2011. december 18., vasárnap

Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2011.
Oldalszám: 367
Ára: 2999
Értékelésem: 5*
Az írónő oldala ITT
Lehet még a holokausztról újat írni? Lehet még több könnyet hullajtani, amikor ezekről a szörnyűségekről olvasunk? Lehet. ... Amikor ilyen témájú könyvet olvasok, egyszerre érzek rettenetet és kavarognak a fejemben a kérdések. Rettegek, mert sose lehet tudni, hogy a történelem nem fogja-e egyszer megismételni önmagát. Kérdések kavarognak a fejemben: hogy történhetett mindez meg? Nem értem. ... Vagy jobban mondva értem, csak nem tudom elfogadni. ...

Amikor olvastam a könyv fülszövegét, egyből összeszorul a torkom. Nagyon érdekelnek azok a történetek, amik ebben a sötét korszakban játszódnak és a holokauszt a fő témájuk. Azt hittem, hogy a már sokszor emlegetett tényekkel fogom újra szembe találni magamat, de Tatiana de Rosnay-nak sikerült teljesen újat mutatnia. Egy olyan részét mutatta meg a holokausztnak, amiről még sose hallottam. És vajon kis hazánknak is mennyi és mennyi elhallgatott vagy épp csak csendben elsuttogott "titkai" lehetnek.

Vélodrome d'Hiver. Rémlik bármi is nektek ezzel kapcsolatban?
Kép forrása
Kép forrása
Kép forrása
A helyszín Párizs, 1942. júliusa. A német csapatok elfoglalták Franciaországot és kiadták a zsidók begyűjtését. A franciák pedig maguk gyűjtöttek össze a sárga csillaggal rendelkező lakosaikat. 1942 júliusában több ezer zsidót szállítottak a Vélodrome d'Hiverbe, vagyis a Téli Kerékpárstadionba. 4000 2-12 éves gyermek volt közöttük. Több nap embertelen körülmények közötti fogvatartás után marhavagonokba terelték őket, majd egy ideglenes táborba szállították őket. ... A 4000 gyermekből egy sem tért haza.
A férfiakat az ideiglenes táborban azonnal elválasztották a nőktől és a gyermekektől. Pár nappal később az anyákat is elszakították a kicsiktől. Hiába rimánkodtak, védték őket, kegyetlenül elválasztották tőlük. Gondoljatok bele, mit érezhettek, mit tehettek meg kétségbeesésükben! ... A felnőtteket haláltáborokba küldték, a gyermekeket pedig teljesen magukra hagyták. Nem vizsgálták, hogy ki az erős, ki az egészséges, ki lenne esetleg alkalmas a munkára vagy a későbbiekben a munkára, mindegyiket gázkamrába küldték később.

A történet 2 idősíkon játszódik. Az egyikben 2002-ben vagyunk. Julia 45 éves újságírónő, aki Franciaországban él a férjével és a 11 éves kislányával. A Vélodrome d'Hiverben történtek 60. évfordulója alkalmából azt a feladatot kapja, hogy írjon cikket a történtekről. Miközben nyomozni kezd rájön, hogy a férje családja is titkokat rejteget.
A másik szálon 1942-ben vagyunk. Egy napon a 10 éves Sarah arra ébred, hogy a rendőrség dörömböl az ajtajukon. A kislány édesapja egy ideje már bujkált, így az édesanyja rémülten nyit ajtót. Azt a parancsot kapják, hogy azonnal szedjék össze a holmijukat. A kislány bezárja az öccsét a rejtett szekrényükbe, a kulcsot elteszi és megígéri neki, hogy visszajön érte, biztonságban lesz, ahol van. De Sarah nem tudja, hogy ahová vinni készülnek őket, onnan nincs visszatérés. És mindeközben a testvére a szekrényben kuporog és várja, hogy érte jöjjön. ...

Rettentően fájdalmas, emberséges történet. Tatiananak sikerült nagyon szépen megfogalmaznia az érzéseit, olyanok voltak Sarah gondolatai, mint a sajátom megfogalmazva. A kérdések, a döbbenet, a fájdalom.
Ezt a könyvet nem lehet pityergés nélkül elolvasni, nagyon szép és döbbenetes. Faltam az írónő sorait, nagyon jól sikerült összehangolnia a múltat a jelennel. Hol 1 fejezet erejéig az egyikben, hol 1 fejezetig a másikban találjuk magunkat. Vártam mindig, hogy Sarah története folytatódjon, majd szinte kétségbeesve nyugtáztam amikor egy idő után elfogyott a kislány története. Hol vagy Sarah, mi történt veled? Szinte kiáltottam magamban, ó ne, írj még róla könyörgöm! Mi lett veled kicsi lány, ne menj el!
Megjelenése: Elle s'appelait Sarah
(2006.)
A szívemhez nőtt. Rettegve olvastam, hogy miken ment keresztül, fájdalom hatolt a szívembe a reménytelenség miatt. Összeszorult a torkom, ahogy magam elé képzeltem a négyezer 2-12 éves gyermeket a szüleik nélkül. ... Édesanya vagyok és ahogy belegondoltam, hogy elszakítják tőlem a gyermekemet, kitépik a karomból, hogy végig kell néznem, ahogy elviszik ki tudja hová, hogy még nála kisebbek is totyogva, értetlenkedve tipegtek be a gázkamrába, keresték az édesanyjukat, miközben ha még éltek, az őrület szélén állhattak az anyák. Gyermekek, ártatlanok. Nem értem. :o( Vajon hány édesanya téphette ki magát a fogvatartói kezei közül, dacolva az azonnali lelövéssel, hogy a gyermekét átkarolva védelmezze amíg tudja? Az a rengeteg könny, a félelem, a kétségbeesés. Hogy történhetett meg? ... Kétségbe estem az emberi gonoszságtól, attól, hogy újra szembesülnöm kellett azzal, hogy képesek vagyunk lealacsonyodni az állatok szintjére. ...

Igazán Sarah szála volt a hangsúlyosabb, de Juliaé sem elhanyagolható. Rajta keresztül szembesülhetünk azzal, hogy vajon mennyi család rejteget fájdalmas titkokat. Továbbá bepillantást kaphatunk a magánéletébe, a házassága válságába és egy hatalmas ajándék megszületésébe. Nem egyszerű az ő története sem. Más, máshogy elgondolkodtatóbb.

Fantasztikus könyv, nagyon-nagyon tetszett! Szerintem sose fogom elfelejteni a Téli Kerékpárstadionban történteket. Ne hagyjátok ki!
A könyvből 2010-ben film is készült. Julia szerepét Kristin Scott Thomas, Sarahét pedig Mélusine Mayance játszotta.

Pillanatfelvétel a filmből.
Pillanatfelvétel a filmből.

2 megjegyzés:

  1. Nekem erről a könyvről A csíkos pizsamás fiú jutott eszembe. Igaz azt én csak filmen láttam, de közben végig bőghetnékem volt. Most ahogy olvastam a bejegyzésed, már attól sírhatnékom támadt, hogy elképzeltem mi történhetett, úgyhogy én tuti ki fogok bukni ezen a történeten, Niki! De azért el fogom olvasni, mert úgy érzem el kell olvasnom!

    VálaszTörlés
  2. A csíkos pizsamás fiú sem egy egyszerű történet. :o(
    Bízom abban, hogy neked is "tetszeni" fog, de arra tényleg fel kell készülni, hogy felkavaró, pityeregtető, nem egyszerű. :o(

    VálaszTörlés