Könyvesem

Februárban ezekről írtam:

Odafigyeltem arra a hónapban, hogy a gyermekirodalom ne húzódjon a háttérbe, mint az elmúlt hónapokban (ettől függetlenül mégis a mesekönyvekről írtam az elmúlt egy évben a legtöbbet, mint kiderült). Februárban 3 könyvecskével is jöttem: Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról, Marék Veronika: Kippkopp és Tipptopp, Kálmán Jenő: Sicc a cirkuszban.
Az ifjúsági irodalmat szeretem, így nem telhetett el a hónap ilyen könyv nélkül sem. Lauren Oliver: Káosz, Leiner Laura: Ketten, Dan Wells: Partials- Részben ember.
De ezeken kívül szó volt a hazai diákprostítúcióról (Nagy Szilvia- Szabó Anna Eszter: Egyetemista lány támogatót keres), Gibson új magyarul is megjelent történetéről (Rachel Gibson: Ments meg!), a fekete humorról (Dan Rhodes: Elvehetlek feleségül?), Szonyecskaról, egy kis romantikus könyv is terítékre kerül (Kresley Cole: Szeress, ha mersz!), jobban mondva inkább kettő, hisz itt volt még az Angyalárny is. És csökkentettem a várólistámat is, méghozzá a Szeress, ha mersz!-en kívül, A szajhával és az Éjszakai cirkusszal.

Ami a blogéletet illeti:

Volt Barangolás Konstanzba, alkottunk is (Alkotóműhely 9.), sőt, még sütöttünk is egy új rovatnak köszönhetően (Az Angyalárny és lusta isler, Az Útvesztő és a mákos guba).
De nem csak a Mi sül a sütőben? jelentkezett be, hanem az Ajánljatok könyvet a figyelmembe! is, amely során közlésre is került az első levél (Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 1.). Várom továbbra is az ajánlókat, csak bátran. ;o)

A Kérdezz! Felelek! során kétszer kérdeztem, méghozzá arra voltam kíváncsi, hogy Mi az a 10 dolog, ami eszedbe jut a téllel kapcsolatban?, Milyen sűrűn szoktál könyvtárba járni?
Sabloncsere is volt, illetve a legfontosabb hír a hónapban, hogy megtörtént a 3. blogszülinap. Ennek köszönhetően 3 héten keresztül nyereményjáték van/lesz az oldalon, 3 meglepetéskönyvért. Az első játék már folyik (3. blogszülinapi játék I.).
És megtörtént a 300.000 látogatás, pont a blogszülinapkor. Köszönöm! :o)

Ami a nagyvilágot illeti:

Megtudhattuk, hogy újabb adaptációkra lehet számítani, ugyanis jön a Matched és a Vérbe öltözött Anna is.

Mi várható márciusban?:

Ezeket már elolvastam, így várható róluk a bejegyzés:

• Karen Levine: Hana bőröndje 
• Leiner Laura: Útvesztő 
• J. R. Ward: Halhatatlan szerető 
• Susan Elizabeth Phillips: Luxusmucus 
• Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból 
• Marieluise Von Ingenheim: Sissy 1.-3.

Jelenleg Frédérique Deghelt: Valaki másnak az élete c. regényét olvasom.

Eredeti címe: If You Dare (2005.) Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2010.) Oldalszám: 395 (a többi előzetes) Sorozat: MacCarrick fivérek-trilógia Ára: 3499 Forrás: könyvtár

"Esküdt ellenségek, végzetes szerelmek 
Bosszú: 
Courtland MacCarrick zsoldosserege háborút indít a zsarnoki kegyetlenségű Pascal tábornok ellen. A csatában Courtland majdnem odavész, de sikerül bosszút állnia a tábornokon szépséges kasztíliai jegyesének elrablásával. 
Szenvedély: 
Lady Annalía Tristán Llorente szálfatermetű, barbár fogvatartóját éppúgy megveti, mint a tábornokot, mégis megmagyarázhatatlan vonzalom ébred benne a zsoldos iránt, és ez csak tovább táplálja dühét. Semmi sem állíthatja meg azonban, hogy visszatérjen Pascalhoz, mert ha nem megy nőül hozzá, azzal fivére halálos ítéletét írja alá. 
Kresley Cole világhírű vámpírsorozata itthon is rajongótáborra lelt. A MacCarrick fivérek-trilógia a számos országban sikerlistás írónő romantikus sorozata, amely nem kevésbé veszélyes, sötét és szenvedélyes, mint vámpírkönyvei."

MacCarrick fivérek-trilógia #1

Nocsak-nocsak! :o) Kresley Cole neve csak akkor jutott eszembe, ha vámpíros-erotikus könyvekre gondoltam, de mikor jött a Várólista csökkentés, gondoltam próbát teszek a sima romantikus trilógiájának első részével.
Ezek után szerintem nem a vámpíros sorozata fog beugrani a neve hallatán, hanem a MacCarrick fivérek-trilógia.

Ki merem jelenteni magabiztosan, hogy ebben a műfajban ez az a regény, ami a legjobban tetszett!
Ötvözött mindent, amit szeretek: könnyedén a történelmet, a romantikát, erotikát, szeretem amikor a főszereplők húzzák egymás agyát és kellemesen humoros volt. Tökéletesen eltalálta az írónő az arany középutat mindenben. Nem volt túl sok a szex benne, de nem is kevés. Nem durvult, hanem sikerült neki úgy tálalnia, hogy azért mutasson is belőle valamit, de ne legyen belőle túl sok. Szimpatikusak voltak a szereplők, megjelentek előttem. Nem kapkodott el semmit, nem az amolyan "durr bele-bumm bele" stílusú. Az egyetlen dolog ami kicsit zavart, az a vége. Valahogy túl gyorsan került lezárásra, túl egyszerű, túl kiszámítható volt. Egy kicsit még szenvedhettek volna a főszereplőink a happy end előtt. ;o)

A történet 1856-ban veszi kezdetét. Courtland 30 éves skót zsoldos. Nagydarab, női szívek összetörője, de egy átkot hordoz magával a családja, ami teljesen befolyásolja az életüket.

"Hitvest, szerelmet, kötést nem ismerhetnek,
Magjuk szárba nem szökken, kihal nemzetségtek.
Halál és kínszenvedés jár fiaid nyomában ..."

Egy csata során nagyon megsebesül, de a 21 éves Annalia megmenti őt.
Elcipeli az otthonába, ahol egyedül van  -lévén, hogy a bátyja épp háborúzik-, meggyógyítja, ápolja a férfit és mindeközben maga is megdöbben, hogy vágyni kezd utána.
Aztán a pasi felébred és naná, hogy őt se hagyja hidegen a szépséges, arisztokratikus, fiatal lány. Persze próbálja az érzelmeit elnyomni, meggyőzni magát, hogy csak testi vágyat érez iránta.
Aztán fogságba esik Anna bátyja és neki a megmentéséért férjhez kéne mennie egy kegyetlen tábornokhoz. A lány önként elmegy a férfihoz, de Courtland elrabolja őt és ezzel megpecsételi a lány sorsát. Menekülniük kell, nyomukban a bérgyilkosok, majd naná, hogy egymásra találnak, ahogy kell.
Igen ám, de a férfi nem felejti az átkot és úgy érzi, hogy bár beleszeretett a lányba, el kell őt engednie, hogy ne tegye tönkre. ...

az írónő oldala

Nagyon szuper történet ebben a műfajban, minden volt benne! Már elő is jegyeztettem a második kötetre a könyvtárban és bízom abban, hogy magyarul is meg fog jelenni hamarosan a harmadik rész!
Amúgy a trilógia, mint ahogy sejthető a nevéből, a 3 fivérről szól. Mindegyik cipeli az átkot, nem mernek boldogok lenni, de ahogy sejteni lehet, feltűnik az életükben az igazi. ;o) 

7/12

Kiadta: Századvég Kiadó (1992.) Oldalszám: 94 Ára: 280 Kiadta 2006-ban az Osiris kiadó is, ára: 2180 Ft.

"Hol volt, 
hol nem, 
messze, messze,
volt egy boglyos, 
lompos, 
loncsos, 
és bozontos, 
Vackor nevű 
kicsi medve, 
nem is medve, 
csak egy apró, 
lompos, 
loncsos 
és bozontos, 
piszén pisze kölyökmackó." 
Kormos István méltán népszerű meséjét Keresztes Dóra értő és kedves képei teszik még... 

Miért is vettem le ezt a könyvet a könyvtár polcáról? Amikor megláttam a címét beugrott, hogy anno még a testvérem ebből a könyvből tanult olvasni. Ezt olvasták az iskolában közösen és otthon is nagyon sokat kellett vele gyakorolnom a felolvasását. Rémlett, hogy mennyire untam, mennyire nem tetszett és mennyire hülyeségnek tartottam, hogy így tanítják őket. Ugyanakkor kíváncsi lettem arra, vajon Gyerkőcömnek elnyerné-e a tetszését. Így hazavittem és este neki is álltam a felolvasásának.

Sokszor teljesen elveszítettem a fonalat, a nyelvem is néha teljesen összegabalyodott. Viszont érdekes módon (nekem legalábbis érdekes) a Gyerkőcöm másnap este újra ezt a könyvet kérte a felolvasáshoz, így folytathattam az ovis Vackor történetét egészen addig, amíg iskolába nem ment. :o)

Iny Lorentz: A szajha kapcsán

Mi is az a Barangolás?: a Könyves blogok oldalon Zsanó ötlete nyomán jött létre ez a rovat és csatlakoztam hozzá én is. A lényege az, hogy az olvasott valós vagy képzeletbeli helyszíneket mutatnak be a bloggerek egy-egy bejegyzésben. Én annyival egészíteném ki, hogy nálam nem csak helyszínek, hanem életrajzok, bemutatások is feltűnhetnek a bejegyzésben.

Lent, a tó bal oldalán található a város.

Amikor olvastam a fenti könyvet, már akkor eldöntöttem, hogy Konstanzról fogok egy kis szöszt összeszedni nektek.

Konstanz Németország, Svájccal határos részén található.
Több, mint 80.000 lakosa van napjainkban és itt található a Konstanzi Egyetem is.
A Rajna két részre osztja a várost. Északon találhatóak a lakótelepek, az Egyetem, délen pedig az óváros.
Időszámításunk előtt római telepesek telepedtek le itt, nevét is Constantius Chlorus császárról kapta.
A középkorban virágzott a város kereskedelme, a zsinat is itt ült össze 1414-ben. Az összeülés oka az volt, hogy a bíborosok nem tudtam megállapodni a pápa kilétében. Kezdetben kettő, majd három pápa volt egyszerre. Meglazult az egyház, ellen mozgalmak jöttek létre, új vallások alakultak.

A Bodeni-tó és Konstanz

Az első világháború után Baden tartomány része lett, a második világháborúban pedig mivel közel volt Svájchoz, így nem bombázták.

Ha esetleg a városban jártok, akkor érdemes megnézni a Miasszonyunk székesegyházat, a zsinat épületét, a ferences kolostort és a Rajna tornyot.


forrás: wikipédia

Kiadta: Ceruza Kiadó (2010.- első kiadás: 1985.) Oldalszám: 45 Ára: 2200

"A napsütötte őszi erdőt felkavarta a szél. Egy helikopter-falevélen gesztenye-kislány utazott magasban. Fel akarta fedezni a világot. Lassan, óvatosan ereszkedett lefelé. Éppen ott pottyant le, ahol egy sün turkált a tarka levelek között." - kezdődik a mese. 


Ha Marék Veronika, akkor Gyerkőcöm olyan 7-8 hónapos kora óta: Boribon. Az ovi kezdésével a neve egyet jelent a felelgetős könyvekkel is, de most bejött az újabb kedvenc, Kippkopp és Tipptopp.
Eddig a gesztenyefiú és a gesztenyelány történetei nem hozták lázba, pedig már próbálkoztam vele, de hiába, nem kötötte le. Aztán az egyik könyvtárlátogatásom során gondoltam egyet, próbát teszek újra. Így landolt a kosárban a könyvecske. Este pedig neki is kezdtem a felolvasásának.
Gyerkőcöm amikor meglátta, elégedetlenkedett, helyette a kezembe nyomta a már jól ismert meséket, de nem hagytam magamat. Felolvastam amit ő szeretett volna, aztán megkértem, hogy hallgassa végig Kippkoppékat is, annyira örülnék annak, ha felolvashatnám neki. Így beleegyezett.
Néhol észrevettem rajta, hogy nem kötötte le annyira a cselekmény, de mégis miközben ide-oda forgolódott az ágyában, néha-néha felült és belelesett azért a könyvecskébe, annyira hidegen még se hagyhatta.
Másnap este pedig már ő kérte, hogy vegyem elő újra a kötetecskét. ;o)

Mint ahogy már említettem, a blog 3. születésnapja alkalmából, 3 héten keresztül nyereményjáték lesz az oldalon, 3 nyereménykönyvért. Az első két könyvet az alapján választottam ki, hogy mik tették rám a legnagyobb hatást az elmúlt 1 évben, a harmadikról pedig még ennyit se árulok el, de remélem nagyon fogtok neki örülni. ;o)

Nézzük akkor az első heti játékot. Mivel gondolom a nyereményre vagytok a legjobban kíváncsiak, így hát íme:


A helyes megfejtők közül a random.org-al 1 nyertest sorsolok ki, aki 1 példányt fog nyerni a Csodák korából. A könyvről ITT írtam.

Mi a teendőtök, ha szeretnétek megnyerni? Válaszoljatok az alábbi kérdésekre helyesen és kitöltve küldjétek el a lenti űrlapot
Csak azok vesznek részt a sorsolásban, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak! Ne felejtsétek el, hogy 3 kérdés van, de azon belül is 3, így 9 helyes választ kell elküldenetek!
A nyertes nevét itt is közzé teszem, de értesítem e-mailben is. A nyereményét postán juttatom el hozzá és természetesen harmadik félnek nem adom ki sem az e-mail címét, sem a postacímét.

1. Mely magyarul is megjelent könyvek külföldi borítójából láthattok részleteket? A szerző nevére és a MAGYAR címre lennék kíváncsi!
a.)

b.)

c.)









2. Mely könyvekből valóak az alábbi idézetek?
a.)  "– Ó, istenem! – nyögtem fel.
– Nem, Dexter vagyok – felelte kedélyesen, és a kezét nyújtotta, amit én persze figyelmen kívül hagytam."

b.) " – Ugye tudod, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha néha boldogtalan vagy?"

c.) "Sötétség nélkül nem létezik a fény sem."

3. Mely könyvekre gondolok? 
a.) Gondoltam egy könyvre, ami 406 oldalas. Védőborítója fekete, elején vörös sál van. Lapszélei feketék, belül pedig az oldalak néhol csíkosak. Illúziót kelt, elvarázsol, egyik mellékszereplője pedig maga a Mágus.

b.) Hazai sorozat vagyok.
Napló vagyok.
Aranyos vagyok.
Fiatal vagyok.
Hatodik rész vagyok.
Borítóm mutatja, hogy szeretjük Carlost és egy közösség tagja vagyok.

c.) Nem rég jelentem meg, sorozat vagyok. Ötödik rész és angyalos. Távolban Indiát látod, elöl pedig a hangjegyeket, vörössel festették a nevemet a fehérre.

A játék véget ért! 

A sorsolás eredménye megtekinthető ITT!

A helyes megfejtések:
1.)
Susan Elizabeth Phillips: Mindent a szerelemért!
Lauren Oliver: Delírium
Sarah Dessen: Tökéletes
2.)
Sarah Dessen: Altatódal
Lauren Oliver: Delírium
J. K. Rowling: Harry Potter és a félvér herceg
3.)
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Leiner Laura: Ketten- A Szent Johanna gimi 6.
Nalini Singh: Angyalárny- Angyali vadász 5.

A nyertes:

Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.

Mi fogott meg ennek a könyvnek a beharangozójában? Őszintén szólva a borítója, mert szerintem nagyon szép. Nem olvastam annyira utána, így nem tudom, hogy jó-e a sejtésem, hogy amolyan Szürkés könyvecskéről van szó, de majd elválik. Kíváncsi vagyok rá. ;o)

J. A. Redmerski: A soha határa  Várható megjelenése: 2013. Kiadja: Ulpius-ház Könyvkiadó Ára: 3999

"Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?"

Statisztika: 100. 785 oldalmegtekintés 60. 585 látogató 41. 782 teljesen egyedi látogató január 14-e: legtöbb letöltés (520) december 24-e: legkevesebb letöltés (96) 156 rendszeres olvasó 218 FB like-oló

Újra csak azt tudom írni, mint tavaly: hihetetlen, hogy már 3 éves a blog! Piszok gyorsan telik az idő! És ami a legfurább, hogy egyszerűen nem érzem ezt a 3 évet, mintha csak egy szemvillanás alatt elröppent volna. Holott nyilván nem, elég csak ránéznem a Gyerkőcömre, aki az oldal indulásakor még csak 1 éves múlt, most meg tessék, ovis nagyfiú már. ;o)
Szóval 3 évesek lettünk, ahogy többen is ilyenkor mondani szokták, "óvodás korba léptünk".

Szeretem a blogomat, szeretek írni. Kicsit olyan nekem az oldal, mint az otthonom. Egy biztos hely, ahová mindig visszajöhetek, ahol szeretek lenni, ahol szeretek pepecselni, ahol jól érzem magamat.
Szeretem visszaolvasgatni a régebbi bejegyzéseket és örülök annak amikor látom, hogy fejlődik az oldal és pozitív értelemben (legalábbis szerintem). Mert egyfelől értem van, de másfelől értetek. Szeretem tudni, hogy olvastok, szeretem tudni, hogy tetszik avagy sem, amit láttok. És mivel nem tartozom azon bloggerek közé, akiket elárasztanátok a kommentekkel, így nagy becsben tartok minden visszajelzést. ;o)
Szóval szeretek itt lenni, remélem, hogy ti is és velem tartotok a jövőben is.

Most pedig jöjjön a szokásos éves összesítés a Google Analytics alapján.

2012. február 26.- 2013. február 25.
Tavaly 151 könyv került sorra, idén ha jól számoltam, 164.

Tavaly műfajok tekintetében 37 könyvvel az ifjúsági irodalom nyert. Idén a gyermekirodalom, 41 bejegyzéssel. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy pont a gyermekirodalom műfaja fog nyerni az oldalon, de örültem neki. (Mondjuk az is igaz, hogy nézve a statisztikát, pont a mesekönyves bejegyzések látogatottsága van mindig a padlón, de mindegy.) Utána jött a sorban a szórakoztató irodalom (35), ifjúsági irodalom (30), fantasy (24), történelmi regények (18), romantikus regények (18), szépirodalom (12), erotikus regények (11), krimi (10), posztapokaliptikus/ disztópikus regények (9), paranormális romantikus (6), chick lit (4- ezt nagyon kevésnek tartom, tuti elszámoltam) életmód-nevelés-stb. (3) és volt kemény 1 db sci-fi is.
Ami a tavalyival összehasonlítva szembetűnő lehet, hogy 13 könyvvel kevesebb romantikus regényről írtam, illetve ha tényleg csak 4 chick-litet olvastam, akkor 7-el kevesebb ilyen történethez volt szerencsém. Szépirodalomról is 10-el kevesebbet írtam.
De hogy ne csak a "negatívumokat" emeljem ki. Tavaly 24 hazai szerző munkáját olvastam el, idén ez a szám 40-re nőtt. Azt már elfelejtettem összeszámolni, hogy ebből mennyi volt gyermekirodalom, de szerintem a 80%-a biztos.

És akkor a statisztika, csak a Top10-ekkel:
Nem teljesen pontos, ugyanis mint ahogy a képen is láthatjátok, idén 3X is totál padlón volt több napig/hétig. Ilyenkor mindig sabloncsere volt és elfelejtettem a kódot visszailleszteni. :oP

A legolvasottabb 10 bejegyzés, az elmúlt egy évben: A Szent Johanna gimi 1. (1.214), A Szent Johanna gimi 2. (950), Az ajtó-film (810), Hamis gyönyör (686), A nekrofil (620), Tudorok 1. (610), Rubinvörös (586), Szuperdada (585), A szürke ötven árnyalata (572- és itt lehet nagyon látni, hogy mennyire másképp mér az Analytics, mint a blogger beépített statisztikája, ugyanis aszerint 929 látogatás történt erre a bejegyzésre).
A lista érdekessége, hogy tavaly is benne volt a TOP10-ben a Tudorok 1. 2.273 látogatással, a Hamis gyönyör 1.815-tel, a Szuperdada 1.367-tel, a Rubinvörös 1.363-mal és A Szent Johanna gimi 1. 1.163-mal. Valamint, hogy csak 2 bejegyzés született az elmúlt évben, a többi vagy 2010-es vagy 2011-es.
A legtöbb látogatás a Googlen keresztül érkezett (32.449), utána jött a blogger (3.762), a moly (2.248), facebook (1.719), Könyves blogok (451), miner (405), zenka blogja (312), Shanara blogja (305), egy babablog (194) és Könyvmoly blogja (142).
Vicces keresőkifejezésekről nem tudok idén se beszámolni. Legtöbben Leiner Laurára, a Szürkére és a "nekrofil" jelentésére kerestetek rá és jutottatok így el az oldalamra.
A legtöbb látogatás Magyarországról érkezett (49.352), utána jött Románia (1.336), Szlovákia (1.106), USA (437), Németország (387), Szerbia (370), Nagy-Britannia (351), Ausztria (290), Belgium (126), Ukrajna (91).

Ha magát a blogéletet nézem, elég sok újdonság történt tavaly február 26-a óta. Sablont jó párszor váltottam, volt noteszos, vidám noteszos, téli, most vagyon ez, ruhákkal el voltunk látva bőven.
Eddig nem voltak rovatok a blogon, hát annyira belelendültem, hogy jelenleg 10 rovata is lett.
Állandó rovatok közé tartozik A postás mindig kétszer csenget, Hó végi összegzés, Kérdezz felelek-musing mondays, Várólistára- waiting on wednesday.
Nem állandó, de azért igyekszem minden hónapban jönni az Alkotóműhellyel és a Barangolással.
Valamint nem olyan rég indítottam 3 újabbat is, Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe!, Mit olvasok most?, Mi sül a sütőben? címmel. És persze ott van még a Letye-petye-lepetye.

Nyeremények is voltak az elmúlt évben. 8 könyvet és könyvjelzőket sorsoltam ki.
Holnaptól pedig a szülinap megünneplése végett, 3 héten keresztül nyereményjáték lesz újra az oldalon, 3 szuper könyvért. Egyelőre nem árulom el, hogy mik lesznek azok, de remélem, hogy tetszeni fognak nektek. ;o)


_____________
* Ne kérdezzétek mi a különbség az oldalmegtekintés és a látogatók közt, meg miért van két fajta látogató: fogalmam sincs. De mivel tavaly is odaírtam ezeket az adatokat a képecske alá, így idén is, hátha egyszer rájövök és akkor örülni fogok. ;o) Amúgy nem tudok eligazodni ezeken a statisztikákon, totál mást mutat ez, mint a bloggeré. Már eleve ha azt nézzük, idén 3X ünnepeltünk a beépített szerint 50.000-es ugrást, eszerint meg nem kellett volna, ugyanakkor a beépített mégis kevesebbet mutat. :oP A fene se érti! :oD

Mi sül a sütőben? 2.

Miről szól a Mi sül a sütőben?: kiélve sütési mániámat, ha épp úgy adódik, akkor jövök egy recepttel és az épp olvasott könyvemből egy idézettel, az utolsó olvasott oldalamról.

Ezt a bejegyzést már múlt héten megírtam, de valamiért a piszkozatok közt marad, így utólag kerül publikálásra.

Pár nappal ezelőtt egy e-mail hatására nagyon megkívántam a mákos gubát. Nagyon-nagyon rég ettem, pedig imádom a mákos finomságokat, így kérdés se volt, hogy mi lesz a mostani sütink a hétvégén. ;o)

Hozzávalók olyan 3-4 személy részére:
3 nagyobb kifli
1/2 liter tej
1 cs. vaníliás cukor
2 tojás
15 dkg darált mák
8 dkg cukor
5 dkg porcukor

Elkészítése:
A kifliket felkarikázzuk.
A tejet melegítsd fel a vaníliás cukorral.
Közben a tojást verd fel a cukorral, majd folyamatos kevergetés közben öntsd a felmelegített tejhez. Be fog sűrűsödni, de ne hagyd felforrni!
Egy jénai tálat kenj ki vajjal, szórd meg egy kicsit zsemlemorzsával, majd tedd bele a kiflikarikákat.
Öntsd le a tejes cuccal, majd szórd rá a porcukorral elkevert mákot.
180 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig süsd készre.

Hallottam már olyan verzióról, amikor tejsodót öntenek a tetejére miután elkészült, más mézzel eszi vagy porcukorral, mi csak így simán. ;o)

Leiner Laura: Útvesztő

Az idézet pedig az utolsó olvasott oldalamról:

"- Belőlük van egymillió. Emóból meg egy."
(226. o.)

 Gondolom sejtitek, hogy ki mondhatta. ;o)

Eredeti címe: Marry Me (2013.) Kiadta: Athenaeum Kiadó (2013.) Oldalszám: 113 Ára: 1990 Forrás: kiadó

"A kötet kacajra fakasztó, mégis elgondolkodtató életképek és rövid szösszenetek gyűjteménye a szerelem és a szakítás témaköréből. A szám szerint 78 csipkelődő történet fekete humorral figurázza ki az elvakult vagy éppen teljesen átlagos - van ilyen? - szerelemnek azt az oldalát, amelyre legfáradtabb pillanatainkban sem gondolnánk. Ritkán romantikus, de akkor nagyon. Megmutatja az emberi természet fonákját, hiszen a szerelmes is csak ember. Ajánljuk azoknak, akik szeretnének felszabadultan kuncogni saját magukon, ostoba hibáikon és fájdalmas pofára eséseiken."


Mire számítottam a könyv elolvasása előtt? Amolyan tipikus Valentin napi "édességre". Romantikára, sok-sok nevetésre.
Ehelyett mit kaptam? Egyiket sem.


"A házasság az egyetlen olyan polgárjogi szerződés, amely érvényteleníti mindazon törvényeket, amelyek védelmezni hivatottak a szerződés által szankcionált viszonyokat.

A szerző megjegyzése: Fogalmam sincs, mit jelent, de biztos valami nagyon bölcset."


Mielőtt nekikezdtem a bejegyzésnek, elkezdtem összeírni a könyv pozitívumait és negatívumait. Elagyaltam azon, kiknek is ajánlanám igazán az olvasását és először nem is tudtam. Nem jó kezdet, ezt el kell ismerni. Aztán elbambultam a fekete borítót nézegetve és beugrott.

A 78 történetnek morbid humora van. Nem a kacagós, hanem a döbbenten maga elé bámulós. Sokszor megfordult a fejemben, hogy ez az egész egy vicc?
78 nagyon rövid, 1-két oldalas történetek találhatóak a könyvben. A szakítás témaköré csoportosulnak.
Van olyan történet, amiben a férfit az oltárnál hagyja ott a menyasszonya, majd a pasi nem tud mit kezdeni a tortával, ezért kit hív fel? Kit? Hát naná, hogy a volt menyasszonyát, aki persze épp egy másik pasival van éppen.
Vagy olvashatunk olyan esküvőről is, amely során vajúdni kezdett a menyasszony, mire anyós-pajtás odarohan, benyúl a ruhája alá, hogy így tartsa vissza az unokája megszületését, míg a pap össze nem adja őket.
Vagy egy másik történetben a pasi már a halálán van, amikor áldását adja a feleségének, keressen csak nyugodtan magának valakit, neki úgy se sok van hátra. Erre asszonyka kapja is elő a mobilját, mert a kórházba vezető úton épp összefutott a nagy ővel és fél, nehogy elhalásszák az orra előtt. Mindeközben persze ott fekszik az ágyon a férje. :oS
Ezek tényleg megtörténtek vagy csak az írói fantázia szüleményei? ... Nem is akarom tudni inkább.

Ez az igazi fekete humor.
Néhány történetben mégis van valami, ami miatt megdermedtem egy pillanatra és elgondolkodtattak. Igazából azoknak ajánlanám, akik szerelmi csalódáson vannak túl, akiket átvertek, elhagytak, megaláztak. Érezni fogják, hogy nincsenek egyedül és van rosszabb is, az ő történetükön kívül. (Remélhetőleg, persze.)

Eredeti címe: Rescue Me (2012.) Kiadta: Athenaeum Kiadó (2013.) Oldalszám: 324 Sorozat: Lovett, Texas Ára: 2990 Forrás: kiadó

"...izzik a levegő a texasi prérin... 33 éves, szingli, és egy rágógumi-rózsaszín koszorúslányruhába gyömöszölte magát. Ráadásul a texasi Lovett minden lakója azon mesterkedik, hogy összehozza őt valakivel, bárkivel... Na de ki fogja megmenteni a lázadó csajszit? Amint lehetett, a gyönyörű Sadie elhúzta a csíkot e porfészekből, hátra sem nézett. Ám most visszatért, és csak azért is meghívta a jóképű ismeretlent, Vince-t az unokahúga esküvőjére. Vince Haven, aki ellenállhatatlan izmait kemény munkával szerezte, s a SEAL-elitalakulatban szolgált Afganisztánban, kattant nénikéjét látogatva ragadt Lovettben. Ha megbirkózik véres múltja gyötrő démonaival, talán ő lesz az, aki kihámozza Sadie-t abból a cuki rózsaszín ruciból!"

Lovett, Texas #3

Nagyon vártam Rachel Gibson újabb magyarul megjelenő regényét. Kicsit sokat kellett várni, mert a legutolsó még 2011-ben jelent meg és bár abban bíztam, hogy a Hokis széria fog folytatódni, de ettől függetlenül amikor kiderül, hogy még sem, nagyon vártam a Ments meg!-et.

Ez a kötet a Lovett, Texas sorozat 3. része. Igazából nem értem, hogy miért a 3. résszel kezdték el itthon a szériát, de mivel a kötetek nem összefüggőek, miért is ne?

Az írónő olyan, mint Susan Elizabeth Phillips. A történetei romantikusak, bájosak, megfelelően eltalálja az összhangot az erotika terén. Nem sok, de nem is kevés. Egyszerűen jól esik olvasni a munkáit a romantikus lelkületű olvasóknak. Pihentet, kikapcsol, rózsaszín ködbe burkol.

Sadie 33 éves texasi lány, aki jó ideje elmenekült a magasra tupírozott hajkoronáktól, kalapoktól és csizmáktól. Távol dolgozik a családjától és csak nagyon ritkán jár haza.
Az édesanyja még gyermekkorában meghalt, így az apukája nevelte fel, akinek hatalmas farmja van, mindenki ismeri, elismeri, stb. Bár az apuka nagyon szerette a lányát, ezt igazán sose tudta kimutatni és Sadie kicsit magányosan nőtt fel. Úgy érezte magát, hogy ő a kakukkfióka a fészekben. Nem értett a farmhoz, lenyalta a haját és fogalma se volt a texasi divatról. Amint tehette, messzire menekült.
De most vissza kell térnie egy esküvőre, ahol már előre tudja, hogy ő lesz a bazári majom. Hisz a lovetti lakosok az ő korában már rég családot alapítottak, neki meg se kutyája, se macskája, se pasi a láthatáron. Így enyhén szólva is idegesen tér haza, ráadásul a korához egyáltalán nem passzoló habos-babos, rózsaszín koszorúslányruhát küldtek neki.
Mit ad ég, összefut a nagynénjét meglátogató, volt amerikai haditengerészet elitalakulatának egyik leszerelt katonájával (hű de hosszú volt leírni, de muszáj, mert fontos lesz ám, hogy a pasi katona), a 36 éves Vince-el és kisegíti őt a bajból. Cserébe azt kéri, hogy kísérje el az esküvőre, hogy ne rajta csámcsogjon mindenki.
Ahogy sejteni lehet, nyilván a kapcsolatuk kicsit komolyabbra fog fordulni. ...

A történet 2 szálon fut. Az egyik fejezetben Sadie szemén keresztül látjuk a történéseket, az ő gondolataival találjuk szembe magunkat, a másikban már Vince-ével.
A könyvben nagy szerepet kapnak a gondolatok, a belső monológok. Ez lehet, hogy egyes olvasóknak unalmas lesz, nekem nagyon tetszettek, mert hozzásegítettek ahhoz, hogy még jobban megismerjem a szereplőket.

Sadie a

"Mindig koszorúslány, sosem menyasszony ..."
(17. o.)

Kedves kis szöszi csajszi, aki csalódott a pasikban, így igazából semmi komolyra nem vágyik, csak egy kis kikapcsolódásra. Bejön neki Vince, így miért ne engedné, hogy elcsábíthassa őt? Igen ám, csak ahogy lenni szokott az ilyen történetekben, egy idő után leesik a nőnek, hogy a csak szex már nem elég neki és hát nem biztos, hogy a pasi is ugyanígy érez.

Vince pedig

"Az a típus, aki bőrcuccokban jár, sört iszik, és az üres sörösdobozt a homlokán nyomja össze."
(19. o.)

Tipikus katona. Én erős vagyok, katona vagyok, senki se győzhet le, nem vagyok nyámnyila, senki előtt nem sírok, nincsenek érzelmeim, nem kell nekem nő, csak a szex. De ahogy lennie kell, nyilván ez is át fog alakulni benne, mert ebben a műfajban a happy end elkerülhetetlen. ;o)

Hivatalos oldala

Tetszett a történet. Romantikus volt, kellőképpen erotikus is, a karakterek is szimpatikusak voltak, bár tán egy kicsit kevésbé felépítettek. Ha nem lett volna beleszőve a belső monológ, igazán nem lehetett volna megismerni őket.
Maga az egész cselekmény viszont semmi extra. Hazatér a lány, találkozik a pasival, szexelnek ..., kiszámítható teljesen, bár igazából pont ezt szeretem a romantikus történetekben. Nem kell agyalni rajta, egyszerűen csak hagyni kell, hogy sodorjon minket az ár.
Nem tartom a legjobbnak az eddig magyarul megjelent kötetek közül, de aki szereti a romantikus, fiatalos történeteket, valamint magát az írónőt is, azoknak ajánlom a figyelmükbe, szerintem nem fognak csalódni!
Remélem, hogy nem csak a Hokis széria, hanem ez is folytatódni fog! Kedvelem az írónő könyveit, így nagyon-nagyon várom az újabb megjelenő regényét.


Ajánlom még az írónőtől:
Rachel Gibson: Jégbe zárt szívek
Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol

Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.

A szerzőtől már olvashattuk a magyarul is megjelent Gyógyír északi szélre és A hetedik hullám c. regényeit, hamarosan pedig jön az újabb története.

Daniel Glattauer: Örökké Tiéd Várható megjelenése: márc. 20. Kiadja: Park Könyvkiadó Oldalszám: 320 Ára: 3500

Eredeti címe: Archangel's storm (2012.) Kiadta: Egmont Kiadó (2013.) Oldalszám: 446 Sorozat: Angyali vadász Nalini Singh: Angyalvér Nalini Singh: Angyalcsók Nalini Singh: Angyaltánc Nalini Singh: Angyali szárnyalás Nalini Singh: Angyalkard Ára: 3999 Forrás: kiadó

"Az éjfélszín szárnyú Jason az árnyak között érzi otthon magát. De amikor India arkangyalának, Nehának férjét holtan találják a palotájában, a kémmester kénytelen kilépni a fénybe. Egy arkangyal őrült haragja ugyanis szörnyű pusztítást végezhet a világban, Jasonnek pedig meg kell találnia a gyilkost, hogy ezt megelőzze. 
De Neha bizalmának ára van: a kémmesternek az arkangyal vérvonalához kell kötnie magát, véresküt kell tennie Mahiya hercegnőnek. A lánynak, aki szörnyű titkokat hordoz a szívében, és már senkiben sem bízik meg. Legfőképpen nem egy ellenséges kémmesterben. A gyilkos után kutatva Jason és Mahiya egy évszázados rémálom közepébe cseppen. A váratlan szenvedély feltámadó, fekete vihara pedig mindkettejüket magával ragadja könnyen lehet, hogy a halálba. 
Nalini Singh írónő a paranormális romantikus regények ünnepelt és elismert szerzője. Írásaiban mindig lenyűgöző világokat, különleges hősöket, izgalmas kalandokat és csodálatos szerelmeket teremt."

Angyali vadász #5.

Szép volt, jó volt, kicsit más volt.
Miután befejeztem a könyv olvasását, becsuktam és akaratlanul is mély sóhaj tört fel belőlem: De szép, de jó volt! Aztán csak néztem a borítót és arra gondoltam, hogy mennyire passzol is a cím és a hangjegyek a főszereplőhöz. Milyen finom, egyszerű mind a kettő és mégis mennyi mindent hordoz magában!

Többször említettem már, hogy mennyire szeretem Nalini Singh Angyali vadász sorozatát. Nehéz megfogalmazni, hogy konkrétan mi vonz benne, mitől más, mint a többi angyalos, vámpíros, romantikus történet, egyszerűen az összképe olyan, hogy akármelyik részének álltam neki, mindig magával sodort a világa.

Az Angyalárny főszereplője Raphael kémmestere, Jason, aki már 600 éve áll a szolgálatában. A titokzatos férfi, aki olyan, mint egy árny, fájó, elrejtett sebekkel a gyermekkorából.
Nehat már megismerhettük az előző kötetekben, ő lenne India arkangyala, a Kígyók Királynője, akinek a lányát Raphael megölte. A könyv cselekménye a nő köré épül.
Ugyanis valaki megöli a párját -Erist-, így Raphael elküldi a birodalmába Jasont, hogy rájöjjön a tettes kilétére, ezzel késleltetve Neha kifakadását. Mert bár az arkangyal és a párja kapcsolata 300 évvel ezelőtt nagyon megromlott, a nő mégis szerette őt és mélyen gyászolja. Ha pedig a haragját szabadjára engedi, akkor hatalmas vérfürdőt tud rendezni a Világon.
Jason így Indiába utazik, ahol megismerkedik Mahiya hercegnővel. A lány nem más, mint Neha húgának és Erisnek a lánya. Vagyis az a személy, aki 300 éve arra emlékezteti az arkangyalt, hogy megcsalta őt a párja és mennyire, de mennyire utálja a húgát.
A kőkemény lelkű Jasont elvarázsolja a 300 éves angyallány, aki próbál segíteni neki abban, hogy felfedje a gyilkos kilétét, miközben a holttestek száma gyarapodik az udvarban. ...

Bár Jason karaktere igazán nem hozott lázba az előző részekben -kicsit úgy is érzem, hogy tényleg olyan, mint egy árny, mert olyan sok minden nem is ugrik be vele kapcsolatba az előzményekből-, de mégis azonnal megbabonázott a belőle áradó mély fájdalom. Miközben olvassuk a történteket, néhol visszaemlékezéseket is kapunk a múltjából, ami kirakós-szerűen adja az információkat, hogy mi történt vele, mitől keményedett meg ennyire.

"... Ebben a világban él, de kívülálló is. Egy árnyék, ami soha nem lesz része semminek."

(83.o.)

Olyan férfi, aki kívülről kemény páncélt mutat, de mégis érző lélek és belül gyermeki maradt. Pusztán csak az élet megtanította, hogyan rejtse el az érzelmeit és a gondolatait.

Mahiya nagyon kedves karaktere a történetnek. Olyan, mint amilyennek egy indai nőt el tudok képzelni. Finom, törékeny, tisztelettudó, de a sok selyem alatt kemény nő.

"... Mahiya ereje finom és kitartó, nem havas földrengés, hanem a követ apránként kikoptató patak vize."

(141.)

Élete 300 éve alatt ki volt téve a nagynénje haragjának, olyan volt neki, mint egy élő szobor, ami folyamatosan a legnagyobb veszteségére emlékeztette. Tűrte a bántásait, a megaláztatásait, mindezt mosolyogva és boldogan, nehogy összeroppanjon belülről. De vajon mi lett az édesanyjával? Mit tett vele Neha, amikor rájött arra, hogy összeszűrte a levet a párjával? A haragja biztos pusztító lehetett. ...

"Az angyalok örökké éltek."

(371.)

És ki lehet a gyilkos? Egyáltalán miért?

Miközben olvassuk az Indiában történteket, Jason visszaemlékszik, Dmitri és Honor is felbukkan pár oldalon, aminek nagyon örültem. Az előző bejegyzésemben írtam, hogy az ő részük a kedvencem (és az is maradt). A lány az átváltoztatása előtt áll.
Egy másik szálon, szinte leheletfinoman szövődik bele egy régi mítosz, ami úgy tűnik, hogy 25.000 év után újra megtörténik majd. Vajon mi lesz az? Az előjelei már láthatóak, az angyalok változni kezdenek. ... Mi lesz mindennek a következménye?

Nagyon olvasmányos történet, kicsit más hangulattal, mint a többi kötet. Finom volt, nőies, lassú, lágy, az erotika háttérbe szorult, valahogy más volt, de egyáltalán nem negatív értelemben. Kicsit olyan, mint amilyennek magát az írónőt is elképzelem. Mintha tán ezt a részt nagyobb gondossággal építette volna fel, írta volna meg, mintha közelebb állna a szívéhez. ... Nehéz ezt megfogalmazni, egyszerűen van benne valami másság, ami nagyon lággyá teszi a történetet.

Nagyon szerettem olvasni, ebben a műfajban ez a sorozat a kedvencem és csak ajánlani tudom a figyelmetekbe.
A folytatást pedig izgatottan váron, ami angolul ebben az évben várható és ha minden igaz, akkor újra Raphael és Elena története fog folytatódni az írónő oldala alapján.

Eredeti címe: Pandemonium (2012.) Kiadta: Ciceró Könyvstúdió (2012.) Oldalszám: 343 Sorozat: Delírium trilógia Ára: 2990 Forrás: saját

"- Szóval korábban hogy hívtak? - kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg, miközben folytatom: - Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél. 
Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul. - Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz - mondja halkan, de határozottan. - Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid... elporladtak. - Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. - Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik." 
Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.

Delírium trilógia #2

Nagyon kíváncsi voltam a Delírium folytatására, viszont ettől függetlenül nem a beszerzési listám élén állt. Amikor @Leonine felajánlotta, hogy a Káoszért elcserélné A Szent Johanna gimi 7. részét, akkor kapva kaptam az alkalmon. Beszereztem, elolvastam, aztán cserébe megkaptam A Szent Johanna gimit is. :o)

Olyan másfél- két nap alatt kivégeztem a kötetet, nagyon élveztem. Ugyanakkor úgy érzem, hogy nem sikerült annyira magával ragadnia, mint az első résznek. Csak ajánlani tudom, a trilógia továbbra is nagyon tetszik, de egy fél csillaggal akkor is kevesebbet adnék rá, mint a Delíriumra.

A trilógia első része ott ér véget, hogy Lena átkerül a kerítés másik oldalára -vagyis kijut a Vadonba-, de ez Alexnek nem sikerül. A fiút lelövik, a lánynak pedig menekülnie kell.
Addig menekül étlen-szomjan, sebesülten, amíg rátalálnak és a Veszettek magukkal viszik. Meggyógyítják, élelmet, menedéket nyújtanak neki.

"Nem egy szökkenéssel születik meg az új Lena.
Lépésről lépésre- majd araszról araszra.
Miközben mászom, az egész bensőm elporlad, és a szám megtelik a füst ízével.Végül már csak egy körömnyi távolságot haladok, akár egy féreg.
Így jön létre az új Lena."

A lány lassan nyeri vissza az erejét, de onnantól kezdve igyekszik a kis csapatnak teljes jogú tagjává válni. Elfogadja, hogy az előző élete semmissé lett, a múlt már nem fontos, csak a jelen és a jövő.
Aztán, hogy hogy nem, de hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy a lány újra visszakerült a társadalmába, van egy titkos küldetése, aztán végül fogságba esik egy fiúval együtt.
Az elrabolt fiú nem akárkinek a fia, nagy befolyása van, az egész rendszert képes lenne megdönteni, ha átállna az oldalukra. A fiatalok egymásra vannak utalva a bajban és bár Lena nem felejti Alexet, mégis valami fellobban köztük. ...

Ugyebár egy olyan világban vagyunk, amiben a szerelmet betegségnek tartják, ezért mindenki 18 évesen átesik egy beavatkozáson, ami után képtelen komolyabb érzelmekre. Az emberek ezt elfogadják, igazán nem lázadnak, úgy érzik ettől lesznek boldogok.
Akiken pedig nem használ a kúra vagy idő előtt szerelembe esnek, azokat eltüntetik, öngyilkosságba kergetik vagy épp kiszöknek a Vadonba azok közé, akik nem hisznek a rendszer működésében és arra várnak, hogy megdönthessék azt.
Mint az első részben kiderült, Lena édesanyja se halt meg, hanem megszökött. Bár annyira központi szerepet nem kapott jelenleg a történetben, mégis volt pár pillanat amikor úgy tűnt, hátha végre minden jóra fordul, újra egymásra találhatnak. Nagyon érdekesnek tűnik az anyuka szála, remélem, hogy a befejező kötetben nagyobb szerepet fog kapni.

A könyv két idősíkban játszódik. Az AKKORban és a MOSTban. Az akkorban megtudjuk, hogy mi történt a lánnyal a Vadonban, milyen volt az élete a kis csapattal, kik voltak a tagok, hogyan teltek a napjaik. A mostban pedig a jelenben vagyunk. Kezdetben nem derül ki, hogy a lány hogy is került vissza és egyáltalán miért, de az 50. oldal környékén már át lehet azért látni mindent.
Kicsit olyan Éhezők Viadala beütése van az egésznek.

Mint már említettem, nagyon élveztem az olvasását, mégis ott van az a bizonyos DE.
Tetszett a két idősík, az egész történet felépítése, a fordulatok, egyes karakterek is a szívemhez nőttek, meg alapjáraton nagyon jól megformálta őket az írónő. Ugyanakkor az már annyira nem jött be, hogy valami a két fiatal közt kezdett kibontakozni. Ehhez biztos köze van annak is, hogy én Alexet nagyon megkedveltem a Delíriumban.

Lauren Oliver kétszer is jó nagy csavart írt a történetébe. Először akkor, amikor kiderült, hogy igazából kik is rabolták el őket. Másodszor pedig az utolsó két mondatával. ... Ezek után izgatottan várhatjuk a befejező kötetet. ;oP

hivatalos oldala

Lauren Oliver első regénye magyarul Mielőtt elmegyek címmel jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában. Az elmondása szerint az egészet a BlackBerryén írta, miközben utazgatott a metrón.
A Delírium a második könyve, ami egy trilógia nyitókötete lett.
A Delírium és a Káosz közt megjelent egy novellája is e-bookban a Hana, ami Hana szemszögéből mutatja be a Delíriumban történteket. (Hana, Lena barátnője.)
Egy másik novella is megjelent tavaly, az Annabel, ez Lena édesanyjának történetéről szól.
Egy harmadik novellát is meg fognak jelentetni, a befejező résszel együtt, ebben Holló fog központi szerepet játszani. (Holló a kis csapat vezetője, akik rátaláltak Lenara.)
A befejező kötet angolul előre láthatóan márciusban jelenik majd meg, Requiem címmel.
forrás: wikipédia 

Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon. 
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.

És akkor íme az első ajánló, @Leonine tollából.



Köszönöm az ajánlót! Az írónőtől eddig csak a Szellemlányt olvastam, de nagyon döbbenetes történet volt, amiről nehéz szavakba foglalni a gondolataimat. Mindenképp -amint lehetőségem lesz rá-, el fogom olvasni ezt a könyvét is. Köszönöm.

Kérdezz! Felelek! (37.)

Már kérdeztem az ősszel kapcsolatosan, most jöjjön a tél.

Mi az a 10 dolog, ami eszedbe jut a téllel kapcsolatban?

forrás: weheartit.com

hó: szeretem. Szeretem nézni a meleg lakásból amikor esik, szeretek kinn lenni amikor rám hull. Szeretek a szűz hóban én lenni az első, akinek a lábnyoma meglátszik. Szeretem megfogni, szeretem ahogy ropog, szeretem a fehérségét, szeretem úgy, ahogy van.
jég: utálom. Ha jég, akkor tuti kicsúszik a lábam alól a talaj. Nincs is utálatosabb dolog, mint málhás szamárként hazamenni a boltból és dobni egy hátast.
hideg: ezt se szeretem. Nyári lány vagyok, nekem napsütés és meleg kell!
Karácsony: miután véget ér a nyár, már kezdem is a Karácsonyt várni. :o) Imádom ezt az ünnepet, gyerekkorom óta a kedvencem.
Mikulásos filmek, mesék: még a csapból is Karácsony előtt az ilyen filmek, mesék folynak, de én nagyon szeretem.
Reszkessetek betörők!: ha tél, akkor naná, hogy valamelyik csatornán vagy a Reszkessetek betörőket vagy a Sisit fogják adni vagy is/is. Nekem mindegy, imádom mind a kettőt.
forró csoki: érdekes módon nem szoktam sok forró csokit inni, de ha tél, akkor mégis azonnal egy gőzölgő csészével jelenik meg a szemeim előtt.
fűtésszámla: csak hogy valami csúnyaság is legyen a dologban.
latyak: nem szeretem. Nagyon nem. A jég és a fűtésszámla után ez a 3. legutálatosabb dolog a télben.
meleg takaró: nincs is jobb bebugyolálni magamat esténként a kedvenc takarómba, bevackolódni a fotelba és csak olvasni. Ez hozzátartozik ehhez az évszakhoz. ;o)

Amúgy összességében szeretem a telet, de a Karácsony után tőlem jöhetne a tavasz. :oP

Eredeti címe: Coheyka (1994.) Kiadta: Magvető Kiadó (2006.) Oldalszám: 92 Ára: 2290 Forrás: Timitől kaptam Karácsonyra

"Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell..." 



A Szonyecska azon könyvek közé tartozott, amiben biztos voltam, hogy nagyon tetszeni fog.
Az írónőről eddig csak jót olvastam, a könyvről szintén olyan értékelésekbe botlottam, hogy biztosra vettem falhoz vágós, döbbenetes, sokkoló élményben lesz részem. Ráadásul karácsonyi meglepetésnek kaptam, így el is vártam tőle, hogy tetsszen nekem. ... Sajnos ez nem jött össze.

Elkezdtem olvasni a történetet, maga az írónő stílusa megfogott. Az első gondolatom az volt, hogy igen, ez a szépirodalom. Amikor az egyszerű mondatok is úgy vannak megfogalmazva, hogy az olvasó érzi rajta a másságot, a finomságot, az eleganciát, mindazt, amit a szórakoztató irodalom nem tud megadni. Ez tetszett, elvarázsolt. De a történet meg hidegen hagyott.

Olvastam szegény Szonyecska hányatott, önfeláldozó életét, de valahogy nem érintett meg. Nem sikerült a főszereplőnek megszerettetnie magát, sőt, igazán látni se láttam őt magam előtt. Úgy voltam a történettel, hogy olvastam-olvastam, de egyszerűen semmit nem éreztem közben. Felfogtam, hogy miről szól, hogy a Szovjettúnióról, az akkori világról próbál valós képet adni, meg, hogy Szonyecska élete milyen szomorú, de mintha egy falon túl éreztem volna ezeket. Jobban mondva nem is éreztem, hanem TUDTAM, hogy mit kéne éreznem, csak épp az volt a bibi, hogy nem éreztem.

Olyan 2 óra múlva be is fejeztem, felmentem a molyra. Egyszerűen muszáj volt elolvasnom az értékeléseket róla. Így újra szembe találtam magamat a 4 és 5 csillagokkal, az egekig magasztalással és mindeközben azon gondolkodtam, hogy mi a hiba bennem. Én miért nem érzem és látom azt, amit ők? Pár percig agyaltam ezen, hogy tuti selejtes vagyok, meg kevés vagyok, meg elkopott az agyam a sok szórakoztató irodalommal, de aztán tovább léptem.

Az az igazság, hogy szerintem ez egy közepes történet. Nem kaptam azt, amire számítottam. Szépen volt megfogalmazva, de olyan távoli, érzelemmentes maradt az egész, egyszerűen nem jött át. Lehet, hogy tényleg kevés vagyok vagy agyilag fejletlen vagy majd 10 év múlva vagy nem tudom.
Nincs bennem kellemetlen érzés, mert kíváncsi vagyok az írónő más történeteire, de ugyanakkor el kell ismernem, hogy nem vagyok elájulva a Szonyecskától. ... Sajnálom. :o(

forrás: weheartit.com

Böngészgettem a külföldi blogok közt, amikor egy nagyon klassz kis rovatba botlottam (ne kérdezzétek hol bukkantam rá, mert nem mentettem el a blogot és már fogalmam sincs kitől, hogyan, milyen útvonalon jutottam el hozzá). Ennek a lényege az, hogy levelet (e-mailt) írnak az olvasók a bloggernak, így próbálva felhívni a figyelmét egyes könyvekre. A blogger pedig megosztja ezeket a leveleket, hogy mások is olvashassák az ajánlást. Gondoltam egy merészet, próba cseresznye.

Létrehozok egy új rovatot "Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe!" címmel, de a működése csak rajtatok múlik. Ha úgy érzitek, hogy nem hozott titeket lázba, nem szeretnétek részt venni benne, akkor a rovat értelemszerűen megszűnik, de remélem, hogy erre nem fog sor kerülni. ;o)
Nos akkor a lényege:

• legyél akár blogger, nem blogger, rendszeres vagy nem rendszeres olvasóm, a lényeg, hogy szeresd a könyveket
• válassz ki egy könyvet, amit szeretnél a figyelmünkbe ajánlani (lehet olyan is, ami itthon még nem jelent meg, a lényeg, hogy már megjelent könyvről írj! Vagyis pl. ha írópalánta vagy, akkor ne a még kiadás előtt álló munkádat ajánld a figyelmünkbe!)
• írj nekem egy e-mailt az alábbi címre és oszd meg velem/velünk, hogy miért is kéne elolvasnunk az adott könyvet
• az e-mailnek csak egy pici formai követelménye van: levélnek kell lennie. Vagyis úgy kezd, hogy
  

  "Kedves/Szia Niki!
  Ajánlanám a figyelmedbe XY-tól a Z könyvet. ...
  [és leírod, hogy miért, mi tetszett benne, miért lenne jó, ha elolvasnánk, mi fogott meg benne, stb., bármi, ami miatt szeretnéd a figyelmünkbe ajánlani]
  Üdv/Szia:
                  ...."

• a levél úgy fog közlésre kerülni, ahogy megírtad. Max. ha valami durva hibát látok benne, akkor javítok. Az aláírásban adj meg egy nick nevet vagy a rendes nevedet, de természetesen az e-mail címedet nem teszem közzé és harmadik személynek se adom ki!
• spoiler mentesnek kell lennie az ajánlásnak! Összefoglalhatod röviden, hogy miről szól a történet, de a poént nem lőheted le benne!
• ne legyen hosszú a levél, ne legyen kisregény
• ha esetleg van könyves blogod, akkor ne onnan másolj át egy bejegyzést, mert ez nem erről szól (a linkjét megadhatod a blogodnak természetesen)
• ha elküldöd az ajánlásodat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is fog jelenni a blogon. Nyilván, ha sok érkezik majd, azokat fogom előbb közzé tenni, amikben valami megfogott, érdekesnek tartom, stb. Kialakul értelemszerűen egy rangsor. Így van ami előbb, van ami később kerülhet közlésre. Lehet, hogy épp a tiéd hetek, hónapok múlva vagy épp soha. Senki ne haragudjon meg, ha az övét nem teszem közzé, ezzel a tudattal küldje el mindenki az ajánlóját!
• minden e-mailre válaszolok, hogy megérkezett és amikor valakiét közzé teszem, a bejegyzés linkjét elküldöm neki
• hogy milyen rendszeres lesz a rovat, attól függ, hogy fogtok-e küldeni ajánlókat és mennyien, de maximum hetente 1-et tervezek egyelőre
• természetesen semmilyen juttatás nincs értük, csak a félreértések elkerülése végett
• bármilyen műfajú könyvről lehet írni, ez nem folyásolja be, hogy kiét teszem közzé és kiét nem
• ne legyen a szöveg trágár, tele hibákkal, ne személyeskedj, ezeket fontosnak tartom

Szóval, ha szeretnél egy könyvet a figyelmünkbe ajánlani, akkor mostantól megteheted. :o)
Várom soraidat az alábbi címre


És ne felejtsd a leveledet aláírni. ;o)