2016. június 30., csütörtök

Katarina Mazetti: Családi sírbolt

június 30, 2016 2 Hozzászólás
részlet a vietnámi megjelenésű borítóból

A pasi a szomszéd sír mellől #2


Nagyon kíváncsi lettem a történet folytatására, miután befejeztem A pasi a szomszéd sír mellőlt, mert hát olyan függővéggel ért véget, hogy annál nagyobbal nem is lehetett volna. Viszont befejezve a folytatást, nagyon csalódott vagyok. :o( Ezt szavakkal ki se lehet fejezni.

Az első rész annyira szép volt, annyira fájdalmas, kellemes humorú, hogy ugyanezekre az érzésékre számítottam most is. Helyettük mit éreztem? Dühöt, mérhetetlen dühöt.

A főszereplőink az első részben nekikezdtek a babaprojektnek és végül sikerrel is járnak. Desirée teherbe esik. Minden szép és jó lehetne, eladja a lakását és kiköltözik a farmra. Jöhetne a boldog vég, tudjátok, mikor megjelenik, hogy "happy end", de helyette másról se szólt a történet, mint a szenvedésről és a nyavajgásról. 
Hogy nincs pénz semmire sem, de sebaj, nem is kell, de várjunk csak, mégis csak jó lenne, hisz a nő siratja a drága bio ételeket, a pasi meg rájön, hogy ciki a használtan vett babakocsi. Jönnek a viták, az elhidegülés, de elszakadni még se tudnak egymástól, majd jön a következő gyerek és vele együtt csak nőnek a gondok.

"Fogalma sincs, mennyit gürizek, mert a házimunka csak akkor látszik, ha nem végzik el.
Amikor mindkét gyerek egyszerre bőg, minden a feje tetején áll, amikor hasogató fejfájással, kimerülten megérkezem a városból a testvérüléssel felszerelt gyerekkocsival és a nehéz szatyrokkal felpakolva, és fél órán belül vacsorát kell készítenem – akkor soha nincs ott. Amikor ara nincs időm, hogy a kabátot levegyen magamról, máris rohanok a konyhába, még vécére se bírok kimenni, mert a gyerekek annyira igénylik a jelenlétemet – soha nincs ott."

Eredeti címe: Familjegraven (2005.)
Kiadta: Park Könyvkiadó (2012)
Oldalszám: 212
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Sajnáltam Desiréet. Az első részben úgy voltam a főszereplőinkkel, hogy baromira nem illenek össze, de ettől függetlenül alakulhat mégis jó a kapcsolatuk. Most mi a véleményem? Ha tudtam volna, hogy így fog alakulni a történet, akkor már az első részben azt súgtam volna a nőnek, hogy meneküljön, mert ebből semmi jó nem fog kisülni. 
Annyira mások, annyira két külön Világ és annyira nem jól alakultak a dolgok!
Az egész könyv sírás-rívás, szenvedés, egyszerűen semmi öröm, boldogság nincs benne, annyira lehangoló volt! Teljesen másra számítottam. Piszkosul csalódott vagyok.

Lehetne azt mondani, hogy na de kérem szépen, az élet nem csak cukormázas rózsaszín felhőből áll, tudom én, na de ennyire se borongós, mint ahogy alakult az életük.
Rendben, megpróbálták együtt. Persze, ha kölcsönös a vonzalom annak ellenére is, hogy valakivel két külön Világ vagyok, lehet esélyt adni a kapcsolatnak és megpróbálni. De könyörgöm, ha látom, hogy ez így nem működik, miért rontok a helyzeten és hozok olyan döntéseket, melyektől még rosszabb lesz? És igen, kimondottan arra gondolok, hogy jöttek sorban a gyerekek, közben a főszereplőink egyre boldogtalanabbak lettek.

Nevetésre, boldogságra, vicces jelenetekre számítottam. Ennek ellenére kaptam egy nagyon komor történetet, túlságosan sötét jövőképpel. Bele se akarok gondolni hogyan folytatódna az írónő tollából a főszereplőink élete a mittudoménmennyi gyerekkel a nyomukban. :o(

Aki még nem kezdett neki a második résznek, de az első tetszett neki, annak azt tudnám javasolni, hogy ne folytassa a sorozatot, hagyja meg az illúziót magának, hogy összejönnek, jönnek a gyerekek és boldogan élnek a farmon életük végéig. Ne rontsák el az idillt a második rész elolvasásával. :o(

2016. június 28., kedd

Kitekintő 34.

június 28, 2016 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2016. máj.

Emily Bleeker: When I'm Gone


Kedves Luke, először is hadd mondjam el: szeretlek .... Nem akartalak itt hagyni. ....

Luke felesége meghal, a férfi így egyedül marad a három gyermekükkel.
Amikor hazatér, egy borítékot talál a padlón, rajta a felesége kézírásával. A levelet a felesége egy évvel ezelőtt írta. Az első levelet több is követi. ...

2016. június 27., hétfő

Ti kérdeztétek (102.)- Melyek azok a könyvsorozatok, amiket biztos nem fogsz folytatni?

június 27, 2016 0 Hozzászólás

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

Melyek azok a könyvsorozatok, amiket biztos nem fogsz folytatni?
(uborka)

Hm, van jó pár ilyen sorozat. ;o) Pl. az Utánad a sötétbe. Nagy csalódás volt az első rész. De ilyen volt még A Blackstone-affér is, melynél csak jobb könyvek lehetnek szerintem. De a Cassandra Palmer sorozat első része se nyerte el a tetszésemet, valamint Andrea Cremer farkasos sorozata is eléggé semmilyen volt.

2016. június 26., vasárnap

"Mikor írta be a nevét utoljára a Google-ba?"

június 26, 2016 0 Hozzászólás
Miközben írtam A hetedik házról a bejegyzésemet beugrott, hogy végignézem miket dob ki a Google, ha a blogra próbálok rákeresni. Íme pár érdekesség. ;o)

2012-ben volt egy ilyen is: 

Goldenblog 2012
De 2010-ben ilyen is volt a molyon:

Könyves blogok tornasora
Azon sokat agyaltam, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárhoz mi közöm lehet, de aztán megtaláltam a linket. Az Éjféli bál borítójáról hozzám vezet a link. ;o)

FESZK- Gyerekeknek
Olvasgattam a Librarius- Kortárs Kulturális Magazin cikkét A háború jegyeseiről, de egyszerűen nem állt össze a kép, hogy mi közöm van hozzá attól függetlenül, hogy én is olvastam a könyvet. Aztán ahogy lenni szokott, kiszúrta a szememet a megoldás, csak egyszerűen átsiklottam az idézet felett:

Librarius
Még nem jártam a kőszegi könyvtárban, de nagyon megtisztelő, hogy a Nyitótáncot az én bejegyzésemmel ajánlották az olvasóik figyelmébe a Google egy tárolt verziója alapján.


Folytatás következik a későbbiekben majd. :o)

2016. június 23., csütörtök

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 27.

június 23, 2016 0 Hozzászólás

Forrás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

Kedves Niki!

Ajánlom figyelmedbe a Semmi című könyvet Janne Tellertől. Nemrég találtam rá és rögtön tudtam, hogy márpedig nekem ez kell. A tény, hogy Dániában betiltották a könyvet, majd kötelező olvasmány lett megfogott. Nagyon tetszett maga a gondolat. Több ismerősömmel is "kibeszéltem" és meglepett, hogy milyen ellentétes  reakciókat váltott ki belőlünk. Erre példa a molyos értékelések vegyessége:http://moly.hu/konyvek/janne-teller-semmi Szerintem érdemes elolvasni őket, mert valósághűen lefestik a könyv hatásait (számomra). Mindannyiunkban gondolatokat ébresztett és azt hiszem ez volt az írónő célja is.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, köszönöm, hogy végig olvastad. Továbbá köszönettel fogadok minden véleményt, amennyiben érdemesnek találod olvasásra és/ van rá időd.

Üdv: Egy könyvmoly


Kedves Egy könyvmoly!

Köszönöm a könyves ajánlódat, bevallom teljesen őszintén leginkább az a tény fogott meg, hogy Dániában betiltották a könyvet. Egyből végigfutott bennem, hogy vajon miért is és ahogy lenni szokott, természetesen mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb. ;o) Nagyon felkeltetted a véleményemet.

Richard Parker: A hetedik ház

június 23, 2016 0 Hozzászólás
Atya ég! Imádtam ezt a könyvet olvasni, fantasztikus, zseniális, őrjítő, olvassátok el! Egyszerűen kihagyhatatlan a thriller kedvelőknek, de még azoknak is, akik csak néha-néha olvassák ezt a műfajt, mint pl. én is. Egyszerűen csak áradozni tudok róla! Faltam, csüngtem minden során, hű ... egyszerűen imádtam!

Ha elolvassátok a fülszöveget, akkor egyből ezzel a történet szemszögéből fontos mondattal találjátok szembe magatokat:

"Mikor írta be utoljára a nevét a Google-ba?"

Nos? Ti mikor írtátok be? Rákerestetek már a saját nevetekre? Kidob valami érdekességet?
Will Frostot egy éjszaka során telefonhívás veri fel az álmából. Elhangzik ez a bűvös mondat, mely a férfit nem hagyni nyugodni, leül a gép elé. És innentől kezdve fenekestül felfordul az élete. Az irányítását egy őrült veszi át, aki elrabolta a várandós lányát és annak a párját, majd egy véres, országokat átszelő "játékba" vonja be őt. 
Willnek, ha azt akarja, hogy a lánya túlélje, teljesítenie kell az elrabló(k) utasításait. De nem ám egyszerűen pénzt akarnak, egyáltalán nem! 6 házhoz küldök el, ahol gyilkosságok történnek. A férfinak meg kell szereznie bizonyos tárgyakat még a rendőrség megérkezése előtt. Versenyt fut az idővel, versenyt fut mindennel és mindenkivel. Vajon sikerül teljesítenie az elrablók parancsait? Túléli a lánya? Meg amúgy is: miért pont ő? Mi van az egész mögött?

Eredeti címe: Scare me (2013)
Kiadta: GABO (2016)
Oldalszám: 376
Forrás: kiadó
Értékelésem: 
Hihetetlen izgalmas thriller A hetedik ház. Imádtam együtt lenni Willel, házról-házra, gyilkosságról-gyilkosságról "vele" lenni. Természetesen a miérteket se tudtam kiverni a fejemből és a szerzőnek egész jól sikerült is titkolnia a megoldást, bár a nagy titok lelepleződése előtt már sejteni kezdtem az okokat, így túl nagy meglepetés nem ért.

Olyan történet melyben inkább a cselekmény a hangsúlyosabb, nem pedig a karakterek kidolgozása. Hiába Will a főszereplő, különösebben nem nőtt sem ő, sem más szereplő a szívemhez, de nem is bántam, nem is akartam ezt. Egyszerűen csak hagytam, hogy a cselekmény magával sodorjon.

A megoldás csalódást okozott-e? Nem, bár azért nagyobb csattanóra számítottam, ez igaz.

A vége pedig? Kurtán-furcsán ért véget, még olvastam volna, de benne van a lehetőség, hogy egyszer tán lehetőségünk is lesz rá. ;o)

Tényleg nagyon izgalmas, nagyon jól van megírva, egy oldalát se untam, nagyon élveztem az olvasását.
Ne hagyjátok ki! Olvassátok el, nem fogjátok megbánni! :o)

2016. június 22., szerda

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 22.

június 22, 2016 0 Hozzászólás
Forrás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.

