Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Sylvia Day: Megigézve

Hahó, hahó, itten vagyok egy egészen friss olvasmányélménnyel, de előre szólok, mostanában nem épp jó passzban vagyok, és ez lehet látszódni fog az értékeléseimen is. Harapós időszakomat élem, na. ;o)

Kezdjük akkor ott, hogy lassan két hónapja már, a feje tetejére állt az életem. A saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy az életben még az sem biztos, aminek annak kéne lennie eredendően. Kemény napok, hetek, lassan hónapok állnak mögöttem, és nyilván fognak is. Az olvasás teljesen háttérbe szorult az életemben, és ami fura volt, nem is hiányzott. Próbálkoztam vele, de egyszerűen semmire se tudtam koncentrálni, semmi se kötött le, semmi se érdekelt, így úgy voltam vele, szenvedjen vele a fene, hagyom az egészet, ennek így kell lennie.
Aztán ahogy lennie kell, az idő tényleg minden sebet begyógyít. Még azt is, amire azt hisszük, hogy soha többet nem fog tudni. Lassan képes elállni a vérzés, elkezd a seb hegesedni, és képesek vagyunk a gyógyulás útjára lépni, tovább lépni, felállni, mert mindig van miért.
És van egy pont, amikor az ember megrázza magát és azt mondja, hogy ideje visszatérni a régi kerékvágásba. Így voltam én az olvasással. Először befejeztem az elég régen elkezdett Vezeklést, majd jött a kérdés, hogy mivel folytassam. Akkor találtam szembe magamat Sylvia Day új regényével. Gondoltam, hogy "régebben" odáig voltam a romantikus, erotikus regényekért, biztos jó választás lesz, próba szerencse. Hát vagy az izlésem változott meg nagyon, vagy ez a könyv tényleg egy kalap sz*r. :oS

Elkezdtem olvasni, de azt se tudtam mit olvasok. És kivételesen nem azért, mert nem tudtam koncentrálni, hanem azért, mert annyira kesze-kusza a sztori, hogy hihetetlen. Próbálkozott az írónő az erotikával, a főszereplőink közt egyből izzik a levegő, legszívesebben azonnal tépnék első látásra a ruhát le magukról, meg van egy kis fantasy beütésecske is, de csak kapkodtam a fejemet, hogy mi a fészkes fene folyik is itt? Annyi állt csak össze bennem, hogy van egy csaj, aki képes macskává alakulni, valakik kinyírták a nagy szerelmét, aztán jön a férfink, akinek az a feladata, hogy megszelidítse ezt a cicust, de időközben egymásba szeretnek, lepedőket gyűrnek, majd harcba szállnak, az immár közös ellenség ellen. Röviden és tömören.
Még rövidebben: el ne olvassátok! Ez egy nulla, egy hatalmas semmi, egy se füle-se farka történet. A karakterek nullák, a cselekmény szintén, az erotika szintén, egyszerűen semmi olyan nincs benne, amiről egy kis pozitívumot is írni tudnék. Egy nulla. Röviden és pont. Komolyan, nem is értem, hogy merte megjelentetni ezt a sztorit az írónő. :oS Senki se szólt neki kedvesen, hogy "Figyi már, dolgozgassál már rajta, még egy kicsit?" :oS
_________________
Eredeti címe: Spellbound (2013.)
Kiadta: Ulpius-ház Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 284
Ára: 3499
Forrás: saját
Értékelésem:
*


ui.: Ennyi lettem volna így elsőre, ennyi idő kihagyása után. ;o) Szokjatok hozzá, mostanában nem vagyok sem vesézős, sem érzelgős hangulatomban, sőt, inkább csipkelődősben. Úgyhogy rövid, tömör bejegyzésekre számíthattok.
Lassan visszatérek, reszkessenek a könyvek. :oD

5 megjegyzés:

Marianna Gere írta...

Szia! Számomra is nagy csalódás volt ez a könyv. Nem ezt vártam Tőle a Crossfire trilógia után..:(
Sajnálom hogy kidobtam rá a pénzt..

mayertimi írta...

Borzalmasan szar könyv, a felénél otthagytam ... :-)) Nem veled van a baj, a könyvvel!

Örülök, hogy visszatértél, aztán tessék sűrűbben írni :-)

Puszi

Niki írta...

Megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. ;o)

Erika írta...

Ez a könyv tényleg egy borzalom. Nem is értem miért olvastam végig. Talán bíztam benne, hogy javulni fog, de sajnos nem lett jobb, csak vége lett...

Annie írta...

Szerintem is sz@r könyv, ilyen rettenetes olvasmánnyal sem találkoztam még. Nagyon gagyi. Nem is értem, hogy adhatták ki. Sajnálom azokat az embereket, akik Sylvia Day írói tehetségében bízva pénzt adtak ezért a baromságért.