Péterfy-Novák Éva: Apád ​előtt ne vetkőzz

Kiadta: Libri (2019.)

Oldalszám: 216

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Olyan érzésem volt a könyv megjelenése után, hogy mindenki azonnal olvasni kezdte. Folyamatosan belebotlottam a blogokon, mindenki ezt olvasta a molyon, képeket osztott meg róla az Instán, Facebookon, jártamban-keltemben is láttam, hogy emberek cipelték magukkal, vették ajándékba, olvasták a vonaton. 

Nagyon kíváncsivá tett, így előjegyzést kértem rá a könyvtárban, majd amikor kikölcsönöztem, a könyvtáros finoman közölte velem, hogy nem fogom tudni hosszabbítani a kölcsönzését, ugyanis kismillióan kértek rá utánam előjegyzést még, hosszú a sor. De nem is állt szándékomban hosszabbítani, még aznap este nekikezdtem az olvasásának és hajnali 1-ig le se tettem. Egyhuzamban olvastam el a könyvet. Nem tudtam letenni.

Nehéz arról írni, hogy miről is szólt, hisz undorító, zavarba ejtő és mérhetetlen haragot érzek, hogy valaki képes ennyire kihasználni egy gyereket. Ugyanakkor a könyv azt is mutatja, hogy sokszor pont az áldozatból válik később az elkövető.

A 20-as években a 8 éves Károly és a 4 éves Anna árvaságra jut. Apácák nevelik őket egy árvaházban, ahol nem lehet szépíteni, farkastörvények uralkodnak a fiúk között. (Persze lehet, hogy a lányok között is, csak erre épp nem tér ki a szerző.) És mik is ezek a farkastörvények? Nos, az idősebb fiúk éjszakánként erőszakot tesznek a kisebb fiúkon, Károlyon is. 

Egy idő után a testvér nevelőszülőkhöz kerül, ahol meg a nevelőanya kezd furcsa kapcsolatot Károllyal, ami sok-sok évig fog tartani.

Ez a történet egyik szála. A másik pedig a 80-as években veszi kezdetét, amikor Eszter édesanyja észreveszi, hogy a kislánya kezd nagylánnyá serdülni és figyelmezteti őt, hogy "Apád előtt ne vetkőzz!". Persze a kislány semmit se ért, összezavarodik, hisz az édesapja semmi rosszat nem tesz, szereti őt. Nem is az édesapával van a baj, hanem a nagypapával. Ő az, aki beteg dolgokat tesz a kislánnyal és elhiteti vele, hogy mindezeket csak azért teszi, mert szereti őt.

A történet nagyon jól van megírva. Nagyon jól átjön, hogy Eszter mennyire szereti a nagyapját és elhisz neki mindent. A kislány nem kételkedik az idősebben, elfogadja, hogy amit mond, tesz, az helyes. És mindeközben az olvasó lelke háborog, sajnálja a kislányt, akit egy felnőtt, beteg állat képes így kihasználni.

Aztán a történet végén jön a sokk. Hogy a könyvben leírtak megtörtént események összemosása. Hogy mindezek megtörténtek.  És belegondolni se akarok. ....

Miután letettem a könyvet szinte pánikrohamom lett. Bekapcsolt az anyaösztön és az anyapánik. Hogy tehet ilyet egy felnőtt egy gyerekkel? Egyáltalán hogy vonzódhat egy felnőtt egy gyerekhez? Hogy lehet, hogy senki nem vett észre semmit? Hogy lehet hogy az apácák is szemet hunytak az erőszakok felett? Pont az APÁCÁK, értitek! Hogy lehet, hogy a nagymama, anyuka nem vett észre semmit? Hogy lehet, hogy a nagynéni hallgatott ilyen dologról főleg akkor, amikor megtudta, hogy unokahúga született? Miért hallgatott? Miért nem tett senki semmit? Hogy tudta a kislány ennyire tartani a titkot? Hogy tudta ezt tenni a nagyapa? .....

Olvassátok el! Szörnyű, gyomorforgató, de nagyon jól van megírva! Pár óra alatt befaltam, letenni se tudtam.