2015. január 31., szombat

Demcsák Zsuzsa: A másik életem

január 31, 2015 0 Hozzászólás
Nem mondom, hogy minden előítélet nélkül kezdtem neki a könyv olvasásának, mert akkor hazudnék. Végigfutott bennem, hogy na tessék, itt van egy újabb közismert médiaszemélyiség, aki könyvírásba kezdett, nehogy már ez kimaradjon a repertoárjából. Aztán a másik felem egyből kontrázott erre, hogy ácsi-ácsi, olvastam, hallottam Demcsák Zsuzsa magánéleti nehézségeiről a médiában, tudom miről szól a könyve, ne legyen bennem akkora előítélet, próbáljak elvonatkoztatni attól, hogy ismert személy, igyekezzem csak a könyvet és a benne leírtakat figyelembe venni. Úgy érzem, hogy ez már az első oldalakon keresztül sikerült, ugyanis elismerésem a szerző felé, nagyon jól meg tudta fogalmazni a gondolatait, átadni az érzéseit. Elfeledtette velem, hogy nap, mint nap lehet látni a TV-ben, hogy a sajtó egy időben tőle zengett. Annyit éreztem csak, hogy itt van egy nő, aki megosztja a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalatait másokkal, és próbál ezáltal segíteni a sorstársainak.

Nehéz téma. Nehéz róla beszélni és gondolom nehéz róla írni is. De őszintén tegyétek fel magatoknak a kérdést: hány olyan személy él a közvetlen környezetetekben, akikről tudjátok, hogy ki vannak téve a családon belüli erőszaknak, vagy épp utólag -esetleg egy válóper után- megtudtátok róluk, stb.? Szerintem nagyon kevesen vannak olyanok, akiknek senki se ugrana be így hirtelen, hogy igen, Jolánkát egyszer láttam egy monoklival, Gizike pedig sírva mesélte a lépcsőházban egyszer, hogy miket él át a férje által. 

A könyv nagyon jól végigvezeti a lelki hátteret, amikor a megalázott fél először tagadja önmaga előtt is, hogy baj van, nem normálisak a verések, majd eljut a felismerésig. Aztán a nagy lépés megtételénél ott van a félelem, a gyermekek utáni harc esetleg, a küzdelem az egyedülállóként való helytállás miatt az életben, majd az újrakezdés.

Igazából mindenkinek ajánlom a könyvet, de azoknak, akik hasonló szituációban élnek, mint Zsuzsa élt, azoknak mindenképp!
____________________________
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Oldalszám: 224
Ára: 3490
Forrás: kiadó
Értékelésem:



2015. január 17., szombat

Sara Rattaro: Tökéletlen szerelem

január 17, 2015 0 Hozzászólás
Az írónő már a Tiéd az életemmel is bizonyította számomra, hogy érdemes odafigyelni a munkájára. Így amikor még csak a várható megjelenése előtt volt ez a könyv, már akkor felkerült a "muszáj majd elolvasnom" listámra.
Nem csalódtam, Sara Rattaroban, megint alkotott.

A Tiéd az életemben a főszereplő egy édesanya volt, aki nem találta a helyét a Világban, majd egy telefonhívás felhívta a figyelmét arra, hogy mi az igazán fontos az életében: a gyermeke.
Nehéz megfogalmazni, hogy a Tökéletlen szerelemnek ki az igazi főszereplője. Egyszerre éreztem azt, hogy egy édesapa, aki a házasságában már túl van a lángoláson, kezd öregedni, majd az életében felbukkan az első szerelme. Tudjátok az, ami többnyire nagyon heves, és a vége nem happy end. Viszonyt kezd, bele se gondolva abba, hogy az addig békés élete mennyire felborulhat. Ugyanakkor főszereplő a kisfia is, aki siket. Nehéz belegondolnunk, milyen lehet az élet a kisfiú szemszögéből, és milyen lehet a vele élőkének. De főszereplő lehet az édesanya is, aki bármire képes, hogy a gyermekeinek megadja azt a szeretetet és törődést, amire szükségük van. Az egész élete nem szól másról, mint hogy magát a többedik helyre helyezi. Aztán jön a krakk, kiderül a férj félrelépése.
Meg lehet-e bocsátani a megcsalást?
Hogyan ingatja meg ez a bizalmat?
Egyáltalán van-e visszaút?

"Gyerekként még tudunk bocsánatot kérni. Amikor meglökünk valakit, vagy ráöntjük a vízfestéket, vagy miután hisztizünk. Úgy mondjuk ki, mint egy varázsigét, ami mindent helyrehoz. Később már nem ilyen könnyű, a szó önmagában nem elég, hinnünk is kell benne."

Nehéz összefoglalni azt is, hogy miről is szól igazán a Tökéletlen szerelem. A múlt lezárásáról? Hogy kapaszkodunk a múltba, az emlékekbe, és közben nem vesszük észre a lábunk előtt heverő igazi kincset? Hogy sokszor nem becsüljük meg egymást? Vagy egyszerűen csak az volt a célja az írónőnek, hogy belepillanthassunk egy olyan család életébe, ahol fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek? ... Nem tudnám konkrétan megmondani, szól erről is- arról is, főszereplő ez is- az is. Egy a lényeg:
Sara Rattaro megint úgy dolgozott fel egy egyszerű témát, hogy az elgondolkodtató és mély lesz. Olyan egyszerűen fogalmaz, hogy pont ettől az egyszerűségtől lesz hirtelen nagyon szép, drámai.
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe!
_________________
Eredeti címe: Non volare via (2013.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Oldalszám: 260
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

2015. január 16., péntek

Amiket 2014-ben olvastam

január 16, 2015 0 Hozzászólás
Szokássá vált, hogy az év elején megmutatom nektek egyben az előző évi olvasmányaimat. Ez nem maradhat el most sem. :o)

Nagyon szeretem a könyveket, igazi könyvfalónak tartom magamat, de a 2014-es évem mégis úgy alakult ennek ellenére, hogy kezdetben nem tudtak lekötni az olvasmányaim -feszt elkalandoztak a gondolataim-, majd később időhiány miatt nem tudtam olvasni. Amikor a molyon láttam az összesítést, hogy mennyi könyvet olvastam 2014-ben, egyszerre voltam döbbent és nagyon csalódott.
Döbbent, mert jóval kevesebbre gondoltam.
Csalódott pedig pont azért, mert nézve az előző éveket, jóval kevesebb jött össze.

Lássuk akkor, hogy miket olvastam, íme:


Ez összesen 38 könyv, és kb. 12.696 oldal. És bár nem lóverseny, de nézve a tavalyi 144 könyvemet az 51.940 oldallal, nem valami fényes eredmény. ;o)

2015. január 4., vasárnap

B.U.É.K.! :o)

január 04, 2015 1 Hozzászólás
Jobb későn, mint soha, így 4 napos csúszással kívánok mindenkinek szerencsében és egészségben gazdag, boldog új évet! :o) Azt nem fogadom meg, hogy idén többet olvasok majd (hogy mennyi is az annyi, egy bejegyzésben "bevallom" majd nektek hamarosan) -mivel az élet kiszámíthatatlan-, de azt ígérem, hogy igyekszem rendszeresen jelentkezni, valamilyen szösszel legalább. ;o)


2014. december 23., kedd

Timo Parvela: Ella Lappföldön

december 23, 2014 0 Hozzászólás
Nagyon kedvelem Timo Parvela "Ella" sorozatát, így ciki avagy sem, de amikor Gyerkőcnek böngészgettem a könyvtár gyerekrészlegén mesekönyveket és megpillantottam az általam még nem olvasott újabb részt, hát bizony azonnal belekerült a kosárba. Aztán persze mosolyogva nyugtázta a könyvtáros néni, hogy reméli ez a könyv is tetszeni fog a Gyerkőcnek a Gőgös Gúnár Gedeon mellett, mire én kicsit félve vallottam be, hogy az Ellát bizony magamnak vettem ki, mert nagyon bejöttek az előző részek is. ;o)
És hát most se csalódtam.
Persze hozzátartozik a történethez, hogy gyermekirodalomról van szó, így a cselekmény, a humora is ennek megfelelő, de ha sikerül a felnőtt olvasónak újra gyermeknek lennie, akkor Parvela humora szerintem mindenkit magával tud sodorni.Úgyhogy én felnőtt olvasóknak is ajánlanám a figyelmükbe ezt a sorozatot. Kisiskolásoknak meg aztán pláne. ;o)
________________________
Kiadta: Pongrác Kiadó (2013.)
Oldalszám: 136
Ára: 2600
Forrás: könyvtár

2014. december 6., szombat

Beth Revis: Túl a végtelenen

december 06, 2014 0 Hozzászólás

Túl a végtelenen #1

Emlékszem, ez volt az egyik olyan könyv kb. tavaly ilyenkor, aminek a megjelenését nagyon vártam a Könyvmolyképző Kiadótól. Tán hamarabb is sor került volna az olvasására, ha ez az évem nem olyan rohanósan alakul, mint ahogy alakult, na de ami késik, az nem múlik ugyebár. ;o) Tény és való, hogy nem tudtam az olvasásával olyan gyorsan haladni, mint ahogy szerettem volna, de ez nem változtat azon, hogy nagyon kellemes olvasmányhoz volt szerencsém. Egyetlen dolog zavart csak a történettel kapcsolatban, hogy nagyon emlékeztetett a Ragyogásra. 

Fülszöveg: "Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?

A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Útja űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Útja célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá.
Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni.
A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Útja 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére.
Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?

A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten Útja rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki már egyszer megpróbálta megölni."

Elgondolkodtató a téma, amit az írónő próbált a YA műfaján belül körbejárni. Lényegében ugyanazok a kérdések motoszkáltak a fejemben olvasva a Túl a végtelenent, mint a Ragyogás esetében. Milyen lenne egy űrhajón élni, távol a Földtől? Mennyi időnek kéne eltelnie, hogy hiányozni kezdjen? Milyen lenne úgy élni, hogy tudod, soha nem fogsz célba érni, nem fogod a lábadat az új otthonod földjére tenni?
Aztán persze jöhetnének a "komolyabb" kérdések is. Mi történne, ha egy űrhajón lázadás, háború törne ki? Vagy ha elromlik, akkor mi lesz az utasokkal? Kérdések, kérdések.

Olvasmányos, érdekes, izgalmas kötet, a vége felé egy nagyobb csattanóval, amire azért nem számítottam, de kellemes borzongással töltött el, hogy vajon ez mikhez fog vezetni a trilógia következő köteteiben. ;o)
___________________
Eredeti címe: Across The Universe (2011.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 534
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem:



2014. november 26., szerda

"Waiting On" Wednesday (96.)- Várólistára ...

november 26, 2014 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.  

Nekem tátva maradt a szám az örömtől, amikor megláttam ezt. ;o)

Várható megjelenése: 2015.01.09.
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Ára: 3499

"Lady Isabel bajban lévő nőknek kínál menedéket a Townsend Park birtokon, sajnos azonban most anyagi gondokkal küzd. Találkozása Lord Nicholas St. Johnnal sorsszerűnek tűnik a számára, hiszen a régiségszakértő férfi tanácsot tud adni neki az öröksége értékével kapcsolatban. Az érzékeny és sármos lord egy pillanat alatt megnyeri Isabel szívét. De hogy tudná meghódítani ezt az oly népszerű férfit, akiért nemcsak a hajadon hölgyek vannak annyira oda Londonban? Lady Isabel még azt sem sejti, hogy a férfi eltűnt személyek felkutatásával is foglalkozik és éppen egy a Townsend Park birtokon rejtőző hölgyre "vadászik"."

2014. november 23., vasárnap

Katie Ashley: A javaslat

november 23, 2014 0 Hozzászólás

Az ajánlat #2

Februárban még arról írtam, milyen jó, hogy hamarosan megjelenik ez a könyv, mert Az ajánlatot nagyon szerettem olvasni. Most pedig, hogy végre befejeztem az olvasását -igen, végre-, jöjjön hát a bejegyzésem róla. Igaz, egy mondatban is el tudnám intézni az egészet: kár volt érte.

Az ajánlat egy nagyon kellemes romantikus történet volt. Igaz, voltak benne számomra kicsit érthetetlen dolgok, de ettől függetlenül kellemes olvasmány, szimpatikus szereplőkkel. Na de a folytatása. :oS

Ott maradt félbe a történet, hogy Emma és Aidan sikerrel jártak, a nő teherbe esett. Mindennek szépnek és jónak kellett volna lennie, mert érezhetően kötődni kezdtek a főszereplőink egymáshoz, de aztán a pasi beparázott és elkövetett egy hatalmas hibát, ahogy pedig lennie kell, lebukott. Emma pedig érthető módon faképnél hagyta.
Hetek teltek el, Emma és Aidan külön élnek, a kapcsolatot se tartják. Aztán rosszul lesz Aidan apja, és a kórházban a főszereplőink újra találkoznak. A vonzalom továbbra is kölcsönös, Aidan pedig nem hagyja ki a kínálkozó lehetőséget, hogy megpróbálja bebizonyítani a nőnek, benőtt a feje lágya és tudja, hogy mekkora hibát követett el. Ugyanis Emmat az orvosa ágynyugalomra ítéli, Aidan pedig elvállalja, hogy ápolja a kényszerpihenő alatt. A terve persze az, hogy ezalatt az idő alatt visszaszerzi a gyermekének az anyját, mert hát végre leesett neki, hogy szerelmes belé. ...

Jó kis sztori lehetne a fentiek alapján, ugye hogy ugye? Csak hát igen. :oS Az agyamra mentek a szereplőink. Feszt nyavajogtak, nyivákoltak és igazán semmi se történt a kötetben, egyszerűen untam. Hiányzott belőle a lendület, az élet, meg úgy egyáltalán az érzelmek. Mindaz, ami az első részt jóvá tette -különösen a szerethető karakterekre célozva-, a folytatásban odalett. A szerethető embereinkből kiakasztó karakterek lettek, így alig vártam, hogy végre a történet végére érjek.
Tipikusan az az eset, amikor kár volt egy ilyen folytatásért, mert bizony átértékelte bennem az első részt is.
_____________________
Eredeti címe: The Proposal (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 336
Ára: 3499
Sorozat: Az ajánlat #2
Forrás: saját
Értékelésem:

2014. november 12., szerda

"Waiting On" Wednesday (95.)- Várólistára ...

november 12, 2014 1 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.  

Emlékeztek amikor a Kitekintőben írtam erről a könyvről? :o) Nos, várható a hazai megjelenése.


Várható megjelenése: nov. 18.
Kiadja: Maxim Könyvkiadó
Ára: 2999

"Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a Midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carat választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre.
Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Caranak egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carara nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez.
Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Caranak és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?"

2014. november 5., szerda

"Waiting On" Wednesday (94.)- Várólistára ...

november 05, 2014 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.  

Nem mondom, hogy első körben nem a borító babonázott meg -mert nagyon tetszik-, de aztán amikor elolvastam a fülszöveget, azzal is ugyanígy jártam. ;o)

Várható megjelenése: nov. 17.
Kiadja: Európa Könyvkiadó
Ára: 3690

""Tizenhét éves voltam, szívem legsürgetőbb parancsainak hű követője, amikor letértem a mindennapi élet ösvényéről, s egyetlen pillanat alatt leromboltam mindent, amit szeretek." Így kezdődik David és Jade, két kamasz mindent felemésztő, érzéki szerelmének tragikus története. A hatvanas évek Amerikájában járunk. Jade szabad szellemű szülei nem bánják, ha lányuk korán kezdi a nemi életet, de amikor a fiatalok olyannyira egymásba feledkeznek, hogy senki és semmi mással nem foglalkoznak, Jade apja kitiltja Davidet a házból. David ekkor kétségbeesésében arról kezd ábrándozni, hogy mekkora szeretettel és hálával fogadják majd vissza, ha megmenti a családot valamilyen szörnyűségtől...
Ami ezután következik, az maga a legsötétebb rémálom, névtelen telefonhívásokkal, őrült levelekkel és szörnyű következményekkel, David számára ugyanis a Jade iránt érzett szerelme immár valóságosabb, mint bármilyen egyéb világ, valóságosabb, mint az idő és mint a halál.

A Végtelen szerelem társadalmi és politikai témákban bővelkedő, sok rétegű regény, immár klasszikusnak számító irodalmi csemege, amelyben a szerelem és megszállott keresésének ürügyén a lélek sötét mélységei tárulnak föl az Olvasó előtt."

2014. október 29., szerda

"Waiting On" Wednesday (93.)- Várólistára ...

október 29, 2014 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Várható megjelenése: nov. 14.
Kiadja: Alexandra Kiadó
Ára: 3699

"Kiben bízhatunk?
Kit szeressünk?
És ki az, aki még megmenthető?

1943-ban, a második világháború tetőpontján járunk, amikor Berlin szinte kizárólagosan a nők városa lett. Sigrid Schröder látszatra mintaszerű német katonafeleség: mindennap bejár dolgozni, a lehető legügyesebben használja fel az élelmiszerjegyeit, és kötelességtudóan gondoskodik kellemetlen, minden lében kanál anyósáról, miközben a rezsim vérfagyasztó erkölcstelenségeiről láthatóan tudomást sem vesz. Ám az álca mögött ott rejtőzik egy egészen másféle Sigrid: a nő, aki a szeretőjéről ábrándozik. Egy férfiról, akit a háborús káoszban szem elől vesztett, s aki zsidó.
Ám nem Sigrid az egyetlen, akinek titkai vannak.
A házba egy magas rangú SS-tiszt költözik a családjával, épp a folyosó szemközti oldalára, és az új szomszédok Sigridet akarata ellenére is bűvkörükbe vonzzák. A házban lakik a kötelező szolgálati évét töltő fiatal Ericha is, s egy veszélyes pillanatban Sigrid segítségét kéri.
Sigridet hamarosan beszippantja egy olyan világ, amelynek létezéséről mindaddig sejtelme sem volt. Fokozatosan ébred rá a szörnyű valóságra, s eközben a magány erődítménye, amelyet az évek során gondosan felépített maga köré, kezd összeomlani. Döntenie kell, mit cselekedjen. El kell döntenie, mi a jó, és mi a rossz, és mi az, ami valahol e két véglet közötti árnyékokban rejtőzik.

David Gillham lebilincselő regényében azt kutatja, mi történik, amikor hétköznapi emberek nem hétköznapi időkben és helyzetekben találják magukat, és a döntések, amelyeket meghoznak, sokszor nem kevesebbet jelentenek, mint a hajszálvékony határmezsgyét élet és halál között."
Izgalmasnak tűnik, nem? ;o)

2014. október 27., hétfő

Ti kérdeztétek: Volt már veled olyan, hogy újraolvastál egy könyvet és más lett a véleményed róla?

október 27, 2014 0 Hozzászólás
Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Kérdezz! Felelek! (52.)

Nem véletlenül esett a választásom pont erre a kérdésre, ugyanis napok óta hasonló kérdéskör zakatol a fejemben könyvek és a blogolás terén. Mint ahogy írtam már, igyekszem visszatérni a blogéletbe. Elkezdtem újra könyves blogokat olvasni, figyelem a várható és a friss megjelenéseket, valamint végre újra olvasok. És az olvasással kapcsolatban nagy "meglepetés" ért.
Azok a műfajok, melyek a blogéletből való kiesésem előtt bejöttek, most valahogy lassan csúsznak. Mintha nem találnám a helyemet abban a műfajban már, amiért tavaly annyira odavoltam még. És ebből következik a kérdés: vajon miért?
Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy az ember folyamatosan változik. Új élményekre, tapasztalatokra tesz szert az életében, és ez szerintem hatással van azokra a témakörökre és könyves műfajokra is, amelyek bejönnek neki. Nem véletlenül kedvelünk egy adott műfajt az életünknek egy adott szakaszában. Vannak, akiknél egy ilyen szakasz tart pár hónapig, van akiknél évekig, de jelentősége van annak, miért is kedvelünk egy műfajt. Nyilván, megtalálunk benne valami olyan pluszt, ami az adott körülményeink között pihenést, kikapcsolódást nyújt. De ahogy változunk, változik az életünk, a körülményeink, teljesen természetes, hogy ami addig pont jó, elég volt, hirtelen kevéssé válik. Többre, jobbra vágyunk, már "nem nyújt kielégülést".
Én ezt tapasztalom a mostanában olvasott YA, NA, romantikus-erotikus könyveimnél. Valahogy kevéssé váltak. Vagy teljesen egyszerűen sorozatban pont rossz könyvekbe botlok bele, bár ennyi véletlen fura lenne azért. 
Na de hogy visszatérjek az adott kérdéshez. 

Volt már veled olyan, hogy újraolvastál egy könyvet és más lett a véleményed róla?

Kép forrása
Egyértelműen "igen" a válaszom. Volt már velem olyan, hogy oda és vissza voltam egy könyvért, újraolvasva meg egyszerűen nem értettem, hogyan is jöhetett be. De olyan is volt, hogy túlságosan nem hatott meg, újraolvastam (igen, van, hogy késztetést érzek a pocsék könyvek újraolvasására, ez van), és döbbenten tapasztaltam, hogy most meg tetszik. Így biztos vagyok abban, ha elkezdeném szép sorjában újraolvasni azokat a könyveket, melyekről ömlengtem itt a blogon, lehet, hogy másodjára teljesen más lenne a véleményem róluk, mert változott az életem, és vele együtt én is. Ezeket a változásokat pedig el kell fogadni.
És akkor itt jön a blogolással kapcsolatos elmélkedésem is. Az itt olvasott értékelések mennyire helytállóak? Hisz a pillanatnyi élményből születnek az értékelések, melyek pár hónap, vagy pár év múlva már nem feltétlenül a valós gondolatokat és érzéseket tükrözik. Tán ki kéne tenni az oldalra egy figyelemfelhívást:

"Vigyázat! A blog pillanatnyi gondolatokat és érzelmeket fogalmaz meg -mely a nyomokban tartalmazott mogyorók miatt-, nem feltétlenül közvetítené az újraolvasás után is az adott véleményt."


Köszönöm annak, aki a kérdést feltette! :o)
Várom a további kérdéseket ITT! ;o)

2014. október 18., szombat

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

október 18, 2014 2 Hozzászólás
A csábítás kilenc szabálya az egyik legszórakoztatóbb történelmi-romantikus regény volt, amit jó ideje olvastam már. Egyszerűen minden megvolt benne, és pont a kellő mértékben, amire szüksége van ennek a műfajnak a kedvelőjének. 
A szereplők bájosak, szerethetőek, és bár maga a történet már ismerős, hisz 88 ezren írták már meg A rút kiskacsa történetét, Sarah Maclean mégis újat tudott mutatni.

Lady Calpurnia hihetetlenül bájos karakter. Tény és való, hogy egyszerűen elképzelni nem tudtam őt milyen is lehet, mert bár többször van arra említés, hogy nem épp a külsejével hódít, de a személyisége a hangsúlyosabb és ez teszi igazán szerethetővé. Az írónő rajta keresztül mutatta be, hogy nem a külsőség a fontos, hanem a belső érték, és igazán az tesz mindenkit széppé és varázslatossá.
Gabriel pedig az ilyen romantikus történetekben már megszokott karakter. Vonzó, gazdag, minden nő álma és naná, hogy ha tetszik neki, ha nem, bizony beleszeret a szürke egérkébe. Persze az ehhez vezető út egyáltalán nem zökkenőmentes, na de pont ezzel érte el az írónő, hogy a történetének egy oldalát se untam, hanem szívem szerint faltam volna.

Lady Calpurnia 28 éves és vénkisasszony. Hiába művelt, kedves, szórakoztató, csak olyan férfiak legyeskedtek eddig körülötte, akik inkább a vagyonára vágytak, mint sem rá. Calpurnia viszont romantikus lélek, vágyik a szerelemre, a szerelmi házasságra, így inkább választotta a vénlányságot, mint a boldogtalan házasságot. Beletörődött sorsába, de eljön az a pillanat amikor úgy érzi, hogy nincs már veszíteni valója, miért is ne tehetne meg olyan dolgokat, melyekre igazán vágyik? Így létrehoz egy listát, 9 ponttal, melyen persze csupa olyan dolog szerepel, melyet egy előkelő hölgy nem tehetne meg. Na de Calpurnia nem táncol vissza, elkezdi pontról pontra való váltani az álmait, ezzel pedig felhívni magára annak a férfinak a figyelmét, akiért már 10 éve epekedik a szíve. ...

Kellemes az évődés a főszereplők között, a romantika egyáltalán nem csöpögős, aki kedveli az erotikusabb leírásokat, az megkapja, de nem átesve a ló túloldalára. És ami a történet egyik legnagyobb plusz pontja, az a kellemes humor, ami nagyon feldobta a kötetet.

Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek ezt a könyvet! :o)
_________________________
Eredeti címe: Nine Rules to Break When Romancing a Rake (2010.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 496
Sorozat: Love By Numbers #1
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem:

2014. október 11., szombat

Rövid szösz az elmúlt időszakban olvasott könyveimről

október 11, 2014 2 Hozzászólás
Én tényleg próbáltam nekiállni hosszabb bejegyzésnek is, külön-külön taglalva az olvasmányélményeimet, de egyszerűen most a rövid szöszös bejegyzéses időszakaimat élem, így most egy egyveleggel jelentkezem, viszont ígérem, hogy igyekszem visszarázódni egyrészt a rendszeres jelentkezésbe, másrészt a hosszabb értékelésekbe. ;o)

Az elmúlt hónapokban olvasási, majd blogolási válságban szenvedtem, ami végre úgy tűnik, kezd tovaszállni.
Kezdetben egyszerűen egy könyv se tudott lekötni. Pedig olvasni szerettem volna, sőt, vágytam arra, hogy magába tudjon szippantani egy-egy történet, de egyszerűen nem jártam sikerrel. Nekikezdtem ennek, nekikezdtem annak, de nagyon hamar azon kaptam magamat, hogy azt se tudom miről olvasok, sőt, nem is olvasok, csak bámulom az adott oldalt, a gondolataim pedig teljesen máshol járnak. Bevallom, hogy amilyen könyvmoly voltam, annyira könyvkerülő lettem. Hónapok teltek el úgy, hogy könyvet se vettem a kezembe.
Aztán kezdett visszajönni a kedv, és örültem annak, hogy végre be is tudok fejezni egy-egy olvasmányt. Viszont jött az újabb probléma, egyszerűen nem akartam írni róluk, nem születtek komolyabb méretű gondolatok a fejemben az adott olvasmányról. Egyszerűen csak nyugtáztam a végén, hogy ez jó, avagy sz.r volt és ennyi.
Most ott tartok, hogy írni szeretnék, szeretnék visszatérni a blogéletbe, de hosszabb elmélkedés még mindig nem megy. Nincs hozzá kedvem. Így amíg visszarázódom, be kell érnetek a rövidebb szöszökkel. Remélem, hogy azért ezeket is szívesen fogjátok olvasni. ;o)

Nézzük akkor, hogy miket olvastam az elmúlt időszakban, melyekről nem írtam még az oldalon:

Hű, nagyon nagy bajban vagyok a Szerelmi csatározások sorozat második részével, a Beteljesült vágyakkal.
A sorozat nem volt ismeretlen előttem, pont ezért is emeltem le a polcról, mert tudtam, hogy mire számíthatok. Tudtam, hogy történelmi romantikus lesz, kellemesen fog izzani a szenvedély, egyszerű történet lesz, a hangulatomhoz is pont illett, ilyen történetre volt szükségem. Mi is a baj akkor? Az, hogy eltelt jó pár hét és fogalmam sincs, hogy miről szólt a könyv. Olyan szinten nincs, hogy úgy kellett a fülszöveget átolvasnom, mielőtt beillesztettem, mert semmit se tudtam feleleveníteni belőle, pedig eskü, hogy olvastam. :oP Sőt, tudom, mert az érzés megmaradt, hogy nem volt rossz, bár annyira elájulva se voltam tőle, de ne kérdezzetek, hogy mi is volt a problémám, mert arra sem tudnék válaszolni már, hogy miről szólt, hát még erre a kérdésre.
Ezek alapján túl mély nyomot nem hagyott bennem. Egyszer jó volt, elment, gyorsan felejthető. Legalábbis számomra.

"Roslyn Loring úgy akar férjhez menni, hogy képes legyen előbb magába bolondítani a jövendőbelijét. Csakhogy nem tudja, hogyan kell boldoggá és bolonddá tenni egy férfit. Kiszemeli ezért a hírhedt nőcsábászt és agglegényt, Derw Moncriefet, hogy tanítsa meg neki a szerelmi csábítás fortélyait… A hercegről az a hír járja, hogy ő London legcsodálatosabb szeretője. A férfi elkezdi tanítani a lányt a szerelemre, a testi gyönyörök élvezetére. Egy felejthetetlenül forró és szenvedélyes éjszaka után a pajzán tanítómester és Roslyn rádöbben arra, hogy a lecke a gyönyörről milyen könnyedén válik igazi szívszerelemmé…"

Ezt követően pedig rákattantam újra a Könyvmolyképző Kiadó ilyen-olyan pöttyös könyveire, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Kezdtem a sort az Elválaszt az idővel.

"Szeretni valakit nehéz.
De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.
Anna és Bennett normál körülmények között sosem találkozott volna: a lány 1995-ben él Chicagóban, míg a fiú 2012-ben San Franciscóban. Csakhogy Bennettnek megvan az a különleges képessége, hogy átutazzon időn és téren; így keveredik Anna életébe, és vele együtt a kalandok és lehetőségek egészen új világa tárul fel a lány előtt.
Ahogy azonban a kapcsolatuk egyre jobban elmélyül, szembe kell nézniük a valósággal: az idő bármikor visszaszólíthatja Bennettet oda, ahová tartozik. Annál is inkább, mert egy váratlan tragédia hirtelen mindet megkérdőjelez, amiben addig hittek, Anna és Bennett pedig arra kényszerül, hogy az idővel versenyt futva feltegye magának a kérdést: vajon meddig lesznek képesek feszegetni a sors határait? Milyen áldozatokat kell hozniuk, hogy együtt maradhassanak? És a legfontosabb: szerelmük vajon kiállja-e az idő próbáját?
Az Elválaszt az idő friss, izgalmas és nagyon romantikus. Lenyűgöző és ígéretes bemutatkozó regény az ifjúsági irodalom egy nem mindennapi, új egyéniségétől."

Nem volt rossz egyáltalán, de b.sszus, jobbra számítottam, ez van. Kellemes volt, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, de valamiért újra hiányérzetem maradt. Úgy érzem, hogy bár az alapötletet kismillióan megírták már, átszőtték a saját verziójukra -legyen szó akár az Időutazó feleségéről, vagy épp Musso történeteiről-, jobbat is össze lehetett volna hozni.
Hangsúlyozom, hogy kellemes történet, egyszerű, már az elejétől kezdve ért mindent az olvasó, túl nagy meglepetés nem éri az oldalakkal való haladás során, de sokat azért senki se várjon tőle.

Ezt követően folytattam a sort a Szeretni bolondulásiggal. Megmondom őszintén, ez volt az a könyv, ami már akkor se tett rám nagy hatást, amikor még csak a várható megjelenések közt volt. Nyugtáztam, hogy jönni fog, de túlzottan nem lelkesedtem be. Viszont a megjelenése után sorra botlottam bele ,jó véleményekbe róla, így bevallom, hogy ezek hatással voltak rám, és én is nekiálltam. Véleményem?
Röviden annyi, hogy elolvastam. Ennyi. Eltelt pár nap és azt se tudom már lényegében, hogy miről szólt. :o( Pedig a memóriámmal semmi probléma nem lett az eltelt hónapok alatt, egyszerűen csak nem gyakorolt rám semmilyen hatást. Tipikusan az az eset amikor nyugtázza az olvasó, hogy "na igen, ez is megvolt és ennyi".
El fogom-e olvasni a folytatást? Őszintén? Kétlem. Legalább lehetett volna benne több titokzatosság, már az elején tudni lehet mindent, és emiatt baromi csalódott voltam.

"A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül."

Újabb Könyvmolyképzős könyvvel folytattam a sort, és hát ez sem az én könyvem volt, pedig ennek kimondottan vártam a megjelenését és sokat vártam tőle. Ez pedig A rossz lányok nem halnak meg.
Egész végig miközben olvastam, egy másik könyv járt a fejemben, amire nagyon emlékeztetett, de a címét ne kérdezzétek, mert totál nem ugrik be. (Ezek után már le nem mosom magamról, hogy feledékeny lettem, tudom.) :oP Lényeg a lényeg, hogy másra számítottam. A feszültség jó volt benne, bár lehetett volna erősebb, de akkor is a fene essen bele, itt is hiányérzetem maradt, és a vége felé bizony kicsit nyögve-nyelősen olvastam már, hogy érjek már a végére. 
A karakterábrázolás se sikerült a legjobban, gyenge szereplők voltak, nem tudtam őket elképzelni, az érzelmek sehogy se jöttek át, a romantikával való próbálkozás pedig siralmas volt, semmilyen romantikus fíling nincs ebben a történetben, csak lenni akar. 
Nem tipikusan az a könyv, amit olvasásra ajánlanék, inkább az, amire azt mondanám, hogyha nincs más, akkor essetek neki.

"A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?" 

De hogy senki se mondhassa, hogy "rászálltam" a Könyvmolyképzős könyvekre, megsúgom, hogy jelenleg is ilyet olvasok, és tetszik. ;o)