Könyvesem

Nagyon kíváncsi voltam Kerstin Gier egy csajos könyvére a Rubinvörös után, végül a Felettébb tisztességtelen ajánlathoz (4*) lett szerencsém. Kellemes, romantikus olvasmány volt. Semmi extra, de szórakoztatott, kikapcsolt, tetszett. Amolyan nyaralós, strandolós vagy csak otthon fotelba bekucorgós könyv.
Az Adrian Mole naplói gyerekkorom kedvenc ifjúsági sorozata volt, majd valahogy a húszas éveim elején akadt könyvben is kezembe a sorozat. Adrian humoros, szórakoztató figura, de az Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverekben (3,5*) inkább úgy éreztem, hogy siralmas a viselkedése.

Az első regényem Jo Nesbotól a Hóember (4*) volt. Jól felépített krimi, ami tán kicsit túlságosan el lett nyújtva.
A Három másodperc (4*) összességében nézve olvasmányos történetet. A problémám az volt vele, hogy nem sikerült mindig fenntartani a figyelmemet. Úgy érzem, hogy ez az 535 oldal túl hosszú lett, túl elnyújtott. Tán jobb lett volna, ha nem ilyen hosszú, viszont akkor pörgősebb, lendületesebb.


Pár évvel ezelőtt hiánycikknek számítottak azok a regények, amik az autizmussal foglalkoztak, de az utóbbi időben valahogy előtérbe került a téma. Az Egy kisfiú (4,5*) valós történet, az édesapa visszaemlékezései alapján készült. Olvasmányos, döbbenetes olvasmány, csak ajánlani tudom mindenkinek attól függetlenül, hogy néha nem értettem a szülőket.
Debra Dean: Leningrádi Madonnák (4*) c. regényét egyszerűen csak olyan jó volt olvasni. Közepes, amolyan egyszer elolvashatós regényre számítottam, ehelyett kaptam egy gyönyörűen megfestett történetet, ami teljesen magával sodort. Az írónő mesterien az olvasó elé festette a képeket, szinte megelevenedtek, bár pont emiatt, néha nem tudtam különbséget tenni a valóság és a képzelet között. A történelmi szál döbbenetes, a jelen pedig valahogy fájdalmas volt.
Olvasmányos, izgalmas történet volt a Kémnők (3*), de valahogy nem sikerült annyira a hatása alá kerülnöm.

Kicsit szkeptikus vagyok a mai "új" magyar írókkal szemben, de A Szent Johanna gimi (5*) első részéről sok jót olvastam. Nagyon jól megírt regény, jól kidolgozott karakterekkel, élvezhető és szórakoztató volt még nekem is, közel a 30-hoz. :o).
A csíkos pizsamás fiú (5*) nagyon megrázó olvasmány. John Boyne összehozta a gyermekkor ártatlanságát a haláltáborok szörnyűségeivel és egy megindító, döbbenetes ifjúsági regényt alkotott.
Amikor legelőször találkoztam Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett (4*) c. regényével, épp nagy Harry Potter láz égett. Úgy gondoltam, biztosan csak egy egyszerű varázslós történet, ami próbálja elérni a HP sikerét. Nos, bár tényleg varázslós, de teljesen más kategória. Nem tartom olyan szórakoztatónak, annyira magával ragadónak, de mégis nagyon kellemes olvasmány volt.
Az utópisztikus világot Westerfeldnek sikerült mesterien az olvasó elé festenie a Szépekben is (4*). A történet továbbra is elgondolkodtató. Vajon milyen messze állunk egy ilyen jövőtől? És tényleg csak az lehet boldog, aki szép? Egyáltalán mi a szépség?

A Hupikék Törpikék filmes könyvek a hónap elején jelentek meg. A 3 könyv együtt ad kerek képet, de külön-külön is élvezhetőek a történetek. A téma mindegyiknél a nagy kaland.
Richard Scarry: Sürgés-forgás Tesz-vesz Városban az a könyv, ami egyszerűen nem hiányozhat egy kisgyerek könyvespolcáról sem.
Ügyesedő Porontyok & Változz te is pillangóvá! fejlesztő könyvek. Szeretném leszögezni, hogy az ilyen "fejlesztő" könyvekkel is úgy vagyok, mint a nevelési tanácsadós könyvekkel. Arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa őket, de ezek nem kőbe vésett szabályok. A lényegük az, hogy ötletet adnak, milyen játékokat lehet játszani a kicsikkel bizonyos korosztályokban. Van akiknek teljesen természetesek ezek, újat nem mondanak, de vannak (és ilyen vagyok én is), akiknek sikerül ezeket hasznosítaniuk.
A Franklin és a barátság Gyerkőcöm egyik kedvenc meséje lett. Teljesen ugyanaz, mint a mesefilm, az illusztrációk, a szöveg, minden. Aranyos, bájos, kedves történetecske. Nem hosszú, óvodás korú gyerekeknek ideális szerintem.

Ahogy látom az augusztus is inkább a gyermek-és ifjúsági irodalom hónapja volt. :o) A legnagyobb kedvenc A Szent Johanna Gimi 1. és A csíkos pizsamás fiú lett. A legkevesebb csillagot pedig a Kémnők kapta.

És amiket augusztusban kaptam, cseréltem, vettem vagyis egyszer majd ezekről is írok (bár a Felettébb tisztességtelen ajánlat és a Hóember már sorra került):


Ami a blog életét illeti, A Szent Johanna Gimi 1. meghozta a nagy "rekordot", amire egyáltalán nem számítottam. Nem hittem volna, ha látogatószám csúcsot fog dönteni az oldal, azt majd pont ezzel a könyvvel fogom elérni, de nagyon örülök.
Az olvasás 7 hete is véget ért, továbbá lezajlott a Goldenblog 2011. is, amiben a kategóriájában a blog a 134. helyet érte el.
A közös könyvesünknél is változások várhatóak holnaptól. Társbloggerek csatlakoztak a Könyvfalókhoz, igyekszünk még több könyvről, még színesebben írni majd.

És hogy mi várható szeptemberben? 9 könyvvel még adós vagyok, lassan-lassan elkészülnek a bejegyzések. Köztük van az Esti tagozat, a Pillangó a szélben és A nővérem húga is, na meg még a múlt hónapban olvasottak is.

"Sara és Brian élete örökre megváltozik, amikor kiderül, hogy a kétéves kislányuk leukémiás. A szülők sajátos utat választanak a reménytelen helyzetben, Jesse és Kate mellé egy harmadik gyereket nemzenek, hogy őt majd donorként felhasználhassák Kate gyógyítására. Kate és kishúga szorosabban kötődik egymáshoz, mint a legtöbb lánytestvér, hiszen Kate-nek az élete függ Annától. Sara még az ügyvédi karrierjét is otthagyja, hogy a lányai mellett legyen, ugyanakkor megfeledkezik a kisfiáról. Egy idő után Anna megelégeli a helyzetet. A tizenegy éves kislány ügyvédet fogad, és kezdetét veszi Amerika legkülönösebb pere."

Tegnap fejeztem be Jodi Picoult azonos című regényét és amint tudtam, azonnal meg is néztem a filmet.
Az édesanyát Cameron Diaz, Annát Abigail Breslin (nem jut eszembe melyik filmben láttam már a lányt, de rettentően ismerős), Katet Sofia Vassilieva, Anna ügyvédjét pedig Alec Baldwin játszotta. Kifogásom a szereplők ellen különösebben nincs, bár szerintem Sara szerepére C. Diaz nem épp a legmegfelelőbb volt és az ügyvéd sem az 50-es Baldwinra emlékeztetett a könyvben.

Mondhatni hű a film a regényhez, de a vége teljesen más lett meglepő módon. Meg is döbbentem, ekkora átírásra nem számítottam és csak halkan jegyzem meg, de én a könyvben is így fejeztem volna be.
Továbbá teljesen kimaradtak Jesse "problémái" és Julia, a jogi gyám egyáltalán nem szerepelt a történetben, így Cambellt se ismerhettük meg annyira.
A filmben Anna 11 éves, a könyvben 13 és egyáltalán nem olyan magabiztos, mint a vásznon. Továbbá a filmben Katet jobban megismerjük, hangsúlyosabb szerepet kap. Míg a könyv inkább Annaról szól, a filmben Kate van a középpontban. Mindenesetre látva, még inkább sokkolóbb az egész történet, én szinte végig bőgtem.


Amerikai filmdráma.
106 perc
2009-ben kezdték el vetíteni.

Megjelenés: My sister's keeper (2005.)/A nővérem húga (2011. Athenaeum Kiadó- 3. kiadás)
Oldalszám: 371
Ára: 2990

Pár évvel ezelőtt hiánycikknek számítottak azok a regények, amik az autizmussal foglalkoztak, de az utóbbi időben valahogy előtérbe került a téma. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy folyamatosan nő a diagnosztizált autista gyermekek száma.
Az autizmusról tudni lehet, hogy nem betegség, hanem egy állapot. Gyógyítani nem lehet, de nyilván segíteni lehet abban, hogy az állapota az egyénnek javuljon. Spektrumzavarnak is nevezik másképp amiatt, mert a súlyossága a legenyhébbtől a legsúlyosabbig terjedhet.
Autisztikus tünet, ha a kisgyerek magába zárkózik, a külvilágra nem reagál. Barátkozni nem tud, nem tudja megfelelően bekódolni mások érzelmeit. A testi érintkezés zavarja, a szemkontaktust kerüli. A beszédfejlődés is elmaradhat. Ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, akár megszokott sorrendben, ezeknek a felborulása dührohamokat válthat ki. Kényszermozgások léphetnek fel és még sorolhatnám a tüneteket.

A történetben szereplő David súlyosan autista kisfiú. Életét lényegében a fogantatása előttről követhetjük nyomon 11 éves koráig az édesapa emlékei alapján. Nagyon jól bemutatja a visszaemlékezés a tüneteket, az egészségügy és az emberek reakcióit egy autista gyermekre. Megdöbbentett, amikor kiküldték Davidet és a szüleit egy kórházból, mert a kisfiú épp nagyon üvöltött. Persze, megértem egyrészt a kórházi dolgozókat, hisz a betegeknek pihenésre, nyugalomra van szükségük, nem pedig egy üvöltöző, törő-zúzó kisgyerekre, de ugyanakkor sajnáltam a szülőket, akik egyedül maradtak a gyermekük problémájával és pont a segítség miatt vitték őt kórházba. És ott van David, ki tudja mindeközben ő mit élt át.
Az emberek hozzáállása pedig döbbenetes. A beszólások, a sértegetések, hihetetlen. Semmi tolerancia, empátia. Bár könnyen beszélek addig, amíg nem épp az én gyerekemnek mennek neki, de azért megrázó volt olvasni, hogy a felnőtteknek egyszerűen nem esett le David "mássága", egy 5 éves kislány meg azonnal érzékelte.
Ugyanakkor néha a szülőket se értettem. A vége felé már úgy éreztem, mintha mindent "poénra" vennének. Ismétlem, hála az égnek nem autista a gyerekem, de azért ha hozzám vágna a boltban egy üveg sört egy autista kisgyerek, természetesen remélhetőleg megértő lennék az adott szituációban, de ettől függetlenül lehet, hogy nem épp a megfelelő reakciónak tartanám a szülőtől az "1:0 neked kisfiam" megjegyzést. Persze, megértem, hogy egy idő után a szülőknek valahogy természetessé válnak ezek az események, megunják a magyarázkodást, de a vége felé sok fura szituációt olvastam, amiket nem értettem.
Sajnáltam, hogy David bátyja kimaradt a történetből. Egyszer került igazán az olvasó szeme elé, utána már nem. Érdekelt volna, hogyan élte meg ő a testvére másságát. Azt, hogy Davidnek szabad volt a Tv előtt vacsoráznia, mert ő "David", neki pedig nem. Vajon hogy reagált az engedményekre, amiket csak a testvére élvezhetett? Milyen gyerekkora volt? Mennyi ideje jutott rá a szüleinek igazából?
Kicsi furának találtam az apa szemszögét is. Tán jobban a szívemhez nőtt volna egy édesanya visszaemlékezése, ugyanakkor meg jó is volt az apa szemszögéből olvasni a történteket, szóval ez kettős érzelmet váltott ki belőlem. :o)

Olvasmányos, tényleg jól össze van foglalva, láttam magam előtt David tüneteit, a szülők nehézségeit is átéreztem. Ajánlom a könyvet mindenki figyelmébe! Ha valaki sorstársa a szülőknek, épp azért. Ha valaki autizmusra gyanakszik, akkor azért. Tényleg elég részletesen kitér a tünetekre. Ha valakit érdekel a téma, akkor meg azért. Megrázó, olvasmányos, elgondolkodtató valós történet.

Megjelenés: A Real Boy (2007.)/ Egy kisfiú (2009. GABO Kiadó)
Oldalszám: 245
Ára: 2490

Kerstin Gier nevével először a Rubinvörös kapcsán találkoztam, ami egy ifjúsági regény. Mikor megtudtam, hogy az írónőnek inkább női regényei jelentek meg, amik nagy sikereket értek el és az itthon megjelentek is olvasottak, izgatottan vártam, hogy a kezembe kerüljön az egyik regénye. Végül a legújabbhoz lett szerencsém.

A történet izgalmasan kezdődik. Vegyünk két testvérpárt, az egyik TV riporter, a felesége pedig üzletasszony, luxusházban élnek, de adósságuk bőven van. A másik testvér közgazdászként végzett, de a feleségével egy kertészetet vezetnek. A házuk összeomlóban, a kertészet nem nagyon megy, így a pénz nekik se jönne rosszul. És akkor ott van a gazdag édesapa, aki fogadást köt a barátaival. Felajánl a fiainak 1-1 millió eurót, ha feleséget cserélnek fél évre. Első körben azt gondolnánk, 1 milliót csak ezért, miért is ne?
A mindig tipi-topi Evelyn így beköltözik az omladozó házba, a kertész Olivia pedig a luxuslakásba. Innentől elég kiszámítható a történet. ...

Kacagásra, vicces jelenetre számít az olvasó, titkon tán még reménykedik is, hogy a tipi-topi Evelynnek letörik a műkörme mosogatás közben, de igazán hű de humoros jelenetek nincsenek benne. Valahogy nem a humor van a középpontban, hanem Olivia- aki elmeséli a történteket- és az, hogyan éli meg a "tisztességtelen ajánlatot".
Aztán persze van benne egy kis fordulat is, de igazán az se megdöbbentő, inkább csak bólogatással nyugtázza az olvasó, "végülis erre a megoldásra is számítani lehetett".

A legtöbb szereplő szimpatikus volt, nyilván Olivia volt a legkidolgozottabb és a legszimpatikusabb, de furcsa módon Evelynt is megkedveltem. Akikkel leginkább nem szimpatizáltam, az Olivia férje és az eladónőjük volt.

Összességében nézve egy kellemes csajos könyv. Semmi extra, de szórakoztatott, kikapcsolt, tetszett. Amolyan nyaralós, strandolós, vagy csak otthon fotelba bekucorgós könyv. Egy biztos, kíváncsi vagyok más csajos regényére is az írónőnek. ;o)

Megjelenés: Ein unmoralisches Sonderangebot (2004.)/ Felettébb tisztességtelen ajánlat (2011. Trivium Kiadó)
Oldalszám: 234
Ára: 2990

Patrick Ness Kés a zajban c. regénye világszerte nagy sikereket ért el, de az első részben nem nagyon derült ki, Viola hogyan élt a bolygóra érkezés előtt. Ebben a kis 20 oldalas ingyenes kiadványban arról olvashatunk, miért épp Violáék lettek a kiválasztottak, hogy ők lépjenek elsőnek a bolygóra, milyen volt az odavezető útjuk és egyáltalán milyen volt az életük az út előtt és hogyan történt a baleset.
Érdekes kiegészítő olvasmány, aki olvasta a Kés a zajbant, annak úgy érzem, hogy kihagyhatatlan. A kiadó oldalán elérhető pdf formátumban. A trilógia második része pedig előre láthatóan augusztus 31-én jelenik meg magyarul Válasz és kérdés c.-mel.

Facebook-os hírek összefoglalva:

• Az Olvass bele keresi az Olvasók Kiadóját, azaz 2011 legjobbját. Szavazni ITT tudtok a kedvencetekre.
• Film készül a Büszkeség és balítélet meg a zombik című bestsellerből. Bővebben ITT.
• Kapható már a boltokban Sofi Oksanen Tisztogatás c. regényének második kiadása.
• Szeptemberi Vörös Pöttyös megjelenési lista

Kristin Cashore - Zsarát
Maggie Stiefvater - Forever
Bree Despain - The Lost Saint - Bukott angyal

Nem emlékszem már arra, hogy mikor kezdték el itthon vetíteni az Adrian Mole naplóit, de arra igen, hogy még gyerek voltam és nagyon szerettem nézni. Végül valahogy a húszas éveim elején találtam rá könyvben is a sorozatra és az eddig megjelent utolsó 2 részt nem olvastam csak.

Míg gyermekként Adrian elég furcsa felfogása megmosolyogtató volt és elintéztem azzal, hogy gyerek még, majd később azzal, hogy fiatal és éretlen, valahogy ez most nem ment. Ebben a részben már 34 éves, az életében túl nagy változás nem történt 13 éves korához képest. Max. annyi, hogy van 2 fia, elvált, de még mindig a szüleinél lakik és megrögzötten "skót".
Aztán ahogy lennie kell, lakást vesz a kecsegtető hangzású Patkányrakparton, megismerkedik Marigolddal, akit kezdetben kedvel, majd menekülne tőle, de nem tud. Egyszerűen nem értettem a férfi viselkedését, miért köntörfalazott, miért nem mondta meg a nőnek egyszerűen, hogy vége? Ráadásul fura volt, hogy a spórolós viselkedését felváltja a mértéktelen költekezés, nyilván ez összefügg azzal, hogy végre kirepült a szülői fészekből.
A gyerekeit csak sajnálni tudtam, Adrian egyszerűen nem való apának, még maga is gyerek a kora ellenére, szóval nagyon fura emberke. A lassú felfogásán meg néha a fejemet vertem volna a falba.
Humoros a történet, de ugyanakkor siralmas is, hogy mindez elviekben egy 34 éves felnőtt emberrel történik meg, aki egyszerűen nem látja a fától az erdőt.

Sue Townsend fiktív naplóinak főszereplője Adrian Albert Mole 13 évesen kezd neki az első naplójának, az utolsóban (The Prostrate Years) 39 éves.
A sorozat első része 1982-ben jelent meg és még ugyanabban az évben a BBC rádióvígjátékot készített belőle. A naplókban mindig szerepet kapnak a brit események, politika is. Jelen esetben Nagy-Britannia és Irak kapcsolata.

A könyv humoros, ugyanakkor idegesítő is, mindenesetre akik eddig eljutottak a naplókkal, nehogy abba hagyják. Akik pedig még egyiket se olvasták, azok mindenképp tegyenek próbát, de az elsővel kezdjék:

• A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója
  
• Adrian Mole újabb kínszenvedései
  
• Adrian Mole és a kis kétéltűek
  
• A 23 és ¾ éves Adrian Mole küzdelmei
  
• Adrian Mole és napi hat cappuccino
  
• Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek
  
• Adrian Mole elveszett naplói 1999-2001
  
• Adrian Mole: The Prostrate Years
  

Hogy mire számíthattok, ha elolvassátok a sorozatot? Nos, nevetésre mindenképp. Politika se nagyon fog kimaradni. A szereplők kedvelhetőek (vagy nem), a szituációk komikusak (vagy van, ahol nem). Mindenesetre Adrian Mole utánozhatatlan, ha nem lenne, ki kéne találni. :o) Én anno az ő hatására kezdtem el 13 évesen naplót írni. ;oP
A sorozat első 3 kötete a tizenéves korát dolgozza fel, így szívből ajánlom, hogy lepjük meg vele tizenéves gyermekünket, szerintem jól fog szórakozni. Utána már a fiatal felnőtt éveiről olvashatunk. Ezek is humorosok, de mint ahogy említettem, ez a rész hiába volt vicces, mégis siralmasnak tartottam Adrian viselkedését a kora miatt.

Megjelenés: Adrian Mole and the Weapons of Mass Destruction (2002.)/ Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek (2006. GABO Kiadó)
Oldalszám: 414
Ára: 2490

Tegnap 14 óra 7 perckor publikáltam A Szent Johanna gimi első részéről szóló bejegyzésemet. 15:11-kor ebbe a látogatószámba botlottam, először azt hittem elromlott a figyelőm. :o)


3 perccel később meg azt láttam, hogy hipp-hopp, frissül a heti TOP10, vagyis az utolsó 7 nap legolvasottabb bejegyzésének listája és a semmiből a második helyre ugrott egyből.


Ma reggel pedig újabb meglepetés ért, tegnap elérte az oldal a legolvasottabb napot a statisztika alapján, 1000-nél több kattintás történt, ebből 376 volt az új. Ráadásul a legtöbb facebook like-ot is elérte az eddigiek közül, 35-öt kapott a bejegyzés. Továbbá pedig az összes bejegyzés TOP10-es listájára is felkerült ma a 8. helyre.
Őszintén szólva nem hittem volna, hogy a "rekordot" ezzel a bejegyzéssel fogom elérni, de nagyon örülök. :oD

Először is szeretném mindenkinek megköszönni a szavazatokat, bevallom arra számítottam, hogy a blog a legutolsó lesz a sorban. :o)
205 helyezés született, de ennél jóval több volt az induló, csak hát többen a szavazatok alapján ugyanazt a helyezést érték el. A Könyvesem pl. 134. lett, amit én személy szerint jó eredménynek tartok.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki rám adta az 1 szavazatát, nekem sokat jelentett. :o)



ITT a teljes lista kult-szórakozás kategóriában, a közönségszavazatok alapján.

Kicsit szkeptikus vagyok a mai "új" magyar írókkal szemben, de Leiner Laura sorozatáról sok jót olvastam. Úgy gondoltam, hogy biztos egy olyan gimis sorozat lesz, amiben a főszereplővel mindenféle hihetetlen kalandok történnek, amik mostanság divatosak, de nem. A Szent Johanna gimi teljesen mindennapi.

Reni 14 éves és most kezdi az első évét egy francia magángimiben Budapesten. Igazán kilóg a kortársai többsége közül, mert nagyon szeret olvasni, a mostanság menő zenével komolyabb barátságot nem kötött, szeret tanulni, az öltözködése teljesen átlagos. Röviden egy nem kirívó szereplő, inkább egy kis könyvmoly. Most persze ezek alapján lehet, hogy magatok elé képzeltek egy SZTK szemüveges fiatal lányt, de RR nem ilyen. Az egész könyvecske az ő naplójáról szól, az első félévéről a suliban. Milyen az osztálya, kikkel barátkozott össze, ki milyen, kit lehet szeretni és kit nem, deákcsínyek stb. Szóval lényegében semmi extra és pont emiatt volt jó olvasni. Annyira természetes, annyira mindennapi volt, hogy emiatt szórakoztatott. Tipikusan olyan könyv, amit szívesen látnék a 10-14 éves lányom kezében. Semmi "durva" nincs benne, egyszerűen csak a mai fiatalok élete szerepel benne, de az is úgy, ahogy ennek a korosztálynak szerepelnie kell. Csínyek, szerelmek, de ártatlanul. :o)

Nosztalgiázva gondoltam a saját gimis éveimre, amikor mi voltunk elsősök és remegve, szinte rohanva mentünk minden reggel a termünkbe, mert a negyedikesek olyan nagyok voltak és félelmetesek. :o) Ráadásul a szereplőkben egy-egy volt osztálytársamat is kacagva ismertem el. Pl. Arnold egy az egyben egy osztálytársamra emlékeztetett, teljesen ilyen volt. Negyedikben kijelentette, hogy parlamenti képviselő lesz, egyelőre még nem hallottam róla. :oP Kinga karakterét is felfedeztem, de azért ennyire "durva" nem volt az osztálytársam, inkább mintha 2-ből gyúrták volna össze. Természetesen megvolt a mi Cortezünk is, és bár sokban nem hasonlítok Renivel, de olvasni már akkor is szerettem és rajzból elsőben engem is majdnem meghúzott a tanár. :oS
Ilyen gimibe szívesen járnék újra és nagyon sajnálom, hogy anno nekünk nem voltak olyan óra utáni foglalkozások, mint a könyvben Reniéknek. Imádtam volna olvasószakkörös lenni. :o)

Nagyon tetszett, hogy az írónő sok könyvre felhívta a figyelmet, hátha ezek hatására a "régebbiek" is előtérbe kerülnek. Nagyon jól megírt regény, jól kidolgozott karakterekkel, élvezhető és szórakoztató volt még nekem is, közel a 30-hoz. :o) Így is lehet regényt írni az ifjúságnak, nem kellenek vámpírok, vérfarkasok, stb., csillagos ötös!
Gimi előtt álló lányomnak tuti beszerezném!

Megjelenés: A Szent Johanna Gimi- Kezdet (2010. Ciceró Könyvstúdió)
Oldalszám: 386
Ára: 2990
Az írónő oldala ITT.