Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Nagy Szilvia- Szabó Anna Eszter: Egyetemista lány támogatót keres

Kiadta: XXI. Század Kiadó (2012.)
Oldalszám: 271
Ára: 2990
Forrás: könyvtár
"Lányok a szomszédból. Diákok. Csinosak és fiatalok. Diplomára, jó életre, boldogságra vágynak. Olyanok, mint bármelyik "húszas csaj". Másfelől nagyon is mások. Lili, Zsófi, Heni és Frida prostituáltak. Egyetemista lányok, akik a szexből élnek. Függetlenek, okosak és megválogatják, kivel fekszenek le. De ettől még prostik. A szerzők, akiknek sikerült elnyerniük a lányok bizalmát, bevezetik az olvasót különös világukba, végigkövetjük útjukat a kezdeti bizonytalan lépésektől a vidéki masszázsszalonig, a pesti swinger klubig és a svájci "kiküldetésig". Fájó társadalmi jelenség? Egy újfajta életforma fiatal lányoknak? Döntsék el Önök! Két fiatal újságírónő: Nagy Szilvia, a Velvet.hu szerkesztője és Szabó Anna Eszter, a Színház és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója hónapokat töltöttek olyan, velük majdnem egykorú lányokkal, akik tanulmányaikat vagy éppen az áhított életszínvonalat így finanszírozzák. A megdöbbentően őszinte, szókimondó, olykor leplezetlen szexualitást tartalmazó könyvet csak felnőtt olvasóinknak ajánljuk."


Érdekelnek azok a könyvek, amik a prostitúcióról szólnak, legyen akár külföldi vagy hazai a történet.
Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy az összes ilyen könyv katasztrófa volt. Nehéz megfogalmaznom, hogy mire számítok az olvasásuk közben, csak azt tudom, hogy nem arra, amit végül kapok.

Már a megjelenésekor kíváncsi voltam Nagy Szilvia és Szabó Anna Eszter párosának a gyümölcsére.
Az már jó ideje nyílt titok, hogy igen, vannak olyan diáklányok a felsőoktatásban, akik a testüket bocsátják áruba, hogy fizetni tudják a tanulmányaikat vagy épp a mindennapjaikat.

Az Egyetemista lány támogatót keres, elviekben 4 igaz történetet dolgoz fel.
Fiatal, csinos lányok, érettségi után, felsőoktatásban tanulók, mindegyiküknél adódott olyan probléma, ami miatt úgy döntöttek, hogy a testükkel fogják megkeresni a jövedelmüket.
Lili szűzen lett prostituált. Pszichológiára szeretett volna járni, de nem vették fel, helyette újságírónak tanult. Annyi pénzt szeretett volna összeszedni, hogy fizetni tudja a tanulmányait, illetve lakást tudjon venni. Kezdetben csak erotikus masszázst vállalt be, de valamilyen szinten innentől kezdve elkerülhetetlen volt, hogy tágítsa a "szolgálatait".
Zsófi története szerintem a legsiralmasabb. Leérettségizett, nem talált munkát, így kötött ki ott, ahol. És hogy miért a legsiralmasabb? Mert az anyja viszonylag hamar rájön, hogy a kislánya miből is él és ahelyett, hogy kapna egy infarktust vagy elbujdokolna vagy nem is tudom, helyette elkezdi lehúzni és szinte ösztönzi is, hogy dolgozzon csak prostiként, jobb, mintha gyárban gürizne.

"- Ha nem visel meg lelkileg, hogy nem életed pasijával fekszel le, akkor miért lenne baj, hogy ezt csinálod? Ezzel sok pénzt tudsz keresi, nem?"- mondja mindezt az anyuka. Nekem ennél a résznél azért rendesen tátva maradt a szám.

Frida Svájcot is megjárta. Igazán nem sok maradt meg bennem az ő történetéből, csak annyi rémlik, hogy volt kinn és milyen volt.
Henié az újabb gázos történet. Ő a férjével még azelőtt ismerkedett meg, hogy nekikezdett volna a karrierjének, de a pasi már akkor is támogatta, sőt, kipróbálta magát is. Heni dolgozgatott serényen a pasija tudtával és ami a legszebb a történetben, hogy még össze is házasodnak.

Lili sztorija még elment, de onnantól kezdve egyre gyengébbek lettek a történetek.
Érzelmek nuku, mindegyik szereplő teszi a dolgát, azt üzeni az olvasónak: hülyeség, hogy veszélyes munka lenne, őket nem verték meg sose, ha át is verték, akkor az ő hibájuk volt, a pasik szépen fizettek mindig, viszonylag normális klienseik voltak és hát egy laza másfél órás menettel megkeresnek akár 10-20.000 Ft-ot is. Akarnának ezek után gyárba menni dolgozni 80.000-ért? :oS
A baj az, hogy ezzel valamilyen szinten vonzóvá tehették  a prostitúciót azoknak, akik hasonló szituációban vannak, mint a szereplők és már nem tudják, mihez kezdjenek.

Pálcát törni a szereplők felett nem lehet, de magát a könyvet meg lehet kritizálni.
Magával a megfogalmazással bajom nem volt. Olyan, mint amilyenre számítottam. De a tálalása, hogy maga a történet lényegében a szereplők gondolatai, de E/3-ben, valahogy nem jött be. Nyilván azt szerették volna elérni, hogy jobban bele tudjuk képzelni magunkat a szituációjukba, de ez nem jött össze. Olyan volt, mintha jól messziről néztem volna a lányokat, a gondolataikat meg néha hangosan kimondták volna. Nem érintettek meg, a lényeg nem jött át, nem találtam igazi érzelmeket és igen, végülis untam a könyvet.
Miért olvastam végig? Azért, mint a többi ilyet. Mert érdekel. Hátha a végén kapom meg azt, amit szeretnék, hátha a végére jó lesz, de most se jártam szerencsével.
Szigorúan könyvtári vagy kölcsön kapott könyvnek tartom, én ennyi pénzt tuti nem adnék ki érte senki helyében!

"-Ahogy egyre több lánnyal beszélek, egyre világosabb számomra, hogy nálunk is több kategória van -kezdett bele.- Vannak az olyan lányok, mint mondjuk te. Akik azért kezdik el, mert nincs pénzük, megélhetésük. Aztán van az, aki anyagias, szeretne jól élni, kvázi zsebpénzszerzésre használja a testét. A harmadik kategóriába azok tartoznak, akik nem kérnek pénzt, ellenben szívesen elfogadnak ilyen-olyan ajándékokat, iPhone-t, utakat, minden ilyesmit. Szóval én eddig ilyen típusú lányokkal találkoztam. Olyannal még eggyel sem, akit belekényszerítettek volna ..."

És még valami: nagyon sokszor volt említés a könyvben arról, hogy sokan blogot vezetnek, akik "űzik az ipart". Sose futottam eddig bele egy ilyen blogba se, meg se fordult a fejemben, hogy a sok ego, kismama, babablog, gasztro, könyves blog, filmes blog, stb. mellett sok prostis blog is létezik kis hazánkból a világhálón. Gondoltam egyet, rákeresek. Kezdetben nem jártam sikerrel, de aztán igen. Három ilyen oldalra néztem rá és ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy tényleg akármelyikőnk írhatná. Mármint akár a szomszédod, a barátnőd, a gyereked osztálytársának az anyja, bárki.
Olvastam olyan történetet, amiben velem egy idős, két gyerekes, elvált anyuka érezte úgy, hogy nincs más megoldás. Ez azért elgondolkodtató. Kétlem, hogy mindenki úgy is nézne ki, hogy le lehet lőni mivel foglalkozik. A legtöbben szerintem teljesen átlagos diáklányok vagy épp családanyák. Akik akár a mindennapjaidban is részt vehetnek és nem is sejted, hogy miből élnek. ...

0 megjegyzés: