Follow Us @nikikonyvesem

2013. december 29., vasárnap

Zakály Viktória: Hanna örök

Szívritmuszavar #2

Emlékeztek még a Szívritmuszavarról szóló bejegyzésemre? Ha nem, akkor gyorsan olvassátok el, mert nem fogok belemerülni az első rész történéseibe! ;o)
Amikor nekikezdtem annak a bejegyzésnek a megírásának, írtam pár sort, töröltem az egészet, újra nekiugrottam, újra töröltem és a végén feladtam, mert egyszerűen nem tudtam megfogalmazni az érzéseimet. Zakály Viktória azon kevés mai, hazai írónők közé tartozik, akik képesek az olvasót darabokra törni, majd újra összeragasztani. (Mindig Hidasi Juditot juttatja eszembe, mert ő is ilyen.) Miközben olvastam a sorait, többször is olyan érzésem volt, hogy ez a könyv nagyon jó pillanatban talált meg engem, és mintha nekem született volna.

A Szívritmuszavarnál éreztem, hogy bár a történet nagyon jól van megírva, szépen felépített, elgondolkodtató, ennek ellenére néhol untam. Most viszont ennek az unalomnak nyoma se volt. Faltam a sorokat, bőgtem rajtuk jó nagyokat, és rettegtem a befejezéstől.

A Hanna örök felépítése, nagyon hasonlít a Szívritmuszavaréhoz. Itt is visszaemlékszik Hanna a múltra, és ebből a visszaemlékezésből tudjuk meg, hogy mi történt vele és Ádámmal azután, hogy a férfi újra felbukkant az életében. Emlékeztek arra a pillanatra, amikor Hanna pillantása találkozott évek múlva a férfiéval? Nem vagytok kíváncsiak arra, vajon hogyan folytatódhatott a történetük? Vajon boldogan éltek, míg meg nem haltak, vagy az útjaik újra elágaztak?

"Mindig azt mondtam neked, az utazás maga az élet, és a vonat a mi életutunk, emlékszel?
[...]
... akkor Csönge is egy megálló volt az életemben, te pedig egy útitárs, akihez én ültem be a kabinba. A baj csak az, hogy te nagyon gyorsan kiszálltál, és még csak nem is szóltál, hogy miért ülsz át máshová."

Két olyan fordulat is volt a történetben, amikre nem számítottam. Az elsőre egyáltalán nem, ugyanakkor akkor megfordult a fejemben az, ami a második lett, mégis sokkolt amikor olvastam, hogy jó volt a megérzésem. Jó volt-e így, vagy másképp kellett volna lennie? Nehéz kérdés. Néha igazságtalan az élet. ...

Stílusilag sokkal kifinomultabbnak, felnőttesebbnek, készebbnek érzem a második részt, mint az elsőt, de ugyanolyan felkavaró, sokkoló, telis-tele elgondolkodtató, nagyon szép gondolatokkal.
Nagyon nehéz írni a Hanna örökről épp úgy, mint a Szívritmuszavarról is, mert úgy érzem, hogy ez a történet egy utazás az olvasóval, és mindenkinél más ajtókat, más elfeledett emlékeket tud újra eszébe juttatni.

Egy nagyon szép, nagyon fájdalmas szerelmi történet. Mindennapi, és annyira igaz.
Ajánlom a figyelmetekbe!
_______________
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 214
Sorozat: Szívritmuszavar #2
Ára: 2299
Forrás: kiadó
Értékelésem:

7 megjegyzés:

mayertimi írta...

Felveszem a listámra - egyébként nekem ajánlod? - lehet egyszer elolvasom.
Bevallom, annyira nem fogott meg a sztori. Picit félek, hogy kicsit szenvedős és depis lesz. Írtad is, hogy néhol unalmas volt az első rész. :-(

Niki írta...

@mayertimi: Amikor egy kicsit elmélkedősebb, érzékenyebb időszakodban vagy, akkorra ajánlom a figyelmedbe, igen. :o)

mayertimi írta...


Oké ;) Puszillak ...
Jobban vagy? Sokat gondoltam Rád ... azelőtt is, hogy nem írtál, mert nem tudtam mi az oka ... és azután, hogy megírtad miért nem írsz, szinte minden nap :-(
Vigyázz magadra és a családodra ...

Niki írta...

@mayertimi: Köszönöm, nehéz ezt megfogalmazni, de jól vagyok.

mayertimi írta...

Napról napra jobban leszel, de sajnos ez nem megy olyan gyorsan mint szeretnénk. Szerencsére Neked van családod, gyereked ... sokat segítenek az ilyen helyzetekben, mert van mit csinálni és elterelik a figyelmet. A gyerek gyógyír mindenre, mellettük nem zuhanhatunk össze!

Niki írta...

@mayertimi: igen, ez így van, anyumnak is tán könnyebb egy kicsit, hogy van unoka már. Visz egy kis zajt (na jó, nem is kicsit) a néma csöndbe, meg állandóan kacag, vigyorog, lehetetlen, hogy amikor valaki ránéz, akkor ne érezze a melegséget a szíve körül és azt, hogy minden rendben lesz ... egyszer.

mayertimi írta...

<3