Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Dan Rhodes: Elvehetlek feleségül?

Eredeti címe: Marry Me (2013.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2013.)
Oldalszám: 113
Ára: 1990
Forrás: kiadó
"A kötet kacajra fakasztó, mégis elgondolkodtató életképek és rövid szösszenetek gyűjteménye a szerelem és a szakítás témaköréből. A szám szerint 78 csipkelődő történet fekete humorral figurázza ki az elvakult vagy éppen teljesen átlagos - van ilyen? - szerelemnek azt az oldalát, amelyre legfáradtabb pillanatainkban sem gondolnánk. Ritkán romantikus, de akkor nagyon. Megmutatja az emberi természet fonákját, hiszen a szerelmes is csak ember. Ajánljuk azoknak, akik szeretnének felszabadultan kuncogni saját magukon, ostoba hibáikon és fájdalmas pofára eséseiken."


Mire számítottam a könyv elolvasása előtt? Amolyan tipikus Valentin napi "édességre". Romantikára, sok-sok nevetésre.
Ehelyett mit kaptam? Egyiket sem.


"A házasság az egyetlen olyan polgárjogi szerződés, amely érvényteleníti mindazon törvényeket, amelyek védelmezni hivatottak a szerződés által szankcionált viszonyokat.
GEORGE BERNARD SHAW

A szerző megjegyzése: Fogalmam sincs, mit jelent, de biztos valami nagyon bölcset."
(7.o.)


Mielőtt nekikezdtem a bejegyzésnek, elkezdtem összeírni a könyv pozitívumait és negatívumait. Elagyaltam azon, kiknek is ajánlanám igazán az olvasását és először nem is tudtam. Nem jó kezdet, ezt el kell ismerni. Aztán elbambultam a fekete borítót nézegetve és beugrott.

A 78 történetnek morbid humora van. Nem a kacagós, hanem a döbbenten maga elé bámulós. Sokszor megfordult a fejemben, hogy ez az egész egy vicc?
78 nagyon rövid, 1-két oldalas történetek találhatóak a könyvben. A szakítás témaköré csoportosulnak.
Van olyan történet, amiben a férfit az oltárnál hagyja ott a menyasszonya, majd a pasi nem tud mit kezdeni a tortával, ezért kit hív fel? Kit? Hát naná, hogy a volt menyasszonyát, aki persze épp egy másik pasival van éppen.
Vagy olvashatunk olyan esküvőről is, amely során vajúdni kezdett a menyasszony, mire anyós-pajtás odarohan, benyúl a ruhája alá, hogy így tartsa vissza az unokája megszületését, míg a pap össze nem adja őket.
Vagy egy másik történetben a pasi már a halálán van, amikor áldását adja a feleségének, keressen csak nyugodtan magának valakit, neki úgy se sok van hátra. Erre asszonyka kapja is elő a mobilját, mert a kórházba vezető úton épp összefutott a nagy ővel és fél, nehogy elhalásszák az orra előtt. Mindeközben persze ott fekszik az ágyon a férje. :oS
Ezek tényleg megtörténtek vagy csak az írói fantázia szüleményei? ... Nem is akarom tudni inkább.

Ez az igazi fekete humor.
Néhány történetben mégis van valami, ami miatt megdermedtem egy pillanatra és elgondolkodtattak. Igazából azoknak ajánlanám, akik szerelmi csalódáson vannak túl, akiket átvertek, elhagytak, megaláztak. Érezni fogják, hogy nincsenek egyedül és van rosszabb is, az ő történetükön kívül. (Remélhetőleg, persze.)

0 megjegyzés: