Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Stephenie Meyer: New Moon- Újhold

Érdekes élmény volt a New moon olvasása. Felkavaró.
1 nap alatt megint átrágtam magamat az egészen, de furcsa módon nem azért, mert annyira tetszett volna (nekem az Alkonyat jobban bejött), hanem azért mert tudni akartam a végkifejletet.
Sodródtam, repültek a sorok, belülről pedig éreztem, hogy remegek, tudni akartam, hogy miért, mi lesz a vége. ...

Kísérteties párhuzamot tudtam hozni a saját anno 17 éves életemmel. (Persze vámpírok meg vérfarkasok kilőve, bár nekem is volt egy "vérszívóm", ha úgy nézzük)
Sebeket téptem fel.
Minden egyes fejezettel csak még jobban fájdalmat okoztam magamnak, de mégis ahelyett, hogy becsuktam volna a könyvet, faltam a sorokat.
Aztán persze már ott volt a nyíltan tátongó seb, újra előjöttek az emlékek, újra fájt, mert a múltat el lehet temetni, de néha kísérteni kezd újra.
Az elvarratlan szál mindig fájdalmat fog okozni. ...
Hát igen, ilyen az első igaz szerelem. ;)


"Rossz hold kelt föl?
Bella mer szeretni.
Az élete árán is.
De Edward elhagyja, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. Az indián Jacob barátsága ébreszti tetszhalálából a lányt, s a jó barát egyre közelebb kerül a szívéhez, noha Bella képtelen elfeledni az aranyszemű fiút.
S miközben különös, hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, a földgolyó túloldalán Edward...
Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"


30-án pedig megjelenik a 3. kötét. Már úúúúúúúgy várom! :)

0 megjegyzés: