Könyvesem

2010. február 25., csütörtök

Bernhard Schlink: A felolvasó

szerk. február 25, 2010 2 Hozzászólás

A felolvasó jóval több a történetnél.

Nagyon érdekelnek a holokauszttal foglalkozó regények.
Egy időben faltam őket, próbáltam megtalálni bennük a kérdéseimre a válaszaimat, de hiába. Még mindig nem értem, hogy hogy történhetett meg. Bár azt hiszem, sose fogom megérteni.
Ráadásul az emberiség sose tanul a hibáiból. Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas lyuk felé közelednénk.

"Foglalkozni a történelemmel azt jelenti, hogy hidat verünk a múlt és a jelen közé, és mindkét partot figyelemmel kísérjük, mindkettőn tevékenykedünk. ...
... eltökélt összpontosítás a jelenre és a jövőre, amely süket és vak a múlt öröksége iránt, amely örökség azonban meghatároz bennünket, é amellyel együtt kell élnünk."

A regény több a történetnél. Morális kérdéseket tesz fel, próbálja a kérdéseire megtalálni a választ.
Miért nem lázadtak fel az őrök? Miért nem mertek lépni? A múltat hogyan tudja elfogadni egy olyan gyermek, akinek a szülei ennek a kornak a részesei voltak? Miért olyan makacs Hanna, miért nem vallja be a titkát? Lehet, hogy ez a rövid szerelem olyan mély nyomott hagyott a fiúcskában, hogy maga se tudja, de egészen másképp is alakulhatott volna az élete? Most akkor kinek van lelkifurdalása a másikért: Hannának vagy a fiúcskának?
A könyv igazi főszereplője Michael a fiúcska. Az ő szemén keresztül látjuk a "világot". Leginkább az ő gondolataiba látunk bele. Ugyanakkor betekintést kapunk a múlt egy olyan részébe, ami örökre sokkolni fogja az emberiséget. (Legalábbis szerintem.)

A történet a 15 éves Michael és a 36 éves Hanna szerelmi kapcsolatával kezdődik. A fiú heves testi vágyat, szerelmet érez a nő iránt, aki nekem valahogy inkább egy rideg sziklához hasonlít.
Rendszeresen felolvas neki, de a múltjáról akkor még semmit se tud.
Pár hónap után Hanna váratlanul elutazik, a fiú nem talál a nyomára.
Évekkel később egy tárgyalóteremben találkoznak.
Michael jogászhallgató, Hanna pedig a vádlott.
A vád pedig, hogy SS tisztként nem akadályozta meg egy balesetből kifolyólag több, rájuk bízott zsidó nő halálát. ...

A regényből készült filmet 2009. áprilisában kezdték játszani a hazai mozik Kate Winslet, Ralph Fiennes és David Kross főszereplésével. Kate Winslet élete első Oscar-ját is elvitte, mint legjobb színésznő. Ezen megdöbbentem, totál az volt bennem, hogy a Titanic-ért tuti zsebelt egy kis szobrocskát. Amúgy őszintén szólva, én inkább tudtam volna Sigourney Weaver-t elképzelni női főszereplőnek, mint Winslet-tet. ... Bár a filmet még nem láttam.

A regény Der Vorleser címmel 1995-ben jelent meg először Németországban, majd 1997-ben Amerikában. Kis hazánkban az első kiadás 2000-ben jelent meg a Helikon Kiadónál.

A felolvasó az összes neves nemzetközi díjban részesült, világszerte hétmillió példányban adták el, harminchét nyelven.
A hatvanöt éves szerző ma Berlinben és New Yorkban él. Legújabb sikerkönyve a Hazatérés.

2010. február 23., kedd

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány (e-book)

Niki február 23, 2010 0 Hozzászólás

Először Rejtő Jenő eme könyvet 2005-ben A Nagy Könyv játék alatt vettem a kezembe.
Annyira tetszett ez a "játék", izgatottan vártam az eredményt, néztem a műsort a TV-ben is, olyan jó lenne, ha így 5 évvel később újra indulna, kíváncsi lennék, változna-e az eredmény.
Lehetett kapni a könyvtárakban egy szép kis kartonpapírt, a top100-as listáról, kipipálgattam amit már olvastam, a maradéknak pedig nekiálltam.
Ekkor estem neki először a Piszkos Fred, a kapitánynak.

Hosszan írni nem tudok róla, haláli egy történet. Olyan beszólások vannak benne, hogy nem egyszer a vihogásomra ébredt a Gyerkőc. ;o) Szenzációs, nagyon humoros.
Képregényben viszont még nem olvastam, de remélem, hogy egyszer lesz majd lehetőségem rá. ;o)

A sztori lényege 2 fiatal férfi helycseréje és az emiatti bonyodalom.
Hisz az egyik uralkodó, akit épp meg akarnak buktatni; a másik meg egy csavargó, aki bejáratos az ottani alvilágba.
Gondolhatjátok, milyen jó kis szituációk kerekedhetnek.
A csavargóból lett uralkodó naplójának helyesírása, fogalmazásai meg csak hab a tortán. :o)

"És jőtt: Egy másodpercig farkasszemet néztünk. Azutág szóla:
- Kész van az államtanácshoz?
- Igen. Csak... megfürödtem éppen.
- Röviden: ha a mai államtanács nem pikkelyezi a trónöröklési törvényt, akkor gyámság alá jön, és a Citag Ella várja magát.
Bisztos egy öreg nő, hogy így ijeszt vele. Mostan baj volt aszonban a gyámság miatt.
- Nézze Egmont... eszt... úgy áll a dolog, hogy adjon időt még... mondjuk...
- Hiába 5-öl 6-ol. Esz fiksz! Esz hadüzenet. Áll Timátum!
Ez valami bentszülött átok lehet. De mingyár elment."

Ez volt az első e-bookos olvasmányom.
Hááááát. El nem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha egyszer csak így elektronikusan lehetne könyveket olvasni.

Rejtő Jenő (született Reich Jenő) 1905-ben született és 1943-ban munkaszolgálatosként Ukrajnában halt meg.
Úgynevezett légiós regényeket írt P. Howard néven. Ő maga is rövidebb ideig a francia idegenlégió tagja volt, de egészségügyi okok miatt leszereltették.
Humoros és /vagy bűnügyi regényei közé tartozik pl. a Piszkos Fred, a kapitány is.
De westernregények írója is volt G. Lavery álnéven.
forrás: wikipédia

2010. február 22., hétfő

Újabb könyvtári "zsákmányolás"

szerk. február 22, 2010 7 Hozzászólás

Még sem jött össze Jeff Abbott Pánik-ja, majd legközelebb. ;o)
Mivel vissza kellett vinnem a könyveket, újabb könyvtári körúton voltam, betankoltam erre a hónapra, íme:

És úgy látszik nagyon kifogást se lehet találni, hogy ilyen latyak időben nincs kedve az embernek könyvtárba mennie, mert böngészgetés során ráakadtam erre az oldalra. Ha lehet ilyet mondani, akkor rátettem a kezemet 3 másik regényre is.

Csak győzzem őket majd elolvasni. ;o)
Most a Piszkos Fred-et olvasom, immár másodszor.
Amúgy jó dolog ez a mek, de azért a papírt, az igazi könyveket számomra nem tudja pótolni.

2010. február 21., vasárnap

Elizabeth Adler: Velem Velencében

Niki február 21, 2010 4 Hozzászólás

A hétvége alatt végeztem ezzel is.
Annyira tetszett a Toszkánai nyár c. regénye, hogy teljesen abban voltam, hogy ez is romantikus, könnyed kis olvasmány lesz, pont olyan, amilyenre most igényem van.
Bár, már akkor csodálkoztam, amikor elolvastam a tartalmát és ott romantikus krimik nagyasszonyaként emlegették az írónőt, hisz minden volt a Toszkánai nyár, csak krimi nem. ;o)

Izgalmasnak izgalmas volt, de most nem nagyon vagyok erre ráhangolódva, így annyira nem is tetszett.
A lényege: egy kis történelem + gyilkosság + hazugság + gyengéd kis szerelem = a regénnyel.

A másik ami kicsit elkeserített, hogy a címből azt vettem ki, hogy legnagyobb részben Velencében fog játszódni, újra láthatom majd magam előtt ezt a csodás helyet, de nem éreztem egyáltalán így.

" A New York Times népszerűségi listavezetője, Elizabeth Adler legújabb nyári olvasmánya egy véletlen találkozással kezdődik, amely veszélyhez, áruláshoz és halálhoz vezet. A négy titokzatos szó arra sarkallja Precious Raffertyt, a régiségkereskedőt, hogy átvágjon Európán, és megfejtse a szavak jelentését. A 38 éves Preshy szereti az „Egy Amerikai Párizsban” életérzést, de amíg nem találkozik Bennett James-szel, azt hiszi, senki sem veheti le a lábáról. Ahogy azonban a kapcsolat szélsebesen halad, rájön, hogy sok mindent nem tud a férfi shanghaji üzelmeiről. Aztán váratlanul sürgős üzenetet kap Lily Songtól, az unokatestvérétől, akit nem is ismer személyesen. Lily Shanghaj-ban él, ismeri a régiségkereskedelem helyi alvilágát – és van egy titka, amely elég fontos ahhoz, hogy Velencébe vigye, hogy első alkalommal találkozzon személyesen Preshyvel. Velencében Preshy a cselszövések útvesztőjén küzdi át magát, mire rájön, kiben bízhat meg tiszta szívből…és kire bízhatja rá az életét. A Velem Velencében Elizabeth Adler legolvasmányosabb regénye. Könnyű olvasmány nyári estékre…egy rejtély, amely a luxus jelmezében utazik."

2010. február 18., csütörtök

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami

szerk. február 18, 2010 0 Hozzászólás

Ez a kis regényke amolyan "hirtelen felindulásból" került ma este a kezeim közé.
Szerettem volna befeküdni egy kád jó meleg-habos vízbe olvasni, de amilyen szerencsétlen tudok lenni néha, jobbnak láttam, ha nem könyvtári könyvvel vonulok be.

Már elég rég óta itt hevert az íróasztalon, olvasásra várva, negatív kritikát nem is olvastam róla, így szépen elvonultam vele édes kettesben.
93 oldalas kis könyvecske, lazán végezni lehet vele fél óra alatt.

Teljesen magával ragadott, potyogtak a könnyeim, egyszerre volt humoros, fájdalmas.
Szinte látni lehet az olvasása közben magunk előtt az egész életet.
A gyermekkor finomságát, a tinikor lázadását, a huszas évek lázadását, tombolását, a harmincas évek megpihenését, a negyvenes és ötvenes évek próbálkozásait, majd a megértést, az elfogadást, az öregedést ... és a halált.

"Oszkár kilencéves kisfiú, leukémiában szenved, tizenkét napja van hátra. Tanácstalanul áll előtte a doktor, szülei fejvesztve menekülnek beteg gyermekük és a rájuk váró fájdalom elől. Csak egy nyugalomba vonult prostituált, „Rózsa mami” áll Oszkár mellett. Ő az egyetlen, aki nem tagadja a halált Oszkár előtt. De nem mindegy, magyarázza Rózsa mami, hogy úgy halunk-e meg, mint aki jól végezte dolgát, vagy haraggal, nehéz szívvel. Eljátszatja hát Oszkárral, hogy azon a napon született, amelyiken megtudta, hogy meghal, és minden napja tíz évet ér. Megélheti a kamaszkort, a szerelmet, a házasságot, a hitvesi ballépéseket, a magányt és erejének vészes hanyatlását. Oszkár belemegy a játékba. A játék eredményéről levelekben számol be a Jóistennek. A játék eredménye: izgalmak és örömök, barátság, szerelem, család, munka, egy teljes élet. „Csak a Jóisten ébreszthet fel” – üzeni Oszkár egy utolsó cédulán, a tizenkettedik nap estéjén, elalvás előtt."

Eric-Emmanuel Schmitt neve a magyar közönség előtt sem ismeretlen, a budapesti stúdiószínházak két darabját is színre vitték már. 1960-ban született.
Az Oscar la dame rose 2002-ben jelent meg.

Sophie Kinsella: Emlékszel rám?

szerk. február 18, 2010 5 Hozzászólás

Nem írhatom, hogy túl nagy hatást tett volna rám.

Nagy lendülettel estem neki, ilyen hosszan még sose vártam arra, hogy egy előjegyzett könyv a kezembe kerüljön.
Hosszabb sor áll előttem, mintha a Napfogyatkozás-t jegyeztettem volna elő. Sőt, ha jól emlékszem, egyszerre foglaltam le mind a kettőt, a Napfogyatkozással mégis már december végén végezhettem.
Ezt csak úgy kitérőként, hogy nálunk erre a könyvre nagyobb kereslet van.

Kíváncsi voltam rá, mert hol pozitívan, hol negatívan jellemezték.
Én valahol félúton lennék.
Nagyon jó az alapja, csak a körítés lehetett volna jobb, izgalmasabb is.
Nem arról van szó, hogy nem lett volna elég szórakoztató, csak valahogy valami hiányt éreztem a befejezése után.

Pl. menyivel izgalmasabb lett volna, ha Lexiről kiderül, hogy igazából titkos ügynök, akinek a fedőneve Kobra, a "tökéletes" mintaférje igazából homoszexuális, és a rejtett kis fiókocska a hálószobában a titkos fegyverüket tartalmazza, nem pedig egy ostort. ;o)
Na jó, ezt úgy is csak az érheti, aki olvasta.

"A főhős egy huszonnégy éves, lófogú, csúnyácska lány, aki egy kollegáival töltött görbe este után hiába várja, hogy barátja érte jöjjön a zuhogó esőben és hazavigye. Taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik... Lexi „másnap" kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után tapasztalja: anyját idősebbnek látja, a saját tükörképén is megütközik, olyan az egész, mint egy lidérces álom. Főleg, amikor bebizonyítják, hogy 2004 helyett már 2007-et írunk, ő pedig már nem a padlóosztályon dolgozó egyik lány, hanem huszonnyolc éves osztályvezető, gyöngyfogsorral, bombázó alakkal és oldalán egy szívdöglesztő kinézetű, dúsgazdag férjjel. Vajon hogyan került a majdnem szegénységből ilyen mesebeli körülmények közé? Nem hisz a szerencséjének, különösen, amikor meglátja fantasztikus új otthonát. Reménykedik, hogy hamar visszatér az emlékezete, és folytathatja mintaházasságát. A cél érdekében férje összeállít számára egy házassági útmutatót. Ahogy múlnak a napok, úgy szaporodnak a tündérmese árnyoldalai is: régi barátai utálják, közvetlen munkatársa az állására pályázik, anyja és húga kihasználják. Aztán felbukkan egy kissé zilált, borzas különc, és furcsaságokat állít, aminek nyomán néha-néha mintha derengene valami a sűrű homályban. Nem érti, mi a csuda történhetett vele! Kérdéses, hogy visszanyeri-e az emlékezetét valaha. És vajon jó lesz-e, ha mindenre emlékezni fog...? Aki elolvassa Sophie Kinsella szórakoztató és rendkívül izgalmas regényét, kezébe kapja a rejtély kulcsát is!"

Sophie Kinsella 1969-ben született.
Tanárként és pénzügyi újságíróként dolgozott.
3 gyermeke van.
Első könyve, Egy boltkóros naplója itthon, 2002-ben jelent meg.

2010. február 14., vasárnap

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Niki február 14, 2010 4 Hozzászólás

Mindig is hittem abban, hogy vannak könyvek, amik akkor akadnak a kezedbe, amikor kellenek.
Nem csak pl. Tolsztoj művének lehet mondanivalója, foghat meg benne valami, gondolkodtathat el.
Sose értettem, hogy miért gondolják sokan, hogy csak a középiskolákban tanult írók művei a művek, a többi csak silány utánzat, és aki nem Puskinnal kel és fekszik, az már művelt ember nem is lehet. ...

Imádok olvasni, rengeteg könyvet olvastam már el.
Mindig is korszakaim voltak, most épp a lájtosnak nevezett korszakomat élem. Mert most erre van szükségem, erre van igényem.
És az ilyen regényeknek is van mondanivalójuk, foghatnak meg, gondolkodtathatnak el, vagy épp döbbenthetnek rá valamire.
Igen, szeretem a régebbi idők íróinak műveit.
Ugyanakkor nagyon érdeklődöm a mai irodalom felé, szívesen olvasom azokat a regényeket, amiket mostanság adnak ki, legyen akár vitatott vagy nem vitatott mű.
Számomra rossz könyv nem létezik. Csak max. nem értjük meg a mondanivalóját. És szerintem ebben semmi szégyellnivaló nincs. Vannak olyan művek amikhez fel kell nőni, tapasztalattal kell rendelkezni. És nem korfüggő, nincs odaírva, hogy bocsi elmúltál 20-30-40-50 éves, ha nem érted a mondanivalóját, akkor hülye vagy. Bevallom, hogy pl. Coelho művei jó ideig nem jöttek át. Olvastam őket, de érteni nem értettem. Aztán egyszer csak azon kaptam magamat, hogy hoppá! Értem. ... Bár, Szabó Magdával még mindig nem boldogulok. X évem ide-vagy oda, nem vagyok még érett hozzá, de nem is szégyellem. Tudom, hogy el fog jönni a regényeinek is az ideje. ...

Most is szép kis könyvespolcom van azokról a könyvekről a molyon, amiket szeretnék majd elolvasni, de mégis mindig bele-és belebotlok olyan regényekbe, amik hívogatnak. Olvass el! Rám van most szükséged! Ilyen volt pl. Ahol a szivárvány véget ér c. regény is.

Semmi extra, és mégis.
Mint ahogy a Toszkánai nyárban is olvasható volt:

"Most már remélem, érted, hogy nem mindig az a fontos, mit látsz. ... A lényeg az, hogy hogyan látod." (153. o.)

Egy különleges férfi-és nő közötti barátságról szól a történet, felvetődik a kérdés, hogy létezik-e egyáltalán barátság férfi és nő között?, és persze ott a szerelem.
De nem is ez fogott meg, hanem a főszereplők félelme.
Olvastam az "életüket", kívülállóként minden annyira evidensnek tűnik, fogtam a fejemet, hogy milyen suták is, így elrontani az életüket, hogy lehetnek ilyen gyávák. És közben értettem is őket.
Féltek.
Félelem. ... Azt hiszem mindannyian félünk valamitől. Van aki kisebb, van aki nagyobb dologtól.
Hazudik aki azt mondja, hogy márpedig ő nem fél semmitől. Mindig van bennünk félelem, és az élet arról szól, hogy azokat a félelmeket legyőzzük, de aztán jön az újabb.

És akkor jött Evodia Coelho idézete a könyves blogunkban és annyira telitalálat volt, Coelho annyira meg tudja fogalmazni, annyira igaz. Be is másolom ide:

"..mindenki fél. Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesítik be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, amely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, vagy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek hogy csak a gyengeségeik miatt veszik őket észre, és nem figyelnek fel az értékeikre - vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékeik miatt.
Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma (...)

Úgyhogy tetszett. Nagyon is. Eddig Cecelia Ahern-nek ez a regénye jött be leginkább.

"...
Vadvirág: De hát szereti Alexet! És Alex is szereti őt! És mindenki kiretusálja a fotóit manapság!
Magabiztos: Hány éves vagy most, Pitypang, negyvenkettő?
Pitypang: Igen.
Magabiztos: Igen. Alex tizenkét évvel ezelőtt írta azt a levelet, még mielőtt megházasodott volna. Nem lenne helyes most szóba hozni. Rosie túl sok gyerekszívet törhetne össze, ha elmondaná neki.
Vadvirág: Jaj, ne hallgass rá, Pitypang. Ugorj fel egy repülőre, látogasd meg Alexet, és mondd meg neki, hogy szereted!
Pitypang: De mi van, ha már nem is érez úgy irántam? Az elmúlt tíz évben semmilyen jelét nem láttam tőle, hogy szeretne!
Magabiztos: Mert házasember. ő egy rendes ember, Pitypang. Betartja a szabályokat.
Vadvirág: Jaj, a szabályok arra vannak, hogy megszegjük őket!
Magabiztos: De nem akkor, ha ezzel másokat bántasz, Vadvirág!
Vadvirág: Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak rajtad, Pitypang! Ez a te életed. Ha kell valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem fogja tálcán eléd hozni azt, amire vágysz..."

Itt olvasható a Bárcsak láthatnál és a Bennem élsz.
Az Ahol a szivárvány véget ér 2004-ben jelent meg.

2010. február 10., szerda

Elizabeth Adler: Toszkánai nyár

szerk. február 10, 2010 4 Hozzászólás

Végeztem vele. :o)
Olyan volt, mint amilyennek egy romantikus regénykének lennie kell. Se több, se kevesebb.
1-2 nap végezni lehet vele, leginkább nyáron tudnám elképzelni az olvasását, amikor süttetjük a hasunkat és elrepülhetünk a sorokkal Toszkánába, láthatjuk magunk előtt a végtelen olajfaligeteket, szőlősöket, a tiszta, szinte megfestett kék égboltot. ... (Írom ezt úgy, hogy sose voltam még arra felé, de valahogy így tudnám elképzelni.) ;o)

Különösebb mondanivalója nem nagyon volt a történetnek, tán csak annyi, hogy a múlt megtörtént, tovább kell lépni és élni kell az életet, hisz csak egyszer élünk és boldogságra születtünk.

"Most már remélem, érted, hogy nem mindig az a fontos, mit látsz. ... A lényeg az, hogy hogyan látod." (153. o.)

"Azt mondják, két dolog szépít meg egy nőt: ha szerelmes, vagy ha gyereket vár." (155. o.)

És egy idézet arról a pillanatról, amikor a főszereplő anyuka kislánya először megy randevúzni:

"Meggyőződött róla, hogy kényelmesen ül, és úgy csukta be az ajtót, mintha valami nagyon értékes gyémánt lenne odabenn- és az is volt, az én gyerekem, jajistenem, az én gyerekem!" (267. o.)

Csak mert tetszettek. ;o)

A történet lényege annyi, hogy van egy anyuka, aki egyedül neveli a 14 éves lányát, megszállottan dolgozik, hogy ne kelljen szembenéznie a múltja fájdalmaival.
Az anyukája egy napon levelet kap, hogy Toszkánában egy villát örökölt.
Odautaznak, persze van egy kis bonyodalom, főszereplő anyuka szerelembe esik, nagymama szintén, 14 éves lányka szintén, úgyhogy mindenki szerelmes, és a vége persze happy end. ;o)

"Gemma Jericho elvált, agyonhajszolt New York-i orvosnő, akinek életét az egyre nehezebben kezelhető kamasz lánya és állandóan aggódó édesanyja tölti ki. Egy titokzatos toszkánai örökségről szóló levél azonban felvillantja előtte a változás lehetőségét: búcsút mond hát az unalmas hétköznapoknak, s családjával Olaszországba utazik. Gemma azt reméli, hogy a kiruccanás alatt kibékülhet lányával, és a változás új értelmet adhat édesanyja életének is. Ám a toszkánai valóság sokkal bonyolultabbnak bizonyul, mint amilyenre Gemma számított. A helybeliek ugyanis azt hiszik, hogy az örökséget képező romos villa jogos tulajdonosa Ben Raphael, a gazdag és sármos amerikai vállalkozó. Az ízléskülönbség, a pletykaéhség és az egyre durvuló viták miatt Gemma élete leggyötrőbb, ugyanakkor leggyönyörűségesebb szerelmi viszonyába keveredik a csodabogár amerikaival. A toszkánai nyár örökre megváltoztatja életszemléletét - és az életét is. "

Elizabeth Adler a romantikus krimik nagyasszony.
40 éve házasok a férjével, egy lányuk van.
A telet kaliforniai otthonukban töltik, Palm Springsben, tavasztól őszig viszont Európában utazgatnak, és ezek, a főleg Itáliában és Franciaországban tett látogatások adják az ihletet nagysikerű, többek közt Velencében, Capriban, Amalfiban, Provence-ban játszódó romantikus regényeihez. forrás: http://www.romantikusregenyek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48

2010. február 8., hétfő

Mert

Niki február 08, 2010 8 Hozzászólás

jófej vagyok, ezért még ma visszavittem a könyvet a könyvtárba, hogy minél hamarabb megkapja aki utánam vár rá. ;o) (Na jó, nem csak ezért, de a többi egyelőre titok.)
Persze, ha már könyvtárban vagyok, hiába van még nálam 2 könyv, egyszerűen nem tudtam megállni, hogy azért ne nézzek körül, hátha találok valami kincsecskét. ...
Gyerkőc vígan rohangált, nézelődött a polcok között, Apa utána, én pedig pár percre kizártam a külvilágot. ... És igen! Beléjük botlottam. :o)

Sőt, ott szemezett velem Iain Banks A darázsgyár-a is, de biztosra vettem, hogy esélyem sincs időre azzal is végezni, így a következő alkalomig könnyes búcsút vettem tőle.

De még mindig Elizabeth Adler-től olvasom a Toszkánai nyár c. regényét. Nagyon tetszik, bejön a romantikus stílusa, kis könnyed olvasmány, ami a Hívj be! után jól is "esik". ;o) ...
Tisztára könyves blog lesz a végére ez a blog. ;o) Délután esett le, hogy az egyik bejegyzésnél a szám után nem azt írtam, hogy "bejegyzés", hanem hogy "fejezet". :o)

2010. február 7., vasárnap

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!

Niki február 07, 2010 0 Hozzászólás

Mikor először tették fel nekem a kérdést, hogy "Na milyen volt a könyv?", csak annyit tudtam mondani, hogy "Hűűűű. Nagyon kemény volt!".
Borzongató, gyomorforgató, félelmetes. ... Egyáltalán nem egy Twilight. :o)

Valahol olvastam egy kritikát, hogy milyen romantikus volt a történet. ... Nos, szerintem minden volt, csak romantikus nem. (Hacsak az enyhén ferdehajlamú "bácsika" érzelmeit nem tekintjük annak. Néha szó szerint felkavarodott a gyomrom tőle. )
Oskar és Eli kapcsolata szerintem egyáltalán nem a romantikára épül.
Oskar erőt merít Eliből, jól érzi magát vele, Eli elfogadja őt, barátra lel benne, és szerintem maga se tudja hova tenni ezt a barátságot.
Elinek pedig szüksége van/lesz Oscarra, ezt már előre láthatja.

Nagyon izgalmas, pörgős történet.
Lényegében több szálon fut, de a fő szál Oskar és Eli története, kapcsolata.

Oskar egy 12 éves kisfiú, akit állandóan bántanak az osztálytársai, sose védekezik.
Eli pedig a szomszéd, titokzatos 12 éves "kislány". Gondolom nem lövöm le a poént, ha leírom, hogy igen, ő a vámpír.
Összebarátkoznak, Oskar nagy változáson megy keresztül Eli mellett, a sarkára áll, megvédi magát.
Közben persze titokzatos gyilkosságok történnek és így tovább-és így tovább.
Tessék elolvasni annak, aki szeret borzongani! :o)

"Kezdetben senki nem veszi észre, hogy a felfoghatatlan megjelent Blackebergben.
1981 késő ősze van, a peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De amikor a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek suttogni.
Senki sem sejti, mi történik valójában. A tizenkét éves Oskar képzeletét megragadja a gyilkosság, de még jobban foglalkoztatja az új lakó. A szomszédba egy lány költözött. Összebarátkoznak. Egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. De a lányban van valami furcsa. Valami nagyon szokatlan. És csak éjszaka lehet találkozni vele.
A Hívj be! egyedülálló mű: nyomorúságos svéd külvárosban játszódó rémregény. Gyerekek számára szigorúan tiltott olvasmány szerelemről, kitaszítottságról, bosszúról és vámpírokról."

Megnéztük a filmet is. Itt látható a bemutatója.
A film, mint többnyire a könyvből készült filmek, eléggé át van írva, de izgalmas. Bár, mintha enyhén szólva is romantikusra vették volna a figurát, ami nekem a könyvben nem nagyon így jött le.

John Ajvide Lindqvist 1968-ban született és Blackebergben (ahol a történet is játszódik) nőtt fel.
Később bűvészként, színpadi humoristaként, forgatókönyvíróként tevékenykedett.
A Hívj be! az első regénye. 2004-ben írta, Amerikában 2007-ben jelent meg.

A könyv címe arra utal, hogy a vámpírok csak akkor léphetnek be valahová, ha behívják őket.
A film címe pedig az Engedj be!

2010. február 4., csütörtök

Nem, még nem

Niki február 04, 2010 10 Hozzászólás

végeztem ezzel a könyvvel, még hátra van kb. 250 oldal.
De nagyon durva, egyszerűen letehetetlen. Nem olyan, mint a Twilight, egészen más, ez amolyan horror, hihetetlen rémisztően, undorítóan, gyomorforgatóan. Egészen máshogy vámpíros. ... Egy biztos, most már ezerszer meggondolom kinek mondom, hogy jöjjön be. :o)
Film is készült belőle, itt bele lehet nézni. Muszáj megszereznem, borzongani akarok! :o)

2010. február 3., szerda

Könyvtári "zsákmány"

szerk. február 03, 2010 16 Hozzászólás

Amilyen szerencsém van, hát nem pont egyszerre érkezett meg mind a 3 könyv a könyvtárba, amit előjegyeztettem? Hát de!
Ebben a "poén" csak az, hogyha nem akarok újra hónapokat várni a könyvekre, akkor van 3 hetem, hogy kb. 1500 oldalon átrágjam magamat összesen. ... Érdekes lesz, de nem adom fel! ;o) Megküzdök az elemekkel. :o)
Úgyhogy egy ideig új bejegyzést ne nagyon várjatok. :o)
Amúgy erről a 3 könyvről van szó:

Jegyzet magamnak: "Niki, ne legyél mohó!"

Amúgy pont tegnap olvastam egy idézetet (nem tudom ki írta, nem tudom szóról-szóra, mert nem írtam le), de a lényege az volt, hogy az ember kihagyhat étkezéseket, de a napi olvasás adagját nem.
Milyen igaz! Könyvek nélkül nem is tudom hogy lehetne élni. ...

2010. február 2., kedd

Schobert Norbert: A karcsúság receptjei

Niki február 02, 2010 0 Hozzászólás

Már nagyon rég óta fájt a fogam erre a receptkönyvre, de megmondom teljesen őszintén 4.999 Ft-ot azért sajnáltam kiadni rá, így reménykedtem, hogy egyszer kifogok egy akciót. És így is lett.
Az Alexandra oldalán 80%-os kedvezménnyel lehet megvenni, 999 Ft-ért. Ennyit már szántam rá. ;o)

Magára Schobert Norbert Update-módszerére nem térek ki, itt utána lehet nézni.
A könyvben (ami emelgetése már önmagában felér egy súlyzós edzéssel) Update 1-es édességek, húsos főételek, húsmentes főételek és egyéb finomságok találhatóak, mintegy 213 oldalon keresztül.
Átnézve a recepteket nagyon jó kis ötletek, finomságok vannak bennük. (Én már 1-2-t ki is néztem hétvégére.)
Aztán 49 oldalon keresztül edzésgyakorlatok vannak fényképekkel illusztrálva.

"A fitnessguru, Schobert Norbi receptkönyve megfelelő kiegészítője korábban megjelent köteteinek. Ebben a könyvben 100 darab Update 1-es kódú recept áll található. Az ezek alapján elkészíthető ételekkel tökéletesen táplálható a test, állandóan biztosítva az energiát a testnek. Az olvasó bárhol felütheti a színes illusztrációkkal teli könyvet: csak egészséget és karcsúságot támogató, akár éjszaka is - normál mértékben - ehető ételek leírását találja. Íme, ízelítő a tartalomból: málnás joghurtdesszert, palacsintavariációk, ribizlihab, brokkolis-sajtos hús, fóliás káposztás hús, sült tengeri hal hagymaágyon, sajtos csirkemell, gombás túrókrémmel töltött paradicsom, vega vitamámor, sajtos sonkás gombaleves, szilvaleves."

J. Mycielski: Életrevaló gyerekek- könyv fiatal szülők részére

Niki február 02, 2010 0 Hozzászólás

Egy a szívemhez nagyon közel álló bloggerinától kaptam ezt a könyvet. Még aznap elolvastam, majd tegnap újra elővettem.
Azt hiszem tipikusan az a könyv, amiben folyamatosan ahogy nőnek a gyerekek újabb-és újabb kapaszkodókat, ötleteket találunk.
Könnyű kis olvasmány, akár 1 éjszaka alatt is ki lehet végezni, ha tudunk rá szánni pár órácskát.

Gyerekneveléssel kapcsolatos könyv, de nem amolyan Suttogó módon.
Inkább iránymutatónak nevezném.
A kis könyvecske szerzője leírja, hogy bizonyos szituációkat a gyereknevelés során hogyan oldottak meg, követve az arany középutat.

A könyv alcíme: "könyv fiatal szülők részére".
Én mégis úgy érzem, hogy itt a "fiatalság" nem a korra értendő, hanem a tapasztalatra. Nyilván másképp fogja olvasni egy még kisbabát váró kismama, vagy egy pár hónapos gyerkőc anyukája, mint egy 1-2 éves, vagy idősebbé, vagy több gyermekes anyuka.
A megszerzett tapasztalatok más színben tudják feltüntetni az addigi gondolatokat.

Összesen 150 oldalas a kis mű, 38 fejezetben fejti ki véleményét az író.
Kitér olyan szituációkra, mint pl.
- a "nem szabad" korszak
- a szófogadás
- "kiskutyát, kistestvért akarok", stb. korszaka
- tisztelet
- különböző szituációkban való viselkedések
- nemiség kérdése
- stb.

A könyv több irányelve közül ami engem leginkább megfogott, az 2 elvecske.
1. Boldog gyermek, csak boldog szülők mellett lehet.
2. A gyereket az életre kell nevelni. Hogy akkor is meg tudjon állni a lábán, ha mi már nem leszünk.

"A könyv fiatal szülők részére szeretne segítséget nyújtani. Mivel a humor, a nevetés nagy tanítómester, a kötet minden lapja vidámságot áraszt, így avatja be a fiatal szülőket a gyermeknevelés rejtelmeibe. A „hatást” kellőképpen fokozzák Sajdik Ferenc karikatúraművész rajzai."

2010. február 1., hétfő

Cecelia Ahern: Bennem élsz

Niki február 01, 2010 0 Hozzászólás

A Bárcsak láthatnál után ez a második regény, amit Cecelia Ahern-től olvastam.
Ebben a könyvében sem csalódtam. Ugyanolyan meseszerű, kedves, megható, elgondolkodtató történet. Árad belőle a fiatalosság, a lendület és egész végig valami nőies finomságot éreztem az olvasása közben.

A történet végig 2 szálon fut.
Adott egy fiatal nő, akinek a házassága zátonyra fut, elveszíti a kisbabáját, vérátömlesztést kap.
Adott egy férfi, aki próbálja túltenni magát a válásán és elfogadni, hogy felnőtt a kislánya. Vért ad.
Gondolom a folytatást ti is kitaláljátok, a nő kapja a férfi vérét.
Igen ám, de innentől lesz minden izgalmas!
A nő elkezd olyan dolgokat szeretni, olyan dolgok iránt érdeklődni, amik eddig hidegen hagyták. Emlékek törnek fel belőle, amik nem az övéi, és persze többször is belebotlik egy bizonyos férfiba. A sors keze. (Na meg az írónőé.) ;o)

"Justin Hitchcock, a jóképű, ám morózus amerikai művészettörténész még nem jutott túl a válása okozta sokkon, kiábrándult és depressziós. Az ír fővárosban tart előadást, amikor rábeszélik, hogy vegyen részt egy anonim véradáson. Nem is sejti, hogy önzetlen tettével örökre megváltoztatja az életét...
Joyce Conway, a harmincas évei elején járó, rossz házasságban élő ír fiatalasszony balesetet szenved, az életét egy vérátömlesztés menti meg, ám elveszíti azt, amire a világon a legjobban vágyott: a kisbabáját. Amikor magához tér, különös érzés keríti hatalmába: mintha valaki más életét élné... Az ismeretlen férfi emlékei uralják álmait, de vajon a nyomára bukkanhat valaha az idegennek, hogy megfejtse a rejtélyt."

Igazából fura kis történet, hogy a vér átadásával vajon a vért adó emlékei, érzései is átadásra tudnak-e kerülni.
Nagyon sok eddig megmagyarázhatatlan hasonló történetről olvastam szervdonorok esetében, vagy épp látni lehetett a Tv-ben.
Igazából elképzelni el tudom, miért is ne?, olyan sok minden van a Világon, amit megmagyarázni nem tudunk. ...

A borítókról eddig véleményt sose írtam, de itt egyszerűen meg kell jegyeznem: nagyon tetszik.
Egyszerű, nem túldíszített, finomságot és nőiességet látok benne.

Az első fejezetben olvasható, hogy Írországban (mivel ott játszódik a történet) hetente 3.000 egység vérre lenne szükség, a lakosság 3%-a adományoz vért. Élete során minden 4. ember vérátömlesztésre szorul.
Kíváncsiságból felmentem a Magyar Vöröskereszt Véradásszervezés oldalára. Ott olvastam, hogy Magyarországon évente 500.000 egység vér szükséges a betegellátásra. Ez közel fél millió önkéntes véradására lenne szükség. 2008-ban 444.370 véradás történt. ...
A vér semmi mással nem pótolható.

2008-ban jelent meg ez a regénye angolul.
Könyv még tőle: Bárcsak láthatnál