Kedves Niki! 

Ajánlanám figyelmedbe Stephen King A Búra alatt című könyvét, amit a könyv alapján készült sorozat miatt kezdtem el olvasni és azóta is kedvencem. Mindenképpen olvasd el. A könyv egy kisvárosban játszódik, amire egy búra ereszkedik le és alatta ragadnak. Az egész könyv nagyon izgalmas, elképesztő dolgok történnek és nagyon elgondolkodtató, hogy vajon hogyan viselkednénk a bent ragadtak helyében. 
Remélem fellelkesítettelek és el fogod olvasni. :) 

Üdvözlettel: Marci


Kedves Marci!

Lehet, hogy sokan nem gondolnák átnézve a mostanság olvasott könyveim listáját, hogy egy időben nagy King rajongó voltam. :o) Pedig bizony-bizony, sorban faltam a régebbi megjelenésű könyveit. A Cujoért egyenesen rajongtam, többször is elolvastam, de az Állattemető is nagy kedvenc volt. De hogy aztán mi történt velem, hogy évek óta nem vettem egy King könyvet se a kezembe? Megint csak azt tudom írni, annyi jó könyv, annyi jó új megjelenés jelenik meg, hogy egyszerűen egyes könyvek sajnos így háttérbe húzódnak, majd valahogy elfeledkezem róluk. Sajnos. :o( Ha tehetném tényleg addig élnék, amíg az összes olyan könyvet elolvasnám ami érdekel, csak hát mindig jönnek az újabb megjelenések is. ;o)
Köszönöm az ajánlódat, meg fogom jegyezni magamnak ezt a könyvét is!

2016. június 20., hétfő

Ti kérdeztétek (101.)- Van-e olyan könyv, amit te nagyon szeretsz, de a többség ki nem állhat?

június 20, 2016 0 Hozzászólás

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

Van-e olyan könyv, amit te nagyon szeretsz, de a többség ki nem állhat?
(uborka)

Könnyebb lett volna arra a kérdésre válaszolnom, hogy van-e olyan könyv, amit a többség szeret, én viszont ki nem állhatom. ;o)
De válaszolva a kérdésedre, tán Eva Kavian: Nem akartam vele élni c. könyve ilyen. Azt nem mondhatom, hogy rajongtam volna érte, de tetszett, megfogott. Mások viszont többnyire nem így nyilatkoztak róla. ;o)

2016. június 19., vasárnap

A visszatérő- film

június 19, 2016 0 Hozzászólás
Már csak azért is kihagyhatatlannak tartottam ennek a filmnek a megnézését, mert
A) 3 Oscart is bezsebelt idén. Ki nem kíváncsi a díjazott filmekre?
B) adaptáció
C) DiCaprio. Igen, megragadtam a Titanicnál, tini korom kedvenc romantikus filmjénél. ;o)

Miről szólt a film?

A visszatérő megtörtént események alapján készült. Magával ragadó, hátborzongató film egy férfi küzdelméről, a minden rettenet ellenére legyőzhetetlen élni akarásról és a teljes esélytelenséggel is dacoló emberi szellemről.
Hugh Glassra (Leonardo DiCaprio) a még feltérképezetlen amerikai vadonban rátámad egy medve: társa, John Fitzgerald (Tom Hardy) szándékosan tagadja meg a segítséget és magára hagyja őt a kietlen, dermesztő rengetegben. Glass hihetetlen erőfeszítéssel dacol a természet és az ember kegyetlenségével. Őrületes kalandokat él túl, egymaga vág keresztül hegyen, erdőn, folyón és hómezőn, hogy bosszút álljon.


Véleményem?

Lehet kövezni, de basszus: nekem nem tetszett a film akkor se. Jó-jó, értem én micsoda kitartás, élni akarás van a főszereplőben, a medve szétszedi, otthagyják elásva, de ő akkor is fogja magát és nem adja fel. Elismerem ezt az erőt, lehet, hogy én hasonló szituban már a medve támadása előtt feldobtam volna a pacskert infarktusban. 
De akkor is. Nem tetszett. Untam, méghozzá barmira és nagyon vártam, hogy végre vége legyen a filmnek. 

2016. június 17., péntek

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

június 17, 2016 0 Hozzászólás
részlet az olasz megjelenésű borítóból
Teljesen odáig voltam az Árnyalatnyi reményért amikor olvastam, de akkor valamiért nem jutott eszembe, hogy olvasható egy másik könyve is az írónőnek már magyarul. Aztán sétálgattam a könyvtár polcai között és hirtelen megpillantottam a szerző nevét. Akkor és ott tudatosodott bennem, hogy a Kalitkába zárt álmokat is ő írta. Nagyon nem gondolkodtam, hogy a kosaramban landoljon-e avagy sem a könyv. ;o)

1950-es évek Amerikája, francia negyed, prosti édesanya? És mindez egy olyan fiatal lány szemén keresztül, aki könyvesboltban lakik és tovább szeretne tanulni?
Először nagyon távolinak tűnt a történet számomra, de mégis nagyon hamar rá tudtam hangolódni. Rettentően megkedveltem a főszereplő lányt, aki mázsás súlyként cipeli a hátán édesanyja múltját és jelenlegi életét, ami megbélyegzi a városban, ahol él. Egy kalitkába zárt madár, aki messzire szeretne repülni, de a kalitka nem engedi. Így maradnak az álmok, a tervezgetés.

"Az anyám prostituált. Nem az a mocskos, utcákat rovó fajta. Nagyon is csinos, finom beszédű és szép ruhákat hord. De pénzért vagy ajándékokért fekszik le férfiakkal, és az értelmező szótár szerint ez prostituálttá teszi."

Josie 17 éves, gyermekkora óta az anyja prostituáltként dolgozik a város bordélyházában, ő pedig egy könyvesbolt fölötti kis szobában lakik. Reggel a bordélyban takarít, utána a könyvesboltban dolgozik. Mindenki ismeri őt az édesanyjának "köszönhetően" és sokan tisztelik, amiért egyáltalán nem hasonlít rá.
Josie kedves, barátságos, segítőkész, tanult, nagyon olvasott és semmi áron se szeretne az anyja nyomdokaiba lépni. Gyermekkori barátság köti össze a könyvesbolt tulajdonosának a fiával (imádtam ahogy különböző történetek főszereplőivel "játszottak", ahogy licitáltak egymásra, ahogy tippeltek arra, mely vásárlójuk milyen könyvvel fog távozni), majd egy nehéz titok tudója is lesz ennek a kapcsolatnak köszönhetően. 

 "– Darcy vagy Gatsby – vetette fel Patrick.
– Ugyan már, ennél jobbat nem tudsz? – gúnyolódtam. – Nyilvánvaló, hogy Darcy."

Egy napon elegáns, gazdag fiatal lány toppan be a boltba, aki semmit nem tud Josie múltjáról. Meglátja benne a tudást, a tanulni akarást és próbálja rávenni, hogy jelentkezzen arra a főiskolára, ahol ő is tanul. Messze onnan, ahonnan él. Csakhogy Josie-nak nincs pénze és lehetősége sem útra kelni. Ráadásul az anyja nagy bajba keveri, az élete is veszélybe kerül. ...

Josie karaktere példaértékű. Tiszta, ártatlan, de ahogy lenni szokott ilyen esetben is, megjelenik a "kígyó" és meglebegteti az orra előtt a "tiltott gyümölcsöt". A kérdés csak az, hogy Josie mit tesz meg az álmaiért, mikre képes? 

Eredeti címe: Out of the Easy (2013.)
Kiadta: Maxim (2013.)
Oldalszám: 332
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Tetszett, hogy betekintést nyerhet az olvasó ennek a történetnek köszönhetően egy 50-es évekbeli bordélyba. Kedveltem Williet is, olvastam volna részletesebben is az életéről, szerettem volna jobban megismerni ezt a híres és elismert madame-ot.

És a két fiú főszereplő, akik fontos szerepet kapnak Josie életében? Az egyik a könyvesboltos fia, a másik pedig egy hasonló módon szerencsétlen sorssal megáldott szépfiú. Vajon melyik fogja elnyerni a lány szívét? Igen-igen, egyfajta szerelmi háromszög található a Kalitkába zárt álmokban, aztán a történet vége felé az írónő "érdekes" módon oldja meg ezt a problémát, nem számítottam a fordulatra egyáltalán.

A vége pedig? Szomorú, ugyanakkor mégis annyira szép és megható.

Teljesen más ez a történet, mint az Árnyalatnyi remény, hiba lenne a kettőt összehasonlítani. Ez könnyedebb, de ugyanolyan valóságos, felkavaró, de mégis könnyedebb, megemészthetőbb, lendületesebb. Gyors folyású történet, nem olyan, ami fölött az olvasó gondolkodni kezd inkább olyan, aminek köszönhetően hagyja magát elsodorni. 
Olvassátok el!



2016. június 15., szerda

Bruck Edith: Hány csillag az égen?

június 15, 2016 0 Hozzászólás
Forrás
Teljesen másra számítottam a könyv elolvasása előtt, mint amit végül kaptam. Emlékekre, fájdalomra, szenvedésre, de mégis valahogy minden más lett.

Anita 15 éves, árva. Megjárta a poklot és most a koncentrációs tábor elhagyása után arra kényszerül, hogy a nagynénjéhez utazzon Csehszlovákiába. 
A nagynéni megúszta a táborokat, sőt, hallani sem akar az ott átélt dolgokról. A férjével, fiával és a sógorával él együtt.
A sógor kel útra, hogy papírok nélkül hazavigye Anitát, akinek amolyan házirabszolga szerep jut majd. A férfi fiatal, jóképű, kikezd a lánnyal. Anita tapasztalatlan, először megrémíti a férfi közeledése majd azon kapja magát, hogy beleszeretett a sógorba és várja annak a közeledéseit. A baj pedig meg is történik.

Kiadta: Európa (2015.)
Oldalszám: 276
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
Molesztálásra, erőszakra számítottam olvasva a fülszöveget. Már előre sajnáltam szegény fiatal lányt, aki megjárta a poklot, de az folytatódik számára a kinti világban is. Elképzeltem, hogy a sógor egy agg, undorító bácsika, aki tapizza, fogdossa majd szerencsétlen, ne adja ég, meg is erőszakolja. Így érthető, hogy nem kicsit megdöbbentem amikor kiderült, hogy ez a szerep nem épp egy ilyen férfinak jutott a történetben.
Aztán az is megdöbbentett, hogy Anita reagálni kezdett a tapizásokra, de ugyanakkor valahol meg is értettem, hisz tetszik nem a férfi, de ami a legfontosabb: szerelmes lesz belé. Ő tényleg hisz abban, hogy ő is szereti őt, hogy együtt öregednek majd meg, hogy egy párt alkotnak majd. Aztán persze minden másképp alakul majd.

Maga a történet igazából a remény, az élet, a vágy. Anita nem omlik össze, beszélni szeretne a táborban átélt dolgokról, csak nem hagyják. A nagynénje homokba dugja a fejét, hallani se akar semmiről, ő csak a mának akar élni és a jövőnek. Az olvasónak ez nagyon unszimpatikus lehet, mégis úgy éreztem, hogy a nagynéni is szenved, csak másképp. Boldogtalan, menekül, máshogy fejezi ki a fájdalmát és az őt ért veszteségeket.

A történet vége? Fura. Nem vagyok megelégedve vele. Túl gyorsan került lezárásra, túl összecsapott, túl semmilyen. Olvastam volna még tovább és emiatt is járt az értékelésemkor a levonás.

2016. június 14., kedd

Kitekintő 33.

június 14, 2016 0 Hozzászólás
A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2016. ápr.

Martha Hall Kelly: Lilac Girls 


A történet a II. vgh. idején játszódik.

Caroline New Yorkban él és az élete teljesen megváltozik, amikor Hitler megtámadja Franciaországot.

Kasia pedig Lengyelországban. A saját bőrén tapasztalja, milyen úgy élni amikor egy rossz szó, egy rossz mozdulat az életébe kerülhet.

Herta német orvos.

A három nő sorsa összefonódik.

2016. június 13., hétfő

Ti kérdeztétek (100.)- Ki a világ legjobb írója szerinted?

június 13, 2016 0 Hozzászólás

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

Ki a világ legjobb írója szerinted?
(Németh Friderika)

Ez nagyon szubjektív. Aki nekem tán az, lehet, hogy a szomszédomnak a top1000-es listáján se szerepelne. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy tán Rowling a világ legjobb írója. A Harry Potter hatalmas népszerűségre tett szert és évekig nagyon-nagyon olvasott sorozat volt. Kicsik, nagyok, felnőttek, egyformán tudtak rajongani Harryékért. (Én is.)
Amúgy most utánanéztem a neten és jelenleg a legtöbben Stephen Kingre keresnek rá és utána jön Rowling.

2016. június 12., vasárnap

Az 5. hullám- film

június 12, 2016 0 Hozzászólás
Bevallom, hogy ennek a filmnek a létezéséről se tudtam addig, amíg a moly.hu-n fel nem hívták a figyelmemet erre a hiányosságomra. A könyvet nem olvastam (még), de a filmet az egyik hétvégén megnéztem.

Miről szólt a film?

Sötétség. Rombolás. Járvány. Invázió. És ez csak a kezdet. Eddig négy hullámot kellett kibírniuk a Föld lakóinak. Az idegenek nem kérdeznek, nem magyaráznak. Megfosztják az emberiséget az energiájuktól, a földdel teszik egyenlővé a városaikat, betegségeket küldenek rájuk, és támadásba lendülnek. De a legrosszabb még hátravan.
Az érkezők emberi alakot tudnak felvenni. Így már a legyőzöttek közötti bizalomnak is vége, senki nem tudhatja, hogy embertársa nem az ellenség ügynöke-e. Egy kamaszlány azonban nem törődik azzal, hogy semmi esélye. Amikor elrabolják az öccsét, a nyomába ered, és makacs elszántsága minden támadót meglep. Reménytelen, őrült harca során egy srác az egyetlen segítsége. Csak az nem biztos, hogy ember-e egyáltalán.


Véleményem?

Először is egy hatalmas HŰHA! Nagyon jó volt a film. Izgalmas, fordulatos, többször azon kaptam magamat, hogy még a lélegzetemet is visszatartottam, annyira szorítottam, aggódtam, megijedtem, izgultam. Tényleg nagyon klassz film, csak ajánlani tudom a figyelmetekbe és a könyv is Várólistás lett ezek után számomra. Ne hagyjátok ki!
 

2016. június 10., péntek

Nicole Williams: Crash – Zuhanás

június 10, 2016 0 Hozzászólás

A bejegyzés ennek indult:


A Felmérés során sokan jeleztétek, hogy örömmel látnátok a rovat frissülését így gondoltam (meg amúgy is dühöngeni akarok az épp olvasott könyvem miatt), hogy akkor uccu neki.
Mit olvasok most? Nicole Williams: Crash/ Zuhanás c. "remekművét".

A könyv kb. 1/3-ánál tartok, de nagyon úgy tűnik, hogy nem fogok a végére érni. Nagyon csalódott vagyok. :o( 
Egyrészt azért, mert még azelőtt felhívtam erre a könyvre a figyelmet a Kitekintőben, hogy tudomásunkra juthatott volna, hogy a Könyvmolyképző meg fogja jelentetni. A külföldi értékelések és a fülszöveg alapján jó kis YA-ra számítottam.
Másrészt a Zuhanás eddig nagyon nem úgy tűnik, hogy beváltaná a hozzá fűzött reményeimet. :o(
Ez egy semmilyen, idegesítő, agyament történet. A főszereplők totál nincsenek kidolgozva, teljesen semmilyenek, alaktalan, lélektelen masszák. És senki se jöjjön most azzal, hogy folytassam csak, majd szépen fejlődni fognak, mert ha a könyv 1/3-ánál még csak pislákolni se látom a fejlődésüket, akkor kétlem, hogy ez a későbbiekben megvalósulna.
Tipikusan olyan könyv, amit szerintem bármely kisiskolás össze tudna hozni. Lehet, hogy még jobban is. :oS
Fogja magát a csajszi -aki amúgy külsőleg úgy tűnik, mintha egy értelmes könyvmoly lenne, de a viselkedésével és a külső megjelenésével inkább azt sugallja, hogy egy jövőbeni prosti válhat belőle, ha nem tér észhez. Idegesít a személyisége- csak úgy dobná magát a sráchoz, kemény csajnak hiszi magát, de összeroppan fogadjunk majd, mint egy ropi. Nincs a csajban semmi, ami kedvelhető lenne. Lélektelen, arctalan, semmilyen.
Eredeti címe: Crash (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)
Oldalszám: 328
Forrás: saját
Értékelésem:
A srácról még ennyit se tudok nyilatkozni, olyan homály fedi őt magamban.

Folytatni fogom-e az olvasását? Egyenlőre igen. Adok még neki pár oldal esélyt, hátha. ....

És így folytatódott:


Befejeztem. Hős vagyok. Na jó azt elismerem, hogy a 2/3-tól kb. minden második oldalt olvastam csak el, mert egyszerűen nem bírtam volna ha még több időmet kell erre a könyvre elpazarolnom. Csak azért nem hagytam a fészkes fenébe, mert annyira bíztam abban, hátha majd a történet végén jön az "Ó!" érzés. Hát nem jött.
Ne olvassátok el! Potyognak a könnyeim a fákért. 



2016. június 9., csütörtök

Anna Banks: Triton

június 09, 2016 0 Hozzászólás

Szirénia öröksége #2


Furcsa a kapcsolatom ezzel a sorozattal. Már a Poszeidónnál is megfogalmazódott bennem, hogy összességében jó volt olvasni, de a végén mégis csak közepes érzést hagyott maga után. Így voltam a második résszel is. Jó volt olvasni, gyorsan is haladtam vele, eltekintve pár problémától kellemes is volt, de újra csak azt tudom írni a végén, hogy közepes. Aranyos mese, de nem nagy szám.
És fura a bennem végigfutó gondolat is, hogy ez egy mese. Mert amikor pl. vámpírokról, vérfarkasokról volt szó olvasmányaim során, ez nem fogalmazódott meg bennem, holott a vámpírokat se tartom valóságosabb lényeknek, mint a sellőket.

Na de visszatérve a könyvre.
Kiderült az első részben, hogy Emma édesanyja a rég halottnak tűnt hercegnő, aki fogta ebben a részben a lányát és menekülni kezdett. Útjában vannak viszont a többiek és utol is érik őket. Aztán jön a nagy összeborulás, Nália megtudja, hogy Grom még sem halt meg és jöhetne a boldog vég, de még sem. Hisz Gromot összepárosították mással, így Náliának be kell bizonyítania a mélységben, hogy él, valamint el kell fogadtatnia, hogy félvér gyermeke született.

 "Azután Grom, a tritonkirály térdre ereszkedik anyám előtt, és egyetlen könnycsepp gördül le az arcán.
– Nália! – suttogja.
És ekkor anyám arcul csapja. Nem az a fajta nyakleves ez, amit feleselésért kap az ember. Nem is ökölcsapás, amilyet anyu a konyhánkban Galénnak és Tórafnak osztogatott. Az a fajta pofon, amit egy nő annak a férfinak ad, aki mélyen megsértette."

Természetesen nem mindenki fogadja örömmel a felbukkanását, ami egy lavinát indít majd el.
A vége? Nincs lezárva és kicsit fura is.
El fogom-e olvasni a 3. kötetet? Azt hiszem: igen.

Eredeti címe: Of Triton (2013.)
Kiadta: Maxim (2015.)
Oldalszám: 272
Forrás: könyvtár
Értékelésem:
És milyen problémákról van szó, melyeket fentebb említettem?
  • A karaktereket annyira semmilyennek tartom, totál nincsenek készen, de mégis van bennük valami, amiért érdekelt a sorsuk.
  • A cselekmény? Mint Ariel, mese az egész, de mégis, míg így 32 éves fejjel is kellemes volt ezt a mesét olvasnom. 
  • Valamint valahol furának tartom, hogy Nália hosszú évek óta rejtőzködik, de amikor kiderül, hogy Grom él, azonnal merülne a mélységbe, hogy visszatérjen.
  • És a 132. oldalon feljegyeztem magamnak, hogy elég fura a "nemzedékek óta" megfogalmazás (utalva arra, hogy nemzedékek óta, szájról szájra jár a mese, mi történt Náliával és Grommal). Az eltelt 70 év alatt, mióta Nália a felszínen él, mégis hány nemzedékről beszélhetünk? Hisz Grom öccse is csak "tininek" számít. 

Mindezektől függetlenül kellemes olvasmány volt és ajánlom a figyelmetekbe. ;o)

2016. június 8., szerda

Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe! 21.

június 08, 2016 0 Hozzászólás
Forrás
Mi is az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe?: külföldi minta alapján indult rovat. A lényege az, hogyha ajánlanál egy könyvet a figyelmembe/figyelmünkbe, akkor "ragadj tollat" és írj egy ajánlót róla nekem. Én pedig megosztom a gondolataidat a blogomon.
Bővebben ITT olvashatsz a hogyanokról és a rovatról.
A mostani könyvajánló ENNEK a bejegyzésnek köszönhetően futott be hozzám.


Szia Niki!

Szeretném a Csábítások és csemegék című KMK-s könyvet a figyelmedbe ajánlani! Akkora szövegek vannak benne, hogy lehetetlen mosolygás/nevetés nélkül elolvasni. Le kell számolni a prűdséggel az olvasásához, de ha ez nem jelent gondot, akkor nagyon nagyon szórakoztató kis történet. Nem is annyira a sztorin, inkább a szófordulatokon, beszólásokon van a hangsúly, könnyű kis szexis chick lit olvasmány. 
Tetszeni fog!

Üdv: Horváth Zsanett


Szia Zsanett!

Bevallom, hogy eddig, ha megláttam ezt a könyvet a könyvtár polcán vagy épp értékelést róla a moly.hu-n vagy a blogokon, akkor lazán elsétáltam mellette/elsiklottam felette. A borítójából kiindulva egyáltalán nem egy ilyen történetre számítottam, na de mivel még a fülszövegét se olvastam el, így nem szabadott volna sokat levonnom a borítóból.
Kíváncsivá tettél, egyszer biztos sor fog kerülni az elolvasására. :o)

2016. június 7., kedd

Júniusi várható megjelenések

június 07, 2016 0 Hozzászólás
Várható megjelenése: jún. 8.
Emlékezetes nyaralásnak indult.
De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?
May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek...
Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?
A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?

Várható megjelenése: jún. 30.
Elise Philippe különösen rossz passzban van. Nemcsak hogy füstbe mennek a Csónakház kávézó megnyitására vonatkozó tervei, ráadásul még Sean O'Neil is hazatér Vermontba, és vonzóbb, mint valaha.
Múlt nyáron együtt töltöttek egy emlékezetes éjszakát, olyan emlékezeteset, hogy Elise kis híján felülvizsgálja az "egy férfi egy éjszaka" szabályt, mely szerint az életét éli. Sean O'Neil, a neves sebész nagyjából olyan szívesen jön haza Snow Crystalba, mintha a fogát húznák. Csakhogy vészhelyzet van, és nem mondhat nemet: a családja kérésére kénytelen visszatérni, és megfogni a munka végét. Odahaza rengeteg emlék várja, no meg Elise Philippe, az üdülőközpont éttermének francia szakácsnője, akinek ajka még mindig olyan puha és édes, mint a híres francia édesség, a csokoládéhab.
A férfit nagyon csábítja a gondolat, hogy megismételjék Elisezel az együtt töltött szenvedélyes éjszakát, de tudja, ha ez megtörténik, sokkal nehezebb lesz elhagynia az égig érő hegyek és a végtelen erdők birodalmát, legyenek bármilyen emlékezetesek is a lány csókjai... 

Várható megjelenése: jún. 23.
Francesca a tizenkilencedik századi Amerika egyik leggazdagabb családjának örököse, de nehezen viseli az ezzel járó kötöttségeket: úgy érzi, az illemszabályok gúzsba kötik az életét. Ráadásul gyerekkora óta irtózik a tömegtől, és arról ábrándozik, hogy csendesen él választottja, egy hétköznapi ügyvéd oldalán. Törtető anyja azonban a vagyon mellé címet is akar szerezni a családnak, ezért egy elszegényedett angol herceget szemel ki a lánya jövendőbelijének. Nem elég, hogy szegény Francescát elszakítják a szerelmétől, még a rideg Angliába is el kell költöznie. Arra azonban végképp nem számít, hogy a nászéjszakáját olvasással fogja tölteni. Újdonsült férjét ugyanis a szerelemnél láthatólag jobban érdekli, hogy neje alaposan megismerje leendő családja történetét és az angol etikettet. Szerencsére a családfán kívül más olvasnivalót is talál: egy kurtizán naplója kerül a kezébe, amelyből megtanulhatja, hogyan csavarhatja el a szigorú herceg fejét.
Donna MacMeans szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták. 


Várható megjelenése: jún. 9.
A new england-i Barrett család élete romokba dől, amikor a tizennégy éves Marjorie akut skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Az orvosok sehogy sem tudják megakadályozni a lány süllyedését az őrületbe, így Barrették tehetetlenségükben a hitbe menekülnek: a helyi katolikus paphoz fordulnak segítségért.
Wanderly atya némi vizsgálódást követően ördögűzést javasol, mert úgy hiszi, hogy Marjorie nem beteg, hanem a gonosz szállta meg. Felveszi a kapcsolatot egy helyi műsorgyártó céggel, akik médiaszenzációt sejtve felajánlják, hogy valóságshow-t készítenek Barrették megpróbáltatásaiból. A család végül a pénz miatt kénytelen belemenni a dologba, és így veszi kezdetét A megszállottság című show. A műsor hatalmas népszerűségre tesz szert, de kisvártatva leállítják, mert a családi házban rémisztő tragédia történik. Annyira szörnyű, hogy a műsorra utaló minden anyagot gyorsan eltüntetnek.
Tizenöt évvel később egy népszerű író interjút kér a történtekről Marjorie húgától, Merrytől. Ahogy a nő visszaemlékszik a múlt elfeledettnek hitt eseményeire, rég eltemetett titkok és fájdalmas emlékek törnek a felszínre - az olvasó pedig egy félelmetes pszichológiai horror kellős közepébe csöppen, ami nem csak az emlékezet és valóság, tudomány és hit kérdéseit feszegeti nyugtalanító módon, hanem az ősidők óta bennünk lakozó gonosz természetét is.

Várható megjelenése: jún. 6.
A forradalmi Oroszország és a páratlan Angol Tóvidék szolgál izgalmas háttérül ennek a lenyűgöző történetnek, mely a féltékenység, a bosszú, a megbékélés és a megbocsátás szövevényes útjait mutatja meg az olvasónak.
Angol Tóvidék, 1960.
A fiatal Abbie Myers hazatér Franciaországból a családi birtokra, miután tudomást szerzett anyja haláláról. A család próbálja feldolgozni a nő öngyilkosságát, ezért Abbie elhatározza, hogy szeretett nagyanyja segítségével megpróbálja feltárni anyja és családja eddig elkendőzött titkait. A nagymama csodálatosan elmesélt történetei visszarepítik őt 1911-be a cári Oroszországba, ahol akkor ő nevelőnőként dolgozott egy elkényeztetett és bosszúszomjas grófnőnél, ám 1917-ben mindannyian kénytelenek voltak elmenekülni a forradalom borzalmai elől.
Miközben Abbie azért küzd, hogy családjában egyetértést teremtsen, ráébred, hogy ezek a régen történt események utórengései okozzák, illetve veszélyeztetik a családjában oly nehezen megteremtett törékeny békét.

2016. június 6., hétfő

Ti kérdeztétek (99.)- Mennyi volt a legtöbb idő, amit egyhuzamban olvasással töltöttél?

június 06, 2016 0 Hozzászólás
Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok.
Tavaly a rovatfrissítéseknek köszönhetően sok kérdés érkezett hozzám, így egyenlőre ezekre fogok válaszolni. De mindezektől függetlenül ne fogjátok vissza magatokat, az utánpótlásra szükség van. ;o) Így ha kérdeznétek, akkor bátran írjatok nekem ERRE az e-mail címre.

Mennyi volt a legtöbb idő, amit egyhuzamban olvasással töltöttél?
(Vajda Kitti)

Ha van rá lehetőségem, akkor órákig képes vagyok olvasni anélkül, hogy egyáltalán felállnék a fotelból, ágyból, stb, de szerintem ezzel a legtöbb könyvmoly így van. Olvastam már éjszakákat át, amikor egyszerűen nem tudtam letenni az olvasott könyvet még akkor sem ha tudtam, hogy mindjárt kukorékol a kakas, mennem kell dolgozni és össze fogok esni az álmosságtól, de egyszerűen akkor se ment.
De visszatérve a kérdésedre, konkrétan nem tudnám megmondani, hogy mennyi idő lehetett a leghosszabb, de szerintem 4-5 órás egyhuzamban való olvasásom biztos volt már az elmúlt kb. 20 év alatt. ;o)

2016. június 5., vasárnap

A felmérés vége

június 05, 2016 0 Hozzászólás
Véget ért a felmérés a blog olvasóinak összetételével kapcsolatban. Köszönöm minden résztvevőnek a válaszait, amint sikerült kiértékelnem őket, jövök majd az összefésülés eredményével. ;o)
Nagyon érdekes és izgalmas feladat lesz majd, hogy vajon mennyi változás történt a 3 évvel ezelőtti felméréshez képest. *a blogger a kezeit izgatottan összedörzsöli*
De akkor jöjjön a lényeg, mert gondolom mindannyian arra vártok, hogy kiderüljön ki nyerte az Én, Livia 1 példányát. Bízom abban, hogy a szerencsés nyertes nagyon örülni fog a nyereménykönyvnek és az elolvasása után épp olyan pozitívan fog majd róla nyilatkozni, mint ahogy én is tettem.



A random.org-al sorsoltam:


És íme:


Gratulálok! Megy az e-mail is. :o)

Akik pedig nem nyertek nem csüggedni, hamarosan újabb nyereményjáték veszi kezdetét a blogon. :o)

Májusi összefoglaló

június 05, 2016 0 Hozzászólás
Nem is olyan rég volt amikor készítettem az áprilisi összefoglalót és lepötyögtem, hogy

"Hihetetlen, hogy milyen gyorsan rohan az idő az idei évben, néha csak kapkodom a fejemet, hogy te jó ég, már megint eltelt egy hónap! "

szóról szóra ugyanezt tudnám írni ennek az összefoglalónak az elején is. :o)
A május tán a kedvenc hónapom és eltekintve attól, hogy idén esőben bőven volt részünk eme hónapban, továbbra is fenntartom azt, hogy számomra ez a hónap a leggyönyörűbb.
De lássuk akkor, hogy mi történt a blogon ebben a 31 napban.

Rovatok

A Ti kérdeztétek keretén belül válaszoltam azokra a kérdésekre, hogy Ha életem végéig csupán egyetlen egy könyvet olvashatnék el újra és újra, melyik lenne az, Mit használok könyvjelzőként, van -e esetleg kedvenc könyvjelzőm Mi a kedvenc idézetem és miért épp erre esett a választásom,Honnan jött a könyvek szeretete, Mennyire alakultak úgy a dolgok a bloggal kapcsolatban, mint amire számítottam.
És természetesen a Kitekintő, valamint az Ajánlok egy könyvet a figyelmedbe is frissült a hónapban.

Könyvek

Nagyon szerencsés voltam ebben a hónapban, mert csupa jó és izgalmas könyvről írhattam az oldalon.
Nézzük akkor őket értékelés szerint:
Paul „Coach” Wade: Fegyencedzés
Phyllis T. Smith: Én, Livia
Julianne Donaldson: Edenbrooke
Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia
Mary E. Pearson: Az árulás csókja

Gyermekirodalom tekintetében elmaradtam a már megszokott heti egy bejegyzéstől, ugyanis két mesekönyvvel jelentkeztem csak:
Dániel András: A kuflik és a nagy eső
Harcos Bálint: A Tigris és a Motyó 

Mozidélutánt is tartottunk, méghozzá A lázadókat néztük meg.

És bár a gyermekirodalommal májusban elmaradtam, hoztam helyettük "töltelék" bejegyzéseket:
Amikor hazai szerzőkért megy a rajongás
Amikor leesik, hogy a várva várt külföldi könyv már megjelent magyarul is
Könyvtárak a nagyvilágból 

Blogélet és statisztika

Újabb nyereményjáték vette kezdetét a hónapban, melyet összekötöttem egy felméréssel. A mai nap folyamán sorsolok majd. ;o)
A legtöbben az Amikor hazai szerzőkért megy a rajongás című bejegyzésemet olvastátok el, de könyvek terén májusban továbbra is A tökéletes játék vezet, amit továbbra se értek, hogy miért ilyen nagy az érdeklődés az irányába az elmúlt két hónapban.
A legtöbben itthonról tévedtetek a blogra, de a TOP3-ban benne van még USA és Oroszország is.

Áprilisban létrehoztam egy Instagram és Tumblr fiókot. Ezek közül az előbbit viszonylag serényen használtam májusban. Mutatok is egy fényképet a szent helyről, ahová minden hónapban elzarándokolok. ;o)

Könyvesem Niki (@nikikonyvesem) által közzétett fénykép,