Dan Millman: Erre ​születtél

Kiadta: Édesvíz (2016.)

Oldalszám: 514

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Az embereket hajtja egyfajta belső vágy, hogy megismerjék a jövőjüket és én se vagyok ezzel másképp. 

Jó lenne, ha néha előre tudnék pillantani, látnám, hogy egyes döntéseimnek mi lesz a következménye; tudnám, hogy a gyermekeimnek milyen élete lesz 5-10-20-30-40-50-60-stb. év múlva (minden rendben lesz velük? Boldogok lesznek?) és egyfajta "perverz" vágy is hajt, hogy megtudjam, mennyi időm van hátra. 

Nos, ezekre a kérdésekre ez a könyv nem ad választ, mégis nagyon érdekes olvasmány volt.

Van aki hisz a számmisztikában, más nem. Én egyfajta közömbösséget érzek iránta. Kb ugyanazt, mint a kártyavetés, tenyérjóslás esetén. Tudja a fene, hogy amit jósolnak be fog-e következni, de ugyanakkor mégis bennem van, hogy nevetséges az egész, hogyan is lehetne megjósolni a jövőt!

Dan Millman szerint minden ember sorsa meg van írva a születése pillanatában és ezt a számok segítségével ki is lehet deríteni. 

Nem akarok belemenni, hogyan is lehet kiszámítani, hogy kinek mi a bizonyos "száma", hisz ez a könyv lényege, mindenesetre nem túl bonyolult kiszámítani. Aztán már csak oda kell lapozni, ahol erről a számról ír és ennyi.

Tudjátok mi a döbbenetes? Hogy mesterien leírta, hogy milyen is vagyok. Mik az erősségeim és mik a gyengeségeim. Olyan dolgokat fogalmazott meg, amiket még magamnak se szeretek bevallani, de igen: ilyen vagyok.

Miután elolvastam, hogy mit ír rólam, gyorsan átfutottam a gyerkőceimről, a férjemről, a szüleimről és a testvéremről írtakat. És ekkor jött az újabb döbbenet.

A testvéremet olyan szinten pontosan jellemezte, hogy leírta, hajlamos a köhögésre, torokköszörülésre. És így van. Az agyamra megy vele!

Továbbra is szkeptikus vagyok, de nem tudok elsiklani afelett, hogy sok dologban nagyon pontosan megfogalmazta, hogy milyenek is vagyunk.

"Ha a céljainkhoz vezető út során el akarunk jutni A-ból Z-be, azt a legbiztosabban úgy tehetjük meg, ha először B-be, majd C-be, aztán D-be jutunk el és így járjuk végig az utat. Ha akárcsak egyetlen lépést is kihagyunk, az általában kudarchoz vezet, még ha az adott pillanatban úgy is tűnik, hogy időt nyerünk ezáltal."

És ami még elgondolkodtató volt, hogy a szüleim, a testvérem és én a számaink tekintetében keretet alkotunk. Pl. anyukám az 1, apukám az 5, én a 2, tesóm a 4. (Nem ezek a számok, csak hogy értsétek.) Hiányzik a sorból a 3. Egy hiányzó testvér, aki nem született meg. És így is történt.

Ami még fura volt, hogy nekem és a tesómnak teljesen más a számunk, a gyerkőceimnek viszont ugyanaz. Ugyanaz a sorsuk a könyv szerint, csak más utat kell bejárniuk, hogy azt elérjék.

Ami poén, hogy a férjemnek és nekem minden számunk ugyanaz. Mintha ugyanazt az utat járnánk a közös sorsunk beteljesedéséig. Mintha ugyanazok lennék. ... És tényleg.

Ha egy picit hisztek az ilyen dolgokban, de akkor is ha nem, ajánlom a figyelmetekbe ezt a könyvet.