Könyvesem

Igaz, hogy lassan már az áprilisi beszámolóval jöhetek, de jöjjön akkor a márciusi olvasmányaimnak a listája, ami a februárihoz hasonlóan, most sem lesz hosszú. 

Egyszerűen nem találok olyan könyveket, amik igazán lekötnének, amiknek az olvasását ne unnám meg 50-100 oldal - vagy még annyi sem - után. Így márciusban is csak 1 könyvet fejeztem be és ezen kívül még 2 márciusban megkezdett van folyamatban.

Amit befejeztem

Jackie Kabler: Tökéletes pár

Adva van egy tökéletes házaspár, Gemma és Danny. Új helyen, új életet kezdenek, majd egy napon váratlanul Danny eltűnik. Lényegében Gemma arra tér haza a munkahelyéről, hogy a férjének hűlt helye, se üzenet, semmi, hogy hol van. Aztán kiderül, hogy van egy sorozatgyilkos, akinek az áldozatai hasonló karakterek, mint a férje. És bár holttest nincs, a rendőrség még is úgy véli, hogy a férfi az újabb áldozat. Megkezdődik a nyomozás, furcsa nyomok bukkannak elő. Köze lehet a feleségnek a férje eltűnéséhez? Danny vajon hol lehet? Tényleg ő lenne a sorozatgyilkos újabb áldozata? És ki a sorozatgyilkos egyáltalán?

A történetet hol a feleség, hol a nyomozó szemén keresztül láthatjuk. Az elején még sikerült megvezetnie ennek a váltott nézőpontnak abban a tekintetben, hogy mi történhetett Dannyvel és mi köze lehet az egészhez Gemmának, de aztán be kellett látnom, hogy valószínűleg nem az az igazság, ami logikus lenne. 

A vége felé van benne egy elég nagy csavar, ami elrontotta az egészet. Addig úgy ahogy megadtam volna rá a 4 csillagot, de annyira elcseszett, kapkodó lett a lezárása, hogy még a 3 csillagot is kegyelemnek érzem.

Összességében nem siralmas, de lehetett volna jobb is, ha jobban odafigyel a szerző a végére, nem kapkodja el.

Amik folyamatban vannak

Két márciusban megkezdett könyv olvasása van folyamatban, de nem tudom még, hogy mi lesz a sorsuk. 

Mivel nagyon kedvelem Julia Quinnt, azt hittem, hogy a Botrány Kentben el fogja nyerni a tetszésemet, de nem nagyon sikerült lekötnie eddig. 

Abby Jimenez: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni c. könyvéből se sokat olvastam, mert szintén nem tudott lekötni. Pedig biztos voltam abban sikeres lesz nálam, mert szeretem a hasonló történeteket, de valahogy még sem. 

Az első mesében megismerhetünk egy kis tündérlányt, aki akaratlanul sokszor bajt csinál, de a barátai tudják, hogy mindez nem szándékos és mellette állnak, elfogadják, szeretik őt.

A következő mesében sorra kerül egy kis számolás is, 10-ig gyakorolhatják a gyerekek a mese segítségével a számokat.

A harmadik mesében egy kislány és a kutyája közti kapcsolat van bemutatva. Nagyon megható a kutyus szeretete és ragaszkodása a kislányhoz.

Az utolsóban újra egy kis tündér szerepel a középpontban, aki sajnos nem lát jól, de ezt nem meri bevallani a barátainak, fél, hogy csúfolnák, ha szemüveges lenne. Így viszont a varázslatai rendre balul sülnek el. Végül természetesen lesz egy csodaszép szemüvege, a barátai pedig odáig lesznek érte. 

Ajánlom a figyelmetekbe ezt a könyvecskét, aranyos, kedves példákon lehet felhívni a gyerekek figyelmét ezekre az értékekre. 

A könyvet köszönjük a Napraforgó Könyvkiadónak!

A legtöbb kislány álmodozik arról, hogy ők is hercegnők. Jelmez hiányában is magukra képzelik a hosszú hercegnős ruhát, cukin lépdelnek a képzelt kastély termeiben. Nálunk a Kicsi pont abban a korban van, amikor a hercegnősdi, szinte mindennapos szerepjáték.

A Hercegnők mesekönyve 130 oldalon keresztül dolgozza fel röviden, a klasszikus hercegnős történeteket.  Legyen szó Hófehérkéről, Csipkerózsikáról, Hamupipőkéről. És bár nem hercegnők, de nem maradhatott ki a sorból a kis hableány, a Szépség (és a Szörnyeteg), és a Pán Péteres Wendy és Csingling sem. 

Masszív, vastagabb lapokból készült, kimondottan a kis gyerekkéznek. Az illusztrációk nagyok, szépek, színesek, díszesek, a mesék pedig tényleg rövidített verzióban vannak megírva.

Ha van kis hercegnő a családban, a környezetetekben, szívből tudom a figyelmetekbe ajánlani ezt a könyvecskét. 😊 MI pedig köszönjük a Napraforgó Könyvkiadónak, hogy a kis hercegnőnk kézhez kaphatta ezt a könyvet.

Hihetetlen belegondolni, hogy nem olyan rég még az ovi kezdetére, most pedig aktuálissá vált, hogy már az iskolára  készüljünk. Szerencsére az ovis időszakban a kicsik rettentően fogékonyak és gyorsan fejlődnek, ha pedig a szülők összedolgoznak az óvónőkkel, akkor maximálisan iskolaéretten tudják kezdeni az első osztályt.

Ebben a bejegyzésben 6 olyan kis foglalkoztató füzetet mutatok be nektek a Napraforgó Könyvkiadó jóvoltából, melyekkel otthon is játékos módon tudjátok fejleszteni a gyerekek készségeit.

Nézzük akkor először a középső csoportot, vagyis a 4-5 éves korosztályt:

Ez a kis foglalkoztató füzet 16 oldalas és 10-ig lehet gyakorolni a gyerekekkel a számolást benne. Kezdetleges módon már érinti az összeadást és a kivonást is. Aranyos, egyszerű feladatokat tartalmaz, kedves, színes illusztrációkkal és sok-sok matricával, ami szerintem ennél a korosztálynál nagy favorit. Nálunk legalábbis a Kicsi ha tehetné, mindent kimatricázna. 😄

Tematika tekintetében 6 fejezetre tagolódik: rajz, környezet, matematika, tájékozódás, szokások, írás. 

Mind a 2 füzetecskét szívből tudom a figyelmetekbe ajánlani. Mindegyik feladat játékos, kedvesen illusztrált, nem "feladat szagúak", tényleg játékosan lehet fejleszteni a megoldásukkal a gyerekeket. Nálunk a Kicsi mindig nagyon várta, hogy folytassuk a kitöltésüket. Sőt, úgy kellett visszafognom őt, hogy ne 1-2 nap alatt végezze ki az egészet, annyira lázba jött tőlük. 😊

És akkor most jöjjön a nagycsoportos, vagyis az 5-6-7 éves korosztály:

A Most tanulok számolni sorozat újabb 2 foglalkoztatóval folytatódik.

A 6-7 éveseknek szóló része véleményem szerint nem is feltétlenül a nagycsoportosoknak szól, hanem inkább az első osztályosoknak lehet kiegészítő gyakorlás. 

Ebben a foglalkoztatóban 100-ig lehet gyakorolni a számolást, kitér az összeadásra, kivonásra 100-ig, a formákra, szorzásra, osztásra, törtekre, logikai sorozatokra. Sok matrica van ehhez is.

A tudomány, környezet, matematika és az angol témakörein keresztül találhatóak játékos feladványok benne. 55 oldalnyi feladat található benne és ezekhez is tartoznak matricák, melyekkel értékelni lehet a gyerekek szorgalmát.

Számomra ez a kötet kimondottan jó utazáshoz. Nem nagy, spirálozva van, sok feladat van benne, jól le lehet kötni a gyerekeket velük egy-egy hosszabb út során.

Mindegyik kiadványt a korosztálynak megfelelően szívből tudom a figyelmetekbe ajánlani. Szerintem nagyon fontos, hogy játékos módon, ne kötelező jelleggel, de odafigyelve fejlesszük a gyerekek készségeit. Ha valami pedig nehezebben megy neki, akkor a gyakorlás (de nem kötelező feladatként, mert azzal csak ártunk) biztos meg fogja hozni az eredményét. 😊

Fura újra itt ülni a billentyűzet előtt és "kopogtatni" a klaviatúrát. 😅Nagyon rég jelentkeztem utoljára a blogon, 2020. októberében. Fura belegondolni, hogy milyen rég is volt és mennyi minden történt azóta velem illetve a Világban is. Szinte kifordult minden magából és ez hatással volt az életemre is. Enyhén szólva káoszosnak éltem meg az elmúlt éveket. A Kicsivel itthon töltött GYED-es időszakom után - ami maga volt a langyos lábvíz -, hirtelen minden felborult.

Kezdhetném azzal, hogy 2020. januárjában folytattam tanulmányaimat és újra beültem egy egyetemi padba. Gondoltam, hogy nem lesz piskóta újra Egyetemre járni, immár két gyermekes édesanyaként, főállás mellett, de nagyot álmodtam, bevállaltam. Hát, azóta félévről félévre a túlélésért küzdök. 😂 Nem egyszerű. Nagyon sok mélypontom is volt emiatt az elmúlt időszakban és szerintem lesz is, mert a neheze még hátra van. Ugyanakkor, ha minden jól alakul, már csak 3 félév és vége. 💓 Csak addig kell kitartanom.

Aztán folytathatnám azzal, hogy a Kicsi megkezdte 2020. februárjában az ovit, ami vegyes érzésekkel töltött el. Egyrészt szívem mélyén éreztem, hogy jó lesz, szüksége van a gyerektársaságra, nekem pedig vissza kell mennem dolgozni, de azért fájt a szívem rendesen, hisz olyan kis pöttöm volt és addig 0-24-ben együtt voltunk.

2020. márciusában visszamentem dolgozni. Ugyanebben a hónapban a COVID itthon is beköszöntött és minden kizökkent itthon, a Világon is a helyéről. Bezárt egy időre az ovi, iskola, épp, hogy visszamentem dolgozni, meg kellett oldanunk a gyerekek felügyeletét, mert nálam a Home Office nem jöhetett szóba. Nagyon stresszes volt minden ebben az időszakban.

Aztán 2020. szeptemberében a Nagy iskolát váltott, emiatt is nagy volt az izgalom. Beilleszkedés, nagyobb elvárások, de szerencsére jól vette az akadályokat.

Reménykedtünk abban, hogy a 2021-es év könnyebb lesz, nem jött össze. Maradt az Egyetemen a távoktatás, ami egyfelől jobb és könnyebb, ugyanakkor nem egyszerű megoldani, hogy a gyerekek csendben maradjanak órákig, amíg anya ül a laptop előtt és hallgatja az előadásokat vagy épp gyakorlati órán vesz részt.

Miről is szólt az elmúlt időszakom? Egyrészt próbálom összeegyeztetni a "3 személyiségemet" 😅, a két gyermekes édesanyát, a főállású munkavállalóval és az egyetemistával. Bár még ott van a 4. személyiség is, "anya, aki otthon mos, főz, takarít, mindent elintéz és rendben tart, soha nem felejt el semmit más helyett sem". Eredendően van bennem egy elég magas fokú maximalizmus, aminek bőven iszom a levét. Próbálok mindenhol 100%-ot adni magamból, de egyszerűen nem megy és ez néha kikészít, lelkifurdalásom van tőle. Így néha rendesen a mélybe zuhanok és idő, amíg onnan kimászok. Mindezeknek a levét itta meg a blog és maga az olvasás is. Sem időm, sem kedvem nem volt olvasni. Ha olvastam is, egyszerűen nem ment róla az írás (lehet most se fog amúgy). Sőt, különösebben gondolkodni se akartam az olvasmányaimon, egyszerűen csak azt szerettem volna, ha kikapcsol egy picit, elmenekülhetek.

Múlt héten mégis publikáltam az addig piszkozatban heverő bejegyzéseket. Volt egy pár, hisz anno 2020 előtt, mivel tudtam, hogy visszamegyek dolgozni és számítottam arra, hogy az elején nem lesz időm olvasni, amíg visszarázódok a több emberes szerepbe, előre olvastam, előre piszkozatoltam, hogy addig se maradjatok majd bejegyzések nélkül. Nos, ezek a bejegyzések aztán szépen elfelejtődtek. Ezeket publikáltam most.

És milyen terveim vannak a blogot illetően a jövőre nézve? Szeretnék visszatérni. Olyan rendszeresen, mint régen, biztos nem fogok tudni időhiány miatt, de úgy tervezem, hogy minden hónapban közzéteszek majd egy összegző bejegyzést, hogy abban a hónapban miket olvastam, mik tetszettek. Mert olvasni azért olvasok. Ha nem is olyan sokat, mint régen, de azért mégis. 😊

Eredeti címe: The Marriage Merger Kiadta: Libri (2014.) Oldalszám: 384 Forrás: kölcsön kapott Értékelésem:

"1. Olyan férfi kell, aki ki tud elégíteni.
2. Aki tisztel, és segít a munkámban.
3. Aki elég erős ahhoz, hogy megharcoljon értem.
4. Aki a legtitkosabb gondolataimat is megérti.
5. Aki magától vitte valamire az életben.
6. Aki adni tud magából."

Eredeti címe: The Marriage Mistake (2012.) Kiadta: Libri (2014.) Oldalszám: 348 Forrás: kölcsön kapott Értékelésem:

Milliárdosfeleségek #3

"– Az Isten szerelmére, térj végre észre! A bátyámnak semmi köze hozzá, kivel fekszem le, kivel nem. Úgy viselkedsz, mintha a középkorban élnénk, amikor még párbajoztak a nők becsületéért. Szegény nők, vélhetőleg sosem volt orgazmusuk ennyi lovagias balfék között!"

Az utóbbi hónapokban nagyon lemaradtam az olvasott könyveimről való írással. Semmi kedvem nem volt blogolni, írni, egyszerűen csak olvastam és ennyi. Az idei év kész katasztrófa, mint mindannyiónknak. Túl lennék már az egészen, túl lennék az egész COVID-on, szeretném visszakapni azt az életemet, amikor ez a vírus nem indult még el világhódító útjára. A sírógörcs kerülget amikor visszagondolok januárra, amikor már szivárogtak hírek Kínából, hogy van ez a vírus, de különösebben nem hatott meg, biztos voltam abban, hogy nem lesz világjárvány belőle, nem fog idáig eljutni, mert lehetetlen. Biztos voltam abban, hogy időben megállítják, feltalálnak, kitalálnak valamit a megállítására. ... Hát nem így lett. ... És szörnyű belegondolni, hogy azt se tudjuk mikor lesz vége.

Szóval az utóbbi hónapokban nem írtam az olvasott könyveimről. Ha a blogon közzé is tettem bejegyzéseket, ezek még a 2019-ben olvasott könyveimről szóltak, hisz mielőtt visszamentem idén GYED-ről dolgozni, felhalmoztam a piszkozatokat. Aztán maga alá temetett munka, a gyerekek, a vírushelyzet, a piszkozatok meg piszkozatok maradtak. Most meg, amikor úgy döntöttem, hogy elkezdem összeszedni, hogy miket olvastam, úgy érzem, hogy felgöngyölíthetetlen az egész. Már csak azért is, mert több könyvre egyszerűen nem is emlékszem. Mintha csak kábultan olvastam volna, hogy el tudjak szakadni a világtól, hogy kiszakadjak és igazán fel se fogtam épp mi van a kezemben. Így több olvasmányomra nem is emlékszem már vissza. De úgy döntöttem, hogy ötösével elkezdem összeszedni nektek, hogy mégis miket olvastam az elmúlt hónapokban.

Stephen King: Emelkedés

Mikor nekiálltam a könyv olvasásának, a szokásos King  történetre vágytam. Egy kis zizire, egy kis félelemre, amikor legszívesebben behunynám a szememet olvasás közben, csak ne lássam, pl. ahogy előugrik a ROSSZ a bokor mögül. Vágytam a vérfagyasztó hangulatra. Ehhez képest ez a történet olyan, mintha nem is King írta volna. Nem is értem, hogy mi a franc volt ez? 

Hangulatban kicsit emlékeztetett a fia A szív alakú dobozára, de ez a történet, hangulatváltás nem az előnyére szól. Ez a történet egy semmiség volt. Főszereplő pasi egy megmagyarázhatatlan dolog miatt egyre kevesebbet mutat a mérlegen, de látszólag közben nem fogy (amúgy mi a magyarázat erre az egészre? Betegség? Átok? Mi a franc az oka?). Telnek a napok, egyre közelebb a perc, amikor teljesen elfogy, aztán felemelkedik egy tűzijátékkal a levegőbe, bumm és ennyi. Mi történt? Egyszerűen nem értem az egészet.

Az viszont tuti, hogyha valaki nem olvasott még Kingtől semmit, akkor ne ezzel kezdje, mert csalódás lesz a vége!

Martha Hall Kelly: Orgonalányok 

Olvasmányos, izgalmas, sokkoló történet volt az Orgonalányok. Három szálon futnak a szálak és így három nő életére kapunk rápillantást. Időben mind a hármójuknál a II.vgh. alatt vagyunk. Caroline Amerikában él, aki az ottani francia konzulátuson dolgozik és francia árvákon segít. Pénzt gyűjt és csomagokat küld nekik, amikkel próbálja az életüket megkönnyíteni. Egy napon megismerkedik egy francia származású színésszel, akibe szerelmes lesz, de a férfinak vissza kell térnie Franciaországba a háború kitörésekor, így Caroline élete a feje tetejére áll az aggodalomtól. 

Kasia egy kamaszlány Lengyelországban, aki az ellenállás tagja, elkapják a nővérével és az édesanyjával együtt és emiatt kerül az egyik koncentrációs táborba.

Herta becsvágyó német orvosnő, aki lehetőséget kap arra, hogy az egyik táborban dolgozhasson, kísérletezhessen az ottani fogvatartott nőkön. 

Nagyon nem kell bemutatnom miről szólhat a történet, szerintem ezek alapján is kialakult egy kép már bennetek. Olvasmányos történet, tudom a figyelmetekbe ajánlani!

Kimberley Freeman: Vadvirágok ​lányai

Ez az egyik olyan könyv, amit fentebb említettem már, egyszerűen nem emlékszem arra, hogy miről szólt. A befejezte után leértékeltem a molyon 4 csillagra, szóval nem lehetett rossz, de nem emlékszem rá. Persze újra elolvasva a fülszöveget rémlik, hogy Emma balettkarrierje derékba tört, a nagymamája ráhagyott egy örökséget és emiatt elrepült Tanzániába, ahol elkezdte felgöngyölíteni a nagymamája múltját, ami nem volt épp hétköznapi. A semmiből felvirágoztatott egy udvarházat, sikeres vállalkozó lett, de közben elveszített valaki nagyon fontosat az életéből.

És innentől kezdve képszakadás.

Rachel Caine: Nincs ​menekvés

Hű, ez nagyon klassz történet volt, izgatottan várom a folytatását!

Gina férjéről egy véletlen balesetből kifolyólag kiderül, hogy sorozatgyilkos. Miután lezajlanak a tárgyalások és a férje börtönbe kerül, a nő menekülni kényszerül a két gyermekével. Ugyanis egyes csoportok keresik őket, szeretnének a nyomukra bukkanni és esetlegesen ártani is nekik. Így szinte folyamatosan menekülnek. Letelepszenek valahol álnéven X helyen, de amint ez a csoport kezd a nyomukra bukkanni, tovább kell állniuk és új néven, új életet kezdeniük.

Most Stillhouse Lake-ben kezdenek új életét és úgy tűnik, hogy hosszabb időre letelepedhetnek itt, de aztán egy nő holtteste bukkan fel a közeli tóból, akinek a halála nagyon emlékeztet azoknak a nőknek a halálára, akiket Gina férje ölt meg. És így a csoport újra Ginaék nyomára bukkan. A kérdés csak az, hogy újra menekülni kezdnek vagy maradnak.

Nagyon izgalmas volt a történet, tudom a figyelmetekbe ajánlani!

Szécsi Noémi: Lányok ​és asszonyok aranykönyve

Annak ellenére, hogy elég lassan haladtam ennek a könyvnek az olvasásával, mégis tudom a figyelmetekbe ajánlani! Nagyon szépen végigveszi, hogyan éltek itthon a nők, a 19. század végén, 20. század elején. Mit tudtak a saját testükről, hogyan élték meg a terhességet, hogyan szültek, milyen volt a cselédség élete, hogyan kezelték a "hisztériát", milyen volt a házasélet, hogyan kezelték a nőgyógyászati problémákat, stb. Mindezt az írónő korabeli forrásokból építette fel. Naplók, újságcikkek, fényképek, stb. Tényleg nagyon klassz könyv! Nagyon sok olyan dolgot megtudtam az akkori nők életéről, amikről eddig még nem is hallottam. Valamint sokkal közelebb került hozzám a dédnagymamám gyerekkora, lánykora. Olvassátok el!

Hope egyedül neveli a kislányát, miután elvált a férjétől. Az édesanyja elhunyt, az édesapját sose ismerte, már csak a nagymamája maradt neki a kislányán kívül, de sajnos a nagymamája nem egészséges, egyre inkább elhatalmasodik rajta az Alzheimer-kórja. A lányával egyre több a konfliktusa és a családi kis cukrászda, aminek a vezetését átvette a nagymamájától egyre veszteségesebb. 

A fordulat ott következik be, amikor a nagymama egy olyan napján, amikor teljesen magánál van, elárulja, hogy zsidó származású, a neve sem az, aminek mások hiszik és Európából származik. Egy listát ad át a nőnek és megkéri őt, hogy utazzon el Európába és derítse ki, hogy mi történt a listán levő emberekkel.

Hope először nem akar utazni, aztán persze elmegy és hipergyorsan felgöngyölíti a múltat. Kiderül, hogy ki kicsoda, mi történt a nagymamájával és hogyan került Amerikába és mi is az igazi nagy titka. ... Nos, meglepetés nem ért, egy bizonyos oldalszám után teljesen kiszámítható a történet. És valahol idegesítő is.

"Más szóval a tagadás fázisában vagyok. Így szoktam elintézni a kritikus helyzeteket. Homokba dugom a fejem és várom, hogy elüljön a vihar. Néha bejön ez a taktika, de legtöbbször csak jól telemegy a szemem homokkal."

Elképzelhetetlennek tartom, hogy Hope ilyen gyorsan, lényegében pár nap alatt felgöngyölíti a családja történetét, amikor mások évtizedek során se jutnak semmire. Nem, neki szinte azonnal sikerül minden. Elég elképzelhetetlen volt. Meg úgy összességében, valahogy nekem az egész nem volt kerek. Mármint a szálak összefüggnek, logikus az egész, de valahogy még sem. Vagy csak arról van szó, hogy igazából egyik szereplőt se tudtam megkedvelni és a sorsuk nem került hozzám közel. Lehet, hogy emiatt érzek csalódást, befejezve a könyvet.  

Eredeti címe: The Best Medicine (2014.) Kiadta: Könyvmolyképző (2018.) Oldalszám: 376 Forrás: könyvtár Értékelésem:

"Súlyos vaginális pókhálósodásban szenvedtem. Olyan lehetett ott lent, mint egy elhagyatott föld alatti alagútban."