Egyértelműen a könyv fülszövege keltette fel az érdeklődésemet. Egy levél a múltból, titkos viszony, 1956, olvasnom kellett és kész. Nem is bántam meg, hogy nekikezdtem.
 |
| Forrás |
Egy fiatal nő épp az esküvőjére készül, amikor a nagy nap előtti estén egy levelet talál a szülei szobájában. Ebből kiderül, hogy az édesanyja megcsalta a férjét és lehet, hogy a nővére csak a féltestvére. A nő teljesen összezavarodik, ezért Anna elmeséli neki, hogy mi is történt vele Magyarországon 1956-ban.
Anna fiatal feleség volt, amikor megismerkedett a férje egyik munkatársával, akibe beleszeretett és titkos viszonyt folytattak. A férjével elhidegültek egymástól, Krisztán mellett pedig megtalálta a boldogságot.
De a kapcsolatukba beleszólt a kirobbanó forradalom. ...
"– Nem lehet így vége!- mondta elcsukló hangon.
– Nincs más választásunk! – zokogtam.
– Mindig van más választás."
Kellemes olvasmány volt Kékesi Dóra története. Tetszett a lassan kibontakozó történet, ahogy oldalról oldalra egyre jobban megismerhettük Anna életét és a Krisztiánnal kialakuló kapcsolatát. Szorítottam nekik, hogy boldogok legyenek, de egyszerűen akkor se értettem, hogy fog összeállni a végére a történet. Furfangosan, ugyanakkor nagyon jól tette fel a mondat végére a pontot az írónő. Ez volt a legszebb és a legjobb megoldás.
Annát és Krisztiánt szívből megkedveltem. Az írónő szépen megalkotta a karaktereket, szépen kidolgozta őket.
Ami pedig a korhűséget illeti, szerintem sikerült egészen jól felelevenítenie 1956-ot a lapokon keresztül. Az állandó félelmet, az alakoskodást, az agressziót, a terrort. Sikerült nagyon jól egyaránt hangsúlyoznia egyaránt a szerelmi szálat, és ugyanúgy a történelmet is. Mind a kettő ugyanakkora hangsúlyt és fontosságot kapott, ez pedig így volt jó.
Nem mondhatom azt, hogy ez egyszerű szerelmes történetről van szó, mert nem. Egyszerre romantikus történet, de ugyanakkor történelmi regény is. Tudom a figyelmetekbe ajánlani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése