Viola Stern Fischer · Veronika H. Tóth: A ​Mengele-lány

Kiadta: Animus (2019.)

Oldalszám: 368

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Mindig leírom, ha olyan könyvről írok, ami a holokausztot érinti, hogy: rettentően érdekel ez az időszak. Egyszerre rettent el, ugyanakkor érdekel, hogy mi történt és egyáltalán hogyan történhetett meg. Hogyan tudták a németek elkövetni a koncentrációs táborok szörnyűségeit. ... És akkor most meg kell állnom egy pillanatra. Azt írtam, hogy németek. Ez a könyv viszont nagyon jól felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarok mit tettek a magyar zsidósággal. ... Sokszor szégyelltem magamat az elkövetett bűnökért. Nagyon sajnálom és nem értem. Nem értem hogy tehettük meg ezt a saját népünkkel. ... 

Stern Ibolya Losoncon nőtt fel a szüleivel és a két bátyjával. Jó életmódban élhettek volna, de az édesapja nem csak értük dolgozott, hanem a rokonaiért is. Eltartotta a testvérét, az édesanyját is rajtuk kívül. 

Ibolya élte a gondtalan fiatal lányok életét, tanult, szerelmes lett. De aztán szidó származása miatt ő se kerülhetett el a sorsát.Több koncentrációs tábort is megjárt, Mengele egyik kísérleti alanya volt, sorra veszítette el a családtagjait, de neki sikerült túlélnie.

A könyvet az ő elbeszélései alapján írta meg Veronika H. Tóth.

Annak ellenére, hogy a könyv sokkoló és döbbenetes, hiányérzetem maradt. Tudom, fura ezt így olvasni, hisz mindez a szörnyűség megtörtént valakivel, de akkor is el kell ismerni, hogy a könyv címe becsapós és hatásvadász. Igen, Ibolya Mengele-lány volt, vagyis Mengele kiválasztotta kísérleti alanynak. DE! Szerintem joggal gondoltam arra, hogy részletesen fogok majd olvasni a kísérletről, ugyanakkor ez nem következett be. A történetben nyúlfarknyi szerepet kaptak a kísérletek. Lényegében párszor sor került különböző beavatkozásokra, de egyáltalán nem voltak hangsúlyosak. Ugyanakkor nyilván átélni ezeket nem "nyúlfarknyi" lehetett egy nő életében. Beszélni se lehet könnyű róla, inkább elfelejtené az ember.

Egyszerűen csak Ibolya életének része volt és a könyv Ibolya életét szerette volna bemutatni.

Ami számomra nagyon hangsúlyos volt, az az, hogy mi magyarok mit tettünk a magyar zsidókkal. Szörnyű. Persze hallottam, tanultam ezekről, de így leírva és jól leírva, olvasva sokkoló volt. Főleg amit a nyilasok tettek a Duna-parton a zsidó kisgyerekekkel. Szörnyű. Olyan volt, mint egy ébredés. Ha a zsidók ellen elkövetett szörnyűségekre gondoltam, mindig a németekre gondoltam. És hirtelen rá kellett döbbennem, el kellett ismernem, hogy mi se sokkal voltunk jobbak. Mi magyarok is szörnyűségeket követtünk el embertársaink iránt és ezt szégyenlem. Sajnálom.

Olvassátok el a könyvet, mert nagyon részletesen bemutatja Ibolya életén keresztül ezt az időszakot! Milyen volt a 30-as, 40-es évek, hogyan működött akkoriban a szerelem, milyen volt a koncentrációs táborok pokla, milyen volt Mengele és a kísérletei és hogyan lehetett ezt az időszakot túlélni emberileg. Aztán olvashatunk arról is, hogyan alakult a vgh. után Ibolya élete. Férjhez ment, gyerekei lettek. Nem járt sikerrel Mengele kísérlete. Hála az égnek!

"El akarták venni a méltóságunkat. De mi nem adtuk. Ami velünk történik, az önmagában nem jó vagy rossz. Azon múlik minden, hogy állunk hozzá."

Nagyon jól van megírva Ibolya visszaemlékezése. Sokszor olyan érzésem volt, mintha regényt olvastam volna, nem is visszaemlékezést. A könyvben néhol felbukkanó képek pedig nagyon valóságossá tették az egészet.