

Leningrád ostromáról anno a tanulmányaimból nem sok maradt meg, így mivel képben szerettem volna lenni, kénytelen voltam utána olvasni. A németek 1941 szeptemberében körbevették a várost, mintegy 3 millió lakosával és a kiéheztetés stratégiája mellett döntöttek, miközben folyamatosan bombázták. A lakosság élelmiszerkészlete gyorsan fogyott, sokan éhen haltak, akik életben maradtak kénytelen voltak mindent megenni, amit csak találtak. Kutyát, macskát, akár még embereket is. A könyvben szereplők tapétaragasztót, fát is ettek, de rémhírek keringtek eltűnt kisgyerekekről, majd pedig feltünedező kolbászokról. Végül 1942 telén befagyott a Ladoga-tó és ezen keresztül tudtak élelmiszert becsempészni a lakóknak, kifelé pedig embereket menekíteni. Leningrád kiállta a németek ostromát, Hitlernek ez az egyik legnagyobb veresége volt az orosz fronton.
Az Ermitázsról pedig tudni lehet, hogy Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma, a világörökség része. A II. vgh. alatt a műtárgyakat evakuálták és a mai Jekatyeringburgba menekítették őket. Aki a teljes gyűjteményt meg szeretné nézni, annak mintegy 22 km-ert kéne gyalogolnia a múzeumban.
A digitális katalógusa ITT elérhető.
De visszatérve a történetre, igazán nem tudnám megmondani, hogy mi is fogott meg a regényben, egyszerűen csak olyan jó volt olvasni. Az írónő mesterien az olvasó elé festette a képeket, szinte megelevenedtek, bár pont emiatt, néha nem tudtam különbséget tenni a valóság és a képzelet között.
A történelmi szál döbbenetes, a jelen pedig valahogy fájdalmas volt.

Oldalszám: 197
Ára: 2990
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése