Könyvesem

Nem, ne ijedjetek meg, attól még, hogy megszületett a Margóra, nem csak ilyen bejegyzésekkel fogom elárasztani az oldalt, viszont tény és való, hogy a piszkozatok közt 5 ilyen könyv is szerepel, így apránként adagolom majd. ;o)

The Moorehouse Legacy #1

Egyedül J. R. Ward (Jessica Bird) neve miatt vettem ki a Bianca nemtudomhanyadikszámát a könyvtár ilyen "füzetes" dobozaiból. Nagyon rég olvastam ilyen történeteket -kb. 14-15 éve már-, az emlékeim elég erősen megkoptak, hogy mire is számíthatok. Annyi maradt csak meg bennem, hogy olyan 12-13 éves koromban titokban olvasgattam anyukám ilyen történeteit, és biza eléggé bejöttek.
Nagy elvárásaim egyfelől nem voltak, ugyanakkor az FTT miatt mégis, és hát nagyot csalódtam.

Az Égből pottyant szakács egyszerűen katasztrófa. A karakterek nulla, semmit nem tudunk igazából meg róluk, sőt, már arra se emlékszem hogy néztek ki, csak annyi maradt meg bennem, hogy a csajnak fekete keretes szemüvege van. A cselekmény meg! Áááá. :o( Romantika? Uh, ilyen sztorit a 12-13 éves lányok is kitalálnak már, akik az írással kísérletezgetnek. A vége pedig nagyon összecsapott!
Ez valahogy nem jött össze Wardnak és kész szerencse, hogy más néven jelent meg, mert így gondolom sokan nem tudják, hogy a két szerző ugyanaz.

A baba meg a dadát el se olvastam. Nekikezdtem, de kb. 2 oldallal később fel is adtam. 
___________________
Eredeti címe: Beauty and the Black Sheep (2005.)
Kiadta: Harlequin
Sorozat: The Moorehouse Legacy #1
Forrás: könyvtár
fülszöveg
Értékelésem:

"Maszat nem csak a játszótéren és a kertben szokott járni. Most elutazik. Nem is akárhova: a tanyára! Először is jól fel kell pakolni, kis bőrönd, hátizsák, és persze Hóchóc sem maradhat otthon... A pályaudvaron találkoznak Sárival, és felszállnak a vonatra. A vonatozás minden percét kiélvezik, még az unalmasakat, mert azokban is van valami jó! Amikor megérkeznek, bizony van mit felfedezni. Hiszen itt él a kecske, a tehén, a ló, a macska, és mindet másért tartjuk, másmilyen a kicsinye. Végül fáradtan dőlnek az ágyba a nagy utazók, hogy másnap új kalandok várják majd őket... A legkisebbek kedvence, Maszat és barátja Sári igazi tavaszi kalanddal tér vissza."

 
Eddig kedveltem Berg Judit történeteit -mármint amiket olvastam-, Agócs Írisz rajzai pedig elvarázsoltak, de most ... hát igen, nem vagyok valami elégedett.
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, a két történetet olvasva:
- Maszat egyedül utazik a vonattal? Hol vannak a szülei? Miért nincsenek belevéve a történetbe? Még a végén világgá indul minden 4 éves, mert Maszat is egyedül utazott.
- a kalauz meg, mit ne mondjak "gyönyörűen" volt ábrázolva. Ezek után nem csodálkozom majd, ha a gyerekek nem fogják felismerni a kalauzt, mert egy rövid lábú, hatalmas altestű, lapátfülű MÁV alkalmazottra fognak számítani.
- a tehenet látva a Milka reklám jutott eszembe, a lila boci. Bár itt fekete-szürke foltos volt, de mégis egyből a lila boci jutott eszembe.
- aztán amikor kiderül, hogy Hóchóc pulcsija gyapjúból készült, az első gondolatom az volt, hogy tuti a rajzot nézve a gyerek első kérdése az lesz: na de a juh fehér, a pulcsi meg piros, akkor ez hogy is jött össze? És magyarázd meg. ;o)

_______________
Kiadta: Pozsonyi Pagony Kft. (2012.)
Oldalszám: 48
Ára: 1680

"Boribon elhatározza, hogy házikót épít. Először pokróccal leteríti az asztalt, aztán bevisz mindent, ami fontos neki. Csakhogy hamarosan vendégek érkeznek: Bence és Szuszi. És a sok minden mellé már nem férnek be a kuckóba! Ráadásul este el is kell pakolni a kuckót. De nem baj, hiszen másnap újra lehet építeni! - Marék Veronika új Boribon könyve megint a legkisebbek egyik fontos alaptémáját járja körbe. Az egyszerű, letisztult mese jelentése épp olyan többrétű, amilyen sok mindent jelent és jelentett mindannyiunknak egy tökéletes kis kuckó. Hiszen melyik kisgyerek ne azonosulna a kuckót, búvóhelyet, saját kis teret építő Boribonnal? A konfliktus átlátható megoldása pedig megnyugtató erejű a bölcsis-ovis hallgatóknak."

Egyetértek a fülszöveggel: melyik kisgyerek ne szeretne, egy saját kis kuckót? Egy időben a Gyerkőcöm, rendszeresen ilyen-olyan sátrat épített magának, ami csak az ő kis házikója volt. Felépítette, berendezte, ebédet főzött, aludt benne, majd amikor megkért, hogy látogassam meg, akkor kártyavárként omlott rám az építménye. ;o)
Emiatt vettem ki ezt a könyvecskét a könyvtárból. Sikert arattam vele. Másnap újra ott feküdhettem, egy kupac rám dőlt takaró alatt. :oP
_____________
Kiadta: Pozsonyi Pagony Kft. (2012.)
Oldalszám: 38
Ára: 1590

Szívritmuszavar #2

Emlékeztek még a Szívritmuszavarról szóló bejegyzésemre? Ha nem, akkor gyorsan olvassátok el, mert nem fogok belemerülni az első rész történéseibe! ;o)
Amikor nekikezdtem annak a bejegyzésnek a megírásának, írtam pár sort, töröltem az egészet, újra nekiugrottam, újra töröltem és a végén feladtam, mert egyszerűen nem tudtam megfogalmazni az érzéseimet. Zakály Viktória azon kevés mai, hazai írónők közé tartozik, akik képesek az olvasót darabokra törni, majd újra összeragasztani. (Mindig Hidasi Juditot juttatja eszembe, mert ő is ilyen.) Miközben olvastam a sorait, többször is olyan érzésem volt, hogy ez a könyv nagyon jó pillanatban talált meg engem, és mintha nekem született volna.

A Szívritmuszavarnál éreztem, hogy bár a történet nagyon jól van megírva, szépen felépített, elgondolkodtató, ennek ellenére néhol untam. Most viszont ennek az unalomnak nyoma se volt. Faltam a sorokat, bőgtem rajtuk jó nagyokat, és rettegtem a befejezéstől.

A Hanna örök felépítése, nagyon hasonlít a Szívritmuszavaréhoz. Itt is visszaemlékszik Hanna a múltra, és ebből a visszaemlékezésből tudjuk meg, hogy mi történt vele és Ádámmal azután, hogy a férfi újra felbukkant az életében. Emlékeztek arra a pillanatra, amikor Hanna pillantása találkozott évek múlva a férfiéval? Nem vagytok kíváncsiak arra, vajon hogyan folytatódhatott a történetük? Vajon boldogan éltek, míg meg nem haltak, vagy az útjaik újra elágaztak?

"Mindig azt mondtam neked, az utazás maga az élet, és a vonat a mi életutunk, emlékszel?
[...]
... akkor Csönge is egy megálló volt az életemben, te pedig egy útitárs, akihez én ültem be a kabinba. A baj csak az, hogy te nagyon gyorsan kiszálltál, és még csak nem is szóltál, hogy miért ülsz át máshová."

Két olyan fordulat is volt a történetben, amikre nem számítottam. Az elsőre egyáltalán nem, ugyanakkor akkor megfordult a fejemben az, ami a második lett, mégis sokkolt amikor olvastam, hogy jó volt a megérzésem. Jó volt-e így, vagy másképp kellett volna lennie? Nehéz kérdés. Néha igazságtalan az élet. ...

Stílusilag sokkal kifinomultabbnak, felnőttesebbnek, készebbnek érzem a második részt, mint az elsőt, de ugyanolyan felkavaró, sokkoló, telis-tele elgondolkodtató, nagyon szép gondolatokkal.
Nagyon nehéz írni a Hanna örökről épp úgy, mint a Szívritmuszavarról is, mert úgy érzem, hogy ez a történet egy utazás az olvasóval, és mindenkinél más ajtókat, más elfeledett emlékeket tud újra eszébe juttatni.

Egy nagyon szép, nagyon fájdalmas szerelmi történet. Mindennapi, és annyira igaz.
Ajánlom a figyelmetekbe!
_______________
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 214
Sorozat: Szívritmuszavar #2
Ára: 2299
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Az idei bejegyzéssel már harmadjára kerül sor, a karácsonyi örömködések beszámolására. 2011-ben ITT írtam erről, 2012-ben pedig ITT.

Többször hangoztattam már, hogy számomra a Karácsony, az év legszebb ünnepe. Nyilván, szülőként más értelmet nyert, mint gyerekként, de mivel próbálom megőrizni az ünnep mesés hangulatát, a varázsát Gyerkőcöm miatt, így ugyanolyan izgatottan készülök, várom, mint gyerekként, csak másképp. ;o)
Idén csendesebb, egyáltalán nem rohangálós volt az ünnepünk. Ettől nyugodtabb, meghittebb lett, kicsit elmélkedősebb. Mivel a 2013-as évünk több dolog miatt elég szomorúan telt, ezért hagy adjak nektek egy jó tanácsot: sose azt nézzétek, hogy mitek nincs, hanem azt, hogy mitek van, és a család a legfontosabb!

Gyerkőcöm nagy izgalommal várta a Jézuska érkezését, és tanulva a tavalyi év hibájából -amikor is hipersebességgel kellett a fát feldíszítenem-, visszatértünk az előtte való évek bevált módszeréhez, vagyis amikor 25-én reggelre érkezik a Jézuska. Így a fa díszítése nyugalommal telt, csak a 24-ét kellett átvészelni, mivel Gyerkőc már nagyon izgatottan várta a Jézuska megérkezését.
És ha ciki, ha nem, de amikor megláttam a fa alatt nekem készített csomagokat, rám is rám ragadt a láz. ;o)

Mónival 2011 óta tartjuk a Karácsonyt, így izgatottan vártam, hogy vajon idén mit rejthetnek a nekem készített csomagjai. ;o)
Először egy kis piros csomagot bontottam ki, amiben az egyik kedvenc csokim volt (hiába, ismer eléggé, hogy mit szeretek), teák, könyvjelzők (telitalálat volt, lévén, hogy nagyon szeretem az Egyiptommal kapcsolatos dolgokat, ha esetleg eddig nem tudtátok volna), saját készítésű karkötő és fülbevaló, és karácsonyfadíszek.
Miután kicsodálkoztam és kiörömködtem magamat, áttértem a zöldbe csomagolt nagyobb csomagra, amiről nem volt nehéz kitalálnom, hogy bizony könyvet rejt. A kérdés csak az volt, hogy vajon melyiket. ;o) Tippem volt, ami végül nem jött be, ugyanis kinyitva a csomagot, Jodi Picoult Vezeklés c. történetével néztem farkasszemet.
Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy nálam Picoult semmiképp se lehet rossz választás, ugyanis mindegyik eddig olvasott története tetszett. Ennek is már a kibontása után azonnal nekiálltam, és mint ahogy számítottam rá, nagyon gyorsan magával sodort.

Sokan tán nem is tudjátok, vagy elkerülte eddig a figyelmeteket, de bizony van nekünk egy közös könyves blogunk, a Könyvfalók, amit jelenleg 13-an vezetünk. Mindannyian mások vágyunk, más-más könyveket szeretünk, így ajánlom a figyelmetekbe ezúton is az oldalunkat, biztos vagyok abban, hogy érdekes könyvekről olvashattok bejegyzéseket ott is. ;o)
Na de visszatérve a Karácsonyra. Tavaly rendeztünk először közös Könyvfalós karácsonyozást, és természetesen idén se maradhatott ki. Indriya írt erről egy összefoglaló bejegyzést, meg tudjátok nézni, hogy mivel leptük meg egymást. Engem Adri könyvmoly húzott, aki a képen látható szépségekkel és finomságokkal lepett meg. :o)

Idén nem vettem részt a molyos karácsonyozásban, így erről molyok, ne is várjatok beszámolót. ;o) 

És bár nem számítottam arra, hogy fogok még könyveket kapni, ennek ellenére egy hármas csomag, még várt a családtól a fa alatt. Elég érdekesnek tartom a tartalmát abból kiindulva, hogy egy szóval se említettem, hogy miket szeretnék, viszont írtam ezt a bejegyzést, és biza a 3 könyvből 2 szerepel azon is. :oP Még a végén kiderül, hogy titokban olvas a család. ;o)
Szóval megkaptam A párválasztót, Láncreakciót és a Trükkös házasságot. Mindegyiket telitalálatnak tartom (még szép), bár eddig csak a Láncreakciónak álltam neki.

___________
illusztráció forrása

Kívánok minden rendszeres, vagy épp nem rendszeres, vagy épp csak véletlenül idetévedő olvasónak, nagyon boldog és békés karácsonyi ünnepeket! :o)


kép forrása

Kérdezz! Felelek! (46.) 

Tavaly is megmutattam, hogy mely 3 könyvet szerettem volna nagyon-nagyon a fa alá (egyik se jött össze, később kaparintottam meg őket), gondoltam idén is megmutatom nektek. Tudom-tudom, tudok számolni, de nem tudtam dönteni, hogy melyik maradjon le. ;o)
- Bár A párválasztó eddig elég vegyes fogadtatást kapott itthon, engem már a borítójával elvarázsolt azonnal, egyszerűen kell és kész! Olvasva a fülszövegét pedig, nem várok sokat, de jónak tűnik.
- Végre megjelent Elkeles trilógiájának 3. része! Imádtam az előző két részt is, naná, hogy a Láncreakciót se hagyhatom ki! Jelenleg úgy érzem, hogy tán ezt a könyvet szeretném a legeslegjobban.
- A rossz lányok nem halnak meg, már a megjelenése előtt a címével felkeltette a figyelmemet, a borítója pedig csak dobott rajta. Zizisnek tűnik, de nagyooooon szeretném!
- Igazából a Féktelen az, ami 4.-ként került fel a listámra, de levenni se tudom, mert kíváncsi vagyok rá. Bár lehet, nagy szerepet játszik abban, hogy a figyelmem középpontjába került az, hogy a molyon újra fel-feljön a karcokban. És bár nem voltam elájulva az első résztől, ennek ellenére érdekel, hogy vajon hogyan folytatódott Kiera-ék kapcsolata.

Nem tudom emlékeztek-e még rá, de volt egy viszonylag állandó rovatom, Kérdezz! Felelek! címmel, ami a Musing Mondays-ből nőtte ki magát. Nos, a probléma az lett vele, hogy egyszerűen kifogytam a kérdésekből, így a rovat feledésbe merült. A kérésem most az lenne, hogy segítsetek a kérdésekkel! ;o) Adjatok ötleteket, tegyetek fel kérdéseket (amik persze a könyvekhez, a bloghoz kapcsolódnak), amikre válaszolni tudnék jövőre egy-egy bejegyzésben! Segítsetek abban, hogy 2014-ben újra tudjam éleszteni a rovatot! ;o)

Az űrlaphoz nem kell név -névtelen az egész-, egyszerűen csak a kérdést írd be, majd küldd el! Köszönöm! :o)

Az eddigi Kérdezz! Felelek! bejegyzéseket ITT találjátok!

Gamble fivérek #1

Nem írom, hogy nem folyásolt be a könyv kézbevételekor az a tény, hogy az írónő nem más álnéven, mint az Obszidián írónője, de igazából a műfaja, valamint a negatív vélemények miatt voltam kíváncsi a könyvre.
Szegény rövid történetecske, elég negatív visszajelzéseket kapott a molyon, így kíváncsi lettem arra, hogy vajon tényleg annyira rossz-e?

Madison Daniel a húszas évei közepén jár. Hát középig érő mogyoróbarna haja, zöld szeme van, az arcát pedig szeplők tarkítják. 160 cm magas, pillekönnyű, és természetesen okos, vicces, akaratos.
Chase Gamble 28 éves és a Gamble fivérek legkisebb tagja. A legidősebb bátyja Chandler, 31 éves, aki csak amolyan "godzilla", Chad 30, és a mókamester. A trilógia második részének a főszereplője Chad, aki egy olyan szereplővel fog összejönni, aki ebben a részben feltűnt futólag. A harmadik rész jövőre jelenik meg angolul. Amúgy a Goodreadsen jobb értékeléseket kapott, mint a molyon, ott több, mint 24.000 értékelés alapján eddig 3.9.
Na de ott tartottunk, hogy Chase. Magas, sötétbarna haja van, kék szeme. Állati izmos, szexis, gazdag (szórakozóhelyei vannak), stb. A két fiatal, gyerekkoruk óta ismerik egymást, ugyanis egyrészt egy utcában laktak, másrészt Madison bátyjának, Mitchnek a legjobb barátja a férfi. A nő, már hosszú évek óta szerelmes belé, ráadásul olyan 4 éve majdnem össze is jöttek, de aztán a pasi visszatáncolt, ezzel hatalmas sebet ejtve a lányon.
És akkor el is érkeztünk a jelenhez, melyben Mitch épp nősülni készül, az esküvő egy előkelő szőlőskertben lesz. A menyasszony tanúja Madison, Mitché pedig Chase lesz. Így a fiatalok kénytelen együtt tölteni 4 teljes napot. Sőt, ha tudnák előre, hogy milyen szinten kénytelenek lesznek. ;o)

Megmondom őszintén, nem értem a sok hazai negatív véleményt a könyvről. Rendben, elismerem, hogy semmi extra, de ebben a műfajban nem is nagyon lehet kacifántos történetet találni. Egyszerű, kiszámítható, semmi extra, de szimpatikusak voltak a szereplők, valamint magát a történetet is izgalmasnak találtam. Az egyetlen problémám csak annyi, hogy túúúúúl rövid. Ha hosszabb lett volna, akkor tán el tudta volna érni azt az írónő, hogy azoknak is bejöjjön a történet, akiknek nem tetszett. A másik pedig a gyors, szappanoperás lezárás. Ugyanakkor szinte mindig ilyen a lezárás az ilyen sztorikban. Gyors, összecsapott, klisés, úgyhogy másra nem is számítottam.

Milyen is akkor a Vetkőzik a tanú?: kellemes, eléggé rövid romantikus-erotikus történet. Nagy extra nincs benne, de nekem tetszett. Olvasmányos, gyorsan lehet haladni vele, és tényleg olyan rövid, hogy pár óra alatt végezni lehet vele.

Kiknek ajánlom a figyelmükbe a könyvet?: nyilván a műfaj kedvelőinek. De szerintem azoknak is érdekes olvasmány lehet, akik olvasták az Obszidiánt az írónőtől, mert ez annyira más oldala neki.
__________________
Eredeti címe: Tempting the Best Man (2012.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 270
Sorozat: Gamble fivérek #1
Ára: 3499
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:

Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.

Na jó, többször láttam már ezt a borítót, de csak most látom rajta, hogy ez a történet is trilógia lesz. ;o)

Várható megjelenése: 2014.

"Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?"

Igen-igen, már megint a borító fogott meg elsőre. Mint egy régebbi fénykép, és látva a szélben, háttal álló lány alakját, valahogy annyira magányos érzést keltett, hogy muszáj volt elolvasnom a fülszövegét is.

Az UNTIL IT HURTS TO STOP a YA műfaján belül komoly kérdéseket boncolgat. Hogyan lehetne valaki biztonságban, ha nem bízik senkiben?

A 7. osztályos Maggiet az osztálytársai kiközösítették. A lányok piszkálták, bántották, ő pedig úgy érezte, hogy jobb lenne, ha meghalna. 
4 év telt el azóta, de Maggie még mindig nem tud túllépni a történteken, úgy érzi továbbra is, hogy mindenki rajta nevet a háta mögött. Egyedül akkor boldog, amikor a legjobb barátjával túrázik. Igen ám, de méltó-e a szerelemre, ha mások szerint csúnya és szánalmas? 
Ráadásul visszatér a városba az egyik "kísértete". ...

Szeretem amikor egy ifjúsági regény olyan témát boncolgat, ami nagyon is valóságos, és beszélni kéne többet róla.

Sulijegyzetek-sorozat #1

Megmondom őszintén, nem tudtam ennek a könyvnek a megjelenéséről egészen addig, amíg fel nem hívták rá a figyelmemet. Aztán megláttam a borítóját, és első pillantásra szerelem volt, ahogy a nagykönyvben lennie kell. Elolvastam a fülszövegét, mosolyra húzódott a szám, hogy itt biza egy könnyed, ifjúsági történethez lesz szerencsém, ráadásul hazai is, milyen izgi már, így gyorsan neki is kezdtem.

Kárpáti Lilla 14 éves pesti, gimnazista diáklány. Egészen pontosan a történet, két héttel az iskola kezdete előtt veszi kezdetét, szóval majd csak szeptemberben kezdi meg a tanulmányait a Duna-parti Gimnáziumban. Sok mindent nem tudunk meg róla, bennem csak annyi maradt meg, hogy vörös hajú és a tánc a mindene.
Havasi Krisztián 1 évvel idősebb Lillánál, gyerekkorukban a szüleik rendszeresen összejártak, majd valami gubanc történt a gyerekek közt, ráadásul Havasiék elköltöztek, így a kapcsolat megszakadt. De most Lilláék szomszédjába költöztek, és mit ad ég, Krisztián és Lilla osztálytársak lesznek!
Krisztián magas, sötétszőke, állig érő haja van, kék szeme, kosarazik, és természetesen odáig vannak érte a lányok.
A 9/a meg is kezdi szeptemberben a tanulmányait, 16-an vannak egy osztályban, ebből 8-an lányok (remélem jól számoltam!). Mint ahogy sejthető, problémák, szerelmek várnak rájuk az első évükben, és persze tánc. ...

Elkerülhetetlennek tartom, hogy aki olvasta a Nyitótáncot, ne hasonlítsa össze a történetet A Szent Johanna gimivel, ugyanis van bennük hasonlóság. A kérdés csak az, hogy ez zavarni fogja-e az olvasókat, vagy el tudnak vonatkoztatni Laura sorozatától.

"- Kárpáti, azért nem adok egykettedet az órai munkádra, mert év végén belezavarodnál az átlagszámításba." 

Akaratlanul jegyzetelgettem a hasonlóságokat, akaratlanul hasonlítottam a kettőt, egyszerűen kikapcsolni se tudtam magamban az összehasonlítást, így egy szép kis táblázatom állt össze. Ugyanakkor eljutottam odáig, hogy szükség lenne még több hazai, gimis, ifjúsági sorozatra a könyvpiacon, amik hétköznapiak, nem vámpírosak, meg szuperképességesek, hanem tényleg akárki élete lehetne a történetük. Egyszerűek, nincs bennük semmi extra, hétköznapiak. Igény lenne több ilyen regényre, és ezt mutatta A Szent Johanna gimi sikere is.
Bár nem én vagyok a célközönsége az ilyen gimis sorozatoknak, a majdnem 30 évemmel (erről pszt, titok), ennek ellenére a hétköznapiságuk miatt, el tudják nálam érni azt, hogy visszautazzak a múltba, odacsöppenjek a történetbe, és azon kapjam magamat, hogy élvezem az olvasásukat. Tavi Kata ugyanúgy elérte nálam ezt, mint ahogy Laura is, és ez nagy dolog.
Nagyon olvasmányos, pörgős, bájos a története. Egyszerű, semmi extra, pont olyan, mint a legtöbb 14-15 éves gimis lány élete, akik most kezdik a középiskolát, és ki másba lennének szerelmesek, ha nem a suli egyik legjobb pasijába. Szerintem majdnem mindannyian voltunk hasonló cipőben, és pont ez a hasonlóság lehet a siker receptje is.

"- Kérd meg a szüleidet, hogy fejezzenek be!
- Nem kell, tőled teljesen kész vagyok."

Sokat agyaltam azon is, hogy vajon lehetett-e volna másképp megírni a Nyitótáncot, máshogy keverni a szálakat, hogy ne legyenek szembeötlő hasonlóságok A Szent Johanna gimivel, de rájöttem, hogy igazából nem. Lehetnek apróbb eltérések, de akárhány ilyen történetet fogunk olvasni, lesznek bennük közös pontok, mert a gimis létben alapjáraton vannak. Mindig van egy tanár, akit nem birunk. Normális, hogy valaki nem jó egy tantárgyból, más meg igen, az meg csak a sors keze, hogy naná, az lesz jó belőle, akibe bele vagyunk esve. Normális, hogy mindig vannak okostojások, meg olyanok, akik mindent mindenkinél jobban tudnak, és olyanok is, akik valamiért kifordulnak önmagukból. Nem sokban különbözött az én életem gimisként, az osztály egyik másik lányának életétől. Akkor miért lenne más Lilláé, Reniétől?

Miért is adtam rá 3 csillagot, ha fentebb azt írtam, hogy olvasmányos, pörgős, bájos, egyszerű, stb.? Az egyik legnagyobb problémám a karakterek voltak. Pár szereplőt leszámítva, egyszerűen nem tudtam magam elé képzelni őket. A legzavaróbb az volt, hogy Lilláról csak annyi maradt meg bennem, vörös hajú. Nem emlékszem a szeme színére, a magasságára, az alakjára, semmire.  
Magukban a személyiségekben is gubancot érzek. Nincsenek igazán kidolgozva, csaponganak. Lilla hol visszahúzódó, hol irányító, nem tudtam őt hová tenni. Ráadásul a barátságokra sincs hangsúly fektetve. Le van írva, hogy ki kivel barátkozik, de mégis olyan érzésem volt, mintha Lilla csak úgy lógna a levegőben. "Barátok vagyunk", de még se lehetett ezt érezni. Hiányoltam, hogy nincs egy igazi legeslegjobb barátnő, akivel tényleg együtt lógna, de úgy istenigazából.
Úgy érzem, hogy túl sok szereplőt akart az írónő bevonni a történetébe, és emiatt nem tudott mindenkit megfelelően kidolgozni.  
A szerelmi szál pedig, mert gondolom sokatokat ez érdekel. ;o) Az úgy ahogy volt, a helyén volt. Pont olyan, amilyennek lennie kell a szerelemnek, ebben a korban. Ártatlan, félénk, zavart, még csak próbálkozás. Amikor nem ott tartunk, hogy merünk lépni, hanem várunk valami isteni sugallatra.

Izgalmas kezdésnek tartom a sorozat nyitókötetét, és kíváncsian várom a folytatást. Bízom a szereplők erősebb ábrázolásában, a kapcsolatok szorosabbra fűzésében (a barátságokra gondolok), és abban, hogy a történet tanítani fog. Fontosnak tartanám, mivel a történet célközönsége a középiskolás lányok, tanítson is!
Kezdésnek szép volt. ;o)

Ui.: Áruljátok már el, miért kell azon kiakadni, ha valakit lehannamontánáznak? Mi a baj a csajjal? Ez hatalmas sértés? Nagyon nem vagyok képben, és még mindig ezen kattogok, mert nem értem.
________________
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 358
Ára: 2799
Forrás: kiadó
Értékelésem:


illusztráció:
kép, kép

statisztika, ma reggel

Véget ért a második karácsonyi nyereményjáték is, mely során az Athenaeum Kiadó jóvoltából, 1 példányt lehetett nyerni a Csontszüretből.
A Rafflecopter sorsolt, a szerencsés nyertes pedig:

Bíró Andrea

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt a játékban! :o)

Negyedjére is megrendezi Lobo a várólista csökkentést, én pedig nem maradhattam ki belőle. ;o)
Idén egész jól indultam, ugyanis áprilisig 9 könyvet olvastam el a listámról, de aztán eléggé megrekedtem. Végül októberben húztam bele, nehogy már 3 könyvön múljon a kihívás teljesítése. :oP
Most is sokat agyaltam a 12+12 könyvön, míg végül megszületett a lista:

Fő lista

Cserepolc

Mint ahogy láthatjátok, vannak olyan könyvek, amik visszatértek az előző kihívásokból -mivel sorra nem kerültek-, hátha majd 2014-ben. ;o)

Elolvasva:

 _____________________
A régebbi listák:
Csökkentsd a várólistádat 2011.
Csökkentsd a várólistádat 2012.
Csökkentsd a várólistádat 2013.

Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.

A Könyvmolyképző Kiadó sok újdonsággal készül decemberben (reméljük meg is jelennek!), nézzük akkor az egyik reménységet. ;o)

Várható megjelenése: december 15.

"A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom. Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül."

Szeretni valakit #1

Nagyon bajban vagyok ezzel a könyvvel, ugyanis számomra az egyik legjobban várt Ulpiusos megjelenésről van szó, és hatalmas lett a csalódásom. A NA nagyon bejövős műfaj lett, így már azelőtt kíváncsi voltam a Szeretni valakit-re, mielőtt megjelent volna.

Miről is szólt? Akik már olvastak pár NA könyvet, illetve pár erotikusat is, azok hasonló elemekre bukkanhatnak a kötetben. Kicsit ebből, kicsit abból, kicsit valami új, de mégis ismerős az egész.
Kendall Jordan 20 éves, másodéves bölcsészhallgató a Garrison Egyetemen. Egészen pontosan 3 héttel a kezdés előtt érkezett, hogy itt folytassa a tanulmányait. Egyenes, hosszú, fekete haja van, és totál átlagos, nőiesebb formákkal rendelkezik. Aranyos, vagány, de ami a történet szempontjából fontos: szűz.
Cruise Elton az egyetem csajozógépe. Magas, széles vállú, világoskék szemű, karamell színű hajú srác.
A két fiatal egy buliban találkozik. Olyan részletes leírást adott az írónő a srác külsejéről, hogy folyamatosan farmerban, pólóban, teniszcipőben és baseball sapkában képzeltem el őt, és majd látni fogjátok, hatalmas szélsőség lesz végül. Szóval Cruise rástartol a szűz Kendallunkra, végül úgy alakul, hogy a lány nála köt ki. Na de nem úgy (egyelőre), hanem a srác szállást ajánl neki. Aztán jön az "izgalom", Kendall totál kivetkőzik magából és megkéri Cruiset, hogy tanítsa meg a szex fortélyaira, hogy a női megfelelője lehessen az egyetemen.
Na, innentől kezdve totál elveszítettem a fonalat, mert arra számítottam, hogy majd szépen elkezdődik az oktatás, átveszik az alapoktól a dolgokat, na de ami történt! ... Eljutunk odáig a történetben, hogy az egyetem baseball sapkás csajozógépéből tanár lesz, aki Kendallt is tanítani fogja. Cruise onnantól kezdve zakóban, szemüvegben rohangál, és ő a bölcs prof, aki az asztalon döngeti a diákját, és meg se fordul a fejében, hogy ennek kirúgás lehet a vége. És mi más előadást tarthatna, mint a "Nemek közti viszony"-t. (Nem röhög!)
Miközben elkezdődik Kendall bevezetése az erotikába, naná, hogy a fiatalok rájönnek arra, hogy őket egymásnak teremtette az ég, csak hát bökkenők mindig vannak ugyebár. ...

Nagyon sok ponton megkavart az írónő, ezzel az ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit ollózgatásával. Túl sok egyediséget nem tapasztaltam a történetben.
A buliban találkozó fiatalok szituja, amikor a lány szűzike, a srác meg pont nem, ismerős azért, nem? A tanár-diák kapcsolat szintén. És akkor mindez jó sok, élvezhetetlen erotikus jelenettel megírva, meg szintén már kijárt út. Szóval maga a történet semmi extra, az erotika pedig néhol nevetséges. 
Az egyetlen jelző, amivel igazán jellemezni tudnám a történetet, az a: felszínes. Minden felszínes a történetben. A szereplők, az érzelmek, a kapcsolatok, semmi se jön át. Itt csak leírva vannak a barátok, de igazából nem azok. Csak leírva vannak az érzelmek, és hiába lesz szirupos, nem érzi az olvasó. Sőt, már zavarónak találhatja. A karakterek pedig! Á, ... térjünk akkor át rájuk.


A történet váltott nézőpontként épül fel, ami kész szerencse. Cruise-al komoly problémám nincs. Igazán nem ismerjük meg, nagyon zavaró a kettősség benne a baseball sapkás nőfaló, és a szemüveges prof közt (csak hogy ismételjem magamat), de végülis elmegy.
Viszont Kendall! Olyan szinten bugyuta (hülye) egy nő, hogy azt el se tudjátok képzelni! Cruise 17 éves húgának több esze van, mint ennek a 20-21 éves csajnak.

"Molly, nem kell lefeküdnöd valakivel ahhoz, hogy kapcsolatod legyen vele."

Mondja ezt pont az a csaj, aki ugyanezt csinálja!

"Esküszöm, olyan hosszú, mint a karom, és én azt hittem, hogy az a testi hiba. "

Többször van arra említés, hogy a srác becses testrésze akkora, mint Kendall karja. Nos nem azért, de most nézzetek már rá a karotokra! Szerintem az arányokkal sincs tisztában, nem csak a biológiával!

"– A tabletta csak egy jó hónap után kezd el hatni. Ezzel az erővel addig akár Tic-tacot is szedhetnél. Ezek szerint akkor nagynéni leszek. Mérges tekintetet vet Cruise-ra, mintha a pénisze valahogy mindhármunk sorsát megpecsételte volna."

Elmegy fogamzásgátlót felíratni, de a szentem olyan sötét, hogy azt hiszi, bevesz pár bogyót és az már véd is! Szerintem minden nőgyógyász kitér arra, amikor először írja fel a bogyót, hogy védekezni kell 1-2 hónapig máshogy is, mert nem véd azonnal. Nos, ez a tündi-bündi azt hiszi, hogy igen. No comment. :oS És 21 éves. Az meg hagyján, hogy olyan 2 hete csinálták védekezés nélkül, de a csaj már öklendezik.
És milyen cuki már, amikor beviszi Cruise a kórházba őt, eléjük toppan a doki, a csaj kijelenti, hogy terhességi tesztet akar csináltatni, Cruise elfehéredik, a díjbirkózó doki pedig egyből előkapja a repülősót. A dokik repülősóval a zsebükben rohangálnak???

"Ráadásul egy közös gyerekünk is lesz, aki az elkövetkező tizennyolc évben mindkettőnknek emlékeztetőül szolgál majd arra, hogy micsoda idióta vagyok."

Ennél a résznél pedig abba is hagytam a jegyzetelgetést már. Csak 18 évig? Utána megszűnik a gyerekük lenni, vagy mi????

És mivel NA, a lelki mizéria se maradhat ki.
Kendall anyja, a férjeit úgy cserélgeti, mint más a bugyijait, és bár a lány nem ilyen akar lenni, de azért ő akar lenni az egyetem khm-khm k*rvája, ... de mindegy. :oS
Cruise pedig. A szülei elváltak, az apja újranősült és jobb apja a másik srácnak, mint neki, na de mindegy ez is. Szóval megvan a lelki mizéria, de á *legyint*, szóra se érdemes. A fentiek alapján el tudjátok képzelni, hogy vajon ez is milyen lehet. Csak ismételni tudom: minden nagyon felületes!

Milyennek kellett volna lennie a történetnek szerintem?
Először is a karakterábrázolásra, a személyiségükre jobban rá kellett volna feküdnie az írónőnek. Hiába írta le, hogyan néznek ki, akkor se jelentek meg előttem. Színes pacák maradtak, ráadásul a lányt folyamatosan szőkeként képzeltem el, holott fekete hajú. Cruise hirtelen változása pedig, ahogy a csajozógépből prof lesz, túl szélsőséges.
Az érzelmeket is jobban kellett volna ábrázolnia. Nem elég leírni, hogy a srác így-úgy beleszeretett a csajba, el kell érnie nálam, hogy érezzem is ezt. Hiányoztak a valósághű érzelmek. 
És ha már érzelmek, lelki mizéria. Mind a két főszereplőnél kaphatott volna nagyobb hangsúlyt a problémájuk, de csak kutyafuttában oda lett vetve, hogy jaj ez a baj, és hogy kivannak ettől. Jobban bele kellett volna mélyedni ebbe, hogy úgy érezzem, tényleg probléma az egész. Most inkább úgy éreztem, mintha két fiatal bolhából csinálna elefántot, holott nyilván a szitu nem csak ennyi, de mégis így éreztem, mert nem lett elég hangsúlyos.
Az erotika pedig. Végig a történet olvasása közben nem tudtam eldönteni, hogy műfajilag ez a könyv hová is sorolható. Inkább NA vagy pedig erotikus regény? Nos, inkább az erotikus szálat érzem hangsúlyosnak, és csak utána, hogy NA.

Lényeg a lényeg, lehetett volna még min dolgoznia az írónőnek. És ha így lett volna, akkor tán a véleményem se lenne ennyire negatív, de változtatni nem tudok rajta: nem jött be.

Milyen is akkor a Szeretni valakit?: egy nagyon erotikus NA történet.

Kiknek ajánlom a figyelmükbe?:  azoknak, akik odáig vannak az NA, és az erotikus történetekért! Akikkel nem ez a helyzet, azoknak esélyük sincs arra, hogy egy kicsit is tetszeni fog nekik a történet.

____________________
Eredeti címe: Someone to Love (2012.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 428
Ára: 3499
Sorozat: Someone to Love #1
Forrás: kiadó
Értékelésem:


Illusztráció:
1., 

Édenkert #2

Imádom a történelmi romantikus regényeket! Olyan hangulatuk van, és annyira mások, mint a "sima" romantikában bővelkedő történetek! Szeretek visszautazni a múltba velük, amikor a nők még nők voltak, a férfiak pedig nem attól férfiak, hogy kikötözték a nőket és korbácsot tartottak az éjjeli szekrényükben. Amikor még nem attól volt férfias egy férfi, hogy mekkorára duzzasztotta az izmait, hanem a kisugárzása számított, és a személyisége. Persze nem bántom a mai korban játszódó romantikus történeteket sem, mert kedvelem ezeket is, de a történelmi romantikusok akkor is történelmi romantikusok, és egyedi hangulatuk van.
Nicole Jordan neve pedig, számomra garancia arra, hogy egy könnyed, habos-babos, romantikus történelmi regényhez lesz szerencsém, ha kézbe veszem valamely könyvét. Biztos voltam abban, hogy A csábítás művészében se fogok csalódni. Így is lett.

Christopher, Thorne vikomtja. Híres vagy épp hírhedt élvhajhász, aki körül donganak a nők, ő pedig nem veti meg a testi gyönyöröket. Magas, atlétatermetű, széles vállú, erős hátú, keskeny csípőjű férfi, a kor szexszimbóluma, ha úgy tetszik. Homokszőke haja van, mogyoróbarna szemekkel, szögletes állal és olyan huncut bájjal van megáldva, hogy a nők térde rogyadozik a láttára. Az apja már évek óta rá akarja venni a nősülésre, mert hát örökösre szükség lenne, de a férfi menekül az eskü elől.
Mindenki úgy tudja, hogy a  Külügyminisztériumnak dolgozik, de igazából egy titkos rend, a Kard Őrzőinek tagja. A Rend tagjai arra esküdtek fel, hogy harcolnak a zsarnokság ellen, az emberiség javáért dolgoznak, vagyis amolyan "modern" kori zsoldos katonák.

"Most azonban, amikor így látta őt, mindjárt megértette, miért tartják Thorne-t a nők ördögének: mert olyan bűnre csábítóan gyönyörű." 

A történet 1814-ben veszi kezdetét Londonban -az előszóval-, méghozzá egyből egy heves ágyjelenettel. Az írónő nem lacafacázott, a férfi főszereplőnk benne is van már az első oldalon a csábítás művészetében.
Az előszó fontossága abban rejlik, hogy meggyilkolják Thorne barátját, Nathanielt, aki szintén a Rend tagja volt.
A cselekmény egy évvel később folytatódik. Thorne egy szigeten él, ahol felbukkan Diana Sheridan és az unokatestvére, Amy. Amy nem más, mint Nathaniel 19 éves húga, akinek a gyámja, Thorne lett. Az olvasó juthatna arra a következtetésre, hogy Amy és Thorne közt fog romantikus kapcsolat szövődni, de gyorsan ennek elébe vágok, ugyanis Diana lesz az a hölgy.

