Follow Us @nikikonyvesem

2012. december 3., hétfő

Jude Deveraux: Madame Zoya, a lélek doktora

Eredeti címe: Return to Summerhouse
(2008.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2010.)
Oldalszám: 367
Ára: 2990
Forrás: molyon cserélt
A Madame Zoya látogatói folytatása - Három nő találkozik egy maine-i kisvárosban. Mindegyiküket súlyos veszteségek gyötrik. 
A tökéletes házasságban élő Amy nem tudja feldolgozni, hogy elveszítette kisbabáját; Faith, a fiatal özvegyasszony hosszú éveket töltött el beteg férjét ápolva, kiszolgáltatva anyósa kegyetlenkedéseinek. Zoe egy autóbalesetben elveszítette az emlékezetét, és magához térve csak annyit érzékel, hogy az egész város heves gyűlölettel fordul felé. Látszólag semmi sem köti őket össze - mégis barátság alakul ki közöttük. 
A városkában élő Madame Zoya képes őket visszarepíteni az időben, hogy újraírhassák múltjukat. A trió azonban nem a hatvanas évekbe, hanem egyenesen a 1797-be utazik. Az automata mosógépekhez, autókhoz szokott nőknek bizony nincs könnyű dolguk ha boldogulni akarnak a kor merev viszonyai között - mintha csak három modern és öntudatos nő csöppenne egy Jane Austen-regénybe! De vajon mi történik, ha két évszázaddal korábban találják meg az igaz szerelmet?  



Ez a könyv kb. másfél-két éve hevert olvasatlanul a polcomon. Igazán nem is tudom, hogy szegénykét miért mellőztem ilyen sokáig, valahogy nem jött meg a kedv hozzá, hogy elolvassam. Pedig amikor molyon csere révén szert tettem rá, nagyon kíváncsi voltam, de aztán olvasva a többiek értékelését, kicsit lelobozták a lelkesedésemet, ami úgy látszik túl mélyen befészkelte magát a gondolataim közé. Megmaradt bennem, hogy ez a könyv közepes lesz és lássuk be, ki akar közepes könyveket olvasni?
Aztán történt, hogy elolvastam a nálam levő összes könyvtári könyvet, a kiadók felé se volt már tartozásom, végeztem azokkal a saját példányokkal is, amikre nagyon kíváncsi voltam és mivel könyvtárba nem tudtam elmenni, így kénytelen voltam válogatni a még nem olvasott, kicsit mellőzött könyveim közül. És akkor akadt meg a pillantásom a Madame Zoya, a lélek doktorán.
Volt már veletek olyan, hogy úgy éreztétek, az adott pillanatban a könyv egyszerűen rátok talált? Levettem a polcról, befészkeltem magamat a fotelomba, kinyitottam és éreztem, hogy ez az én könyvem, nagyon-nagyon tetszeni fog, mert nekem most rá van szükségem. És így is lett.

Nagyon élveztem az olvasását.
Nem hibátlan, vannak benne olyan történések amiket átírtam volna az írónő helyében, illetve a közepétől kicsit összecsapottnak tűnik. Az eleje jól kidolgozott, de aztán olyan érzésem lett, mintha gyorsan le szerette volna zárni a szálakat és nem dolgozta ki mindegyik szereplő életét megfelelően.

Nem olvastam az első részt, bár nyilván nem folytatásos a történet, így ez egyáltalán nem volt zavaró.
Három nő a főszereplő, mások, de közös bennük, hogy mindannyian rejtegetik az érzelmeiket és nem tudnak megnyílni.
Amy 32 éves. Tökéletesnek mondható az élete egy csodálatos, szexi férjjel az oldalán, két kisfiúval. Az élete álomszerűen alakult, ahogy már kislányként eltervezte. Eljött érte a hercege, boldogan éltek és végre megfogant a harmadik babájuk is, aki kislány lett volna épp úgy, ahogy kislányként eltervezte. De aztán Amy elveszíti a magzatát és ezen nem tudja magát túl tenni.
Zoe 25 éves, lázadó, fiatal nő. Autóbalesetet szenvedett és semmire se emlékszik, ami 16 éves kora óta történt vele, de az egész városa ellene fordult. A probléma az, hogy nem számíthat senkire és nem tudja, hogy miért haragszanak rá.
Faith 38 éves. Úgy érzi, hogy élete nagy szerelméhez ment feleségül, a férfi viszont nagyon beteg lett. A nő haláláig ápolta, de a temetésen előtört belőle minden feszültsége és érzelme, amit az anyósával szemben érzett.
A három nő pihenni tér egy nyaralóba, ahol összefutnak és a sorsuk egymásba fonódik. Lehetőséget kapnak arra, hogy visszautazzanak a múltba. Viszont probléma adódik és az 1700-as években találják magukat. ...

Gabaldon Outlanderje ugrott be egy kicsikét ezzel az időutazásos szállal, de azért a kettőt nem lehet összehasonlítani, más a két történet.
Deveraux eltekintve attól, hogy a második felét összecsapta, szuper könyvet hozott össze. Lebilincselt, nagyon olvasmányos volt és mindig nagyon vártam, hogy folytathassam. Nem hibátlan, de mégis jó.
A szereplők közel kerültek hozzám, főleg Faith. Az ő sorsa kicsit emlékeztetett valakiére. Sajnáltam, hogy igazán inkább Amyé volt hangsúlyosabb, nem pedig az ő élete. Örömmel olvastam volna a másik két szereplő életét is részletesebben, de ez van. Ők igazán csak mellékszerepet kaptak főszereplőként.
A történelmi szála annyira nem hangsúlyos, de mégis kellemes volt. Kicsit inkább olyan, mintha egy váz lenne az egész, megvannak a körvonalak, de belül nincs semmi. Ugyanakkor ez a váz elég erős volt ahhoz, hogy ne omoljon össze, ne zavarjon különösebben, hogy nincs maximálisan kidolgozva, nem tudott maximálisan az 1700-as évekbe repítenie.

Lényeg a lényeg, ne féljetek ettől a könyvtől! És ha lehetőségetek lesz rá, akkor olvassátok el!

Nincsenek megjegyzések: