Könyvesem

Már voltak kicsik, nagyobbak, tinik, most pedig jöjjenek a felnőttek. Tippek, ötletek: (A Spelmann nyomozóirodára nagyon fáj a fogam, kedves Jézuska. Jó-jó tudom, 1 könyvben állapodtunk meg, de hátha. ...)

A Hajlítás könyvsorozat nyitókötete

„… Brad mintha félisten lenne − egy irigyelt és utált, imádott és
szájtátva bámult félisten. A könyvben nem az. Ott csak egy ember, tele sebezhetőséggel… szeretni való gyarlóságokkal.
A szerző szerint B. P. a legjobb ember a világon. Most akkor mi van? Ő lenne a sztárvilág egyik nagyképű seggfeje, aki ügyesen kitalálta magát, vagy tényleg egy igaz ember, aki a saját börtönének a foglya, és hiába keresi a kiutat, nem találja? … és a férfi élettársa, a szintén „élő álom” Angelina olyan-e, mint a könyvben? Tényleg csak a felszínen olyan nőies, és a mélyben valami kérlelhetetlen keménység lapul? Tényleg olyan rosszul élnek, ahogy a könyv sugallja? Újabb babát terveznek… vagy ölik egymást… sőt már a gyerekeken osztozkodnak?

… Bradnek olyan feje van, hogy nem tud csak sztár lenni. Sztárból
sok van. Élő félistenből alig pár. És ha egy félistent emberré meztelenítenek, az óriási visszhangot kelt. Csupasz seggel senki nem tud
istent játszani…“

Amikor először olvastam el a könyv tartalmát, féltem, hogy ez a "hajlítás" valami kőkemény fizikai elmélet lesz, amit tuti nem fogok megérteni. Szerencsére nem így lett. Már a könyv első oldalain kiderül, hogy nagyon egyszerű kis elméletet foglal magában.
Aztán csak néztem nagy szemekkel olvasva a tartalmat, hisz azonnal rá lehet jönni, kikről mintázta a szereplőket az írónő. Bevallom, nagyon bevállalósnak tartottam és kíváncsivá tett. Ráadásul Carmencita Woolf csak írói álnév, hazai. ;o)

A történet olyan, mint valami hullámvasút.
Kezdődik egy kis romantikus szállal (én jobban szorítottam Zsorinak, mint Bradnek), olyan SEP- félén, majd átvált a következő emelkedőnél Mary Poppins-ossá. Carmi tükröt tart elénk, amibe belenézve azt láthatjuk, milyenek lehetnénk. (Már persze, ha nem vagyunk olyanok, mint ő.)

Tegyétek a kezeteket a szívetekre, álmodoztatok arról valaha is, hogy milyen lenne, ha X színész/énekes/stb. rájönne, hogy te vagy álmai nője?
Carmi, a sztáríró, már 4 könyvön van túl, amiknek ő maga a főszereplője, Brad és Angelina mellett. Aztán Zsori, Brad legjobb barátja úgy dönt, hogy filmre viszi a történeteket.
Mikor személyesen is megismerkedik Carmival, leesik az álla.
Nem, ne egy megalkotott szexbombát képzeljetek magatok elé, hanem egy nagyon természetes, szókimondó, szeretni való, szeretettel teli nőt, aki mindenkit megbabonáz. Zsorit, majd pedig Bradet is.
És itt a bonyodalom, hisz Bradnak ott van Angie.

A fentiek alapján biztos egy átlagos romantikus történetet képzeltek el. Ez igaz is, meg nem is. Igazából, több annál.
Carmi olyan tiszta és ártatlan, olyan gyermeki, hogy azt igazán nem is tudom megfogalmazni.
A szavai mögött mindig egyfajta életigazság van. Apró kis dolgok, de ezek összerakva nagyon el tudják gondolkodtatni az olvasót.
Brad és Angie csak báb. Róluk van mintázva a szerep. De igazából bármelyikőnk is lehet. Ahogy írva is van a fülszövegben, az írónő emberré csupaszosította őket.
Egy idő után el is felejted, hogy kikről vannak a karakterek mintázva, csak vannak a szereplők és kész. Olvasod, Carmi megfogalmazza, ki meri mondani, ami mindannyiunkban benne van. Az őszintesége tiszteletre méltó.

Szerettem olvasni, ahogy bánt a gyerekekkel. Ahogy az őket foglalkoztató kérdéseket okosan, zsigerből megválaszolta, nem pedig "maszatolva", ahogy mi felnőttek szoktuk.
Úgy érzem, lenne mit tanulnunk tőle.

Érdekes utazás volt a könyv, egyfajta egyveleg. Ebből is egy kicsi- abból is, de a végeredmény jó lett. Romantikus történet, de valahogy mégsem.
Írhatnám, hogy lelkizős téma, de az se megfelelő kifejezés.
Írhatnám, hogy gyerekneveléses témával foglalkozik, de még sem.
Egyveleg.
Néha éreztem, hogy sokáig van húzva az a mézes madzag, de kíváncsi vagyok, hogy ennek az "óóóriási mesének"mi lesz a folytatása. ;o)
És nem értem, hogy az igazán olvasmányos hazai könyvek mögött, miért nincs nagyobb reklám? Miért van ezek helyett kevésbé "értelmesebb" könyvekkel kiplakátolva a fél főváros?


A keresztneve spanyol, a családneve angol, a származása félig sváb, félig magyar, csak a szíve teljesen magyar. Szabó Karmencitaként látta meg a napvilágot. Hitte, tanárnak született. Két évvel ezelőttig nem is élt más a „munka“ felirat alatt a szívében, mint a gyerekei az iskolában. Annyit kellett adnia a srácoknak, nyitva maradt tőle, és elkezdte kiárasztani magából, amit tőlük kapott. Azóta áradnak a szavak az ujjai alól. Már két szerelme van, a tanítás és az írás. Végtelenül szerencsés embernek tartja magát...
www.szerelemhajlitas.eoldal.hu

Az orosz szerető, A vörös sál, Lydia titka után íme az új Furnivall könyv, a Szentpétervár ékköve.

Várható megjelenés: nov. 26. Mindjárt itt van. :o)

Ha jól tudom, időrendben ez az első, Valentina pétervári életét mutatja be jobban, ami még Az orosz szerető előtt történt vele.

25-50%-al leakciózott szakácskönyvek a Bookline-on. Bőven lehet szemezgetni, válogatni, vagy álmodozni, mint az én esetemben. ;o)



Ti tervezitek már a karácsonyi menüt, süteményeket, stb? Én már nagyon benne vagyok. :o) Már előszedtem a lakásdíszeket, és sütési lázban égek. Úgy sütném már az illatos mézeskalácsokat! :o)

Tegnap este végre rászántam magamat, és megnéztem a Harry Potter és a Főnix Rendjét.
Igazán nem is tudom miért nem néztem meg ezt a részét, pedig a könyveket nagyon szeretem.
Lényeg-a lényeg, megnéztem, és nagyon tetszett!


Igaz, nem éppen most volt, hogy a könyvet olvastam, így nem emlékszem mennyire írhatták át, de mi mindenre jó a net. Íme, forrás a wikipédia.

Eltérések a könyvhöz képest:
* Ron és Hermione a filmben nem lesznek prefektusok.
* Ebből a részből a Kviddics teljes egészében kimarad, így Ron sem kerül be a csapatba őrzőnek.
* Percy a filmben nem küld levelet Ronnak, melyben arra kéri, szakítsa meg a kapcsolatot Harryvel.
* Harry sebhelye nem fájdul meg Umbridge szobájában, így nem kéri ki Sirius segítségét sem a filmben.
* A könyvben nem Neville találja meg a Szükség szobáját, hanem Dobby - aki egyáltalán nem tűnik fel a filmben - mesél róla Harrynek. Ezzel kapcsolatban annyi megjegyezendő, hogy Hermione magyarázza a többieknek a szoba funkcióját, holott a könyvben még nem is hallott a Jössz és mész szobáról.
* A filmből kimarad az a jelenet, amikor Petunia néni rivallót kap Dumbledore-tól, és ennek hatására úgy dönt, Harrynek náluk kell maradnia. Így nem is került bele az utolsó jelenetek közé az, amikor a varázsló elmeséli Harrynek, hogy életre hívta a vér köteléke bűbájt, amit Petunia pecsételt meg azzal, hogy befogadta Harryt.
* Harry és Tonks a főhadiszállásra menet versenyeznek a Temze fölött, a könyvben Rémszem a felhők fölé vezeti a csapatot. Nem szabadna, hogy a muglik lássák, hogy Harry és csapata repül, ezzel ellentétben ők mégis hajók mellett repülnek el.
* A filmből az is kimarad, amikor Arabella Figg a mű elején felelősségre vonja Mundugust, amiért őrizetlenül hagyja Harryt, kinek emiatt varázsolnia kell. A filmből egyébként Mundugus Fletcher karaktere teljesen kimarad.
* A filmben a gyerekek nem vesznek részt pályaválasztási tanácsadáson.
* A könyvben az ikrek még a vizsgákat megelőzően elhagyják a Roxfortot, míg a filmben a vizsgaírás közben szöknek el.
* Lily Evans a filmben nem szerepel, és a merengőbeli jelenet is jóval rövidebb, mint a könyvben.
* A filmben Cho Chang árulja el a titkos szakkört, míg a könyvben barátnője, Marietta (az ő karaktere teljesen kimarad a filmből).
* A filmben Harry nem a merengőben látta Piton megalázását hanem okklumencia rán, a bájitaltanár emlékei között.

Minden idők 6. legnagyobb bevételét érte el a bemutatója.
2008-ban BAFTA-díjat kapott Legjobb látványtervezés címén.
A filmet 2007. július 12-én kezdték játszani a haza mozik.

Tényleg nagyon jól sikerült, látványos volt, stb.
Bár érdekesnek találom, hogy gyerekkönyvek indult maga a sorozat, de szerintem a vége felé ezt már kinőtte. Most is, amikor láttam a halálfalókat és Voldemortot, még engem is kivert a víz. :o)

... az Európa Kiadó köteteire.
Stephen King, Agatha Christie, Vámos Miklós, Szabó Magda, és még sokan mások.

"Gondolatkák kicsiknek és NAGYOKNAK...- a kicsitől és a NAGYTÓL"

Lehetett volna a cím az is, hogy "Amikor a polgármester gyerekszemmel könyvet ír".
Őszintén szólva nem vagyok jártas a politikában, így enyhén szólva is megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy Ivády Gábor nem más, mint Ivád község polgármestere, és mellesleg a LMP alapító tagja. Na és persze két gyermekes édesapja.
Az első döbbeneten után, szinte egyből felszörfözhettem a blogjára és kicsit utána tudtam ott olvasni a könyv születésének. Ezt itt ti is megtehetitek.

Na de a könyv. Most biztos arra számítotok, hogy megpróbálom "gyerekszemmel" bemutatni a könyvet, miért is jó vagy épp miért nem, mi tetszhet a gyerekeknek benne, stb.
Nos, nem így lesz. Anyaként, felnőttként fogok írni a könyvről, mert Gyerkőc kora miatt nem tudok arról sok tapasztalatot írni, mennyire tetszett neki.

Már azóta fájt rá a fogam, hogy az előzetes híreket olvashattam róla. Nagyon szeretem a gyerekek kis aranyköpéseit és ebben a kötetben komolyabb gyermeki megnyilvánulások vannak.
Egy-egy tény, majd egy-egy kérdés, ami foglalkoztathat egy óvodás korú gyerkőcöt.
Egyszerű tények, de a kérdések olvasásakor, mi felnőttek valahogy megdöbbenünk, mert látjuk, hogy a sorok mögött jóval több van, mint ami elsőre tűnik.
Olyan, mintha az apuka ülne a gyermeke ágya szélén. A gyermek mond egy tényt, és erre az apa rákontrázik egy kérdéssel, ami furfangosan, de üzen a szülőknek.

Amíg olvastam a történetet, újra láttam magamat gyermekként, láttam gyerekszemmel, átéreztem a jelentésüket.
Majd, mikor befejeztem, újra olvastam csak a kérdéseket. Akkor már felnőtt szemmel.
Nem csak gyerekeknek szól, hanem felnőtteknek is. Néha tán szíven is üt. Több 68 oldalnál, jóval több.

Olyan, mintha belenéznénk egy tükörbe, pár pillanatig látnánk magunkat óvodásként, majd hirtelen tisztul a kép és ott állunk teljes valónkban, a jelenben és azon jár a fejünk, miért és hogyan veszíthettük el a gyermeki ártatlanságunkat?

Arról nem tudok írni, hogy a gyerekeknek mennyire nyerheti el a tetszését, de azt bátran írhatom, hogy Gyerkőcnek (a maga 2 évével) nagyon bejöttek az eléggé intenzív színű rajzok. Amiket pedig az a bizonyos Takács Mari készített, aki 2009-ben elnyerte az IBBY díj, Oktatási és Kulturális Minisztérium alkotói különdíját Bagossy László: A sötétben látó tündér c. könyv illusztrációjával.

A legutolsó könyvtári látogatásomkor esett le, hogy biza nekem megváltozott a "könyvkeresési" szokásom, mióta olvasok könyves blogokat.

Régebben, amikor bevetődtem a könyvtárba, többnyire csak úgy mentem a vakvilágba és vártam, hogy rám találjon a megfelelő préda.
Ha pedig kerestem valamit, akkor az olyan könyv volt, amire valahol reklámban felhívták a figyelmet, esetleg más hívta fel a figyelmemet rá, vagy csak láttam valahol és kíváncsivá tett.

Mióta olvasom mások blogjait, és látom a molyon is a polcokat, értékeléseket, azon kaptam magamat, hogy csak céltudatosan keresem a könyveket. Nagyon ritka a spontán választás.
Ha nézelődök a polcok között, meglátok egy olyan könyvet, amiről már olvastam véleményt, szinte azonnal beugrik, hogy kinél, mikor és mit olvashattam róla, majd eldöntöm landol-e a kosárban, avagy sem.
És jó-e, hogy megváltozott ez a szokásom? Egyértelműen igen. Csupa olyan jó könyvre hívtátok fel a figyelmemet ezalatt a majdnem 1 év alatt, ami mellett lehet, hogy lazán elsétáltam volna.
De azért a spontán leemelések se maradnak ki. Főleg, ha nem futok össze egy ismerős borítóval vagy címmel se .;o)

Ti ezen a téren mit tapasztaltatok?

"Bulvár Kund harmadik feleségét a második nászútján ismerte meg. A másodikat meg az elsőn. A harmadikkal, Paulával nem ment nászútra. Mert tőle tényleg gyereket akart, a nászutak meg akarva-akaratlan rosszul sültek el. Történetünk főhőse, Bulvár Kund amolyan álhírekkel üzérkedő életművész, aki egy világ végi faluból spermavizsgálatra jár fel Budapestre. Gyereket akar ugyanis. Paulától. De a sors kifürkészhetetlen útjain megakadnak, és kénytelenek segítséget kérni a gyerekgyártól. Vizsgálatok, próbálkozások, türelemjáték... Közben részt veszünk egy maratoni kocsmalátogatáson, a faluban beszüntetik az álmokat, a nyelvrablók óvodás túszokat ejtenek, a Madách-influenza pedig tizedeli a várost."

Kb. fél éve megrendeltem a könyvet, de azóta is a polcon porosodott, valahogy nem jött meg a kedv az elolvasásához. Már bánom, hogy eddig vártam vele.
Érdekesen megírt történet, néhol szívfacsaró is. Örültem, hogy végre egy férfi szemszögéből is olvashattam a babavárásról. És most ne valami habos-babos gólyavárós történetet képzeljetek el, amiben minden tökéletes. Amikor csak csettintesz a gólyának és már száguld is a ház felé, csőrében a kis kék vagy rózsaszín pelenkás bébivel.
Ficsku Pál a meddőségről ír, a gyermek utáni vágyról, férfi szemmel.

Magyarországon, minden 9. pár meddő.
Ha gyermeket szeretnének, hosszú-hosszú kivizsgálások sora vár rájuk. Fájdalom, remény, reménytelenség, izgulás hónapról-hónapra, idegfelőrlés, esetleg a kudarc miatti eltávolodás.
Szerintem mindannyian tudnánk a környezetünkben csak 1 olyan párt mondani, akik hasonló problémával küszködnek, nem akar jönni a baba.
Erről a témáról női szemmel megírt, sok-sok könyvet lehet olvasni. De kevés a másik oldal szemszögéből megírt történet.

Ficsku Pál leírja min mentek keresztül, vizsgálatok, vetélés, majd a siker.
Néhol voltak a történetbe beleszőve olyan szálak amiket nem értettem, hogy is jöttek ide, de ettől függetlenül nagyon könnyen olvasható, rövid történet, egy kis humorral tűzdelve.

Olvastam, és újra átéltem azt a bizonyos 9 hónapot és a nagy napot. És persze sírtam.
Majd azon gondolkodtam, milyen furcsa is az anyai természet.
A pozitív teszteléssel kezdődik minden. Akkor elkezdesz sírni (jobb esetben az örömtől) és ez így is marad 9 hónapig. A szülés után egy ideig még rosszabb. Sírsz öltöztetésnél, a kis pampuska lábak láttán (Milyen édes már a borítón az a kis pici, ráncos talpacska, brühühü.), sírsz a pelenkacserénél (hisz 9 hónapig erre vártál), sírsz mindenen. Aztán azt hiszed, hogy ez majd elmúlik. A fenéket! Így maradsz a gyerkőc születése után 1-2 évig is, és gondolom életed végéig. A teszteléssel valahogy minden megváltozik. ;o)


Ficsku Pál 1967-ben született.
"Azért lettem író, mert azt hitték, az vagyok. Azt hitték a csajok, hogy író vagyok. Nekem mindegy volt, nem akartam én semmit, csak a tizennyolc év szülői felügyeletéből és a katonaság horrorjából kiszabadulva „egy kis független nyugalmat”."
forrás: http://www.sulinet.hu/tart/ncikk/ad/0/25943/ficsku.htm

Ha már az előbb szóba kerültek a leendő szülők és az első babások. Ezért a könyvért éltem-haltam volna pocakosan. :o) Nagyon sok terhességgel, szüléssel, a baba első éveivel foglalkozó könyvet olvastam az első kb. 5-6 hónapban. (Aztán sikerült annyira beparáztatni, hogy jobbnak láttam, ha tudomást se veszek róluk.) :o)
Nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre.

"A neves szexuálpszichológus az anyaságról ir, az egyén felkészüléséről erre a szerepre. Elemzi a női ciklus titkait, az anyaság tudatos és tudattalan hárítását. A meddőség pszichoszexuális fejlődésben rejlő okairól és a vetélésről, - végül a szülés fázisairól kapunk fontos információkat."

Itt írtam arról, mennyire elnyerte a tetszésünket a Kerekítő c. mondókás- ölbeli játékos könyvecske.
És most íme, itt a második kötet.

"Kerek egy esztendő telt el a Kerekítő ­- ölbeli játékok, mondókák első kötetének megjelenése óta. Ez a három évnél fiatalabb gyerekeknek és szüleiknek szóló gyűjtemény hiánypótló kiadvány volt - erről tanúskodik hatalmas sikere. A Kerekítő második kötete 2010. november első hetében jelenik meg a Naphegy Kiadó gondozásában, Kállai Nagy Krisztina illusztrációival, J. Kovács Judit válogatásában és játékleírásaival.

Palya Bea ajánlója:
"Most még a barátnőim gyerekeivel játszom Hóc-hóc katonát, de már gondolok arra a kisgyerekre, akit én fogok szülni, és akinek a szemébe nézve majd mondhatom ezeket a dünnyögőket.
Valamiféle szerelem elmélyítése lesz majd ez: szavakat és érintéseket küldünk egymásnak, játszunk egymással.
Az itt összegyűjtött mondókákban, játékokban egy olyan gyengéd szeretet van kódolva, amely egyben a kreativitásnak is utat enged: mi magunk is kiegészíthetjük őket új szavakkal, új ritmusokkal, új érintésekkel."

Már csak azért is szeretem az első kötetet, mert bár sok mondókát tudtam Gyerkőc születése előtt, de azt elfelejtettem, hogy is kell eljátszani őket. Ez a könyvecske egyszerre írja le magát a mondókát és az, hogy kell eljátszani. Leendő szülőknek, első babásoknak tökéletes memóriafrissítés. :o)
Szerintem a folytatásban se lehet csalódni. ;o)

Könyvmoly indította és pattant tőle a labda.

Melyik íróval és/vagy költővel ülnél le egy jót beszélgetni, és miért?
Hm, nem volt egyszerű választani.
Egyrészt azért, mert fogalmam sincs, mit is kérdeznék tőlük.
Másrészt elég nehéz volt elképzelni, ahogy ott ülök olyasvalakivel szemben, akinek szeretem a műveit, és beszélgetni kéne. Magamat ismerve, úgy meg lennék ijedve, hogy meg se mernék mukkanni. :o)
De a 2 név, ami elsőre beugrott: Susan Elizabeth Phillips (gondoltátok volna?) ;o) és J. K. Rowling. (Nem, Puskin nem jutott eszembe, hiába az Anyegin.)
De, hogy mit kérdeznék tőlük? Fogalmam sincs. Szerintem csak ülnék és próbálnám magamba szívni a pillanatot, és kedvesen mosolyognék. :o) Nem vagyok valami jó beszélgetőpartner, na meg elég félénk is vagyok. Gondoltátok volna? ;o)

Akiknek pedig tovább adnám: zakkant, és az Olvasokkk blog 2 írója :o)

"Ha hihetünk Anges Nutter szép és pontos próféciáinak az egyetlen teljesen megbízható jövendölésnek a világ jövőjéről , akkor a világ egy szombati napon ér véget. Ami azt illeti, most szombaton. Nem sokkal uzsonnaidő után, ami elég nagy fejtörést okoz Crowleynak, a Pokol itt ügyködő démonának (korábban kígyónak), és ellenpárjának, Azirafaelnek, aki aktív angyal és passzív antikvárius. Ők ugyanis szeretnek itt lenni. Így hát meg kell állítaniuk az Apokalipszis Négy Motorosát, kivédeni a Boszorkányvadász hadsereg (létszám: két fő) támadását, mindenekelőtt pedig megtalálni tibetiek, földönkívüliek, atlantisziak és egyéb helyi érdekek között az Antikrisztust, akiről annyit lehet tudni, hogy jelenleg tizenegy éves és egy angol kisvárosban unatkozik."

Eddig 3 könyvet olvastam Neil Gaiman-tól és egyikre se mondhattam, hogy "ezért tényleg odáig vagyok". Jó-jó volt mindegyik története, de nem tudta elérni, hogy annyira bele tudjak feledkezni, amikor megszűnik a tér és idő, és csak a könyv van.
Terry Pratchett viszont új volt számomra, még nem futottam bele a műveibe.
Amikor olvastam, hogy újra megjelenik, az 1998-ban már kiadott Elveszett próféciák, valahogy éreztem, hogy el kell olvasnom, az áttörés megtörténhet és jól éreztem. :o)

Látva a borítót, ahogy a kisfiú, mint Dennis, a komisz-ként áll a tábla előtt, és krétával ördöggé van átmaszkírozva, arra gondoltam, hogy egy olyan történetet fogok olvasni, amiben persze, itt a Világ vége, a 11 éves "Dennis" személyében, de a történet többnyire a csínytevéseiről fog szólni.
Ez a megérzésem nem jött be, de ettől függetlenül haláli a történet. :o)


Az alábbi bekezdésben előfordulhat SPOILER!
Először is képzeljetek el egy angyalt és egy ördögöt, akik "lepacsiznak" egymással. Ez már egy megmosolyogtató dolog.
Aztán képzeljétek el, hogy a nagybetűs Ördög fiát csecsemőként felküldik ide a Földre, hogy emberek között nevelkedjen, majd elhozza a Világ végét. Persze itt lesz egy kis gubanc, miért is ne? ;o)
Eltelik 11 év, Anges Nutter jóslata szerint itt az Armageddon. Angyalkánk és ördögöcskénk pedig bajban vannak, na meg alapjáraton mindenki. Szegény tibeti barlangászok nem találják a helyes irányt, a földönkívüliek meg a béke üzenetével jönnek, közben az ördögök a telefonvezetékeken keresztül száguldoznak, és arról nem is beszélve, hogy a Pokol Angyalai motorra ülnek és elindulnak az Ők felé. Az Ők pedig egy 4 fős gyerekcsapat, élükön Adam-mal, aki a nevét természetesen a bibliai Ádám hatására kapta. Mi más nevet is kaphatott volna?

Van ebben a könyvben minden. Angyalok, ördögök, emberek, az Ők, tibetiek, földönkívüliek, atlantisziak, és még egy kutya is. Mindezt zseniálisan, olyan humorosan összerakva, hogy néhol csak fetrengve, a hasunkat fogva lehet olvasni. Nagyon tetszett!
Bár tény és való, hogy néhol voltak kicsit laposabb oldalak, de így utólag ezek már felejthetőek. ;o)


Terry Pratchett 1948-ban született, angol fantasy, és science fiction író. Leginkább a Korongvilág regényeiről ismert. Első regénye, The Carpet People, 1971-ben jelent meg. Jelenleg a második legolvasottabb író az Egyesült Királyságban. 2007 decemberében hozta nyilvánosságra, hogy Alzheimer-kórt állapítottak meg nála. A 2009. újévétől hivatalosan a „Sir” megszólítás jár neki, mivel az irodalomért tett szolgálataiért a királynő a lovagi címmel tüntette ki.
Neil Gaiman 1960-ban született. Angol fantasy író, költő. Munkássága igen sok műfajt felölel. Főként regények, képregény és film forgatókönyvek, novellák, elbeszélő költemények, kisebb részben publicisztikai írások, életrajzok és tanulmányok töltik ki életművét. Jelenleg 14 díjjal büszkélkedhet, illetve 14X nyerte meg az Eisner-díjat képregény forgatókönyvért. Összesen jelenleg 22 műve van, legyen az szépirodalom vagy képregény.
forrás: wikipédia

Itt már említettem, milyen könyveket lehet venni kicsiknek Karácsonyra, itt meg azt, hogy miket a nagyobbaknak. Most pedig következnek a tizenéveseknek szóló néhány tipp. (Már csak a felnőttek vannak hátra.) ;o)

"A nevem Towner Whitney. Nem, ez nem egészen igaz. Az igazi keresztnevem Sophya. Egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok.
Így üdvözöl bennünket Towner Whitney, A csipkeolvasó bevallottan megbízhatatlan narrátora egy salemi családból, ahol az asszonyok meg tudják jósolni a jövőt a csipkéből, és nemzedékek óta őriznek titkokat. Ám amikor két nő eltűnése visszahozza Townert Salembe, kiderül, mi is az igazság Towner ikerhúgának halála körül."

Annyira biztos voltam abban, hogy ez a könyv nekem tetszeni fog! Meg se fordult a fejemben, hogy megtörténhet az ellenkezője is.
Eddig csak pozitív véleménybe botlottam bele, és egyszerűen fáj leírnom, hogy nekem nem tetszett, nem fogott meg.
Ahhoz képest, hogy milyen ütemben szoktam haladni egy könyv olvasásával, A csipkeolvasóval nagyon lassan haladtam. Félretettem, pihentettem, elolvastam más könyvet közben, de utána se kerültem jobban a hatása alatt.

Nekem túl lassú volt a történet. Olyan, mit egy alig-alig csörgedező kis patakocska. Vagy, mint egy hullámvasút, ami nagyon lassan halad, így a bukkanók se olyan élvezetesek, mintha átszáguldottunk volna rajta.
Mikor olvastam, hogy Salemban játszódik, akaratlanul is "elvártam" egy misztikus, boszorkányos légkört. Ez nem így lett.
És maga a történet is annyira kacifántos volt, hogy néha azt se tudtam, most akkor hol is tartunk. Sőt, a végét őszintén szólva nem is értem.

Towner 31 éves. 17 évesen látta, ahogy az ikerhúga öngyilkos lett. Ezek után évekig pszichiátriai kezelés alatt állt.
Most visszatér Salembe, a gyökereihez, mert eltűnt a nagynénje, a híres csipkeolvasó. Towner visszatér és kísérteni kezdi a múlt. Előtörő emlékek, látomások, megismerhetjük a családját és a végén jól megdöbbenünk. Most akkor mi is a helyzet?

Nem csalódtam, mert végülis érdekes történet volt, csak másra számítottam. Jóval másabb történetre.

Emlékszem, mikor kicsi voltam, dédikém szobája tele volt csipkével. Csipketerítő a szék háttámláján, az ágyon, a polcokon, az asztalon, ablakon, csipke mindenhol. Szerettem nézegetni a mintákat. Előhozta a könyv ezeket a gyerekkori emlékeimet is. :o)


Brunonia Barry Massachusettsben született és nevelkedett. Irodalmat és kreatív írást tanult.
Salemban él férjével és a kutyájával.
Hivatalos oldala: http://www.brunoniabarry.com
A csipkeolvasó oldala: http://www.lacereader.com