Melegeeeeeem van!

Ez most egy össze-vissza, mindent bele bejegyzés lesz (elviekben amúgy a Várólistára... rovatnak kéne lennie), de olyan melegem van (és olyan elegem emiatt), hogy most kaptok egy ezt+azt, mert amikor elegem van, akkor vagy

mérgelődöm

vagy

nyavajgok

vagy

szómenésem lesz 

tök felesleges és semmitmondó dolgokról, mint ahogy ez a bejegyzés is mutatni fogja.

Megmondjam hol szeretnék most lenni? Vízparton. Lógatni a lábamat a hűs vízbe, csobbanni, elmerülni, ki se jönni a vízből egész nap, sőt, szeretném magamba szívni a vizet, mert úgy érzem száradok, a Nap kiszív belőlem mindent. VIZET AKAROK! Mi se bizonyítja ezt jobban, hogy azt hiszem olyan 2-3 hete volt egy film az M1-en, abban volt egy jelenet, amikor a csaj a hullámok alatt a deszkájával végigszánkázott. No, nem tudok úszni, de most úgy lennék a szörfdeszkások helyében, egy jó kis hullám alatt, pedig nézve a filmet, végig attól féltem, hogy megfulladnak a szereplők. Másrészt napok óta nem tudok mást enni, mint dinnyét dinnyével. (Mondom, hogy vízre van szükségem, nem tudok eleget bevinni.) Jól lehűtve, kis kockákra vágva, reggelire, ebédre, vacsorára, dinnyét dinnyével, mennyei. Ennek köszönhetően pikk-pakk fogytam 4 kg-ot, amit még mindig nem tudok elhinni. (Sebaj, majd ha jön a hüvi, visszaszedem 1 nap alatt, magamat ismerve.)
De visszatérve a melegre, idén olyan, de olyan meleg van, hogy nem szoktam rövidnadrágot, szoknyát hordani, de most beszereztem 2 szoknyát, 2 rövid nadrágot, 3 szoknyás ruhát és csak ezeket vagyok hajlandó felvenni.
Na és mit-mit csináltam ebben a nagy melegben a héten? Naná, hogy lekvárt főztem, mert most-most jött rám. (Múlt héten meg festettünk, mikor ugyebár, ha nem a kánikulában.) De ezennel erre az évre vége a lekvárfőzésnek. 20 üveg ilyen-olyan várja a sorát a kamraszekrénykében, úgyhogy esélyem sincs menekülni a karácsonyi ünnepek linzergyártása elől. (Hó, hideg, ó, de jó lesz és ó, de fogom akkor várni majd a meleget!)
Amúgy ebben a nagy melegben az írás se megy. Minden nap úgy ülök ide a géphez, hogy Na, ma írok a Gyönyörű rohadékról. De b.sszus, nem megy. Ülök a monitor előtt, a fejemben tök jól összeáll minden, de amikor nekiállok leírni, addig jutok el, hogy pár mondatban leírom, hogy mi volt a helyzetem vele és ennyi. Nem akarok részletezni, nem akarok elemezni (nem mintha erről lennék híres, de mindegy), aztán felhúzom magamat azon, hogy na de senki se arra kíváncsi elviekben, hogy leírom 10 sorban miről szólt a könyv, 2 sorban, hogy elolvassátok avagy sem, de ha törik, ha szakad, most mégis csak ennyi kívánkozik ki belőlem, a bejegyzés meg félbemarad. Pedig már itt van az All in, Gyönyörű rohadék és a Ragyogás is. Mármint a fejemben, de bejegyzés még piszkozatban sem.
Jelenleg mellesleg a Szerdán habcsókot olvasom és ha hiszitek, ha nem, kellemesen csalódtam az írónőben. Tök jó kis tingli-tangli a sztori, szinte felüdít, erre van most pont szükségem.
És ha már könyv, meg hát ugyebár a Várólistára... rovatnak indult a bejegyzés, ajánlok egy könyvet a figyelmetekbe, pár napja találtam rá az Alexandra oldalán. Titkok örvénye. Engem először a borítója fogott meg, amin gyerek van, arra azonnal ragad a szemem. ;o) Elviekben a hónap végén jelenik meg és szépirodalomhoz van besorolva, szerintem érdemes rákukkantani a fülszövegére ITT.
És az utolsó pár mondat: véget ért a Könyves Álompasik Párbaja. Cortez idén veszített, a győztes Magnus (miért akartam Manust írni? El is fáradtam a pötyögésben.) Különösebb véleményem nincs erről, kedvelem Cortezt, de azért most örülök, hogy más nyert. :oP
És akkor most ennyi. Megyek dinnyét enni és habcsókozni.

______________
képek forrása:
Magnus kupa
könyvek
a többi