Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Borítóleleplezés (3.)- A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei II.)

Mi is az a Cover Reveal, magyarul Borítóleleplezés? Nos, egy csapatnyi könyves bloggernak lehetősége nyílt arra, hogy a Könyvmolyképző Kiadó várható megjelenései közül elsőként mutathassák be nektek bizonyos könyvek hazai borítóit. :o)
A blogon most Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten c. ifjúsági regényének folytatását, A Rudnay-gyilkosságokat mutatom be nektek, melynek a megjelenése télre várható. ;o) 

*  Figyelem! Az előjegyzés nem minősül előrendelésnek, de amint a kötet előrendelhetővé válik e-mailben értesít róla a kiadó.

Fülszöveg és borító:

"1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.
A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét"

A Leányrablás Budapestenért teljesen odáig voltam, imádtam olvasni. Mindig nagyon vártam, hogy előkaphassam a táskámból munkába menet-jövet és folytathassam a történetet. A szerző olyan fantasztikusan megelevenítette a lapokon a XIX. századot, hogy tényleg ott voltam, oda csöppentem, láttam mindent. Egyszerűen fantasztikus volt.
Így gondolom mondanom sem kell, amikor ezt a könyv is bekerült a Borítóleleplezésbe, nagyot dobbant pici szívem. A borító gyönyörű, a fülszöveg pedig nagyon izgalmas.

Részlet a regényből:

"– Sajnálom, anyám, én nem járok kalapszalonokba, ruhaüzletekbe, sem a Stefániára korzózni – közölte kimérten az újságja mögé rejtőző Richárd. – Ahol én megfordulok, oda legtöbbször hölgyeket be sem engednek.
– A férfikaszinókon és kávéházakon kívül is van élet – jegyezte meg Agáta mama. – Hangay kisasszonyt nemrég súlyos csapás érte, és még most sem lehetünk biztosak abban, hogy a rá leselkedő veszély valóban elmúlt. Úgy vélem, ha vendégül látjuk, arról is kötelességünk gondoskodni, hogy elfoglalja magát és feledni tudjon. Erre pedig bármi jó, ami eltereli a figyelmét és megmozgatja az eszét.
– Csak nem arra céloz – Richárd oly hirtelen eresztette ölébe a Pesti Hírlap lepedőnyi számát, hogy az majdnem felborította a kínai kávéscsészét, mely a kisszalon asztalkáján állt –, hogy Hangay kisasszonyt a nyomozásaimra kéne meginvitálnom?!
Agáta mama csíptetős okuláréja mögül felém pillantott.
– Ön mit gondol erről, gyermekem?
– Azt hiszem, némi rejtvényfejtés valóban jót tenne – mosolyogtam rá. – Talán még az a teljességgel elképzelhetetlen eset is előfordulhat, hogy az én női ösztönöm segít a bűnügy megoldásában.
Elismerem, utóbbi kijelentésem kissé rátarti volt, hisz csak idén májusban töltöttem be a tizenhetet. A bárót azonban igencsak mulattathatta az elszólásom, mivel az újságot összehajtva beleegyezőn bólintott.
– Ígérem, anyám, hogy amint öltöztethető babák, esetleg romantikus lányregények tolvajai után kell erednem, nyomban Mili kisasszony segítségét fogom kérni – mondta apró mosollyal a szája sarkában, majd felállt, s mindkettőnk felé meghajolva, távozott. Én persze legszívesebben utánadobtam volna a csészét, amit korábban nem sikerült magára borítania, ám ebben a jólneveltségem sajnos meggátolt.
– Ne vegye a lelkére, gyermekem – szólt Agáta mama, kékes füstöt pöffentve Princesas– Az ön különös lénye egésze összezavarja az én szegény fiamat, ezért ilyen… Hm, ilyen rideg és szenvtelen magával."

A szerzőről:

Böszörményi Gyula magyar író, újságíró. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett ismert országszerte. Színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek.
Ötven éves korára már több, mint ötven regényt írt, a Lúzer Rádió, Rontásűzők és az Álomfogó sorozatok mellett önálló művekkel, esszékötetekkel és antológiákkal is jelentkezett. A gyerekeknek szánt könyveit a felnőttek is imádják, sőt, végigvigyorogják – ahogy az eKultura kritikusa is tette.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták. 2007-ben József Attila-díjat kapott, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökének különdíjával tüntették ki, a Gergő-regények IBBY díjat kaptak az Év Legjobb Gyermekkönyve kategóriában, tavaly pedig a Könyvmolyképző Kiadó Nívódíját is átvehette.

0 megjegyzés: