Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Levia Anne: A múlt ára

Kiadta: Álomgyár (2014.)
Oldalszám: 224
Forrás: szerző
Értékelésem:
Levia Anne első könyves hazai szerző. Amikor anno kívánságlistámra tettem A múlt árát a molyon, nem tudtam, hogy hazai szerző munkájáról van szó. Aztán megkeresett az írónő, hogy elolvasnám-e a történetét, én pedig kaptam az alkalmon. ;o)

Nem tudtam elsiklani a könyv olvasása közben afelett, hogy első könyves szerző munkájáról van szó. Akaratlanul más első könyves hazai írók könyvei jutottak eszembe és akaratlanul összehasonlítást végeztem a fejemben.
Úgy érzem, hogy Levia Anne jól startolt A múlt árával. Nem hibátlan a történet, de első könyves lévén indulásnak egészen jól sikerült.

A történet főszereplője Carolina, akit baleset ér és egy kórházban tér magához. Nem emlékszik arra, hogy kicsoda, honnan jött, mi történt vele, de hirtelen emberkék bukkannak fel mellette, akik próbálnak neki abban segíteni, hogy összeszedje a kis darabkákból a múltját. A kérdés csak az, hogy ezek a darabkák igazak vagy pedig próbálják megvezetni őt?
Csakhamar Carolina rájön arra, hogy semmi sem az, aminek látszik, megszökik a kórházból és nyomozásba kezd, próbálja a múltját feltárni önmaga előtt is és elkezdenek az emlékei visszatérni.
Eszébe jut, hogy kapcsolatban állt egy maffiavezér fiával, hogy fontos titkok tudója volt és miközben kezdi felgöngyölíteni a szálakat rájön, hogy mi miért történt és igazán kire számíthat, kire nem. ...

A történetet leginkább egy brazil szappanoperaként tudnám jellemezni. Ezt most ne negatív értelembe vegyétek, egyszerűen csak olyan volt, amiből akár filmsorozat is készülhetne. Maffia, gyilkosságok, titkok, szerelmi háromszög, baleset, stb., lazán el tudnám képzelni egy brazil sorozatban.

Az írónő logikusan építette fel a cselekményt, fokozatosan bontakozott ki minden. Különösebb probléma a karakterekkel se volt, bár megelevenedni nem tudtak annyira előttem. De nem tudott mindezek ellenére maximálisan lekötni. 
A szerelmi háromszög kimondottan zavart. Egyik percben az egyik pasiért volt oda a nő, a másik percben egy másikért, de aztán csak visszatért az elsőhöz, de pár oldallal később már a másodikon gondolkodik újra, a végén annyira elveszítettem a fonalat, hogy már azt se tudtam kinek kell szimpatikusnak lennie és kinek nem és már nem szorítottam egyik pasinak sem. Beletörődtem, hogy nyer amelyik nyer, elment a kedvem a sakkozástól, hogy végül ki mellett fog dönteni. Ilyen téren a kevesebb jobb lett volna.

Összességében milyen volt akkor A múlt ára? Indulásnak első könyv lévén egész kellemes, de nem hibátlan olvasmány. Megmutatta az írónő, hogy tud írni, jól írni, tud cselekményt fordulatosan, jól vezetni, a tapasztalat és a fejlődés pedig nyilván javít majd az elkövetett hibákon a későbbiekben.

0 megjegyzés: