Könyvesem

2017. szeptember 1., péntek

Julia Quinn: Miss Bridgerton miatt

Niki szeptember 01, 2017 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Because of Miss Bridgerton
Kiadta: GABO (2016.)
Oldalszám: 374
Forrás: saját
Értékelésem: 5

Nagyon kedvelem Quinn történeteit, így természetesen a hazai megjelenése után ez a könyve is felkerült a Kívánságlistámra.

Megszoktam, hogy az írónő történelmi romantikus történetei egyszerre humorosak, ugyanakkor könnyedén romantikusak is. A főszereplői szeretnivalóak, az olvasók szívéhez könnyen közel kerülnek.

Aztán amint lehetőségem nyílt rá, azonnal el is olvastam a könyvet. Ami első pillantásra szemet szúrt, az a gyönyörű borító. Szerintem eddig ez a legszebb, de a "belsejében" se csalódtam.

Rokesby 1.

Miről szól?

"Néha ott találod meg a szerelmet, ahol a legkevésbé várnád…
Most nem ez történik.

Mindenki azt várja, hogy Billie Bridgerton az egyik Rokesby fiúhoz megy majd feleségül. A két család már évszázadok óta él egymás szomszédságában, és gyermekként a fiús lendületű Billie rendszerint Edwarddal és Andrew-val csatangolt. Bármelyikből remek férj válna… valamikor.
Néha pontosan abba szeretsz bele, akibe szerinted kellene…_
Vagy nem.
A Rokesby családnak csak egyetlen olyan tagja van, akit Billie ki nem állhat, és az George. Ugyan ő a legidősebb, így a hercegség hivatalos örököse, de arrogáns, idegesítő, és Billie mély meggyőződéssel hiszi, hogy a férfi megveti őt. Ami tökéletesen kényelmes felállás, mert ő maga sem bírja elviselni George-nak még a látványát sem.
De néha a sorsnak különösen kegyetlen a humora…
Mert amikor Billie és George a sors különös szeszélye folytán szó szerint egymásba kénytelen kapaszkodni, másfajta szikrák kezdenek pattogni körülöttük. És amikor a két régi ellenfél végre megcsókolja egymást, lassan felfedezik, hogy az, aki mellett képtelenek megmaradni, ugyanaz, aki nélkül élni sem tudnának."

Hogy tetszett?

Minden megvan ebben a történetben, amire a romantikus irodalomért rajongó olvasók odáig vannak.
Billie nem a szokványos, gyámoltalan hősnő, hanem lázadó, erős, makacs és segít a birtok irányításában.
Aztán ott van George, aki valamilyen oknál fogva különösebben sose foglalkozott eddig a lánnyal.
A két család évek óta egymás szomszédságában él, összejárnak, a gyerekek együtt nőttek fel. Billie legjobb barátnője George húga, de a másik két öccsével is nagyon jó a kapcsolata. Valahol tudja a fiatal nő, hogy a két család abban bízik valamelyik öcsike felesége lesz. Igen ám, de aztán minden másképp alakul.
Egy napon Billie és George fenn ragad egy háztetőn és ez mindent megváltoztat. Felnyílik Billie és George szeme is. Persze kell egy kis anyai segítség, de a vége a történetnek természetesen happy end lesz. ;)

Nagyon élveztem a Miss Bridgerton miatt olvasását. Romantikus, humoros volt, imádtam a főszereplők közti civakodást, majd pedig az izzó szenvedélyt.
Quinn megint klassz történetet alkotott, ajánlom a figyelmetekbe!

2017. augusztus 30., szerda

Várólistára 118.

Niki augusztus 30, 2017 0 Hozzászólás

Kiadja: Athenaeum
Várható megjelenése: 2017.08.28.

Miről szól?

A Nicole Kidman, Colin Farrell, Kirsten Dunst és Elle Fanning főszereplésével készült, Sofia Coppola által rendezett nagyjátékfilm alapjául szolgáló regény

Javában dúl az amerikai polgárháború. Az északi hadsereg súlyos sebet kapott, fiatal tizedesére félholtan bukkannak rá a virginiai erdőben. A közeli iskolába, Miss Martha Farnsworth Leánynevelő Intézetébe viszik, ahol szinte azonnal szédíteni kezdi a három nőt és az öt tizenéves lányt, akik a kifinomult déli előkelőség eme előretolt bástyáján rekedtek. Szerelmet, félelmet, szánalmat, rajongást egyaránt kivált belőlük, és a szabadságvágytól vezérelve egymás ellen uszítja őket. De miután fény derül az ifjú és kevésbé ifjú hölgyek valódi énjére, a katonát baljós előérzet fogja el, és attól kezdve a kérdés így szól: Kit is szédítettek meg valójában?

2017. augusztus 28., hétfő

Ti kérdeztétek (134.)- Olvastad a Csillagainkban a hibát és az Útvesztő trilógiát? Ha igen mi a véleményed róluk?

Niki augusztus 28, 2017 0 Hozzászólás

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.

"Olvastad a Csillagainkban a hibát és az Útvesztő trilógiát? Ha igen mi a véleményed róluk?"
(Sie Réka)

A Csillagainkban a hibát igen (ITT írtam róla), nagyon mélyen érintett és nagyon sokat sírtam az olvasása közben.
Az Útvesztő trilógiát viszont még nem. Érdekel a trilógia, egyszer lehet, hogy sorra fog kerülni, de ígérni semmit se merek. Oly sok könyv van betervezve. :o)

2017. augusztus 27., vasárnap

Jodi Picoult · Samantha van Leer: Sorok között

Niki augusztus 27, 2017 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Between the Lines (2012.)

Kiadta: Athenaeum (2016.)

Oldalszám: 366

Forrás: könyvtár

Értékelésem: 3

Rég olvastam már Picoulttól annak ellenére, hogy kedvelem a történeteit, de ezt az anya-lánya párosítást nem tudtam kihagyni annak ellenére sem, hogy a könyv fülszövege alapjáraton nem fogott meg.

A Sorok között tényleg az, ami a fülszövegben is olvasható: tündérmese. Aztán a felnőtt olvasóra van bízva, hogy ennek ellenére képes-e átadni magát maximálisan az olvasás élményének vagy nagyon erősen zavarni kezdi a meseszerűség. Nekem valahogy kevés volt vagy csak nem a jó időpontban vettem kézbe és rágtam át magamat rajta ennek ellenére.

A főszereplőnk egy tini lány, aki teljesen odáig van egy mesekönyvért. Legnagyobb döbbenetére egy napon azt veszi észre, hogy a mesekönyv főszereplője önálló életre kel, beszélgetni kezd vele, stb. és naná, hogy szerelembe esnek egymással. A lány azon ügyködik, hogy kiszabadítsa a fiút a könyvből, a fiú meg azon, hogy valahogy bevarázsolja a lányt a történetbe. Persze ezekből kifolyólag vannak összekuszálódások.

Aranyos, bájos kis történetecske, de szerintem a célközönsége inkább az álmodozó tizenévesek, mint a korosztályom tagjai. Akármennyire is létezik az írói szabadság -könyvben, filmben bármi megtörténhet-, egyszerűen akkor se tudtam elképzelni, hogy egy könyvbéli szereplő elkezd velem beszélgetni, beleszeretek és még ki is akarom szabadítani a könyvből. Nem kicsit fura elképzelés számomra. (Bár tudom, ha vámpírok szerelembe tudnak esni emberekkel, az élőholtakról nem is szólva, akkor mit karattyolok ezen.)

"– S honnan tudod, hogy te nem egy könyv lapjain élsz? Hogy nem olvasnak éppen most is rólad?"

2017. augusztus 26., szombat

Amikor a könyvmoly lurkója olvasni kezd

Niki augusztus 26, 2017 0 Hozzászólás

Nagyon vártam a pillanatot, amikor a Gyerkőcöm elkezd majd megismerkedni a betűkkel és az olvasással. Annyira vágytam arra, hogy ő is csodaként élje meg az egészet, ráérezzen az olvasás varázsára, ugyanakkor féltem is tőle hisz tudtam, elég egy rossz élmény és egész életében elmegy a kedve majd a könyvektől.

Aztán elkezdődött az első osztály, apránként, óvatosan, egyáltalán nem rohanva elkezdték venni az ABC-t. Majd jöttek az összeolvasások. Kezdetben értelmetlen katyvasz, melyekből ahogy egyre több betűt ismertek meg, értelmes szavak kerekedtek ki. Aztán jöttek az apró, rövid mondatok, az év vége felé pedig már a mesék. Én pedig ott lehetettem és újraélhettem ezt a csodát, ahogy egy kisember megismerkedik a betűkkel, büszkén újságolja az iskola végén, hogy "anya, ma el tudtam olvasni azt a szót, hogy ház". Én pedig büszkén mosolyogtam. Ház. Nekünk mennyire egyértelmű, könnyű, zökkenőmentesen olvasandó szó, nekik micsoda öröm, büszkeség, ahogy remegve, betűről betűre állítják össze és a végén kimondják, ház. Apró kis csoda, sikerélmény, bajnokok.

Minden este együtt ültünk az olvasókönyv fölött és gyakoroltunk. Bevallom, voltak olyan pillanatok amikor már sírni támadt kedvem, annyira döcögősen ment a mondatnak az olvasása, hisz ahogy megismerték a teljes ABC-t néha jött az elmélázás, hogy ez akkor most melyik betű is? Ültünk perceket egy mondat felett, nem, nem jól olvastad, próbáld meg újra, más van oda leírva és volt, hogy sírt, sírtam én is. Végig az zakatolt a fejemben, csak el ne rontsam.

Sokszor visszaemlékeztem az elsős emlékeimre. Anyukám áll felettem, hangosan olvastat. Türelmes volt, bár néha neki is elgurult a gyógyszere. Sírtam, mert nem értett meg. Jól akartam olvasni, de annyi-annyi betű van, nem megy még olyan könnyen a felismerésük, még idő kell. Fáradt volt, türelmetlen lett és ahogy egyre feszültebb lett, egyre nehezebben ment nekem is az olvasás, egyre többet hibáztam. Volt, hogy kiabált felettem, pedig annyira próbálkoztam.
Sose álltam olvasás közben a Gyerkőc felett, már csak azért sem. Feküdtem mellette az ágyban vagy ültem mellette a széken, de sose álltam. Próbáltam ebbe az emlékbe kapaszkodni, az akkori érzéseimbe, amikor már a sírógörcs kerülgetett, hogy nem megy gyorsabban az adott szó felolvasása és mantrázgattam magamban, hogy nyugalom, el ne rontsd.

De azért volt, hogy sírtunk.
Ő fáradt volt, csalódott.
Én fáradt, elkeseredett. Ami nekem annyira egyértelmű volt így 32-33 évesen, neki még annyira bizonytalan, új. Hogy segítsek?
Nekem ez nem fog menni! Nem olvasok! Minek olvasni?
A szívem összeszorult, ne rontsd el. Az olvasás varázslat. Át kell éreznie. Birtokába kell, hogy kerüljön ez a kincs.
Senkinek se megy azonnal, azért kell gyakorolni. Elsőben én is döcögősen olvastam, de minél többet gyakorolsz, annál folyékonyabban fog menni.
Inkább olvasd te! Ha te olvasod, az szebb.

Aztán közeledtünk az év vége felé. Döcögősen ment továbbra is néha az olvasás, de már csak nagyon ritkán, inkább figyelmetlenségből történt hibázás.
Majd egy este megjelent a könyvespolc mellett és leemelt egy könyvet. Anya, ezt elolvashatom? Én pedig nagyot nyeltem.
Harmadikba mentem amikor az első könyvemet elolvastam egyedül. Az első kötelező olvasmányomat, a Vukot. Ráment a teljes nyaram, de segítség nélkül, egyedül megcsináltam. Ugyanúgy este volt, amikor befejeztem. Büszkén mentem ki a szüleim szobájába és újságoltam nekik, hogy végeztem vele és szeretnék kérni egy könyvet, amit olvashatok. Anyukámékat váratlanul érte ez a nagy lelkesedés, hirtelen egy Delfin könyvet tudott csak a kezembe nyomni. Én pedig elolvastam.
Most huszonakárhány évvel később ott állt előttem a Gyerkőcöm, kezében egy választott könyv. Nem épp rövid, kihívás. Igen, elolvashatod. Nekem nagyon tetszett. Ő pedig bebújt mellém az ágyba és hallottam ahogy halkan nekikezd: A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje ...
Tán nem rontottam el.

2017. augusztus 25., péntek

Nyári Book tag

Niki augusztus 25, 2017 0 Hozzászólás

Kép forrása

A moly.hu-n futottam bele ebbe a book tagba és mivel épp aktuális, mikor kapjon kedvet hozzá az olvasó, ha nem most. ;)

1.) Nyáron mindenkinek kicsivel több szabadideje van, ezért az új könyvek mellett előkerülnek a már régen olvasott regények is, egy kis nosztalgia erejéig. Te melyik könyvet olvastad a legtöbbször?
Ritkán szoktam könyvet újraolvasni, mert valahogy nincs meg az újraolvasásban a titokzatosság, a varázs, a vajon mi lesz a vége érzés, de azért vannak olyan könyvek, melyeket ennek ellenére mégis többször olvastam el. Ilyen pl. a Harry Potter sorozat is.

2.) Ha nyár, akkor kötelező olvasmány, vagy tipikus nyári olvasmányok? Ha már nem jársz iskolába, akkor értelmezd úgy a választ, amikor még iskolába jártál!
Amikor még tanultam, akkor a kötelező olvasmányok természetesen elsőbbséget élveztek a tipikus nyári olvasmányokkal szemben. Bár hozzá kell tenni, hogy én az a fajta olvasó vagyok, aki szerette a kötelező olvasmányokat, így nem volt nyűg a nyarat ezek elolvasásával töltenem.

3.) Szerinted tipikusan nyári olvasmány.
Tipikus nyári olvasmány szerintem nincs, de ilyenkor tán előtérbe kerülnek a könnyed, romantikus, lájtos kis sztorik.

4.) Ha nyár, akkor szerelem! Kedvenc könyves párosod?
Hm, jó kérdés. Kedvenc nem ugrik be, de nem olyan rég olvastam a Miss Bridgerton miattot és nagyon kedveltem a két főszereplőt a történetben.

5.) Olvasmányaid alapján, te hova utaznál el legszívesebben nyaralni?
Most így hirtelen az Alkonyatból Esme szigete jutott eszembe még akkor is, ha fiktív helyszín. :) Szívesen lennék egy lakatlan pici szigeten, melyen csak egy jól felszerelt házikó van (azért wifi legyen), süttetném magamat a homokban és néha elmerülhetnék a habokban. Csönd és nyugalom lenne. Pár napot el tudnék tölteni egy ilyen helyen.

6.) Ez lehűt! Mondj egy borzongató könyvet, amit szerettél.
Battle Royale. Borzongató volt és imádtam.

7.) Ez felpezsdít! Mondj egy érzelmektől túlfűtött, forró szerelmi történetet, amit olvastál!
Forró szerelmi történet? Most egy se jut eszembe. :( Pedig régebben sok ilyet olvastam, de akkor sem. ...

8.) Idén nyáron melyik könyvet viszed magaddal a nyaralásodra?
Idén nyáron sajnos a nyaralás elmarad, tekintettel arra, hogy mindenórás kismama lettem erre az évszakra, így nálunk tolódik a pihenés őszre majd. Nem hiszem, hogy két gyerkőc mellett lenne majd időm olvasni főleg úgy, hogy az egyik még csak pár hónapos lesz majd, így fogalmam sincs fogok-e egyáltalán olvasmánnyal készülni majd arra a pár napra.

2017. augusztus 24., csütörtök

Kötelező/ ajánlott olvasmány volt 1.

Niki augusztus 24, 2017 0 Hozzászólás

Tavaly a költözés közben bukkantam egy rég elfeledett mappára. Még akkor is izgatottan nyitottam ki, hogy tudtam a mappa az enyém, mert nem emlékeztem arra, hogy mit tartalmaz. Aztán ahogy kinyitottam, jött a döbbenet.
Ugyanis 2005-ben készült olvasmányaim összefoglalóját tartalmazta. Nem az érzéseimet, véleményeimet vetettem papírra, hanem röviden összefoglaltam, hogy miről szólt az adott középiskolai kötelező vagy ajánlott olvasmány.

Most ebben a bejegyzésben 3 könyvet hoztam nektek. Ami érdekes lehet, hogy 2005-ben már rég leérettségiztem. :oP Vagyis anno nem olvastam el ezeket az olvasmányokat, de aztán befejezve a gimit mégis csak elolvastam őket. :oD Nem változtattam a szövegen, hisz mégis csak 12 évvel ezelőtti emlékről van szó.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

olvastam: 2005.07.09. - 2005.07.13.

A történet Szovjetúnióban játszódik a XX. sz.-ban. Megjelenik maga a Sátán (egy bűvész képében) és a segítői is. Próbára akarják tenni a lakosokat, hogy változtak-e az évszázadok során. A vizsgálat után rájönnek arra, hogy nem.

Az emberek ugyanolyan zsugoriak, hazudósok, mint régen. Bármerre jár a Sátán, ott felfordulás történik, mert szemfényvesztéssel sok mindenre rábírja az embereket, sok mindent ad nekik. A vizsgálata során megismerkedik Margaritával és a szerelmével a Mesterrel, aki megírta "valósághűen" Jézus történetét.

Jézus elolvassa a regényt és arra kéri a Sátánt, hogy a Mesternek és Margaritanak adjon örök nyugodalmat. A Sátán ezt meg is teszi, örök, boldog, szép életet ad nekik a halál után.

A regény 3 síkon játszódik:

1. valóság

2. fikció

3. elvont filozófiai sík

Robert Merle: Mesterségem a halál

olvastam: 2005.07.13. - 2005.07.14.

Rudolf Langot az apja szigorúan nevelte és papnak szánta, hogy saját bűnét így vezekelje le. De Rudolf 10 évesen nagyon csalódott a vallásban és felekezetnélküli lett. Mikor apja meghalt teljesen megváltozott az élete. 16 évesen önként jelentkezett dragonyosnak az I. vgh.-ban. Mikor vége lett a háborúnak szomorúan látta, hogy semmihez sem ért csak a háborúhoz és semmi sem lett olyan, mint amilyennek várta.

Később SA, majd SS tiszt lett. Az ő feladata volt Auschwitz létrehozása, a zsidók deportálása és kivégzése. Több mint 2 millió zsidót küldött gázkamrába.

A nürnbergi perben halálra ítélték, de fanatikus náciként halt meg, aki nem bánta meg bűneit.

Robert Merle: Két nap az élet

olvastam: 2005.07.16. - 2005.07.17.

A helyszín Dunkerque, 1940 júniusa. A regény egy francia katona utolsó 2 napját írja le.

A fiatal katona a közeledő német hadsereg miatt Angliába akar menekülni, de nem sikerül neki. A barátai meghaltak, máshoz csatlakoztak. Megismerkedik egy 15 éves lánnyal, aki egyedül maradt a házában. Tán egymásba is szeretnek. Egy szó, mint száz, enged a lány unszolásának és vigyáz rá. Tudja, hogy a bombázások közepette veszélyes térségben vannak, de a lányt nem tudja rábírni, hogy hagyja el a házat. Ez is okozza a vesztüket. Bombát dobnak a házra.

2017. augusztus 22., kedd

Kitekintő 46.

Niki augusztus 22, 2017 0 Hozzászólás

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2017. jún.

Miről szól?

Mi lenne, ha egyszer csak felfedeznél egy ősi varázskönyvet, benne kézzel írt bűbájokkal, melyekkel az elveszett dolgokat lehet helyrehozni?
Egy napon Olive, Ivy, Hazel, Rowan ilyen varázskönyvre bukkan.

2017. augusztus 21., hétfő

Ti kérdeztétek (133.)- Szereted a fantasy könyveket?

Niki augusztus 21, 2017 0 Hozzászólás

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.

"Szereted a fantasy könyveket?"
(Sie Réka)

Ha a klasszikus fantasyra gondolsz, akkor nem, nem az én műfajom.
Ha viszont olyan könyvekre gondolsz, amikor pl. a vérfarkas beleszeret egy ember nőbe. ... Hát, egy időben faltam az ilyen történeteket, de manapság ezek se vonzanak.

2017. augusztus 20., vasárnap

Joceline Sanschagrin: Caillou - A bili

Niki augusztus 20, 2017 0 Hozzászólás

Kiadta: TESSLOFF ÉS BABILON
Oldalszám: 24
Ajánlott korosztály: 2 év +

Miről szól?

A tévéből már ismert kisfiú, Caillou (ejtsd: Káju) egy világszerte rendkívül népszerű könyvsorozat főszereplője. Az alkotók célja minden könyv esetében, hogy a kisgyerek önálló személyisége fejlődjön, miközben arról tanul, hogy hogyan élhet harmóniában az őt körülvevő világgal. Caillou egy okos kisgyerek, így a kicsik könnyen tudnak azonosulni vele, közel érzik magukhoz, és ennek révén magukat látják minden Caillou történetben. Caillou anyától egy bilit kap. Ő már nagyfiú, nem hord többé pelenkát. Caillou örül, mert így sokkal jobban érzi magát. De mi lesz, ha pisilnie vagy kakilnia kell? 2 éves kortól ajánljuk!

Hogy tetszett?

Csak a kíváncsiság miatt emeltem le a könyvtár egyik polcáról ezt a könyvecskét. Olvastam már szörnyű bilis könyveket, kíváncsi lettem arra, hogy a szerző hogyan oldotta meg a szobatisztaság témakörét.
Nos, egy napon Caillou kap egy bilit. Természetesen először nem tudja, hogy mit kell kezdeni vele, a fejére teszi, stb., de aztán az anyukája rávezeti, hogy mire is szolgál. A kisfiú próbálkozik, majd sikerrel jár és természetesen hatalmas lesz az öröm.
Aranyos kis könyvecskének tartom a 2 éves korosztálynak. Nem bugyuta, összezavaró. Egyszerű, világos, tudom a szülők figyelmébe ajánlani.

2017. augusztus 18., péntek

Robert K. Massie: A Romanovok

Niki augusztus 18, 2017 1 Hozzászólás

Eredeti címe: The Final Chapter (1995.)
Kiadta: I.P.C. (2016.)
Oldalszám: 384
Forrás: saját
Értékelésem: 3

Miről szól?

"1991 júliusában kilenc csontvázat emeltek ki egy sekély tömegsírból Szibériában, Jekatyerinburg közelében, alig néhány mérföldnyire az elhíresült pincehelyiségtől, ahol az utolsó cárt és a családját hetvenhárom évvel korábban meggyilkolták. De vajon a Romanovok maradványai kerültek elő? És ha igen, hol vannak a két legfiatalabb csontjai, akiket feltehetően a család többi tagjával együtt kivégeztek? Lehetséges, hogy Anna Anderson, aki több mint hatvan éven át szerepelt az újságokban, akinek az élete és személye könyvek és filmek témájául szolgált, valójában Anasztázia nagyhercegnő volt? A Romanovok mindezen kérdésekre választ kínál, izgalmas részletességgel írva le az igazság feltárására tett drámai erőfeszítéseket.
A Pulitzer-díjas szerző élethű leírást ad a korabeli szereplőkről, ismerteti a kirobbanó tudományos vitát az orosz szakértők és amerikai kollégáik között, akiknek a vizsgálati eredményei – csakúgy mint Oroszország, Amerika és Nagy-Britannia DNS-specialistáié – kellettek ahhoz, hogy megoldódjon a huszadik század egyik legnagyobb rejtélye."

Hogy tetszett?

Már tizenéves korom óta nagyon érdekel a Romanovok története, így kihagyhatatlanná vált számomra ez a könyv is. Bevallom, hogy teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam. Hogy örülök-e ennek? Igazán nem is tudom.

Mire számítottam? Történelmi regényre.
Mit kaptam? Dokumentumregényt.
Miért nem örülök annak, amit végül kaptam? Természetesen azért, mert más műfajra számítottam. Dokumentumregény lévén A Romanovok elég részletes, de száraz.
És miért örülök mégis annak, amit kaptam? Pont a részletessége miatt. A szerző nagyon jól végigveszi az ilyen-olyan kutatások eredményeit, hozzáfűzi a véleményét. Érdekes volt, de túl hosszú és túl száraz. Ettől függetlenül ajánlom azok figyelmébe, akiket érdekel hogyan és miért végezték ki az utolsó orosz cárt és a családját. De azt tartsa szem előtt, hogy dokumentumregényről van szó.

2017. augusztus 16., szerda

Várólistára 117.

Niki augusztus 16, 2017 0 Hozzászólás

Kiadja: Libri
Várható megjelenése: 2017.09.01.

Miről szól?

Gyerekként szerettek egymásba. Ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére. Elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek rátelepszenek a kapcsolatukra? Szerelmi történet. Szeretik egymást, de nem szeretik önmagukat. Történet életről és halálról, szerelemről és megszegett ígéretekről.

Miért?

Igaz, hogy eddig csak a Lebegést olvastam az írónőtől, de ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok a harmadik magyarul is megjelenő történetére.

2017. augusztus 14., hétfő

Ti kérdeztétek (132.)- Hány könyved van összesen?

Niki augusztus 14, 2017 0 Hozzászólás

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.

"Hány könyved van összesen?"
(Scheibelhoffer Eszter )

Őszintén szólva nem tudom. :o) Olyan 2-300-ra saccolnám őket, aztán ki tudja.
Nem nagyon ragaszkodom ahhoz, hogy birtokoljak egy adott könyvet, így nálam a polcon jönnek és mennek. Ha valamit elolvastam és különösebb nyomot nem hagyott bennem, akkor eladom, elcserélem. Nem gyűjtöm a könyveket. Ettől függetlenül álmom, hogy egyszer legyen egy kis könyvtárszobám. :oP

2017. augusztus 12., szombat

Angolul olvastam- Richard Paul Evans: The Walk

Niki augusztus 12, 2017 0 Hozzászólás

Alan Christoffersen nem épp életének a legjobb időszakában van. Mintegy hat hét alatt elveszíti a munkáját, a kocsiját, a házát és meghal a felesége. Belegondolni se akarok abba, hogy is tudna egy ember ennyi veszteséget ilyen rövid idő alatt „betermelve” feldolgozni. Egy is bőven elég, nem hogy ennyi! Sokan nyilván depressziósak lennének és magukba zárkóznának, hogy úgy nyalogassák a sebeiket. Sokan biztos viszonylag gyorsan tovább lépnének, hisz ezt kell tenniük. Olyanok is biztos lennének, akik egyszerűen ezt a sok tragédiát nem tudnák feldolgozni és eldobnák maguktól az életüket. És biztos olyanok is lennének, akik más szemszögből látnák az egészet és más megoldást találnának a felejtésre.
Alan ugyanis úgy dönt, hogy sétálni megy. De nem ám a következő boltig vagy a városka széléig és vissza, hanem Washington államból elsétál Floridába. Ha valaki megnézi a két pontot egy térképen, akkor láthatja, hogy az USA két ellentétes széléről indul és érkezik. Keresztülsétál az Egyesült Államokon lényegében, több mint 3000 mérföldet tesz meg így. Ez több mint 4800 km-nek felel meg. Vagyis kb. akkora távolság, mintha Magyarországról GYALOG elindulnánk az Északi-sarkra. Döbbenetes távolság.
És nyilván, miről tudna szólni egy olyan történet, aminek már a címe is röviden csak annyi, amit a főszereplő férfi tesz: The Walk. Nyilván Alan sok emberrel megismerkedik az útja során, sok élmény éri, sok újdonsággal megismerkedik, legyen az akár étel vagy bármi. A The Walk erről szól. Az Alan által megismert emberekről, új ízekről, új tapasztalatokról. És miközben sétál, gyógyulni kezd a sebe.
Furcsa dolog ez az egész. Kicsit nekem olyan volt, mint egyfajta zarándoklat és egyből az El Camino jutott eszembe. Egyszerre nem értem azokat az embereket, akik kiteszik magukat ennek a hatalmas útnak magányosan, ugyanakkor tisztelem őket és érzem a spiritualitást mögötte. A vágyat a megtisztulásra, a felejtésre, a megbocsátásra, a tovább lépésre vagy csak az áldozatra. Alan útja a maga El Caminoja.

Összességében a The Walk nem egy izgalmas történet. Sőt, igazából olvasmányosnak se mondanám, mert elég kis lagymatag. DE! Mégis van benne valami, ami miatt az olvasó kitart a férfi mellett, vele van az útja során. Ott akar lenni mellette.

2017. augusztus 11., péntek

A postás mindig kétszer csenget (41.)

Niki augusztus 11, 2017 0 Hozzászólás

Mi is az A postás mindig kétszer csenget?: Ez az esemény külföldi blogok mintája alapján indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb.

Saját szerzemény a Miss Bridgerton miatt, 7. cella és A napfény gyermekei. Ezek közül az első kettőt már olvastam, a harmadik még várat magára. Nem bántam meg a beszerzésüket, bár a 7. cella eléggé csak amolyan elment kategória volt. Quinnben viszont egyáltalán nem csalódtam, remélem A napfény gyermekeiben se fogok.

A Happy Family recenziós példány. Safiernek több könyvét is olvastam már, ezek alapján egy nagyon humoros történetre számítok. Jelenleg még nagyon az elején tartok az olvasásával, de szerintem a megérzéseim jók lesznek ezzel a történettel kapcsolatban is: humoros lesz.

Könyvtárból vándorolt hozzám a Sissi és A papírmágus. Az elsőt még nem olvastam, a másodikért meg különösebben nem voltam oda.

2017. szeptember 1., péntek

Rokesby 1.

Miről szól?

Hogy tetszett?

2017. augusztus 30., szerda

Miről szól?

2017. augusztus 28., hétfő

2017. augusztus 27., vasárnap

2017. augusztus 26., szombat

2017. augusztus 25., péntek

2017. augusztus 24., csütörtök

Mihail Bulgakov: A ​Mester és Margarita

Robert Merle: Mesterségem ​a halál

Robert Merle: Két ​nap az élet

2017. augusztus 22., kedd

Miről szól?

2017. augusztus 21., hétfő

2017. augusztus 20., vasárnap

Miről szól?

Hogy tetszett?

2017. augusztus 18., péntek

Miről szól?

Hogy tetszett?

2017. augusztus 16., szerda

Miről szól?

Miért?

2017. augusztus 14., hétfő

2017. augusztus 12., szombat

2017. augusztus 11., péntek

Rólam

Keresés ebben a blogban

Jelenlegi olvasmányaim

Rendszeres olvasók

Régebbi bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Összes oldalmegjelenítés

E-mailes elérhetőség

Műfaj szerint

Egyéb

Rovatok

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Robert Merle: Mesterségem a halál

Robert Merle: Két nap az élet