Jo Nesbo: Leopárd

Eredeti címe: Panserhjerte (2009.)
Itthon kiadta: Animus Kiadó (2012.)
Oldalszám: 556
Ára: 3980
A sorozat más részéről: 
Hóember
Forrás:  kiadó (recenzió)

Kiknek ajánlom?: krimi kedvelőknek
mindenképp.

Amikor szembe találom magamat Jo Nesbo nevével egy friss megjelenésű könyv borítóján, biztos vagyok abban, hogy nem fogok csalódni és ha épp krimire fáj a fogam, akkor mindent meg fog adni a történetében a szerző. Ez most is így lett.

Jo Nesbo Harry Hole sorozata jelenleg 9 könyvből áll. Itthon először a Hóember jelent meg, ami a sorozat 7. kötete. Megnyugtatok mindenkit, a részek nem folytatásosak, önállóan is élvezhetőek, viszont a Leopárd összefügg annyiban a Hóemberrel, hogy az ügy miatt jutott el a nyomozó oda, ahova.

"Harry Hole, a norvég rendőrség egykori fenegyereke a Hóember-ügy után minden hidat felégetett maga mögött, s most Hongkongban él teljes visszavonultságban, démonai és hitelezői elől bujkálva. Amikor azonban Oslóban két fiatal nő holttestére bukkannak, akiknek halálát azonosítatlan eszköztől származó sebek okozták, a rendőrség Hongkongba küldi új munkatársát, Kaja Solnesst, hogy próbálja meg felkutatni és hazahozni Harryt, mivel ő az egyetlen sorozatgyilkos specialista az országban. Márpedig úgy tűnik, minden eddiginél nehezebb feladat lesz a tettes kézre kerítése, aki kíméletlen, rafinált és semmi nyomot nem hagy maga után. Ráadásul a gyilkossági osztály és a Nemzeti Nyomozó Iroda közötti hatalmi harc sem könnyíti meg Harry dolgát."

Rosszat továbbra se tudok írni Nesbo krimijéről. Izgalmas, jól felépített, de tán egy kicsit hosszabb, mint ahogy lennie kellett volna. Én igazából a rövidebb krimiket szeretem, olyan 250-300 oldal felett már kezdem elveszíteni a fonalat, aztán kétségbeesettem kutatok a nyomok után. ☺
Szeretem a több szálon futó történeteket, a Leopárd ennek is megfelelt, bár volt olyan mellékszála amit így utólag annyira nem is tartok fontosnak, hogy belevette.
És ami nagyon ütött és nagyon-nagyon tetszett, hogy újra feltűnt a színen a Hóember. Nem úgy, ahogy számítani lehetett volna rá, de újra "farkasszemet" nézhetett a nyomozóval.
Ez a kis idézet pedig különösen tetszett, annyira igaz, nem?

"- Ráadásul kezdesz megöregedni, Harry.
- Ezt meg miért mondod?
- Mert a férfiak akkor kezdik a saját apjukat idézni, amikor menthetetlenül öregedni kezdenek. És akkor már késő."