Könyvesem

2015. február 6., péntek

Rachel Van Dyken: Egyetlen

Niki február 06, 2015 2 Hozzászólás

Egyetlen #1

Nem vagyok az a fajta blogger, aki kész örömmel húzza le a könyveket, mert a vélemény szubjektív fogalom. Mindannyian mások vagyunk, így természetszerű, hogy nem lehet mindenkinek ugyanaz a véleménye egy-egy könyvről. Unalmas is lenne az élet, ha így lenne. Maximálisan elfogadom, ha valakinek bejön egy történet, másnak pedig épp ellenkezőleg.
Na de hogyan állok én ahhoz, ha egy könyvről negatívat olvasok? Felkelti az érdeklődésemet. Kíváncsivá tesz, érdekelni kezd, hogy vajon én is azt fogom-e érezni, mint a másik, engem is zavarni fognak-e azok a momentumok, mint a másikat? Vagyis engem a negatív kritika nem tántorít el, sőt, felkelti az érdeklődésemet. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal rohanok beszerezni egy könyvet, amit lehúznak, de mégis elraktározom magamban a címét, és ha a könyvtárban épp rám kacsint, akkor nagy esélye van arra, hogy a kosaramban landol majd.
Az Egyetlenre visszatérve, pozitív véleményekbe botlottam bele vele kapcsolatban. Tetszett az olvasóknak, áradoztak róla. Ki ne akarna olyan könyvet olvasni, ami sokak szerint jó? Így hát kézbe vettem. Aztán Shanara a moly.hu-n jelezte, hogy kíváncsi lesz a véleményemre, mert neki nem tetszett és engem ismerve, szerinte nekem se fog. Elkezdtem olvasni a könyvet és kezdetben nem értettem miért is nem tetszik neki. Nem mondhatom azt, hogy azonnal magával sodort volna, de olvastatta magát és kellemesnek találtam. Olyan közepes történetnek, amit egyszer el lehet olvasni, mindenféle negatívabb visszhang nélkül. Aztán eljutottam kb. a 124. oldalig és minden megváltozott, hirtelen megértettem Shanarat.

A történet jól indult. Adva van egy elsős egyetemista lány, aki elveszíti a szüleit egy tragédia folytán és most készül kilépni abból a burokból, amiben addig nevelkedett. Aztán ott van a "férfi" is, egy végzős egyetemista srác Wes személyében, aki menő sportoló, szexis és kőgazdag, de állítólag megerőszakolt egy lányt, szóval mindenki rettegjen tőle, meg amúgy is olyan titokzatos. Nos, ahogy lennie kell, a Bárányka beleszeret a Farkasba és a Farkas is a Báránykába, összejönnek, de a srác valamit titkol. Lesz-e vajon happy end?

Nézzük a pozitív dolgokat akkor.
Hm. Max. annyit tudok felhozni, hogy az eleje jól indult, még jó is kisülhetett volna belőle.
És a negatívak?
1. nem értem mi a fenének van beleszőve a történetbe a megerőszakolós szál, ha egyszerűen szerepet se kap benne? Olvasod, hogy állítólag volt egy ilyen esemény és annyi. Akkor miért tért ki erre az írónő? Mi az értelme? Nem kellett volna nagyobb szerepet kapnia? Tán akkor izgisebb lett volna a könyv.
2. totál nem láttam magam előtt a karaktereket. Annyi maradt meg bennem, hogy a pasi szexi, na de ez mindenkinek más ugyebár. Lehet, hogy emiatt számomra Wes egy hatalmas deltás állat, más meg egy pocakos, köpcös pasiként képzeli el.
3. az emberi kapcsolatok egy hatalmas nullák. Van két mellékszereplőnk. A csajszi szobatársnője és annak az unokatesója. Az egyik paffot akkor kaptam, amikor egyik pillanatról a másikra, az uncsitesó és Wes kebelbarátok lettek, holott addig utalták egymást. A falat kapargattam az olyan szövegtől, hogy bárcsak inkább velem történne minden rossz, mind veled. Mondja ezt az uncsitesó Wesnek, holott eddig utálták egymást. Mi ez a hirtelen váltás és ez a hatalmas barátság? A valóságban nem így működnek a dolgok ismerjük már el ezt azért.
4. a történet nem kicsit szappanoperássá vált. Olyan érzésem van, hogy az írónő nekikezdett valaminek, de elfáradt, elege lett, viszont mindenképp be szerette volna fejezni, így megnézett pár brazil sorozatot és rittyentett ebből egy Egyetlent.
5. SPOILER! Wesnek van egy titka: haldoklik. Nos kérem, lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de az én családomban több közeli hozzátartozóm is nézett már farkasszemet daganatos megbetegedéssel -és veszítettek sajnos vele szemben-, és épp emiatt a könyvet cafatokra tudnám tépni, ahogy az írónő Wes személyében próbálja megtestesíteni a daganatos megbetegedéssel küzdő embereket. Az egész nevetséges! Mű érzelmekkel, mű szereplőkkel, mű eseményekkel!

Nem szeretek könyvet lehúzni, tényleg. De Isten lássa lelkemet, ezt a könyvet többször is a falhoz akartam vágni és nem ajánlanám elolvasásra, max akkor ha valakit kínozni akarunk vele.
______________________