L. A. Casey: Gyere ​haza!

Eredeti címe: Until Harry (2016.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)

Oldalszám: 360

Forrás: saját

Értékelésem: 

Kicsit átverve érzem magamat a könyv borítója miatt. Ugyanis ott virít rajta egy pasi és teljesen abban a hitben voltam, hogy a történet főszereplője van rajta, vagyis férfi lesz a főszereplő. Tudom-tudom, van fülszöveg is, de én a külföldi neveket nem mindig tudom nem alapján azonnal beazonosítani. Most se sokat mondott a Lane. A Kale már igen, így megfordult a fejemben, hogy két pasi szerelméről fog szólni a történet. 

Hónapokig kerülgettem a könyvet annak ellenére is, hogy sok pozitív véleménybe futottam bele róla. Végül bekövetkezett az az eset, amikor nem volt konkrétan olyan könyv nálam, amit nagyon el szerettem volna olvasni, vagyis életbe lépett a nincs mit olvasnom, keressek valamit mizéria és így döntöttem emellett a könyv mellett. Aztán persze pár oldal után jól megdöbbentem, hogy Lane nő.

Lane és Kale együtt nőtt fel. A 3 évvel idősebb fiú mindig is féltőn óvta a lányt, mély barátság volt köztük gyermekkoruk óta. Ami egyrészt fura lehetne, hisz két ellenkező nemű szereplőről van szó, ugyanakkor mégis olyan bájos volt belegondolni, ahogy a 9 éves Kale védelmezte az iskolában a 6 éves Lanet. Aztán persze ahogy lenni szokott, Lane szerelmes lett a fiúba, de ezt sokáig nem árulta el neki. Ráadásul önértékelési problémái is voltak, miközben a fiú nagyon vonzó férfivá kezdett nőni.

A poént nem lövöm le, de valami történt a lánnyal 20 éves korában, ami miatt Amerikába menekült és ott kezdett új életet. El is éldegélt távolt a családjától, de aztán 6 évvel később egy családi tragédia miatt haza kellett térnie, ahol viszont szembetalálta magát a múltjával, vagyis Kale-al.

"– Az élet alaposan megtépáz mindenkit (…). Mindig jön valami váratlan. Annyit tehetünk, hogy felszedegetjük megtépázott darabkáinkat, és újra összerakjuk magunkat."

Ahhoz képest, hogy nem túl nagy hévvel kezdtem neki az olvasásának, sikerült egész jól magával sodornia, két nap alatt befaltam. 

Különösebben sem Lane, sem Kale karaktere nem fogott meg, de mégis megértettem a tetteiket, megértettem és sajnáltam is őket. Ugyanakkor Lane költözését nem tartottam jó dolognak, de logikus volt. Ami még zavart, az a család hallgatása. Hogy nem avatkoztak közbe, hogy ennyire meghúzódtak a háttérbe és nem avatták be Lanet a történtekbe még akkor is, ha tudniuk kellett volna, hogy ezzel sok mindent megváltoztattak volna.

Egy szó, mint száz, elég jó kis new adult. Van benne romantika, lelki mizéria, sérülések, sebek, vonzalom ... ha szeretitek az ilyen sztorikat, akkor ajánlom a figyelmetekbe! Különösebben nem nagy szám. Teljesen kiszámítható, sőt, az ilyen gyerekkori barátságból lett szerelem és menekülés sztorit már sok szerző feldolgozott, túl nagy meglepetés nem érheti az olvasót az olvasása közben, de ettől függetlenül kellemes és klassz sztori.