Follow Us @nikikonyvesem

2013. december 16., hétfő

Tavi Kata: Nyitótánc

Sulijegyzetek-sorozat #1

Megmondom őszintén, nem tudtam ennek a könyvnek a megjelenéséről egészen addig, amíg fel nem hívták rá a figyelmemet. Aztán megláttam a borítóját, és első pillantásra szerelem volt, ahogy a nagykönyvben lennie kell. Elolvastam a fülszövegét, mosolyra húzódott a szám, hogy itt biza egy könnyed, ifjúsági történethez lesz szerencsém, ráadásul hazai is, milyen izgi már, így gyorsan neki is kezdtem.

Kárpáti Lilla 14 éves pesti, gimnazista diáklány. Egészen pontosan a történet, két héttel az iskola kezdete előtt veszi kezdetét, szóval majd csak szeptemberben kezdi meg a tanulmányait a Duna-parti Gimnáziumban. Sok mindent nem tudunk meg róla, bennem csak annyi maradt meg, hogy vörös hajú és a tánc a mindene.
Havasi Krisztián 1 évvel idősebb Lillánál, gyerekkorukban a szüleik rendszeresen összejártak, majd valami gubanc történt a gyerekek közt, ráadásul Havasiék elköltöztek, így a kapcsolat megszakadt. De most Lilláék szomszédjába költöztek, és mit ad ég, Krisztián és Lilla osztálytársak lesznek!
Krisztián magas, sötétszőke, állig érő haja van, kék szeme, kosarazik, és természetesen odáig vannak érte a lányok.
A 9/a meg is kezdi szeptemberben a tanulmányait, 16-an vannak egy osztályban, ebből 8-an lányok (remélem jól számoltam!). Mint ahogy sejthető, problémák, szerelmek várnak rájuk az első évükben, és persze tánc. ...

Elkerülhetetlennek tartom, hogy aki olvasta a Nyitótáncot, ne hasonlítsa össze a történetet A Szent Johanna gimivel, ugyanis van bennük hasonlóság. A kérdés csak az, hogy ez zavarni fogja-e az olvasókat, vagy el tudnak vonatkoztatni Laura sorozatától.

"- Kárpáti, azért nem adok egykettedet az órai munkádra, mert év végén belezavarodnál az átlagszámításba." 

Akaratlanul jegyzetelgettem a hasonlóságokat, akaratlanul hasonlítottam a kettőt, egyszerűen kikapcsolni se tudtam magamban az összehasonlítást, így egy szép kis táblázatom állt össze. Ugyanakkor eljutottam odáig, hogy szükség lenne még több hazai, gimis, ifjúsági sorozatra a könyvpiacon, amik hétköznapiak, nem vámpírosak, meg szuperképességesek, hanem tényleg akárki élete lehetne a történetük. Egyszerűek, nincs bennük semmi extra, hétköznapiak. Igény lenne több ilyen regényre, és ezt mutatta A Szent Johanna gimi sikere is.
Bár nem én vagyok a célközönsége az ilyen gimis sorozatoknak, a majdnem 30 évemmel (erről pszt, titok), ennek ellenére a hétköznapiságuk miatt, el tudják nálam érni azt, hogy visszautazzak a múltba, odacsöppenjek a történetbe, és azon kapjam magamat, hogy élvezem az olvasásukat. Tavi Kata ugyanúgy elérte nálam ezt, mint ahogy Laura is, és ez nagy dolog.
Nagyon olvasmányos, pörgős, bájos a története. Egyszerű, semmi extra, pont olyan, mint a legtöbb 14-15 éves gimis lány élete, akik most kezdik a középiskolát, és ki másba lennének szerelmesek, ha nem a suli egyik legjobb pasijába. Szerintem majdnem mindannyian voltunk hasonló cipőben, és pont ez a hasonlóság lehet a siker receptje is.

"- Kérd meg a szüleidet, hogy fejezzenek be!
- Nem kell, tőled teljesen kész vagyok."

Sokat agyaltam azon is, hogy vajon lehetett-e volna másképp megírni a Nyitótáncot, máshogy keverni a szálakat, hogy ne legyenek szembeötlő hasonlóságok A Szent Johanna gimivel, de rájöttem, hogy igazából nem. Lehetnek apróbb eltérések, de akárhány ilyen történetet fogunk olvasni, lesznek bennük közös pontok, mert a gimis létben alapjáraton vannak. Mindig van egy tanár, akit nem birunk. Normális, hogy valaki nem jó egy tantárgyból, más meg igen, az meg csak a sors keze, hogy naná, az lesz jó belőle, akibe bele vagyunk esve. Normális, hogy mindig vannak okostojások, meg olyanok, akik mindent mindenkinél jobban tudnak, és olyanok is, akik valamiért kifordulnak önmagukból. Nem sokban különbözött az én életem gimisként, az osztály egyik másik lányának életétől. Akkor miért lenne más Lilláé, Reniétől?

Miért is adtam rá 3 csillagot, ha fentebb azt írtam, hogy olvasmányos, pörgős, bájos, egyszerű, stb.? Az egyik legnagyobb problémám a karakterek voltak. Pár szereplőt leszámítva, egyszerűen nem tudtam magam elé képzelni őket. A legzavaróbb az volt, hogy Lilláról csak annyi maradt meg bennem, vörös hajú. Nem emlékszem a szeme színére, a magasságára, az alakjára, semmire.  
Magukban a személyiségekben is gubancot érzek. Nincsenek igazán kidolgozva, csaponganak. Lilla hol visszahúzódó, hol irányító, nem tudtam őt hová tenni. Ráadásul a barátságokra sincs hangsúly fektetve. Le van írva, hogy ki kivel barátkozik, de mégis olyan érzésem volt, mintha Lilla csak úgy lógna a levegőben. "Barátok vagyunk", de még se lehetett ezt érezni. Hiányoltam, hogy nincs egy igazi legeslegjobb barátnő, akivel tényleg együtt lógna, de úgy istenigazából.
Úgy érzem, hogy túl sok szereplőt akart az írónő bevonni a történetébe, és emiatt nem tudott mindenkit megfelelően kidolgozni.  
A szerelmi szál pedig, mert gondolom sokatokat ez érdekel. ;o) Az úgy ahogy volt, a helyén volt. Pont olyan, amilyennek lennie kell a szerelemnek, ebben a korban. Ártatlan, félénk, zavart, még csak próbálkozás. Amikor nem ott tartunk, hogy merünk lépni, hanem várunk valami isteni sugallatra.

Izgalmas kezdésnek tartom a sorozat nyitókötetét, és kíváncsian várom a folytatást. Bízom a szereplők erősebb ábrázolásában, a kapcsolatok szorosabbra fűzésében (a barátságokra gondolok), és abban, hogy a történet tanítani fog. Fontosnak tartanám, mivel a történet célközönsége a középiskolás lányok, tanítson is!
Kezdésnek szép volt. ;o)

Ui.: Áruljátok már el, miért kell azon kiakadni, ha valakit lehannamontánáznak? Mi a baj a csajjal? Ez hatalmas sértés? Nagyon nem vagyok képben, és még mindig ezen kattogok, mert nem értem.
________________
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 358
Ára: 2799
Forrás: kiadó
Értékelésem:


illusztráció:
kép, kép

8 megjegyzés:

zakkant írta...

Szerintem a hanahmontanázás azért lehet (már) ciki, mert Miley Cyrus maga elég gusztustalan, botrányos, fullgáz jelenséggé nőtte ki magát. Amúgy a Hanah Montana sorozat szerintem végtelenül buta dolog volt már akkoriban is, de anno még maga Miley is kislány volt így max a butaságot lehet felróni neki. Az egész sorozat nem szólt semmiről (2 karaktert alakított benne, egy átlag csajt, és egy sztár asszem). Nekem mindig HM-ról mindig is egy kicsit sötét, flegma, vernyogós kis tinipicsa jut eszembe. (Bocs ha megbántottam a rajongókat) Nem láttam pár résznél többet a műből, és ez pont elég is volt :D :D

Niki írta...

@zakkant: Most valahogy olyan öregnek érzem magam. :oD

mayertimi írta...

A Hannah Montana nem nekünk szól! Régen én is mindig kritizáltam a gyerekeknek szóló meséket. Pl. az egyik ilyen Bartos Erika - Anna, Peti sorozata. A falnak tudtam volna menni ettől a tökéletes családtól. Aztán rá kellett ébrednem, hogy nem én vagyok a célközönség (és az összes többi mesénél és a sorozatnál sem), hanem a lányom. Neki pedig tetszik, imádja. PONT. A Hannah Montana is ilyen, a nagycsoportos ovis lányoknak és a kisiskolás lányoknak való. A majdnem 6 éves lányom konkrétan imádja.
Nemsokára 34 éves leszek, engem már nem zavarnak a kis tinilányok kínlódásai, mert tudom, hogy lassan az én lányaim is így fognak nyűglődni semmiségeken. Ez velejárója a tinilétnek :-D
De, hogy miért lehetne gond a lehanahmontázás? szerintem azért, mert ez tényleg ciki a nagyobb lányok között. A sorozat is és a szereplő(k) viselkedése is. (szoktam nézni tudom miről beszélek :-DDDD)

Niki írta...

@mayertimi: :oDDD Most itt röhögök a gép előtt azon, hogy a nagycsoportos és a kisiskolás lányoknak szól a sorozat, közben meg a tizenéves tesómra gondolok, aki tizenéves is, fiú is, és nézte is egy időben. :oDDD

mayertimi írta...

És az ovis lányok is nézik ... nyugi :-) Tavaly előtt az egyik nagycsoportos kislány Hannah Montana volt a farsangon :-DDDD (hosszú szőke parókával meg minden ami ehhez kell :-)))

Niki írta...

@mayertimi: Cuki lehetett. :o) Mi tavaly betegeskedtünk a farsangkor, így fogalmam sincs, hogy ki minek öltözött.

oli tav írta...

jön a 3as a (ballépések után) a címe táncvarázs lesz forrás:olvasalás éjszakácsa

Niki írta...

@oli tav: köszönöm az információt. :o)