Diana Sheridan 24 éves. Elefántcsontszínű bőre van, hosszú, dús, fekete hajjal, sötét szemmel és nagyon nőies formákkal. Festőművész, aki élete nagy lehetősége előtt áll. Nathaniel szülei nevelték fel, miután árvaságra jutott, de 6 évvel ezelőtt botrányba keveredett, és a Társaság kivetette magából. Azóta a fiatal nő vénkisasszonyként él, és nem sok reménye van arra, hogy bárki is valaha megkéri a kezét. Most azért utaztak Thorne-hoz, hogy megkérje a férfit, segítsen neki Amyt bevezetni a Társaságba, mert egy hozományvadász teljesen magába bolondította.
Diana és Thorne első találkozása, elég erotikusra sikeredik, és ez végig kíséri az egész kapcsolatukat. A fiatalok első látásra vonzódnak egymáshoz, de próbálják ezt leküzdeni magukban. Aztán a férfi kitalálja, játsszák meg, hogy eljegyezték egymást. Ezzel Dianat visszafogadná a Társaság, jobban tudna segíteni Amynek megfelelő férjet találni, tán a karrierjének is jót tenne, valamint róla is leszállna az apja. Igen ám, de ahogy telik az idő, Thorne már nem viszolyog annyira a házasság gondolatától. ...

"– Az apám küldte? – rivallt rá Thorne. – Ha igen, akkor mondja meg neki, hogy nem áll szándékomban nőül venni önt.
– Tessééék? – pislogott a lány.
– Az a fiatal hölgy, aki utoljára meztelenül látott engem, azt állította, hogy kompromittáltam, és ragaszkodott hozzá, hogy vegyem feleségül. Ha ez a célja, édesem, rögtön sarkon is fordulhat, és elhordhatja az irháját."

A történet nem csak Diana és Thorne romantikus, és néhol elég erotikus egymásra találásáról szól. A Kard Őrzői, Nathaniel gyilkosának nyomába erednek. Vajon ki, és miért gyilkolta meg a férfit? Erre a kérdésre is választ kaphatunk.
Természetesen Amy is kapott egy kisebb mellékszálat a történetben. Az ő sorsának is pont kerül a végére. Vajon a hozományvadász eléri a célját, vagy pedig a fiatal lány beleszeret másba? Olvastam volna az ő rövid kis szálát bővebben is, akár egy külön kötetben, de ezt megoldotta az írónő ebben a részben.

Olvasva az erotikus jeleneteket, egyből eszembe jutottak a mostanság nagy divatnak örvendő, mai erotikus regények ilyen jelenetei, és hatalmas a különbség a kettő közt. Míg azokat olvasva többnyire (vannak kivételek természetesen, ettől függetlenül!) azt lehet érezni, hogy csak a vágy van, a történelmi romantikus történeteknél, tartalom van az erotika mögött, és ez az, ami megkülönbözteti az ilyen jeleneteket, azoktól a jelenetektől. Itt is volt nagy hevesség, simán felvehetné az írónő a versenyt, bármely mai erotikus regényt író szerzővel ilyen téren, de mégis más volt az egész.

Valamint arra is gondoltam az olvasása közben, hogy vajon mit szólt volna egy hölgy 1815-ben, ha a kezébe adták volna ezt a könyvet? Pironkodott volna, vagy pedig meg se kottyant volna neki? ;o)

Milyen is akkor A csábítás művésze?: egy könnyed, erotikusabb, történelmi romantikus regény, ami a 19. század elején játszódik. Nem csak a romantikáról szól a történet, vannak mellékszálak, amik még érdekesebbé, izgalmasabbá teszik. Nagyon olvasmányos, nagyon kellemes, ebben a műfajban, így ahogy van, tökéletesnek mondanám. Egy kicsit hosszabb lett tán, mint amilyennek lennie kellett volna szerintem, de csillagos ötös.

Kiknek a figyelmébe is ajánlom?: nos, akik kedvelik ezt a műfajt, azoknak egyszerűen kihagyhatatlan! Akik pedig ismerkedni szeretnének vele, azoknak pedig bátran ajánlom a figyelmükbe. És bár sorozatról van szó -ez annak a második kötete-, a cselekmény nem folytatásos, hanem különálló, szóval bátran lehet akár ezzel is kezdeni, mint ahogy pl. én is tettem. ;o)

az Édenkert sorozat

_________________
Eredeti címe: Lord of Seduction (2004.)
Kiadta: Victoria Kiadó (2013.)
Sorozat: Édenkert #2
Forrás: kiadó
Értékelésem: 


illusztráció:
1., 2.

A regényről még itt olvashattok:

Nyereményjáték:

Ne hagyjátok ki a lehetőséget, most nyerhettek 3 példányt a kötetből!
 a Rafflecopter giveaway

A sorozat: Someone to Love/ Szeretni valakit

"Mi történik, amikor két ember, aki nem hisz a szerelemben, őrülten egymásba esik úgy, hogy azt életükben elképzelni sem tudták? Vonatszerencsétlenség.
Amikor a húszéves Kendall Jordan átkel az országon a Garrison egyetemre, az utolsó dolog, ami eszébe jutna, egy egyéjszakás kaland. Sajnos az elbűvölő Cruise Elton pontosan ezt kínálja neki.
Kendall már régen ráébredt, hogy a szerelem illúzió, amely nem tart örökké, és ezt Cruise is teljes mértékben osztja - valami a lány lelkében mégis azt súgja, hogy szőröstül-bőröstül magának követelje a fiút. Ezért azután maga is szeretne részt venni a játszmában, és azt javasolja, hogy Cruise tanítsa ki őt a Garrison egyetem női playboyának szerepére.
Közben feltámadnak az igazi érzelmek, és sem Kendall, sem Cruise nem tudja, miképp kezelje ezeket. Minden, amiről úgy képzelték, hogy tudják, megváltozik akkor, amikor megtalálják egymásban azt, akit szeretni kell."

A sorozatról:

A sorozat első része tavaly, a második pedig jövőre fog megjelenni angolul. Eddig a Goodreads alapján több, mint 12.400-an értékelték, és jelenleg 3.76 az értékelése.
A második rész Kendall bátyjáról fog szólni.

A szerző: