 |
| Megjelenés: Le Nécrophile (2001.) Magyarul: A nekrofil (2003.) Kiadó: PolgART Kiadó Oldalszám: 95 Ára: 1400 Értékelésem: egyszerűen nem tudom értékelni. Maga a történet jól van megírva, de olyan gyomorforgató, hogy egyszerűen nem megy. |
Lucien a történet főszereplője, akinek bizarr szexuális szokása van, a halottakra indul be. Legyen nő vagy férfi, gyerek, csecsemő, lényegtelen számára, csak halott legyen. Többnyire kiássa sírjukat, felfeszíti a koporsókat és napokig, hetekig tartja a testeket a saját ágyában, miközben szexuális örömét leli bennük. Számára a halottak olyanok, mintha élnének. Szépnek látja őket, babusgatja őket, együtt fürdenek, szerelembe esik. És pont.
Amikor azt olvastam, hogy 6 éves kisfiú vagy épp csecsemő került a kezei közé éreztem, ahogy a sav marja a torkomat, nem sok hiányzott ahhoz, hogy lehányjam a könyvet. Vagy amikor azt olvashattam, hogy meg kellett válnia az épp aktuális áldozatától, mert már "laktak benne", meg legyek jelentek meg, meg végre az X-edik napon kinyílt a test szája. Atya ég!
De nem tudtam abbahagyni az olvasását. Remegtem, rettegtem, egyik percben az egészet valószínűtlennek tartottam, másik percben meg elhittem, hogy ilyen betegek emberek léteznek. És maga a könyv is beteg! Ráadásul azt se értem, hogy tudott egy nő ilyen témáról írni? Na nem mintha férfitól elfogadhatóbb lenne, de nő, hogy tudott ilyet gyerekekről, csecsemőkről, meg amúgy is? Undorító volt, sokkoló, döbbenetes, beteg, libabőrös vagyok még mindig tőle. ...
Ez nagyon durva!!!
VálaszTörlés@koalány: Az. :oS
VálaszTörlésnekem a bejegyzésed is elég volt :D már attól is felfordult a gyomrom... vagyis ez így nem jól hangzik, mert nem a bejegyzéstől, hanem amit írtál, hogy mi van a könyvben. undorító.
VálaszTörlés@sajtosrolo: Értem. :o)
VálaszTörlésTotál mindent nem tudtam kihagyni a bejegyzésből, hogy miket csinált, mert akkor nem tudtam volna éreztetni, mennyire undorító.
Nem is tudom mit váltott ki belőlem az értékelésed...
VálaszTörlés...most elolvassam....ne olvassam...?!
Bár azt hiszem még edződöm előbb.
95 oldal, hamar végezni lehet vele, bár tény és való, hogy nem egyszerű történet, gyomor kell hozzá. Ugyanakkor meg, ha elolvasod, legalább tudni fogsz reagálni arra, hogy tényleg olyan gáz-e, mint amilyennek értékeltem. :o)
VálaszTörlésDe érdekes, én elvállaltam, hogy recenziót írok a könyv angol kiadásáról, de féltem belefogni az olvasásba, attól tartva, hogy nem bírom majd gyomorral, de mikor végül rávettem magam, az első pár oldalon túl kellemes meglepetéssel végül inkább szépnek és okosnak találtam, mint undorítónak (pedig nem vagyok undi dolgokhoz edződve)... lehet, ez nyelvi kérdés és a magyar fordítás felerősíti a negatív hatásokat? (sajnos a francia kiadás megszerezhetetlennek tűnik, nyilván az alapján kellene ítélni..) (Igazából még a könyv magyarra fordítása is átfutott a fejemen, és csak most látom, arról már lekéstem...)
VálaszTörlés:o) Igen, nyilván a fordításon sok múlik, de hogy mitől függ van akinek ez már sok(k), másnak meg meg se kottyan, nem is tudom. Én rosszul voltam a leírásoktól, a magam előtt megjelent képektől, ugyanakkor ha megpróbálom valahogy messziről látni az egészet (nem megy könnyen), akkor persze elismerésem is, hogy ezt így össze tudta hozni az írónő. De azért kíváncsi lennék arra, hogyan sikerült ez neki. :o)
VálaszTörlésEgyik kedvenc könyvem, szerintem csodálatos.
VálaszTörlésMármint gondolom arra célzol ezzel, ahogy az írónő megfogalmazta a történetet, összehozta az egészet, azt tartod csodálatosnak, ugye?
VálaszTörlésAz előtt én is kalapomat emelem, ahogy összehozta, csak hát maga a történet nekem nem jött be.