Danielle Paige: A ​Gonosz ébredése

Kép forrása

Miről szólt?

Az első rész ott ért véget, hogy Amynek nem sikerült teljesítenie a küldetését: nem sikerült megölnie Dorothyt. Helyette kitépte a Bádogember szívét és elérte, hogy lángolt Smaragdváros.
Természetesen a lánynak sikerült elmenekülnie és vele volt Ozma is, aki kezdett végre magához térni a kábaságból. 
A menekülés során újabb kalandokba keveredett, eljutott a Szárnyatlanok királyságába, átment a Kétség Ködén, kiderült, hogy ki is Pete, de Amy nem mondott le arról, hogy végleg elintézze Dorothyt. Tudta, hogy a célja eléréshez végeznie kell a három társával, vagyis a Varázsló szerint a feladata, hogy megszerezze még az Oroszlán bátorságát és a Madárijesztő agyát.
Kicsit olyan ez az egész, mint amikor Harry Potternak kellett megszereznie a horcruxokat, hogy meggyengítse Voldemortot. Itt a horcrux egy szív, a bátorság helye és az agy. Voldemort pedig maga Dorothy. A második rész nagy kérdései, hogy vajon hol van az Oroszlán bátorsága és Amy igazából micsoda/kicsoda?

A történet vége felé közeledve elérkezünk a nagy összecsapáshoz, Dorothy és Amy újra találkozik, de megint semmi se úgy alakul, mint ahogy a lány tervezte.
A történet legvégén pedig újra felbukkan a Varázsló és elhozza a sztori legnagyobb "poénját": mi is igazából és hol van igazából Ózfölde. Ez volt az a pont, amikor tátva maradt a szám. Annyira logikus megoldás az egész, de közben valahogy még sem. 

Ha egyszerűen csak a rövid véleményemre lennél kíváncsi, akkor kattints IDE! :o)

Hogy tetszett?

Nagyon tetszett a széria első része, a különlegessé tevő "fordított világ", amikor a

"Lent a fönt, a fönt a lent."

Eredeti címe: The Wicked Will Rise (2015.)

Kiadta: GABO (2016.)

Oldalszám: 360

Sorozat: Dorothynak meg kell halnia #2
Forrás: kiadó

Értékelésem:

Így szerintem ki se kell térnem arra, hogy mennyire kíváncsi voltam a Dorothynak meg kell halnia olvasása után a folytatásra. És csalódtam-e a második részben? Egyáltalán nem.

Mint ahogy az első rész, A Gonosz ébredése is nagyon olvasmányos, érdekes volt, maximálisan le tudott kötni. Végig az olvasása során éreztem a borzongást és szorítottam Amynak, hogy sikerüljön megszereznie a maradék "horcruxokat" is.

Az egyetlen dolog ami nem tetszett, az a Pete körüli rejtély, majd a "származásának" a megoldása. Az nekem valahogy már túl sok(k) volt, túl bonyolított, de akik elolvassák a könyvet vagy már olvasták, érteni fogják, hogy mire gondoltam ezzel. ;o)

A csattanó viszont nagyon ütött, szeretem az ilyeneket, úgyhogy kalapomat emelem a szerző előtt és kíváncsian várom a befejező kötetet.

Kiknek ajánlanám a figyelmükbe?

Először is nyilván azoknak, akik olvasták már az első részt is. Ha pedig esetleg nem olvastátok és szeretitek a YA-t, kíváncsiak lennétek egy fordított Óz, a csodák csodájára, melyben Dorothy nem a cuki fiatal lányt játssza, hanem egy véres pszichopatát, akkor ne hagyjátok ki!

Kedvenc idézet

"– Csúnya cica! – mondta. Haragosan nézett, és megfenyegette az ujjával. – Utálatos macska!
Az Oroszlán mély hangon hörgött, a jelek szerint nem örült neki, hogy cicának nevezték, és még egyszer megpróbált lecsapni."

És akkor a véleményem röviden, összefoglalva

Beszélgessünk!

* Ha olvastátok már a könyvet, nektek hogy tetszett? Tetszett Pete "származásának" a megoldása? Számítottatok arra, hogy az lesz, aki lett?

* Kedvelitek azokat a történeteket, melyek egy már ismert történetre épülnek és azt írják át? Nem hasonlítjátok össze akaratlanul is az "eredetit" a "másolattal"?