Follow Us @nikikonyvesem

2013. február 14., csütörtök

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Eredeti címe: Coheyka (1994.)
Kiadta: Magvető Kiadó (2006.)
Oldalszám: 92
Ára: 2290
Forrás: Timitől kaptam Karácsonyra
"Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell..." 



A Szonyecska azon könyvek közé tartozott, amiben biztos voltam, hogy nagyon tetszeni fog.
Az írónőről eddig csak jót olvastam, a könyvről szintén olyan értékelésekbe botlottam, hogy biztosra vettem falhoz vágós, döbbenetes, sokkoló élményben lesz részem. Ráadásul karácsonyi meglepetésnek kaptam, így el is vártam tőle, hogy tetsszen nekem. ... Sajnos ez nem jött össze.

Elkezdtem olvasni a történetet, maga az írónő stílusa megfogott. Az első gondolatom az volt, hogy igen, ez a szépirodalom. Amikor az egyszerű mondatok is úgy vannak megfogalmazva, hogy az olvasó érzi rajta a másságot, a finomságot, az eleganciát, mindazt, amit a szórakoztató irodalom nem tud megadni. Ez tetszett, elvarázsolt. De a történet meg hidegen hagyott.

Olvastam szegény Szonyecska hányatott, önfeláldozó életét, de valahogy nem érintett meg. Nem sikerült a főszereplőnek megszerettetnie magát, sőt, igazán látni se láttam őt magam előtt. Úgy voltam a történettel, hogy olvastam-olvastam, de egyszerűen semmit nem éreztem közben. Felfogtam, hogy miről szól, hogy a Szovjettúnióról, az akkori világról próbál valós képet adni, meg, hogy Szonyecska élete milyen szomorú, de mintha egy falon túl éreztem volna ezeket. Jobban mondva nem is éreztem, hanem TUDTAM, hogy mit kéne éreznem, csak épp az volt a bibi, hogy nem éreztem.

Olyan 2 óra múlva be is fejeztem, felmentem a molyra. Egyszerűen muszáj volt elolvasnom az értékeléseket róla. Így újra szembe találtam magamat a 4 és 5 csillagokkal, az egekig magasztalással és mindeközben azon gondolkodtam, hogy mi a hiba bennem. Én miért nem érzem és látom azt, amit ők? Pár percig agyaltam ezen, hogy tuti selejtes vagyok, meg kevés vagyok, meg elkopott az agyam a sok szórakoztató irodalommal, de aztán tovább léptem.

Az az igazság, hogy szerintem ez egy közepes történet. Nem kaptam azt, amire számítottam. Szépen volt megfogalmazva, de olyan távoli, érzelemmentes maradt az egész, egyszerűen nem jött át. Lehet, hogy tényleg kevés vagyok vagy agyilag fejletlen vagy majd 10 év múlva vagy nem tudom.
Nincs bennem kellemetlen érzés, mert kíváncsi vagyok az írónő más történeteire, de ugyanakkor el kell ismernem, hogy nem vagyok elájulva a Szonyecskától. ... Sajnálom. :o(

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha igazán kifejező nyelvezettel megírt könyvet szeretnél olvasni, ajánlom Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka c. könyvet.

Niki írta...

Köszi, megnézem majd.