Könyvesem

Kevesebb, mint 1 hónap múlva 2 éves lesz a blog. Ilyenkor mindig magamba zuhanok, hogy tud ilyen észrevétlenül elsuhanni az idő? Mondjuk az is igaz, hogy annyira észrevétlen nem lehet, ha a tükörbe nézek és sírva fakadok a felfedezett ősz hajszálaktól.
Az új év nagy változásokat hozott a családi életünkben is, ami hatással lesz majd a blogra is. Leginkább olyan értelemben, hogy ősztől nem fog már annyi időm jutni az olvasásra, valószínűleg csökkenni fog majd a könyves bejegyzések száma, aztán ki tudja növekedni fog-e más szöszökkel, ez még egyrészt a jövő zenéje, másrészt meg a kedvemtől függ majd.

• Eddig nem volt látható, hogy az adott könyvet honnan szereztem be amiről írtam, de mostantól az adatok között megtalálható majd a "Forrás" mellett, hogy saját, könyvtári példány, kölcsön, cserekönyv vagy kiadótól kapott példányról van szó.
• Gondolkodom azon, hogy itt a blogon nem fogok csillagozni, megszűnik az"Értékelésem", helyette kiemelem majd a szövegben azokat a szavakat, mondatokat, amikkel úgy érzem, hogy csillagozás helyett is sikerült megfogalmaznom, hogy mennyire tetszett avagy sem.  
• Ma végre eljutottam újra könyvtárba, csodák csodájára 5 könyvvel tértem csak haza, pedig első körben bekerült a kosaramban a maximális 10 darabszám, de nem voltam mohó, "holnap is lesz új nap" felkiáltással magamban. Szóval ezentúl újra aktív könyvtárba járós leszek, így több régebbi megjelenésről fogok majd írni. Remélem, hogy nem csak a friss könyvekről olvastok majd szívesen. 
• És mivel újra úgy érzem, hogy romantikus hangulatba kerültem, nagy eséllyel újra írni fogok a romantikus, akár már csöpögős számba menő könyvekről. Aki ezeket nem bírja és még nem kerülte eddig az oldalamat, az készüljön. :oP 
• Igaz, ebben a hónapban még nem írtam sem a magyar, sem a külföldi megjelenésekről, de a rovat nem hal ki, írni fogok ezekről is. Ha jó akcióba botlok szintén, attól függetlenül, hogy legtöbben nem blogokból értesültök az ilyen információkról, na de sose lehet tudni. :oP Igyekszem adaptációkkal is jönni majd, de mostanság nem nagyon nézek filmeket. 

... Hm-hm, miről is akartam még írni?

• Blogszülinapkor készülhettek majd nyereményjátékra. A nyereménykönyv kiléte egyelőre titok. ;oP
• Az összegzős bejegyzéssel is elmaradtam előző hónapban. Az az igazság, hogy lusta voltam összeszedni hogy mit olvastam, miről mit írtam, stb., pedig olyan jó látni, amikor elkészültem vele. ... Na, majd pótlom, ha eljutok odáig.
• "Amikor a postás 2X csenget" címmel számolok majd be az új beszerzésekről az adott hónapban. Idén tuti nem fogok annyi könyvet venni, mint tavaly, ezért ebben a bejegyzésben meg fogom említeni azt is, hogy könyvtárból mit szereztem be, esetleg mit kaptam kölcsön, mihez jutottam csere vagy recenzió révén.

Az utóbbi időben kicsit besokallós időszakomat éltem,ezért nézzétek el, hogy ritkábban jelentkeztem bejegyzésekkel, mint régebben. Valahogy az íráshoz jelenleg nincs lendületem, de vissza fog majd jönni tudom. :o) Ha máskor nem, a tavasz kezdetével csak kivirágzok én is. :o) Tavasz, új sablon, van valami ötletetek? Totál tanácstalan vagyok. :o(

Ó, igen, ezt már rég kérdezni szerettem volna, csak mindig elfelejtem :oP, szóval valaki tudna segíteni (akár mailben is, ha nem szeret kommentelni), hogy lehetne megoldani, hogy amikor idézek, akkor ne csak úgy szimplán jelenjen meg az idézett szöveg, hanem legyen kerete és akár egy halványabb háttere is? Annyira tetszenek a blogokon az így szerkesztett bejegyzések, de egyszerűen nem tudok rájönni, hogy milyen HTML kóddal tudjátok ezt megoldani. :o)

Megjelenés: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children (2011.) Kiadó: Kossuth Kiadó Magyar kiadás: 2011. (fordította: Gálvölgyi Judit) Oldalszám: 352 Ára: 3490 A szerző oldala ITT Értékelésem: 2,5*

Ritka az olyan könyv, aminek az elolvasását annyira várom, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei esetében. A borító azonnal megfogott, ami egy régi fénykép valójában, rajta egy lebegő kislánnyal, akivel valami első látásra nem stimmel, persze leszámítva azt, hogy úgy 10 cm-rel a föld felett lebeg. Aztán olvasva a fülszöveget

"Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen legyen ez bármilyen valószínűtlen is talán még mindig élnek. Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat."

nyugtáztam magamban, hogy ebben a kötetben biztos minden meg lesz egy helyen. Múlt, borzongás, jó esetben egy kis romantika is, így vártam-vártam a percet, hogy végre elolvashassam.

És most nagyon csalódott vagyok. :o(
A történet nagyon jól indult, faltam, teljes egészében úgy éreztem, hogy bár annak ellenére, hogy kicsit meseszerű dolgokról olvasunk, látni lehet a mögötte levő valóságot. Olyan érzésem is volt, hogy a háttérben olyan dologról lesz majd szó, mint a Csipkerózsa esetében.
Néztem a fényképeket, amik annyira valóságosak, bezavar még mindig a kötet végén olvasható lista, hogy hol találhatóak (tényleg léteznek? Ha igen, mi a magyarázat arra, amiket láthatunk rajtuk?). A lényeg, hogy annyira valóságosnak tűnt az egész.
Aztán egyszer csak azon kaptam magamat, hogy már egy mesét olvasok és egyszerűen nem tudtam helyre tenni magamban és még most sem tudom. Mese, ugyanakkor ott vannak a fényképek a lebegő kislányról, meg a tóba belenéző másikról, aki a tükörképét látva magán kívül még egy lányt láthat, mik ezek? Hamisítványok, átverések? Meg alapjáraton mi ez az egész? Érdekes fényképekre épített, kitalált történet? Egy része nyilván mese, ... de ezek a képek mégis annyira bekavartak nálam.

Jól indult tényleg, de amikor átváltott mesévé úgy éreztem, hogy az író annyira elszúrta, amennyire csak el lehetett és szenvedés volt olvasni, másra számítottam. Kár érte.

Magáról a történetről nem írok többet, mint ami a fülszövegben olvasható mert félek, hogy lelövöm a poént.
Mindenesetre azt jó tudni, hogy a Kultúra.hu december 22-én tette közzé, hogy film készül a könyvből, amit Tim Burton fog rendezni és valószínűleg 2013 második felében fogják bemutatni az USA-ban. (forrás)

Na jó, elég volt most már a lustálkodásból. Fogalmam sincs miért vagyok még mindig ilyen punnyadt, de már az agyérgörcs kerülget attól, hogy csak nő-nő a polcon az elolvasott, de még róluk nem írt könyvek halma. Azért ilyen sokáig nem húzódhat már el az év eleji "semmihez sincs kedvem, csak bambulni a nagyvilágba" érzés. Így is A vízköpő már kezd a feledés homályába veszni bennem, emiatt is megfogadtam, hogy a héten ha törik, ha szakad, de megírom az összes elmaradt bejegyzésemet.

Kiadó: Ulpius-ház Kiadó Eredeti cím: The Gargoyle Megjelenés éve: 2008/2011 Oldalszám: 566 (maga a történet 528 oldal, a többi előzmény más könyvekből) Ára: 3999 Értékelésem: 4*

No de akkor A vízköpő.
Kezdjük azzal, hogy szent meggyőződésem volt, hogy a borítón egy pasi található, akinek a hátára angyalszárny van tetoválva. Még láttam is magam előtt, ahogy ez a bizonyos hát szépen ki van dolgozva, dagad az izmoktól, stb. Mi ezzel a bibi? Pusztán csak az, hogy férfi helyett egy női hátat ábrázol a borító és dagadó izmokról szó sincs, nem is értem miért emlékeztem arra, hogy márpedig a borító másképp néz ki. :oP
Bár több helyen olvastam, figyelmeztettek is, hogy a könyv olyan értelemben nem romantikus, én mégis magam elé képzeltem amolyan Wardos történetet (vagyis erotikus és romantikus is). Akárki akármit mond, biztos nagyon heves lesz, tele ágyjelenetekkel, na meg angyalok is biztos fognak benne szerepelni, mert különben minek lenne a pasi (aki nő, de mindegy) hátára angyalszárny tetoválva? Szóval már össze is hoztam magamban egy történetet, ami persze totál romantikus lesz.
Aztán nekikezdtem az olvasásának és kb. a 180. oldalig azt se tudtam, hogy hol vagyok. De olyan szinten nem, hogy cseppet se nőies módon, bizony többször is megfordult a fejemben, hogy "mi a sz..t olvasok?". Egyszerűen nem akart összeállni a történet, ugyanakkor tán pont emiatt is, elég gyorsan faltam, de egyszerűen nem értettem, hogy mi is a helyzet.
Aztán apránként kezdett minden a helyére kerülni és megértettem, hogy mások miért írták/mondták, hogy nem romantikus "úgy", de igazán nem tudták nyilván anélkül ezt megfogalmazni, hogy a poént ne lőtték volna le. És emiatt most nekem is kicsit nehéz.
A lényeg, hogy ne számítsatok amolyan kis lájtos romantikus sztorira, röpködő szexi angyalokra. Ugyanakkor meg egy nagyon szép szerelmi történetről olvashatunk, ami évszázadokat élt át és a csúcspontja felé közeledik.

Maga a történet mintha 3 részből állna össze.
Az egyik a "fő száll", a történet szempontjából a "jelen". Amikor is egy kicsit kiégett, gazdag, szexi pornószínész autóbalesetet szenved és nagyon megég, majd a kórházban tér magához, ahol szembesülnie kell azzal, hogy már csak az árnyéka önmagának. Aztán egy napon megjelenik a kórházi szobájában egy titokzatos nő, Marianne Engel, akit első körben bolondnak néz a meséi alapján, de mégis egyre jobban kötődik hozzá. Marianne történeteket mesél a férfinak.
A másik két szál ezekből a történetekből áll. Az egyik amolyan romantikus szerelmek elmesélései. Mire képes a másikért egy szerelmes? Mit ér nélküle? Történetek a messzi múltból, nagy szerelmekről.
A harmadik szál pedig Marianne múltjáról szól, aki a beszámolói alapján az 1300-as években született és nem más, mint a férfi felesége a múltban.
Aztán telik-múlik az idő, a férfi elhagyhatja a kórházat, de hova is mehetne? A nő veszi a szárnyai alá, beköltözik Marianne otthonába, aki egyre furcsábban viselkedik. Amikor megszállja az ihlet, szent meggyőződése, hogy kövekből kell kiszabadítania a vízköpőket, majd pedig szívet kell adnia nekik. A szívek száma folyamatosan csökken, de vajon mi a sorsa az utolsónak? És mi a helyzet a nő történeteivel? Igazak vagy egyszerűen egy beteg elme játékai csak?

Igazán felejthetetlennek nem tartom A vízköpőt, már csak azért sem, mert annyira részletesen már nem is tudom feleleveníteni a történteket, de az érzés még mindig bennem él, amit az olvasása közben éreztem. A kezdeti értetlenkedést, "mi a fene ez?", majd a döbbenetet amikor megértettem és a kellemes, ugyanakkor jeges borzongást, ami úrrá lett rajtam Marianne történeteit olvasva. Egy különleges, egyáltalán nem mindennapi szerelmi történetnek tartom.

Még mindig nem nagyon kapott el a láz, hogy nekiessek az elmaradt bejegyzéseknek, így csak halmozódnak-halmozódnak az elolvasott könyvek (na jó, pontosan 2 és fél könyvvel végeztem eddig). Szinte minden nap megnyitottam ezt a bejegyzést, adtam-vettem el belőle, de csak nem jutottam el addig a pillanatig, hogy végre közzé is tegyem. Ma megfogadtam, hogy lesz amilyen lesz, "megszülöm" a 26 éjszakásat. Ráadásul késztetést érzek arra, hogy én bizony azon molyok táborát erősítsem, akik minden olvasott könyvükről pötyögni szeretnének előbb-utóbb. ;o)

Kiadó: Szukits Könyvkiadó Megjelenése: 2003. Oldalszám: 323 Ára: 1490 Kapcsolódó esemény: Erotikafaló Molyok Gyülekezete Értékelésem: 1*

Nem titkolom, szeretem az erotikusabb történeteket is, ha eddig nem vettétek volna észre. ;o) Így amint megláttam még valahogy tavaly előtt ezt a könyvet leakciózva az Alexandra oldalán (bár el birom képzelni, hogy még mindig az), nem tudtam ott hagyni. Mire számítottam? 26 éjszaka lepedőakrobata mutatványainak az ecsetelgetésére. Mit kaptam? Egy unalmas, nevetséges és szánalmas történetet.

Maga a sztori nagyon egyszerű. Van egy gazdag, sikeres üzletemberünk és mit ad ég, naná, hogy egy amolyan "apáca" természetű titkárnővel büszkélgethet, akire persze be van indulva ezerrel. Azt azért sejteni lehet, hogy igazán a nő se mentes minden érzelemtől, de nem hajlandó beállni a férfi hódításainak sorába, ezért folyamatosan elutasítja a főnökét.
Aztán egy "poénból" kifolyólag fogadást kötnek. Mr. Walling 6 hónapot kap arra, hogy az ABC betűin végighaladva, olyan nőket vigyen ágyba, akiknek a nevének a kezdőbetűje megegyezik az adott betűvel. (Még szerencse, hogy nem 100 nőt kell ágyba vinnie, bár kinézem ebből a pasiból, hogy megcsinálná lazán.) Ha teljesíti a fogadást, akkor bizony a titkárnő beadja a derekát. Ha nem, akkor megtriplázza a fizetését a férfi.

Aki 26 nagyon erotikus történetre számít, azt ki kell ábrándítanom. Lényegében mindegyik ugyanúgy zajlott le, már az agyamra ment a nem tudom hanyadik alkalom után a megszokott rutin. Arról nem is beszélve, hogy forrt az agyvizem attól, hogy a nők könnyen kaphatóaknak voltak ábrázolva és természetesen mindegyik istenítette az akció után és sorra adták a barátnők egymásnak a telefonszámát. Mr. Walling sose sült fel, ő bírja 20 óráig is, egymás után 2 nővel, a csoportos szex se okoz neki akadályt, ha épp a férj is ott van, kit érdekel? Ja, és hogy mindeközben a férjet egy férfi elégíti ki? Ugyan már kérem, mit zavarná ez őt!
Unalmas volt, szánalmas, az egész elképzelhetetlen.

Megjelenése: 26 Night- A sexual adventure (2001.)

A titkárnő se normális. Odáig van a férfiért és ilyen fogadást köt vele? Fektessél csak le 26 nőt még a 200 után és akkor a tiéd leszek. Ugyan már! Melyik nő fogadna erre, miközben folyik a nyála az imádottért?
És a legnagyobb poén? SPOILER! A pasi megkéri a csaj kezét a végén! Wááááá.

UNALMAS, sablonos volt az egész. És ezen az se dobott semmit, hogy repülőn vagy kanapén vagy próbafülkében vagy mit tudom még hol akciózgattak, fejen vagy kézen állva, hogy ketten, hárman vagy négyen voltak. Ennél még a Hamis gyönyör is jobb volt. El is gondolkodtam azon, hogy felcsillagozom azt a könyvet, mondjuk egy féllel. ;o)

Az utóbbi napokban nem vagyok nagyon írós hangulatban, valószínűleg ez amolyan év eleji punnyadtság lehet. Még az e-mailekkel is bajlódok, most valahogy nem megy, sőt, összességében semmihez sincs kedvem, csak bambulni a nagyvilágba. (Pedig hála az égnek, de a vizsgaidőszakon is túl vagyok már.) Ráadásul napokig az olvasás se nagyon tudott lekötni, ide-oda csapongtak a gondolataim (A vízköpőt olvastam amúgy), aztán szerencsére mára ezen már átlendültem, de a bejegyzések írásához még mindig nincs nagyon kedvem. Így már 3 elolvasott könyv hevert a polcomon, mire rávettem magamat, hogy legalább erről írjak, hátha segít visszarázódni az új év mindennapjaiba, na meg még addig, amíg viszonylag friss az emlék, amit a fantasztikus memóriám mellett muszáj kihasználni. :oP


A molyos angyalkámtól kaptam Karácsonyra A Szent Johanna gimi második részét, sikerült tökéletesen választania. :oP

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Oldalszám: 392 Ára: 2990 Sorozat: A Szent Johanna gimi Előző részről Esemény, kihívás hozzá: Magyarok előnyben Molyangyalomtól kaptam és el is olvastam! Értékelésem: 5*

Kép forrása

Vajon mi lehet a titka a 27 éves hazai írónő történetének, hogy még az idősebb korosztályt is képes megnyerni magának, igazán a nagy semmivel?
A "nagy semmit" persze egyáltalán nem negatív értelemben írom, pusztán csak arra szeretnék utalni vele, hogy maga a történet annyira hétköznapi, semmi extra nincs benne, hogy rendesen felüdülés a mostanság menő fantasy YA sorozatok között.
Eltekintve attól, hogy Reni magángimnáziumba jár, a vele történtek bármelyikőnkkel megtörténhettek volna. Ártatlan, valahol túl gyermekinek is tartom ha arra gondolok, hogy sok vele egyidős fiatal szinte teljesen más világban él. Bulizások, szex, lázadás és A Szent Johanna gimi eközben egy békés kis szigetet mutat, hogy hogyan kéne élniük a mai 14-15 éveseknek. Nem a bulizásról, szexről kéne szólni az életüknek, hanem egyfajta gyermeki ártatlanságról, a szárnypróbálgatásról, a plátói szerelem édesen szomorú kínjairól. (Persze csak szerény véleményem szerint.) Mennyivel jobb ilyen fiatalságot magunk elé képzelni, mint olyat, melynek tagjai leköpik a tanáraikat vagy épp visszadumálnak nekik az órákon.
Na de a kérdés még mindig ott leng a levegőben: mi lehet a titka? Szerintem pont az, hogy annyira hétköznapi. Nincsenek angyalok, vámpírok, hatalmas szerelmek, harc az ellenséggel, árulások, stb., egyszerű, mindennapi. Semmi extra és mégis falod a sorait, megszereted, elvarázsol. Idősebb fejjel tán visszavarázsol a múltba, nosztalgiázol velük.

Az írónő nem aprózta el a történetet, 1 kötet 1 félévről szól, így értelem szerűen az "Együtt" a 9. évfolyam II. felévét foglalja össze.
Igazán nagy dolog nem történik ebben a részben, sőt, mintha egy kicsit az események ismételnék magukat. Reni továbbra is odáig van Cortezért (ezt igazán nem értem, de közben meg igen. Maga Cortez karaktere annyira nem jön be, egyszerűen nem tudok eligazodni rajta és ez valahol dühít is. Most bejön neki Reni vagy sem? Az egyik felem azt mondja, hogy szerencsétlen lány lépjen már túl rajta, a másik felem viszont megérti, hisz a menő srácokért sok lány szíve tud hevesen dobogni.), Cortez továbbra is olyan semmilyen (igazán nem is értem, hogy mitől olyan menő? Mit tett, amivel kivívta az idősebbek szimpátiáját is? Ez a gondolat többször eszembe jutott az olvasás során és választ nem kaptam rá.), Virág hol így-hol úgy hordja a haját, Arnold meg szerintem a hős szerelmes, aki közben meg magában epekedik Reniért. Kinga, ... nos vele kapcsolatban még nem tudom mi a helyzet, de kétlem, hogy negatív szereplő lenne, valami van a háttérben. A többiek különösebben nem hatottak meg.
Na de azért a II. félévben is történnek dolgok. Mint pl. a a farsang, egy irodalmi verseny, a rajz órák és persze a Cortezzel történtek, na meg a Twilight őrület.

Kimondottan tetszett, hogy az Alkonyat láz bele lett szőve, így főleg kiemelkedtek a szereplők a történetből, olyan volt, mintha tényleg köztünk járnának. (Hű, ez most olvasva A roswelli titok után eléggé UFO-s lett.)
Továbbra is nagyon tetszik, hogy nagyon sok könyvre felhívja az írónő az olvasók figyelmét Reni olvasmánylistája alapján. Bevallom, több könyvvel is beelőzött, amiket én még nem olvastam.
És bár sokan szeretik ha együttesek, zeneszámok vannak beleszőve a történetbe, engem kiver a víz tőlük. Most is csak fogtam a fejemet, öreg vagyok, fogalmam sincs mi fán teremnek azok az együttesek, akikkel Renit bombázták, hogy legyen már képben a mai trenddel. Lehet, hogy ciki vagyok? ;oP

A lényeg, hogy a sorozat továbbra is nagyon tetszik! :o)

Kiadó: Ulpius-ház Kiadó Kiadás éve: 2011. Oldalszám: 407 Ára: 3499 Sorozat: Emma trilógia- 1. rész Esemény, kihívás hozzá: Olvassuk el az Emma trilógiát Magyarok előnyben Értékelésem: 5*

A Párom Jézuskája lepett meg ezzel a könyvvel és most azt kívánom, bárcsak látta volna előre, hogy ennyire odáig leszek érte és akkor meglepett volna még a másik 2 kötettel is! :o) Pedig igazából egy molyos esemény miatt tettem csak fel a karácsonyi listámra és bár rosszakat nem olvastam róla, de nem számítottam arra, hogy 5 csillagos, sőt kedvenc lesz majd.
Fábián Janka összehozta mindazt, amit nagyon szeretek. A történelmet és a romantikát, továbbá mindezt nagyon jól megfogalmazva.

A történet 1907-ben kezdődik, amikor Zoltán hazautazik Kanadából a 13 éves lányával, Emmával Balatonkörtvélyesre. Magyarországot 7 évvel ezelőtt hagyták el, amikor a felesége meghalt, de ennek körülményeiről részleteket nem olvashatunk a regény elején, csak érezzük, hogy mindez mögött egy titok lappang, amihez nagy köze van Zoltán ifjúkori szerelmének a fiának.
A férfi okkal tér haza, meg szeretné kérni ezt a bizonyos ifjúkori szerelmet Évát, hogy nevelje fel a kislányát, mivel ő halálos beteg. A férfi sajnos pár nappal később meghal, de Éva szeretettel veszi a szárnyai alá a megtört árva kislányt.
Aztán nem sokkal később váratlanul felbukkan Éva fia, akit Emma gyűlölettel fogad. A felnőtt férfit, aki Párizsban dolgozik orvosként, szinte sokkolja a kislány jelenléte, aki a titok tudója. De vajon mi lehet ez a rejtegetni való? Mi köze volt Gábornak Emma édesanyjához? És egyáltalán ki lesz a címben is utalt Emma szerelme?

Az olvasása közben többször eszembe jutott, hogy a történet akkor játszódik, amikor még a dédikém se született meg. Fura volt elképzelni, hogy milyen lehetett az élet dédikém szüleinek fiatalkorában. Próbáltam magam elé képzelni a XIX. század végi fővárosunkat, láttam magam előtt a mostani Hősök terét és olyan fura volt belegondolni, hogy Emma 3 éves volt, amikor a szobrokat felállították vagy épp akkoriban épült a Parlament, kész időutazást éltem át az olvasás közben. Olyan korról olvashattam, amiről sokat nem tudok, max. annyit, amit az iskolákban tanítanak.


Igazán nehéz megfogalmazni, hogy miért is tetszett annyira a történet. Nyilván a fentiek nagyon sokat jelentettek, a történelmi szálakat imádom, a romantikát meg pláne. Valahogy az egész olyan jól sült ki. Volt benne olyan dolog ami első körben kicsit fura volt nekem, spoiler miatt nem szeretnék kitérni erre, de ez van. :o)
Úgy ahogy van, nagyon tetszett! A korábrázolás, a karakterek, a cselekményfelépítés, minden. Az meg csak dobott rajta, hogy 44 évet ölel át. Tetszett, hogy bár igazán az Emmával történtek vannak a középpontban, de szerepet kaptak a születése előtti történtek is. Így olyan volt, mintha Emma az olvasókkal együtt, amolyan "közös" gyermek lenne, hisz "ott voltunk" már a fogantatása előtt, sőt, a fogantatásakor, a szemünk előtt cseperedett fel, lett édesanya. Szorítottam a boldogságáért, tördeltem érte a kezemet, amikor kellett.

Történelmileg 1878-tól 1922-ig kapunk bepillantást a szereplőink életére. A trilógia második része, az Emma fiai a II. vgh. idején játszódik, a befejező rész, az Emma lánya pedig a kommunista rendszertől a rendszerváltásig. Az, hogy mennyire hű történelmileg, bízzuk a történész végzettségű írónőre, én semmilyen furcsaságot nem találtam. Az pedig, hogy Emma és a vele történtek mintázva vannak-e esetleg valakiről, erről nem találtam semmilyen információt.
Nagyon várom, hogy beszerezhessem a másik 2 részt is és nekik eshessek, nektek pedig ajánlom a figyelmetekbe. :o)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Megjelenés: 2011. Oldalszám: 411 (maga a történet 390 oldal. A többi előzetes a 2. részből.) Ára: 2999 Esemény, kihívás hozzá: Vörös és arany pöttyös- Könyvmolyképzős könyvek Értékelésem: 5*

Az írónő oldala ITT

Nagyon unalmas leszek, újabb Könyvmolyképzős könyv, amiről áradozni fogok, ez van. ;o)
Olvasva a fülszöveget, amolyan modern kori Rómeó és Júliának képzeltem el a történetet, csak tragédia nélkül reményeim szerint. Izgatottan és nagyon optimistán kezdtem neki az olvasásának, mert rosszat erről se olvastam még. Nem csalódtam.

Ebben a történetben a Rómeónkat Alex Fuentestnek hívják, mexikói és egy veszélyes banda tagja, akitől a gimiben mindenki két lépés távolságot tart. A Júliánk meg Brittany, a gimi üdvöskéje. A pomponlányok csapatkapitánya, a legmenőbb pasi barátnője, gazdag, szép, sikeres, stb. ... De mindez csak a látszat.
Mi a helyzet akkor ha azt írom, Alex bár kívülről kemény (az ökle is az, a veszélyt nem ismeri), de igazából egyáltalán nem rossz? Pusztán csak a családját szeretné megvédeni úgy, ahogy tudja. Brittany pedig bár külsőre egy szőke cicababa, de otthon amikor senki se látja, pólót, szabadidőnadrágot vesz fel és ápolja a Little-kórban szenvedő nővérét, mert a szüleik egyikőjükkel se törődnek. Az apja inkább dolgozik látástól Mikulásig, csak ne legyen otthon, az anyja pedig szintén menekül a kitalált tökéletes világába. De vajon meddig tudnak az elvárásoknak megfelelni?
Lényegében addig a percig, amíg a kémia tanárnőjük egymás mellé nem ülteti őket az óráján. ...

Amikor olvastam, hogy szerelmeseinket a kémia órán sodorja egymás mellé a sors, egyszerűen nem tudtam nevetés nélkül kihagyni. Komolyan mondom, már várom azt a történetet, amiben majd a sorsfordító pillanat matek vagy ének órán fog bekövetkezni, a kémia és a biológia már elcsépelt. Bár nyilván a címhez ez a tantárgy passzolt. Furán hangzana a "Tökéletes matematika".

Imádtam, faltam minden sorát. Izgalmas, akciódús és nagyon romantikus, persze az ifjúsági irodalom kategóriájának megfelelően.
Az írónőnek sikerült nagyon jól bemutatnia a két oldalt és az árnyoldalukat is. Rettentően szorítottam a fiatalokért, hogy a szerelmük beteljesedhessen, de ez persze nem olyan egyszerű. Hisz ha Brittany a fiú mellett dönt, szakítania kell a róla addig kialakított "tökéletes" képpel, amitől aztán lehet, hogy az amúgy is labilis anyja idegösszeomlást kap. Igazán Alex társai befogadni nem fogják, ugyanakkor a saját köre is kiveti majd magából. De vajon tényleg így történne? És mit fognak tenni? Hagyják, hogy a származásuk elválassza őket egymástól vagy pedig harcolnak a szerelmükért?

Fejezetenként hol az egyikük, hol a másikuk szemén keresztül olvashatjuk a történteket. Hogy kinek a gondolatait vártam jobban, igazán megmondani se tudnám, egyszerűen csak faltam a sorokat.
A történet végén egy 16 oldalas ízelítőt olvashatunk a második részből, amelyben Alex idősebb öccse, Carlos lesz az egyik főszereplő (aki a Tökéletes kémiában 15 éves). A trilógia befejező kötetében pedig Luis, aki ebben a részben 11 éves még.

A Perfect Chemistry trilógia nagyon ütősen indult, maximálisan megértem, hogy az írónő 2010-ben RITA díjat kapott érte. A trilógia első kötete 2008-ban, a második 2010-ben, a harmadik 2011-ben jelent meg. Magyarul egyelőre az első olvasható.

És akkor íme, az év első könyves bejegyzése. ;o)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Megjelenés: 2011. Oldalszám: 358 Ára: 2999 Sorozat első része: Kerstin Gier: Rubinvörös Kapcsolódó esemény: Vörös és arany pöttyös-Könyvmolyképzős könyvek Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld, avagy olvassuk el az Időtlen szerelem sorozatot! Értékelésem: 5*

Az írónő oldala ITT

Emlékeztek még a Rubinvörösről szóló áradozásomra? (Ha nem, pótoljátok.) ;o) A Rubinvörös volt az a könyv, ami rövid időn belül meghódította még azok szívét is, akik nem szeretik kimondottan a műfaját. Könnyed kis ifjúsági történet időutazásról, az első szerelemről, titkokról és egy titkos társaságról. Szerintem bátran írhatom, hogy nagyon sokan vártuk a trilógia második részének a magyar megjelenését, amire decemberben sor is került.

Nos, röviden: befaltam a könyvet. Másfél nap alatt végeztem vele, valahogy hajnal 2-3 között tehettem már le, mert golyóztak a szemeim, de így is átkoztam magamat, amiért nem bírtam észhez térni. Gier története továbbra is szenzációs és itt sikítozok magamban, hogy miért kell a sorozatokat mindig a legizgisebb pontnál abba hagyni?

Az első rész cselekménye után azonnal folytatódik a második. Lényegében 3 nap telt el azóta, hogy Gwendolyn rájött arra, ő örökölte az időutazással kapcsolatos gént és nem az undok unokatestvére. Még csak 3 napja utazgat a múltba, ismerte meg Gideont, de már az életére törtek és fülig szerelmes lett.
Magáról a titokról többet nem tudhattunk meg, de egy picit közelebb kerülünk a "jóslathoz", ami aztán a vége felé rendesen üt. (Ó Kerstin miért pont így kellett abbahagynod????)

Gwen továbbra is nagyon édes 16 éves fiatal lány, jókat lehet mosolyogni, nevetni rajta. Tipikusan szerethető karakter. Édes, cuki, bájos, olyan "butácska", de közben meg nem. Talpraesett és elég szerencsés, hogy a szorult helyzetekből mindig kievickéljen valahogy. :o)
Gideon pedig. Egyszerűen nem tudok eligazodni rajta, de szerintem még ő se saját magán. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy őket a sors egymásnak szánta. ;o)
Egy új szereplővel is bűvölt a "stáb", méghozzá egy több száz éves vízköpő személyében. Azt nem írhatom, hogy túlságosan meghatott a szereplése a történetben, azt viszont el kell ismerni, hogy néhol sikeresen feldobta a hangulatot, remélem, hogy a folytatásban nem lesz elfelejtve.

Megjelenése: Saphirblau Liebe geht durch alle Zeiten

Aki olvasta az első részt, ne hagyja ki a másodikat sem! Aki pedig még nem olvasta a Rubinvöröst és szereti az ifjúsági irodalmat, az ne hagyja ki, nagyon jól fog szórakozni!

Ha röviden össze kéne foglalnom, hogy miről is szólt, akkor a lényege az, hogy az írónő bogarat ültet a fülünkbe, hogy jó avagy rossz a gróf és mi lehet Gwen sorsa. Míg az első rész inkább az alapja volt az egész történetnek, itt már kezd kibontakozni, kezdi kapizsgálni az olvasó, hogy mi van a sorok mögött, mi lehet a titok és mi az egész lényege.
Nagyon-nagyon várom már a folytatást!

A borító továbbra is nagyon tetszik, a betűszín ugyanúgy passzol a címhez, nagyon szép. Egyszerűen csak áradozni tudok. :o) Odáig vagyok! És már előre össze szorul a szívem, hogy egy trilógiáról van csak szó. :o(

Tudom-tudom, jól elmaradtam vele, de mivel ma már február van (visszadátumozom a bejegyzést, hogy a "helyén" legyen), így idejét éreztem, hogy bepótoljam a decemberi összegzést, mert ha most nem, akkor tuti, hogy máskor sem.
Íme, amikről még tavaly decemberben írtam: (képeket nem másolok be, mert lusta vagyok) :oS

• Kjell Eriksson: Burundi hercegnője: Izgalmas, fordulatos krimi és szerencsére nem érzem úgy, hogy sokáig lett volna húzva az a bizonyos mézesmadzag. Pont a megfelelő idő után derült ki minden és került lezárásra.
• Karin Alvtegen: Árnyak: Izgalmas, lebilincselő, felkavaró. A maga módján elgondolkodtató, hogy mire lehet képes egy ember a sikerért és az elismerésért. A legjobb eddig az írónőtől!
• Nevada Barr: 13 1/2: Nagyon jól felépített, borzongatós történet. Tőlem megkapta az év legnagyobb meglepetése és legnagyobb pozitív csalódása díjat. ;o)

• Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert: A történet zseniális. Nehéz tényleg megfogalmazni, hogy miért is tartom annak, egyszerűen van egy varázsa, ami magába szippantott. Tessék elolvasni! :o)
• Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság: Könnyed volt, csajos volt, néhol humoros, de őszintén szólva jobbra számítottam.
• Maria Murnane: Papíron príma: Közepes volt, néhol untatott. Az "Édesem-üzenetek" mindig kicsit felvillanyoztak, de nem sikerült az írónőnek megfognia, nem sikerült elérnie, hogy humorosnak találjam a történetét. Olvastam, kellemes volt, néhol aranyos, néhol mosolyogtam, voltak benne tényleg jó kis dolgok (pl. nagyon tetszett amikor a lányok a félresikerült randikról beszélgettek. Ilyenkor tudtam jóízűen nevetni, hogy miktől mentett meg a sors, hála az égnek), de összességében közepes volt. Jobb, humorosabb történetre számítottam.

• Charles Dickens: Karácsonyi ének: Tán azért, mivel már tudtam miről fog szólni, tán, mert már annyi feldolgozását láttam, túl nagy meglepetés nem ért. Sőt, kicsit csalódott is vagyok. Abban reménykedtem, hogy jobban meg fog hatni, jobban magam elé tudja majd festeni a téli tájat, a szellemeket. Jó volt, szép volt, tanulságos volt, de nekem hiányérzetem maradt. :o(
• Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa: Fantasztikus könyv, nagyon-nagyon tetszett! Szerintem sose fogom elfelejteni a Téli Kerékpárstadionban történteket. Ne hagyjátok ki!
• Daniel Glattauer: A hetedik hullám: Nem tartottam annyira izgalmasnak már ezt a részt, de ezzel együtt lett kerek a történet, tuti begolyóztam volna, ha még csak várni lehetne a magyar megjelenésre. :o)

• Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő- Süss fel Nap!: Sokan nem szeretik Bartos Erika történeteit, rajzait, én a másik táborba tartozom. Szeretem a mindennapi történteket így röviden leírva, szeretem az egyszerű rajzokat, szeretem Bartos Erika munkáit. És úgy tűnik, most már Gyerkőc is velem együtt szereti. ;o)

• Ilona Andrews, Nalini Singh, Meljean Brook, Sharon Shinn: A sötétség angyalai: Aki szereti ezt a műfajt, annak ajánlom figyelmébe a szerzők antológiáját. Heves, romantikus, szenvedélyes, különleges mind a 4 a maga módján. Leginkább a kis romantikus füzetecskékhez tudnám hasonlítani, csak romantikus fantasy műfajában. Tessék elolvasni, nem fogtok csalódni! :o) Singh rajongóknak pedig egyszerűen kötelező. ;o)
• Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu: Egy kicsit akadozva indult a történet, meg is ijedtem, hogy ez végig így fog majd maradni, de úgy a 200. oldal környékén felpörgött a cselekmény, onnantól kezdve már észre se vettem, hogy milyen gyorsan haladtam az olvasásával.
• Ilsa J. Bick: Hamvak: Olvasmányos, pörgős, valamilyen szinten kiszámítható, vannak mélypontjai, de összességében nézve jó történet.

Ami magát a hónapot illeti (hű de rég volt már), itt (Karácsonyi örömködések) olvasható, hogy mit kaptam a karácsonyi molyhúzás alkalmából kifolyólag, hogy Mónika mivel lepett meg, hogy mi várt a fa alatt és hogy kinek köszönhetem az új fejlécet.

Ami meg a blogéletet illeti, véget ért a karácsonyi játék és nyertest sorsoltam, aki nem más volt, mint Porcellan. Ő nyerte meg Susanna Lehner és Lilian H. AgiVega könyvfelajánlását illetve A tizenharmadik történetet.
Jelentkeztem Lobo idei Csökkentsd a várólistádat! játékára, itt található (Csökkentsd a várólistádat 2012.), hogy miket terveztem be erre az évre, aztán vagy összejönnek vagy nem. :oP