közzé teszem majd a könyvcím listát, hihetetlen, hogy milyen gyűjteményt hoztatok össze, köszönöm! Remélem lesz, aki hasznát tudja majd venni a gyűjteményeteknek. :o)