R. M. Romero: Karolina ​és a krakkói babakészítő

Eredeti címe: The Dollmaker of Krakow (2017.)

Kiadta: Maxim (2018.)

Oldalszám: 318

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Nem is tudom, hogy mire számítottam, mielőtt nekikezdtem ennek a könyvnek, de azt tudom, hogy hiányérzetem van és nem azt kaptam, amit reméltem. Fura volt a történet stílusa, hangulata. Mondhatnám azt is, hogy egyedien írt a szerző a történelemnek ennek a rettegett korszakáról, de ez az egyediség számomra nem volt pozitív.

A történet két szálon fut.

Az egyiken Krakkóban vagyunk a II. vgh. ideje alatt és Németország épp elfoglalta a várost. Itt dolgozik a babakészítő, aki félig német származású. Csendes férfi, konfliktuskerülő, nincsenek barátai, és nem nézi jó szemmel, ahogy a zsidókkal bánnak a németek.

Aztán egy napon az egyik babája, Karolina életre kel. Ez pedig felrázza a férfit. Megismerkedik egy zsidó édesapával és a kislányával. Rájön arra a férfi, hogy varázserővel bír, hisz így tudta életre kelteni Karolinát. A kérdés az, hogy ezzel a varázserővel tud-e segíteni a zsidókon.

A másik szálon Karolina babavilágában vagyunk, ahonnan a babalány jött. Teljes párhuzam van a babavilág és Krakkó között. Ott a patkányok rohanták le a babavilágot, égették el a babákat és raboltak, fosztogattak, tartották rettegésben a többi babát. Karolina célja, hogy rájöjjön arra, hogyan is tudná az országát megmenteni.

A holokausztról nagyon sok könyvet olvastam már, de ilyen hangulatút még nem. Nem tudom megfogalmazni, hogy milyen volt, valahogy nem kerek. Egyszerre meseszerű, ugyanakkor valóságos. Egyszerre olyan, mintha egy függöny mögül látnánk mindent és nem jut el minden információ hozzánk, ugyanakkor meg néha ott vagyunk és látjuk tisztán a történteket.

Sokszor volt olyan érzésem, mintha valamit látnom kellene a történetben, de egyszerűen nem látom. Jeleket kerestem, érteni akartam, hogy mi is ez a könyv igazából?

"A varázserő furcsa dolog. Sohasem olyan formában jelenik meg, amilyenben várná az ember."

Az egész könyv egy metafora. A babakészítő azok az emberek, akik segíteni akartak a zsidókon. A varázslat pedig nem varázslat, hanem az emberek akaratereje és bátorsága, hogy tenni akartak a szörnyűségek ellen. Karolinát viszont nem értem. Tán a minden emberben lakó ártatlanság volt ő? Nem tudom. Kicsit homályos nekem a történet és ez zavaró volt számomra.