Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Kim Harrington: A tisztánlátó

Eredeti címe: Clarity (2011.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2013.)
Oldalszám: 256
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

Clarity #1

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért épp ezt a könyvet emeltem le a könyvtár polcáról, amikor annyi más még nem olvasott Könyvmolyképzős példány volt, de mégis emellett döntöttem. Tán azért, mert már annyiszor elsétáltam mellette, megnéztem a borítót és birizgálta a fantáziámat ... vagy nem is tudom. Egyszerűen csak döntöttem abban a pillanatban és hazavittem. Megbántam-e? Nem. Még annak ellenére sem, hogy végül közepesre értékeltem és kicsit más is lett, mint amire számítottam. De mindezek ellenére nem volt rossz olvasmány. Gyorsan haladtam vele és viszonylag jó is volt olvasni. Csak épp nem fogott meg. De kezdjük az elején.

Egy YA regényről van szó, ami csatlakozott azon könyvek táborába, melyekben van egy kis extra. Ugyanis Clarity családja különleges. A lány 16 éves és tisztánlátó, a 18 éves bátyja médium, az őket egyedül nevelő édesanyjuknak pedig  telepatikus képességei vannak. Ezekből tartják fenn magukat és ahogy számítani lehet rá, városuk lakói fura szemmel néznek rájuk.
Aztán egy napon gyilkosság történik az addig csöndes városkában.

Igen kérem szépen, ez a könyv krimi, a YA műfaján belül. Mint egy YA Agatha Christie, ugyanis Clarity nyomozni kezd a polgármester felkérésére. Kérdezhetitek erre, hogy na de egy polgármester miért egy 16 éves lányt kér fel egy gyilkosság felgöngyölítésére, de nem ez az egyetlen furcsasága az amúgy nem olyan rossz történetnek ám.
Szóval Clarity nekikezd a nyomozásnak, a városba mostanság érkezett nyomozó fiával és a polgármester fiával, aki amúgy az ex pasija. És naná, hogy a végén kiderül ki tette el láb alól a fiatal turista lányt és miért is. Volt-e a végén döbbenet benne? Nem. Időben kapizsgálni kezdtem, hogy mi lehet a háttérben, szóval egy kis odafigyeléssel egészen jól fel tudja göngyölíteni az olvasó is az ügyet.

"Tudom, mit jelent a család iránti elkötelezettség, lojalitás. Én is tanultam erről pár dolgot az elmúlt napokban. Visszatartottam az információt a rendőrség elől, kihasználtam embereket, és még hazudtam is, csak hogy óvjam a családomat."

Miért is közepesre értékeltem a könyvet, ha nem tartom annyira rossznak? Nos, a legnagyobb problémám a szereplők koravénségével volt. Rettentően zavart, hogy 16-18 éves fiatalok úgy vannak előállítva a történetben, mintha legalábbis egy 10-essel többek lennének. Nyomoznak, nyomozhatnak. Nem, nem tetszett. 16-18 évesek ne gyilkos után nyomozzanak engedéllyel, hanem készüljenek az érettségire. ;o) Úgyhogy ez lazán levett 1 csillagot az értékelésemből. A másik 1-et meg azért vontam le, mert egyszerűen egyik szereplő se lett szimpatikus és maga a történet sem. Elolvastam, nem volt rossz, de nekem nagyon egyszer elolvashatós. És egészen az utolsó oldalig biztos voltam abban, hogy nem vagyok kíváncsi a folytatásra sem. De akkor történt valami, ami megadta az esélyt magának arra, hogy egyszer kézbe vegyem a második kötetet is. ;o)

0 megjegyzés: