Follow Us @nikikonyvesem

2011. november 4., péntek

Susanna Lehner: Az aranypárducok ébredése

Mindig kicsit nehéz dolog, amikor magyar szerző munkájáról írok véleményt, különösen abban az esetben, ha az író személyében egy nagyon kedves embert ismerhettem meg. Jelen esetben Susanna Lehner az, aki megajándékozott az első megjelent történetével és egy kicsit a szívemhez is nőtt az írónő, a közvetlen, őszinte stílusa miatt a levelezéseink alapján.

Az aranypárducok ébredése megfelel (mondhatni) a mai divatnak. Boszorkányok, vámpírok, démonok, lidércek szerepelnek benne, de nem ifjúsági irodalom kategóriájában. Fellelhető egy kis A Da Vinci-kód, Indiana Jones és Lőrincz L. László hatás is. Kicsit olyan érzésem volt az olvasása közben, mintha az írónő nagyon-nagyon meg szerette volna mutatni, hogy mennyire jó, ezért belevett minden ütős dolgot, amivel mozgalmassá tudta tenni a szálakat. Szerintem emiatt túl vegyes és túl mozgalmas lett a történet.

De akkor a könyvről.
Nagyon jól indult, az első pár oldal után sikerült elérnie azt, hogy falni kezdtem a sorokat és magam is megdöbbentem amikor magamhoz tértem és láttam, hogy lassan már a 100. oldal környékén járok, holott csak most kezdtem el az olvasását.
Susanna Lehner nagyon jól fogalmaz és ír. Mintha a cselekmények jobban ki lettek volna dolgozva, mint a karakterek, de ezektől függetlenül a könyv első fele nagyon bejött. Igaz, hogy voltak benne olyan elemek, amiket furának tartottam, na de az írói szabadság, az írói szabadság. :o)
Viszont a második felétől valahogy egyre nehezebben csúszott. Nem sikerült már úgy magával ragadnia attól függetlenül, hogy éreztem, az írónő továbbra is próbált megtenni mindent azért, hogy az olvasót lekösse.

Kiadó: Ad Librum
Megjelenés: 2011.
Oldalszám: 300
Ára: 2990
Facebook oldal ITT
Megvásárolható ITT
2014-ben veszi kezdetét a történet, amikor is Amritát, a boszorkányt azzal bízzák meg, hogy felkutasson egy ikerpárt, akik nagyon fontosak lennének a Gonosz feletti győzedelmeskedés miatt. Igen ám, de ez nem olyan egyszerű. Ugyanis a születésük napján, 1984-ben Eriket és Esztert elválasztották egymástól és a szüleiktől is. Egymásról mit se tudva cseperedtek fel a világ más-más pontjain.
A könyv olvasása közben, hol a történet játszódásakor levő jelenben vagyunk, hol a múltban és így áll össze a történet.
Miközben Amrita országokon keresztül nyomoz, a szerelem se hagyja nyugodni Morgan, a szexi vámpír személyében. A bibi csak annyi, hogy a kapcsolatuk nem teljesedhet be. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha Morgan többet tud, mint maga Amrita és nála van a nyerő kártya?

Mint írtam, a történet a közeli jövőben játszódik, de folyamatosan feltárul a múlt is. Mindezeket az írónő nagyon jól összehangolta, nem találtam zavarónak az ide-oda való ugrálást az időben, végig követhetőnek tartottam.
És bár Londonban veszi kezdetét a cselekmény, amolyan nemzetközi szálai is vannak, de mégis Magyarország köré szövődik minden. Nagyon-nagyon tetszett, hogy az írónő olyan tényeket is belevett a magyarok eredetéről, amikről én őszintén szólva nem is hallottam, olvastam még. Ez a szál rendkívül érdekes volt, olvasnék még róla bővebben is. Ekkor éreztem igazán, hogy mennyi munkája van benne, hogy nem egy összecsapott történetről van szó, hanem egy jól kidolgozottról, jól felépítettről, amiben vannak buktatók, de azért ezeken át lehet lendülni.
A másik ami nagyon tetszett, az a táltosok belevétele a történetbe. Ettől olyan hazai illata lett az egésznek.

Szóval a történet első felével maximálisan elégedett voltam, nagyon sok pozitívumot fel lehet sorolni, de a második felében hanyatlás következett be. Nem tudott már annyira magával sodorni és 2 olyan esemény is volt, ami nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Mind a kettő Amrita és Morgan kapcsolatához fűződik. Én máshogy szerettem volna olvasni a történetüket és leginkább a végét.

Összességében nézve, egy első könyves írótól a problémáim ellenére is jó indításnak tartom. Nem maximális, de a közepesnél jobb. És ami nagyon plusz dolog, hogy tudott újat mondani, újdonságot nyújtani az olvasóknak. Egyedi elemek is megtalálhatóak a történetében, szóval remélem senki kedvét nem vettem el, tessék igenis próbát tenni az elolvasásával!
A szereplőink felnőttek, szóval nem ifjúsági irodalomról van szó, műfaját tekintve pedig inkább spirituális kalandregény, mint fantasy.
,5

Az írónőről tudni lehet, hogy évekig újságíróként dolgozott, jelenleg ügyvédként tevékenykedik és filmkritikákat is ír. Továbbá trilógiának van tervezve a történet, így senki se gondolja, hogy bár lezártnak is tarthatnánk a könyv végét, nem az. ;o)

2 megjegyzés:

Susanna L. írta...

Kedves Niki, köszönöm a véleményt és az építő kritikát! A következő regényemben igyekszem figyelembe venni. Amúgy sejtettem, hogy nem mindenkinél leszek népszerű Amrita és Morgan kapcsolatának ominózus alakítása miatt, de a második kötetben várható egy újabb csavar a témában :) Nekem egyébként a könyvem második fele jobban tetszett, mint az első, de hát ízlések és pofonok :))

Niki írta...

@Susanna L.Kedves Zsuzsi, újabb csavar ezek után? Kíváncsian várom és reménykedek, hátha úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy remélem. :o)