Follow Us @nikikonyvesem

2011. május 17., kedd

Az esti mesék

A mesék fontosságáról nem nagyon kell írnom, remélem, hogy minden szülő örömmel olvas a gyermekének. Az esti mese pedig igazán fontos. A nap lezárása, amikor anya/apa csak a kicsire koncentrál, összebújnak az ágyban vagy épp a szülő a kicsi ágya mellett belekezd az óóóóóriási mesébe. De miért is fontos ez?
Mindegyik mesének megvan a maga tanulsága, ad egy témát, amivel a kicsik köszönhetően a színes képzeletüknek azonosulni tudnak. A mese segítségével megtanulnak megoldani egy bizonyos problémát vagy épp a félelmeikről lehet elbeszélgetni velük, problémákat megoldani ezeken keresztül.
Fontosnak tartom, hogy az a pár perc ne rohanva teljen el, hanem tényleg a kicsire hangolódva. Amikor nem kell rohanni mosogatni, kivasalni. A nap lezárása ez a pillanat, felkészülünk az éjszakára. Összebújunk a gyermekünkkel, vagy ha nem férünk be mellé, akkor átöleljük, megsimogatjuk, próbálunk meghitt körülményeket teremteni és úgy olvasni fel neki az esti mesét. Lehetőséget kell adni neki, hogy a mese után ne azonnal kiviharozzunk a szobájából, hanem bátran kérdezhessen, mesélhessen, mi foglalkoztatja őt.
Szerintem, ha ezeket a pillanatokat megadjuk a gyermekünknek, megnyugszik, lehiggad és sokkal nyugodtabban, boldogabban alszik el, mintha csak gyorsan lezavarnánk ezt az esti szertartást.

Ha már esti mese, akkor nem lehet elsiklani a Hófehérke, Piroska és Farkas és más "rémmesék" fölött. Nyilván, egy idő után elkerülhetetlen, hogy ezekkel a mesékkel is megismerkedjenek a kicsik, de szerintem nem ezekkel kéne kezdeni, hanem a kis kedvesekkel. Jó pár okosságot olvastam, jó dolog-e, ha olvasunk ilyen meséket a kicsiknek. Én úgy érzem, hogy ez korfüggő. Élénken emlékszem rá, hogy én pl. annyira féltem a Jancsi és Juliskától (pedig nem ezzel a mesével szadiztak a szüleim, de elég volt egyszer olvasni nekem), hogy kb. olyan 4 évesen a Vidámparkban bepisiltem a félelemtől amikor a szüleim be akartak vinni a mesehullámvasútba (vagy hogy hívták). Szóval nagyon meg kell gondolni, mennyire tudja helyre tenni magában ezeket a meséket a kicsi.
Az is egyénenként változik, hogy kinél mikor jön el az esti mesés időszak. Van olyan, akinél már másfél évesen, másnak 2-3 évesen vagy még később kezdi el igényelni a gyermeke.

Nálatok mikor volt, amikor már úgy igazán "kikövetelték" a gyermekeitek (vagy ti, ha nincs még gyereketek) az alvás előtti esti mesét és végig is hallgatták?

Nálunk kb. 1-2 hónapja kezdődött, hogy Gyerkőc (kerekítve 2 és fél éves) lefekvés előtt kiválaszt egy mesekönyvet, gyorsan bebújik az ágyába és kezdődik a mesélés. Utána pedig nézegetjük a képeket, próbálom rávenni a beszédre :o), összebújunk egy kicsit és szépen alszik is. Annyira édes, annyira vártam ezeket a pillanatokat! :o)

És milyen kedvenc esti mesés könyveitek vannak?

Nálunk inkább ezek a favoritok, de a fő-fő kedvenc a Bumm-bumm-bumm (Boribon és a 7 lufi). :o)


Okosságok: A mesék szerepe a gyerekek életében, hallgassuk vagy nézzük?
Esti mese gyerekeknek
A mese és a gyermeki gondolkodás
Mondókák, mesék szerepe

10 megjegyzés:

Andiamo írta...

Ovis koromban folyamatosan követeltem minden este az esti mesét, akár kettőt is, anyukámnak már a nyelve se forgott, de olvasnia kellett :D. A kedvenc könyvek a Minden napra egy mese (ebből az Egérke piros szegélyes kék kabátja volt) és az Icinke-picinke volt. Utóbbiból a sok oldalas Világszép nádszál kisasszonyt kellett állandóan olvasni :). Van még egy csomó más mesekönyvem is elraktározva, legalább 6 megvan a Dörmögőékből és a Siccből. A délutáni alvás előtt az oviban nálunk szokás volt, hogy valaki mesét mond és mire felkel a csapat, a mesemondó érmet kap. Arra emlékszem, hogy a Gőgös Gúnárból mondtam egyszer mesét, amiben a Napocska volt a főszereplő :).
Tavaly könnyített olvasmányként olaszul olvastam a Pinocchiot (hiába, infantilis vagyok), na, ez se piskóta, szerintem inkább a frászt hozza a gyerekekre.

Annamarka írta...

Én a tesóimmal még idősebb korunkban is olvastattuk anyut, de akkor már regények mentek, minden este egy fejezet... najó, legyen kettő... jó, három, de ez az utolsó!!!... stb. =D A végén, már anyut is érdekelte. =D

Niki írta...

@Andiamo: Jaj, a Sicc nekem is megvolt. Az a rész, amikor az űrbe ment. :o) A mesél az erdőt is nagyon szerettem, olyan szép képek voltak benne. :o)

Niki írta...

@Annamarka: Ez olyan jóóóó lehetett. :o)

Szilvamag írta...

Én nem emlékszem, hogy anyu mesélt volna nekünk esti mesét. Bár ha számon kérem rajta, akkor váltig állítja, hogy igen is mesélt.:)) Kb két évesen kezdtem el olvasni mesét a kisfiamnak. A könyvek állandóan változnak. A Pettson és Finduszt nagyon szerette és én is.:D a Magyar népmeséket is... a lényeg az, hogy sárkány legyen benne. A kislányom meg a királylányokért van oda. Ma este például egy fejezetet olvastam a Pöttyös Pannából.:) A kisfiamnak meg az Esti mesélőből egy mesét. Mindkét könyv nagyon jó. Sajnos mindenen összevesznek így mindkettőjüknek kell olvasni egy-egy mesét este. Sok idő elmegy vele, de megéri :)

Niki írta...

@Szilvamag: A baj az, hogy túl sok ilyen emlékem nekem sincs és tán pont emiatt is tartom olyan fontosnak.
Édesek lehetnek ahogy összevesznek az esti mesén. Olyan jó, amikor képesek így elmerülni a mesevilágban. :o)

Szilvamag írta...

Hát én éppen nem az édes kifejezést használom ilyenkor rájuk. A Peti húzza a Nóri haját miközben a Nóri karmolja a Peti arcát. Hát így néz ki nálunk egy veszekedés. Na és a hangzavarról ne is beszéljünk. A férjemmel nézve őket, (olyankor csak azon izgulunk, hogy életben maradjanak) mindig azt kérdezzük: Vajon mit csináltunk rosszul? :D

Niki írta...

@Szilvamag: Bocs, de nekem ez olyan édes. :oD De lehet azért, mert én ezt csak elképzelni tudom, átélni második gyerkőc hiányában nem nagyon tudom. :o)
Amúgy meg tuti semmit nem csináltatok rosszul. ;o) Bár, erre én is sokszor gondolok. :oD

Andiamo írta...

Niki, az a rész nekem nem volt meg, viszont volt Sicces kártyám :P.

Niki írta...

@Andiamo: Jaj, de vagány vagy. :oD Nekem nem volt, de nem is emlékszem rá. Olyan volt mint a Fekete Péter pl.?