 |
Eredeti címe: Simplicity Parenting (2009.)
Kiadta: Kulcslyuk (2013.)
Oldalszám: 320
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
 |
Az Instán ajánlották ezt a könyvet nagyon és bár nem vagyok különösebben oda a hogyan neveljünk gyerekeket könyvekért, ennek ellenére gondoltam elolvasom.
Nem dobtam különösebben hátast tőle. Okosabb se lettem.
Nem tudom, hogy bennem van-e a hiba, de nekem az összes ilyen könyv sablonos, egy kaptafára épülnek és semmi okosat nem nyújtanak. Nem vagyok szuperanyu, ősanya sem, sok hibát vétek és kell helyrehoznom valahogy, nem vagyok tökéletes, de akárhány ilyen könyvet olvasok, a benne leírtak teljesen természetesek nekem és szerintem mindenkinek. Vagy tudja a fene, de nekem természetesek.
A könyv lényege, hogy tegyünk különbséget a felnőttek és a gyerekek között. A gyerekek nem mini felnőttek, nem kell belevonnunk őket a felnőtt élet problémáiba, nem kell Híradót nézniük, tartaniuk a globális felmelegedéstől (persze tudhatnak róla, de csak a saját szintjüknek megfelelően, hogy ne alakítsunk ki bennünk felesleges stresszt. Arra ráérnek majd később.), részt venniük a komoly felnőttbeszélgetésekben csak azért, hogy büszkélkedhessünk, milyen okos a mi gyerkőcünk. Nem kell telepakolni a szobájukat játékokkal, mert azon vesszük észre magunkat, hogy semmivel se játszanak a bőség zavara miatt. Röviden összefoglalva ennyi a könyv lényege. Szülőként nyugodjunk le, lassítsunk, ne hajtsuk a gyereket, ne stresszeljük őt, fogadjuk el, hogy minden gyerek másképp fejlődik, adjunk neki időt és engedjük, hogy kiélvezze a gyermekkort, ne pedig mini felnőttet csináljunk belőle. Ennyi. De ezt szerintem mindenki tudja magától, könyv nélkül is.
Azért ajánlom a figyelmetekbe, hátha ad új információt, mert nem ír benne hülyeségeket, azt el kell ismernem. 😉
Néhány idézetet azért kiemelnék a könyvből:
"Einstein mondta egyszer: „Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk intelligens
legyen, olvassunk neki sok tündérmesét. Ha azt akarjuk, hogy még
intelligensebb legyen, olvassunk neki még több tündérmesét.”"
"Franciaországban 2008-ban megtiltották a szolgáltatóknak, hogy
háromévesnél fiatalabbaknak szóló műsorokat sugározzanak, mivel „A
tévénézés károsan hat a háromévesnél fiatalabb gyerekek fejlődésére, és
kockázatok sorát jelenti; a passzivitás, a lassú beszédfejlődés, a
felfokozott izgalmi állapotok, a koncentrációs és alvászavarok, illetve a
képernyőfüggőség kialakulásához járul hozzá.”"
"A játékszerekkel zsúfolt gyerekszoba gazdája kielégületlenségre van kárhoztatva."
"Valahányszor szülőként úgy érezzük, hogy azért kell megvennünk egy
játékszert, mert félő, hogy a gyerek különben „lemarad” a kortársaihoz
képest, jó eséllyel nem ez az, amire szükségünk van. Nem azt akarom
mondani, hogy az ilyen játékszer káros – az ilyen gondolkodásmód az. A
játék nem verseny és nem előmeneteli lehetőség."
"A legtartósabb játékszerek gyakran a lehető legegyszerűbbek. (…) Minél kevesebbet „tudnak”, annál többé válhatnak a játék során."
"Amikor úgy tűnik, hogy a gyerek a legkevésbé érdemli meg a figyelmet, akkor van rá a legnagyobb szüksége."
"A túl sok szervezett elfoglaltság korlátozza a gyerekek lehetőségeit, hogy önmagukat motiválják és irányítsák."
"Szülőként mi vagyunk családunk mindennapjainak építészei."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése