Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Mason Murray: Lélekcsapda

Kiadta: Ad Librum Kiadó (2011.)
Oldalszám: 299
Ára: 2990
Forrás: író (recenzió)

Kiknek ajánlom?: Azoknak, akik
szeretnének egy jól felépített
krimit olvasni magyar szerző
tollából.
Azoknak, akik szeretik
az izgalmas történeteket és
azoknak, akik kíváncsiak rá,
mi is lehet az a lélekcsapda.
Csupa jót olvastam már Mason Murray regényéről a Lélekcsapdáról -az utóbbi egy-két hónapban-, amikor az író megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem elolvasni nekem is a történetét. Azonnal lecsaptam a lehetőségre, bár egy ideig nem tudtam nekiállni a könyvnek.

Többször említettem már, hogy a mai magyar írókkal kapcsolatban kicsit tartózkodó vagyok. A régieket (Jókai, Gárdonyi, stb.) nagyon szeretem, de valahogy a maiakban nagyon nehéz megtalálni azt a bizonyos pluszt, mint ami bennük volt. Kicsit úgy érzem, hogy mostanság majmolás folyik, majmoljuk a külföldi szerzőket és lássuk be, ez nem mindig sikerül. Egy hazai szerző nem feltétlenül tudja átadni a külföldi fílinget, ha ő maga nem élt abban a kultúrában.
Amikor magyar írótól olvasok, vágyom arra, hogy valami egyedit, újat mutasson és bebizonyítsa, hogy igenis, a mai magyarok is lehetnek jók. Lőrincz L. László, Leiner Laura pl. nagyon sokat segített abban, hogy kezd bomladozni a magam építette előítélet velük szemben, Hidasi Judit segített ezen és Mason Murray csatlakozott hozzájuk.
Nem mondhatom azt, hogy a Lélekcsapda egy fenomenális történet volt, viszont olvasmányos és pont ez a lényeg. De akkor lássuk, hogy indult a kapcsolatunk.

A történet elején egy régi Schwarzenegger film rémlett fel előttem Az emlékmás, azt hittem hasonló lesz a sztori, de tévedtem.
Mi is a Lélekcsapda és mi köze a könyvhöz?

"Mark Moore az ex-FBI ügynök egy szép nyári reggelen arra ébred, hogy kényszerűségbõl valaki más életét kell tovább élnie. A tükörből egy vadidegen arc bámul vissza rá. Mit tehet valaki, ha megfosztják a legfontosabb tulajdonától, a saját életétől? Veszítenivaló híján elindul, hogy visszaszerezze.
Segítségül csak egykori szerelmére számíthat, aki egyetlenként fogadja el őt másnak, mint amit a látszat sugall, vagyis saját magának. Útjuk akadályok végeláthatatlan sorozata, vesztükre tör az arctalan hatalom az állam érdekeit védelmezve, felbukkannak profi bérgyilkosok és csak akkor van esélyük a sikerre, ha megtalálják azt az embert, aki felelős a lelkek csapdába csalásáért. Őt viszont a föld nyelte el…" 

A fülszöveg szerint sok humort, feszültséget és borzongató rejtélyt ígér a történet. Én nem találtam humorosnak. Tény és való, hogy volt benne egy- két olyan mondat, amikor a szám széle elhúzódott, de humorosnak akkor se tudnám jellemezni és ez a jelző nem is jutott volna eszembe a könyvvel kapcsolatban.
Feszültség és borzongató rejtély? Az előbbi helytálló lehet, feszültség bőven van adagolva benne, izgalom és akció a helyén van. Borzongató rejtély? A rejtély is kipipálva, de annyira borzongatónak nem találtam.

Az író Facebook oldala
Szeretném pontosan meghatározni a könyv műfaját, de egyszerűen nem tudom. Mintha minden benne lenne és pont emiatt néha össze is voltam zavarodva. Alapjáraton krimi -tán ez a legerősebb műfaj benne- és pont emiatt néha nagyon zavartak a szépirodalminak induló mondatok. A rengeteg jelző, mintha csak azért lennének egy bekezdésben, hogy a szerző megmutassa milyen szépen tud fogalmazni. Ezzel bajom nincs, Mason Murray beletett apait-anyait, de néha a rengeteg jelzője az agyamra ment. Arról nem is beszélve, hogy a nevekbe belekavarodtam, leginkább az elején.

De hogy akkor milyen is a Lélekcsapda? Jól összehozott krimi magyar szerző tollából. Érezni lehet rajta egyfajta külföldi fílinget, de alapjáraton sikerült elérnie azt, hogy ez ne zavarjon és el is felejtettem egy idő után, hogy a szerző magyar.
Vannak benne olyan dolgok, amik engem zavartak (a rengeteg jelző, a nevek hasonlósága), volt, hogy elkalandozott a figyelmem, nem tudott maximálisan magával sodorni, de jól van felépítve, nincs elrohanva, mindenre kitér, szép fokozatosan építette fel a cselekményt.
Szórakoztató, izgalmas olvasmány, amiről jó tudni, hogy magyar írta és nem mellesleg elgondolkodtató is a maga módján. Nem tartom csillagos ötösnek, viszont abban biztos vagyok, hogy Mason Murray nevét meg kell jegyezni és kíváncsian várom a következő munkáját.

0 megjegyzés: