Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Gabrielle Wittkop: A nekrofil

Megmondom őszintén, amíg erről a könyvről nem hallottam, addig édes tudatlanságban tengettem napjaimat, fogalmam se volt, hogy mit jelent a "nekrofil" jelentése. Aztán szembe találtam magamat erről a könyvről szóló értékelésekkel, bejegyzésekkel és felkeltette az érdeklődésemet. Azt hittem, hogy amolyan Lolitás dolog lesz, inkább sejtelmesebb, de nem. Kemény volt, gyomorforgató, ugyanakkor számomra is megdöbbentő, hogy nem tudtam abbahagyni az olvasását. ... Nem vagyok normális.

Megjelenés: Le Nécrophile (2001.)
Magyarul: A nekrofil (2003.)
Kiadó: PolgART Kiadó
Oldalszám: 95
Ára: 1400
Értékelésem: egyszerűen nem
tudom értékelni. Maga a
történet jól van megírva,
de olyan gyomorforgató,
hogy egyszerűen nem megy.
Lucien a történet főszereplője, akinek bizarr szexuális szokása van, a halottakra indul be. Legyen nő vagy férfi, gyerek, csecsemő, lényegtelen számára, csak halott legyen. Többnyire kiássa sírjukat, felfeszíti a koporsókat és napokig, hetekig tartja a testeket a saját ágyában, miközben szexuális örömét leli bennük. 
Számára a halottak olyanok, mintha élnének. Szépnek látja őket, babusgatja őket, együtt fürdenek, szerelembe esik. És pont.

Amikor azt olvastam, hogy 6 éves kisfiú vagy épp csecsemő került a kezei közé éreztem, ahogy a sav marja a torkomat, nem sok hiányzott ahhoz, hogy lehányjam a könyvet. Vagy amikor azt olvashattam, hogy meg kellett válnia az épp aktuális áldozatától, mert már "laktak benne", meg legyek jelentek meg, meg végre az X-edik napon kinyílt a test szája. Atya ég! Anyám borogass!
De nem tudtam abbahagyni az olvasását. Remegtem, rettegtem, egyik percben az egészet valószínűtlennek tartottam, másik percben meg elhittem, hogy ilyen betegek emberek léteznek. És maga a könyv is beteg! Ráadásul azt se értem, hogy tudott egy nő ilyen témáról írni? Na nem mintha férfitól elfogadhatóbb lenne, de nő, hogy tudott ilyet gyerekekről, csecsemőkről, meg amúgy is? (Arról nem is beszélve, mi a fenéért olvastam végig?)
Undorító volt, sokkoló, döbbenetes, beteg, libabőrös vagyok még mindig tőle. ...

10 megjegyzés:

koalány írta...

Ez nagyon durva!!!

Niki írta...

@koalány: Az. :oS

sajtosrolo írta...

nekem a bejegyzésed is elég volt :D már attól is felfordult a gyomrom... vagyis ez így nem jól hangzik, mert nem a bejegyzéstől, hanem amit írtál, hogy mi van a könyvben. undorító.

Niki írta...

@sajtosrolo: Értem. :o)
Totál mindent nem tudtam kihagyni a bejegyzésből, hogy miket csinált, mert akkor nem tudtam volna éreztetni, mennyire undorító.

AnnieM írta...

Nem is tudom mit váltott ki belőlem az értékelésed...
...most elolvassam....ne olvassam...?!
Bár azt hiszem még edződöm előbb.

Niki írta...

95 oldal, hamar végezni lehet vele, bár tény és való, hogy nem egyszerű történet, gyomor kell hozzá. Ugyanakkor meg, ha elolvasod, legalább tudni fogsz reagálni arra, hogy tényleg olyan gáz-e, mint amilyennek értékeltem. :o)

ef írta...

De érdekes, én elvállaltam, hogy recenziót írok a könyv angol kiadásáról, de féltem belefogni az olvasásba, attól tartva, hogy nem bírom majd gyomorral, de mikor végül rávettem magam, az első pár oldalon túl kellemes meglepetéssel végül inkább szépnek és okosnak találtam, mint undorítónak (pedig nem vagyok undi dolgokhoz edződve)... lehet, ez nyelvi kérdés és a magyar fordítás felerősíti a negatív hatásokat? (sajnos a francia kiadás megszerezhetetlennek tűnik, nyilván az alapján kellene ítélni..) (Igazából még a könyv magyarra fordítása is átfutott a fejemen, és csak most látom, arról már lekéstem...)

Niki írta...

:o) Igen, nyilván a fordításon sok múlik, de hogy mitől függ van akinek ez már sok(k), másnak meg meg se kottyan, nem is tudom. Én rosszul voltam a leírásoktól, a magam előtt megjelent képektől, ugyanakkor ha megpróbálom valahogy messziről látni az egészet (nem megy könnyen), akkor persze elismerésem is, hogy ezt így össze tudta hozni az írónő. De azért kíváncsi lennék arra, hogyan sikerült ez neki. :o)

Francesca írta...

Egyik kedvenc könyvem, szerintem csodálatos.

Niki írta...

Mármint gondolom arra célzol ezzel, ahogy az írónő megfogalmazta a történetet, összehozta az egészet, azt tartod csodálatosnak, ugye?
Az előtt én is kalapomat emelem, ahogy összehozta, csak hát maga a történet nekem nem jött be.