A ruhakészítő-film

Újabb film, aminek a címe annyira ismerősen csengett, de először nem tudtam hová tenni. "A ruhakészítő, A ruhakészítő, A ruhakészítő"- ismételgettem magamban, majd hirtelen beugrott, "Ez egy könyvből lesz!". Internet a jóbarátunk, gyorsan beütöttem a címet, mellé tettem a keresőben, hogy könyv és már ki is dobta, hogy igen, A ruhakészítő adaptáció, méghozzá Rosalie Ham azonos című 2000-ben (itthon tavaly jelent meg) regénye alapján.

Miről szólt a film?

Még csak tízéves volt, amikor a kis Myrtle „Tilly” Dunnage-ot elüldözték szülővárosából. Húsz év elteltével, miután a legnevesebb párizsi divatházaknál kitanulta a ruhatervező és -készítő szakma minden csínját-bínját, hazatér. Eredetileg csak egy rövid látogatást tervezett, ám aztán úgy dönt, otthon marad, hogy gondoskodhasson beteg anyjáról.
Ám Dungatar, ez a poros, isten háta mögötti ausztrál városka nem felejt: itt nem csak a bűnök, az emlékek és a vádaskodások árnyéka is messzire nyúlik. Tilly szinte számkivetettként tengeti a napjait, egyedül Farrat őrmester, a ruha- és divatbolond rendőr hajlandó szóba állni vele – és mindenki nagy döbbenetére Teddy, az ünnepelt futballsztár.
A lány saját tervezésű, extravagáns ruhái eleinte csak irigységet váltanak ki a nőkből, ám aztán megtörik a jég: Tilly egyre több megrendelést kap, és a Dungatarba tévedő utazó nem győz csodálkozni a legfrissebb divatkreációkban páváskodó kisvárosi háziasszonyok láttán. Egy tragikus baleset azonban ismét Tilly ellen fordítja a lakókat, aki ezt az igazságtalanságot már nem tűrheti, és elhatározza, hogy bosszút áll…

Véleményem?

Tetszett.  Valamiért az volt bennem, hogy II. vgh-ús történet lesz, de persze már az első képkockákon le lehetett vágni, hogy ez a történet nem a 40-es években játszódik.
Kate Winsletet szeretem (igen, a Titanic óta, bevallom, amit még tini lányként moziban láttam először), így még nagyobb érdeklődéssel néztem a filmet. Az egy kicsit fura volt, hogy a fontosabb "volt iskolás" szereplők elviekben egyidősek, de mégis a színésznő tűnt a legidősebbnek hozzájuk képest. (A történetben elviekben egy 35 éves nőt alakított -a valóságban is csak 40 éves-, mégis valahogy idősebbnek tűnt. Lehet, hogy az erős smink miatt vagy csak agyon volt vakolva az elmúlt években és a bőre emiatt megkorosodott, de mindenesetre inkább tűnt 45 évesnek, mint 35-nek.)
Maga a történet nagyon komor, szomorú hangulatú volt. Egy kisváros tele előítéletekkel, titkokkal. Majd egy fiatal lány, akit lényegében elkergetnek, de felnőve visszatér, hogy bosszút álljon azzal, amiben a legjobb. Ez pedig a ruhakészítés. És miközben ruhákat készít a lakóknak, mint a pók szövi a hálóját. Persze A ruhakészítő nem krimi, nem thriller, de nagyon mély lélektana van.
A vége pedig! Amikor mondja, hogy "Nem vagyok átkozott! Már nem vagyok átkozott!" és tudja a néző, hogy mit fog látni a következő pillanatban. ... Hát, folytak a könnyeim rendesen.