Könyvesem

Miután befejeztem a sorozat első részét, neki is kezdtem a másodiknak (amit amúgy még mindig nem fejeztem be), de közben lehetőségem adódott a kiadó jóvoltából elolvasni a harmadik kötetet.

Őszinte leszek, a fülszövegeket olvasva, a harmadik könyv sokkal jobban lázba hozott annak ellenére is, hogy Henryt kimondottan szimpatikusnak találtam az első részben. Így felrúgva a sorrendet, nekiestem a harmadik résznek.

Aki látta a Több, mint testőr c. filmet, az tuti odáig lesz ezért a kötetért is. Igaz, semmi akció nincs benne, egy könnyed, romantikus sztori, amibe a női olvasók elég könnyen bele tudják magukat élni.

Ellie - Olivia húga -, akinek a biztonsága kiemelt fontosságú lett a királyi családnak, miután a nővére hercegné lett. Az első kötetben már megismerhettük a fiatal, 17 éves lányt, aki ebben a részben a szemünk előtt nő fel. 

Már az első részben kitért arra az írónő, hogy a kis bakfis azonnal elpirult, amikor megpillantotta a herceg egyik fiatal testőrét, Logant. Nos, a herceg úgy döntött, hogy a fiatal testőrt Ellie mellé rendeli, ami egyikőjüknek sem lesz olyan egyszerű.

Ugyanis a fiatal lány az első pillantástól kezdve odavan a testőrért.

Logannak pedig bár tetszik a lány, de tudja, hogy nem lehet köztük semmi.

Aztán telnek az évek, Ellie felcseperedik, Logan pedig mindig ott van mellette. A vonzalom pedig csak nő közöttük, amikor is végre színt vallanak.

Könnyed, romantikus sztori, szerethető karakterekkel. Ellie bájos, okos, két lábon járó fiatal lány, akit a népszerűség egyáltalán nem változtatott meg. 

Logan pedig az a szegény, nehéz sorsú fiatal férfi, aki ki akart törni a nyomorból, de mégis tudja, hogy mi az a határ, amit nem léphet át.

Tetszett a köztük kialakult kémia, de mégis hiányérzetem volt. Szerettem volna több pikánsabb, viccesebb jelenetet, amikor igazán húzzák egymás agyát a főszereplők.

A másik pedig az, kicsit zavart, hogy nagyon gyorsan rohant előre az írónő az időben. Értettem, hogy Ellienek fel kell nőnie ahhoz, hogy a vele történtek befogadhatóak legyenek az olvasónak és ne egy young adult történetet olvassunk, de nekem fura volt, hogy X oldal után hirtelen előreugrottunk hol pl. 10 hónapot, hol mondjuk 19-et, stb. Nem volt elég időm ahhoz, hogy igazán felfogjam, mit is jelent egy fiatal nő személyiségének változásában a múló hónapok. Először Ellie 17 éves volt, majd hipp-hopp 20, teljesen más felfogással. 

Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez a rész erősebb volt, mint az első. 

Az első amolyan Hamupipőke mese volt: a szegény lány beleszeret a hercegbe, fele királyság, stb.

Ellie története sem mondható hétköznapibbnak a testőrrel, hisz nem rohangál minden 17 éves mellett testőr, de mégis jobban megemészthetőbb volt, mint anno Olivia története.

És ha már Olivia. Ebben a kötetben ugyanúgy szerepet kap ő is, mint a férje vagy épp Henry és a felesége. Ennek pedig örültem, mert így még jobban meg lehetett őket ismerni, még többet megtudhattunk róluk. Az is igaz, mivel kihagytam a második kötetet, több "poént" is lelőttem magam előtt, de ez már az én bajom. 😅

Ha szeretitek a könnyed, romantikus történeteket, akkor mindenképp kezdjetek neki ennek a sorozatnak!

Eredeti címe: Attachments (2011.) Kiadta: Scolar (2019.) Oldalszám: 328 Forrás: kölcsön kapott Értékelésem:

2015-ben olvastam az írónőtől az Eleanor és Park-ot, ami nagyon tetszett, ugyanerre számítottam ezzel a könyvével kapcsolatban is, de nem jött össze.
Igazából ez a történet egy kis semmiség. Nem történik benne lényegében semmi. Unalom az egész, az olvasó pedig oldalról oldalra várja, hogy majd most megtörik a jég és végre a férfi és a női főszereplő összejön, aztán a nagy fenéket. Csak húzva van előttünk a mézes madzag. Aztán persze a vége happy end - ezzel tudom, lelövöm a poént -, csak épp értelmetlen az előtte levő 300 oldal. Nincs értelme, nincs jelentősége, nem azt kapja az olvasó, amit vár és túlságosan vékonyra lett nyújtva az a rétes már.

Szóval adva van két fiatal nő egy lapkiadónál. Beth és Jennifer. Jó barátnők, akik a munkaidő alatt se tudnak elszakadni egymástól és eközben is e-maileket váltanak. Megbeszélik így a velük történteket, kivel mi van, kit mi foglalkoztat, kinek hol tart a párkapcsolata, épp milyen válságban van, stb.
Lincolnnak pedig az a feladata, hogy éjszakai műszakban átnézze a dolgozók e-mailjeit. Így akad fenn a rostáján Beth és Jennifer levélváltásai. Hamar azon kapja magát, hogy éjszakáról éjszakára várja, vajon mit dumcsiztak meg egymás között a lányok aznap és vonzódni kezd Beth-hez annak ellenére, hogy a valóságban még sose látta a nőt. Aztán persze minden kicsit túlbonyolódik.

A könyv sztorija nagyon könnyed, lényegében két nézőpont váltakozik. Az egyikben a lányok e-mailezgetnek, a másikban pedig Lincolt ismerjük meg jobban.
Igazán bajom nem volt a karakterekkel annak ellenére sem, hogy különösebben nem kerültek közel hozzám. Beth egy elég fura párkapcsolatban él, Jennifer pedig lelki válságon megy keresztül (egyedül az ő szála volt az, ami mélyen megfogott), Lincoln pedig az útját keresi az életben egy szerelmi csalódás után.

Igazi love story lehetett volna a Szív küldi, csak épp nem jött össze.

"Vannak pillanatok, amikor az ember el sem meri hinni, hogy valami csodálatos dolog történik vele. És vannak olyan pillanatok is, amikor teljes bizonyossággal tudja, hogy valami csodálatos dolog történik vele."

Érdekes volt a folyamatos e-mailek alapján való szereplők megismerése, izgalmas volt Lincoln ilyen fajta kukkolása és a kíváncsiság, hogy mikor fog színt vallani, de kicsit olyan volt, mint egy brazil szappanopera. Tudjátok, amikor csajszikát megcsalja a férje az ajtó mögött, a csaj már ott áll és épp kinyitni készül azt a bizonyos ajtót, aztán mondjuk egy szobalány épp arra felé rohan és sietve elcipeli őt, mert épp ellik a macska. Kicsit ilyen érzésem volt, mindig közbejött valami, mindig időhúzást hozott össze az írónő, csak ne találkozzanak még a főszereplők. Ami 100 oldalon keresztül még elmegy, de amikor még 100-on keresztül el van húzva, akkor már dühítő.

Milyen is akkor ez a könyv? Egy kis semmiség és számomra csalódás volt.

Jó idő, medence, csend, nyugalom (épp ebéd utáni alvása van a kicsinek), napozás (értsd: Tescos napágyon való hempergés, miközben arra gondtam milyen f.sza is az élet, mert végre nem ugrál rajtam senki, és senki nem nyúz, hogy Anya!), már csak egy kis tingli-tangli sztori hiányzott. Olyan csajos, olvasmányos, romantikus, olyan jó, még ha nem is tökéletes. És így akadt a kezembe ez a könyv. Nem is bántam meg!

Wessco királyságának trónörököse elég jóképű agglegény, akinek Manhattanbe kell utaznia az öccse miatt. Betévednek egy pici kávézóba, ahol a trónörökös szeme azonnal megakad a felszolgálólányon, aki nem mellesleg az egyik tulajdonosa is a helynek. Izzik a levegő, csak van egy kis baki. A királynőtől Nicholas herceg ultimátumot kapott, hamarosan meg kell nősülnie a királyság miatt. Most persze mindenki arra gondol, milyen cukik már, elveszi a felszolgálólányt, aki így hercegné lesz. Hát ez nem ilyen egyszerű, ugyanis elég durván le van szabályozva, hogy a herceg kit vehet el. És Oliviat nem nagyon. 

Összességében egy aranyos, könnyed, romantikus olvasmány, miközben az olvasó végig szurkol, hogy valahogy elvehesse Nicholas Oliviat feleségül.

Ugyanakkor van a történetben 1-2 furcsaság. Nekem pl. az teljesen megemészthetetlen, hogy Olivia tudja, nem lehet Nicholas felesége és mégis belemegy ebbe a pár hónapig legyünk szeretők ország-világ szeme előtt, aztán elveszek valaki mást és te vonulj háttérbe játékba. Értem én, hogy a szerelem ágyba és nyomorba dönt, de nehezen tudom elképzelni, hogy egy nő nyíltan felvállalná a szerető szerepét, majd háttérbe vonulna. Ugyanakkor, a történelem során a királyi szeretők kiléte nem nagyon volt titok, történt már ilyen, de nekem akkor is megemészthetetlen, lealacsonyító volt a szituáció.

Ami még fura és zavaró volt, az a sok párhuzam a Brit királyi családdal kapcsolatban. Gondoljunk csak Camilla cornwalli hercegnére, aki királyi szerető volt és háttérbe kellett vonulnia, hogy a herceg megnősülhessen a koronáért. Vagy magára Vilmos hercegre és Katalin hercegnére, hisz a hercegné nem nemesi származású. Ráadásul Nicholas herceg öccsének a karaktere eléggé emlékeztetett a búvárlapokból megismerhetett még fiatalabb Harry hercegre. Nagyon sok párhuzam volt.

De ha egy könnyed, lájtos nyári olvasmányra vágytok, akkor jó választás a hibái ellenére is. Én azonnal belekezdtem a folytatásba.