Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Ann Aguirre: Menedék

Eredeti címe: Enclave (2011.)
Kiadta: FUMAX Kiadó (2012.)
Oldalszám: 274
Ára: 2995
Forrás: saját

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni. 
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel. 
Köszöntünk az apokalipszisben! 

 Razorland #1

Két olyan várható megjelenése volt a FUMAX Kiadónak, így az ünnepek előtt, amit nagyon vártam. A Partials és a Menedék. Már a megjelenésük előtt elhatároztam, hogy a karácsonyi nyereményjátékban valamelyiket lehet majd megnyerni a kettő közül, de sokáig agyaltam, hogy melyik is legyen az.
Elindultak a Részben emberről a vélemények és csak pozitívba botlottam, ami nehezítette a helyzetemet, a Menedék pedig még nem jelent meg. Nagyon sokszor újra- és újra átolvastam a fülszövegeket, végül az utóbbi mellett döntöttem és a megjelenése másnapján már a kosárban is landolt.

Mi volt az első gondolatom amikor megpillantottam? Az, hogy a webáruházak képein kékes a borítója, közben pedig olyan szürkés-feketés, egyáltalán nem kékes színű. Ugyanakkor nagyon jól vissza tudja adni azt az elzártságot, a fémes, harcos érzetet, ami a történetben is szerepel.

Magáról a tartalomról nem írok, a fülszöveg nagyon jól összefoglalta, áttérek inkább arra, hogy tetszett avagy sem. ;o)
Nos ... nagyon-nagyon-nagyon odáig voltam érte! Elkezdtem olvasni és egyszerűen nem tudtam letenni. Teljesen magával sodort ez a disztópia, maximálisan el tudtam képzelni a világvégét, egy olyan dolog nem volt benne, ami zavart volna. Faltam-faltam és faltam, rendesen feszült voltam, amikor abba kellett hagynom az olvasását. Olyan volt, mintha egy jó kis zombis filmet néztem volna és naná, hogy mindig a legizgisebb résznél zavarnak meg, kell félrenéznem és már előre félek, hogy nem fogok-e lemaradni a legjobb jelenetekről.

A világképe nagyon jól fel van építve, maximálisan el tudtam képzelni, hogy az emberek a föld alá menekültek.
A szereplőkkel se volt semmi bajom. Nem írhatom azt, hogy megkedveltem volna őket, tán inkább a cselekmény a hangsúlyosabb és a jobban kidolgozottabb, nem pedig a karakterek, de ez egyáltalán nem zavart.
Nagyon izgalmas, fordulatos, végig ébren tartja az olvasók figyelmét, nem hagyja, hogy elkalandozzon, olvastatja magát.
Továbbá el is gondolkodtat, hogy egy esetleges világméretű katasztrófa után milyen lenne az élet a Földön, hogyan lehetne túlélni, mivé alakulnának át az emberek, mennyire tudnánk elveszíteni az emberségünket.

Egy nagyon izgalmas disztópikus regény. Van benne minden. Egy olyan társadalom, ami halálra van ítélve, hazugságok, visszaélések, "zombik", könnyed szerelmi szál és persze a vége felé a megvilágosodás. Az utolsó pár oldal pedig nagyon ütős, nyitva a kiskapu a folytatáshoz, amit nagyon-nagyon várok.
Szóval ha szereted ezt a műfajt, akkor ne hagyd ki! A folytatása már előkészületben van, aminek a címe a Helyőrség lesz.

* Most a Karácsonyi nyereményjáték során 1 példányt meg is lehet nyerni belőle ITT. ;o)

0 megjegyzés: