Follow Us @nikikonyvesem

2012. június 28., csütörtök

Brandon Hackett: Az ember könyve

Kiadta: AGAVE Könyvek (2012.)
Oldalszám: 290
Ára: 2980
Forrás: kiadó (recenzió)

Kinek ajánlom a figyelmébe?:
sci-fi kedvelőknek mindenképp, de akik
annyira nincsenek oda a műfajért vagy még
nem nagyon ismerkedtek vele, azok szerintem
bátran belefoghatnak!
Többször említettem már, hogy nem vagyok oda a sci-fiért. Igazán nehéz megfogalmaznom, hogy mi is a bajom ezzel a műfajjal, egyszerűen csak nem tudnak annyira megfogni az ilyen könyvek, mint pl. egy történelmi regény. Lehet, túl biztosan állok két lábbal a földön és nem tudok messzire elrugaszkodni, de nagyon nehéz magam elé képzelni, ahogy az emberiség más bolygón él vagy épp úgy utazunk a csillagok között, mint jelenleg a metrón a metrómegállók között. (Már ha épp nem gyullad ki vagy robban le.)
Mindezek ellenére amikor a várható megjelenések között ráakadtam Az ember könyvére, nagyon kíváncsi lettem rá.

Első körben nem is tudtam, hogy a szerző magyar, csak az szúrt szemet, hogy egy budapesti kamasz is szerepel a főszereplők között. Lássuk be, azért külföldi írók max. mellék-mellék szereplőnek mutatnak be egy-egy honfitársunkat, így ebből már sejtettem, hogy álnévvel van dolgunk.

A jelenben játszódik a történet, amikor is egyik pillanatról a másikra 3000 ember egy űrhajóban találja magát. Igen, ezt úgy képzeljétek el, hogy van aki pl. épp nyugodtan vezet egy autópályán, majd hipp-hopp a következő pillanatban őrült módjára tapos a fékre, nehogy nekimenjen egy előtte termett busznak. Aztán az utasok kiszállnak, észreveszik, hogy a semmiből előterem egy repülőgép, ott egy épület virít -ami nyilván nem oda lett tervezve- és az emberek döbbenten, értetlenül néznek az égre, fogják fel, hogy egy űrhajóban vannak, továbbá szinte fénysebességgel távolodnak el a Földtől. Elég gyorsan rájönnek, hogy elrabolták őket az űrlények, de az okra nem tudnak rájönni.
Miközben egyre távolodnak a Földtől, egyesek próbálják a tömeget összefogni, mert fejetlenség kezd el uralkodni.
Igazán 3 főszereplő van. A 14 éves budapesti kamasz, Attila, aki összebarátkozik a 10 éves Auroraval. A kislány édesapja a titokzatos orosz vállalkozó, aki volt olyan szerencsés, hogy a feleségével és a lányával együtt lett elrabolva, mert sokan család nélkül, egy szál magukban csöppentek az űrhajóra.
Aztán az idegenek kapcsolatba lépnek az emberekkel Attilán és Auroran keresztül, ezzel pedig felborítanak mindent. Mi a céljuk? Milyenek? Egyáltalán valaha is visszakerül ez a 3000 ember a Földre? Mi lesz velük? ...

Én még sci-fit ilyen gyorsan nem faltam be. Durván 2 és fél nap alatt végeztem vele, ami a mostani "életem" mellett hipergyors teljesítmény. ;o)
Brandon Hackett előtt megemelem a kalapomat. Alapjáraton van egyfajta "előítéletem" a mai magyar írókkal szemben, de ha nem tudnám, hogy magyar, meg nem mondanám a könyvről. Egyáltalán nem lehetett érezni a magyar beütést, a majmolós amerikai fílinget.  
Az ember könyve nagyon jól megírt, izgalmas, olvasmányos sci-fi.
A szerző igyekezett nagyon részletesen ábrázolni a kitalált és jól felépített kis álomvilágát, még nagyjából én is láttam magam előtt a bolygót, az űrlényeket, ami nem kis dolog. :oP

Viszont fura volt, hogy előzmény szinte nincs, egyből belevágott a sűrűjébe. Hiányoltam a megszállást, némi kis előzményt.
Tetszett a részletes ábrázolás, a karakterekkel se volt semmi bajom, a 10 éves Aurorát nagyon megkedveltem.
Viszont amolyan biztosítékot kivágós rész volt a 14 éves kamasz szexuális ismerkedése, vagy nem is tudom minek nevezzem. Ugyanis voltak benne enyhébb forró pillanatok, de ez nálam nem épp a kellemes borzongást érte el, hanem ellenkezőleg, a kellemetlent, a fújolósat. Tán kihagytam volna, mindenesetre ezekhez a részekhez gyomor és idegzet kell szerintem.
Továbbá az idegenek kommunikációját jobban megértettem volna, ha rendesen beszélnek, mert miért is ne? ;o)
Mindezektől függetlenül ez egy szuper sci-fi, ajánlom a figyelmetekbe.

2 megjegyzés:

hardway írta...

"Hiányoltam a megszállást, némi kis előzményt."

Nem volt megszállás, az előzményeket pedig a történet közben megismerjük.

Niki írta...

NAGYON keveset lehetett olvasni az előzményekről, szinte szóra se érdemes. Többet, bővebben olvastam volna róla. Kaptunk egy pici előzményt, de jóval többre lettem volna kíváncsi. Kicsit olyan, hogy kaptunk is valamit, de közben meg még sem. Hiányérzetem maradt ilyen téren.