Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Mary Chamberlain: A ​dachaui varrónő

Miről szólt?

A 18 éves Ada Londonban él és varrónőként dolgozik. Álma, hogy elismert divattervező legyen, amihez a tehetsége is megvan, de hogy elérje az álmát ki kell törnie a szegénységből, amiben él a családjával.
Aztán egy napon megismerkedik egy elbűvölő magyar származású gróffal, Stanislaus von Liebennel és a férfi elvarázsolja. Stanislaus ráveszi a lányt, hogy utazzanak el egy hétvégére Párizsba. És bár Ada aggódik az utazás miatt a kitörni készülő világháborúra való tekintettel, a kalandvágya és a szerelme nagyobb, mint a félelme és igent mond a férfinak. Igen ám, de a hazautazásuk napján kitör a háború és Párizsban rekednek, ráadásul egy idő után Stanislaus eltűnik, mint szürke szamár a ködben. A lány kezdetben apácáknál lel menedékre, de a háború őket sem kíméli, végül Ada a dachaui koncentrációs táborba kerül a tábornok házába, ahol két dolga van: túlélni és ruhákat varrni.
A lány éhezik, látástól mikulásig dolgozik, fogva tartják, fogalma sincs arról, hogy mi történik a táborban. Majd jön a felszabadító sereg, Ada kiszabadul és visszatérhet Londonba. Igen ám, de az édesanyja nem várja tárt karokkal és a sors nem épp a megfelelő férfi karjába vezeti, már megint. Szerencsétlen lány a végzete felé rohan, amit nem tud elkerülni.

Ha a rövid véleményemre vagy csak kíváncsi, akkor kattints IDE. :o)

Hogy tetszett?

Eredeti címe: The Dressmaker of Dachau (2015.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)
Oldalszám: 336
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Nagyon nem arra számítottam a történet olvasása előtt, mint amit kaptam. Azt hittem, hogy Ada dachauisága nagyobb hangsúlyt fog kapni, arról olvashatunk majd, hogy ő miket tapasztalt a táborban, hogyan élt túl. Erre meg szerencsétlen végig egy bezárt szobában tengődött, fogalma se volt arról hol van, mi történik a falakon kívül. Természetesen ő is sokat szenvedett, hisz éhezett, fagyoskodott, de ő nem úgy járta meg a tábort, mint a többi fogoly.

Nagyon sajnáltam a fiatal Adat, tele volt álmokkal és vágyakkal, de annyira naiv volt, hogy hagyta magát behálózni. Szorítottam amikor Stanislaus magára hagyta, hogy valahogy megmeneküljön, túléljen és a fogvatartása során is végig bíztam abban, hogy megéli a felszabadítást.

Kicsit olyan a történet, mintha három részből állna. Az elsőben Ada Londonban van és Stanislaus udvarol neki. A másodikban fogoly Dachauban és a cél a túlélés. A harmadik rész pedig arról szól, ami utána következett. Hogyan állt talpra, hogyan próbálta elérnie a célját és mi lett a végzete.
Az első két "résszel" bajom nem volt, bár ismétlem újra önmagamat, másra számítottam. Viszont a harmadik "rész"!
Igazából valahogy nem értem a szerző történetszövését. Olyan kesze-kusza és egyszerűen nem értem miért úgy alakította a szálakat, ahogy tette.
Ada végzete pedig számomra egyszerűen megemészthetetlen. Ez a szerencsétlen nő eleget szenvedett az elmúlt évei során, miért kellett, hogy az legyen a vége, ami lett?

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Bárkinek, akinek felkeltette az érdeklődését a könyv, de azt mindenki tartsa szem előtt, nehogy csalódás legyen a vége: sok szó Dachauról nem fog esni a kötetben.

Kedvenc idézet

"– A háború – folytatta – összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük azt a napot. A háborúban nincs holnap."

A véleményem röviden

Beszélgessünk

* Ha olvastátok már a könyvet, nektek hogy tetszett?

0 megjegyzés: