Fekete Judit: Időkapszula

Kiadta: Partvonal (2017.)

Oldalszám: 72

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Többször említettem már a blogon, hogy nagyon sokáig nagy napló író voltam és valamilyen szinten vagyok ma is, csak nem rendszeresen. Nagyon fontosnak érzem, hogy megörökítsünk az emlékeket és ezeket továbbadjuk majd, ha eljön az ideje.

13 éves voltam, amikor először kezdtem naplóírásba, egy régi vonalas füzetbe. És a mai napig sajnálom, hogy ezt a füzetet nem sokkal a kezdete után összetéptem. Végül 15 évesen kezdtem el újra naplót írni és hosszú-hosszú évekig írtam.

A Nagy lassan 11 éves lesz és pár hónapja teljesen magától, semmilyen ösztökélés nélkül elkezdett naplót vezetni. Nem tudom miről ír benne, maximálisan tiszteletben tartom, hogy az az ő naplója, meg se fordult soha a fejemben, hogy beleolvassak, pedig nem dugja el, szem előtt van a könyvespolcán. 😅 A lényeg, hogy maximálisan támogatom, hogy a gyerekek is írjanak naplót. Szerintem ez nem lányos vagy épp fiús dolog, nemtől függetlenül jó dolog kiírni magunkból a történteket, leírni a gondolatainkat, az emlékeinket. Persze, nekem is fura 35 évesen elolvasnom, hogy mit írtam 15 évesen, mert olyan gyerekes, néha kicsit szánalmas is vagyok benne 😂, de ugyanakkor jó, mert szinte visszarepülök a múltba és átélem azokat a dolgokat. Az első szerelmet, az első csókot, az első szakítást, amiről azt hittem, hogy nem lehet túlélni. .... Már másképp látom a dolgokat nyilván, mint akkor, de mégis jó olvasni azokat a sorokat.

És akkor az Időkapszula! A Nagynak kerestem emlékkönyvet, naplót, amikor megláttam ezt a könyvet a Partvonal Kiadó kínálatában. 

Tökéletes és aranyos emlékkönyv, szerintem kimondottan gyerekeknek, iskolásoknak. Én a 8-15 éves korosztályt lőném be a célcsoportjának.

Mi is az Időkapszula? Egy olyan könyvecske, amiben meg van adva oldalanként, hogy miről írjon az írója, milyen emléket osszon meg magáról, miről fejtse ki a véleményét, mit örökítsen meg. 69 oldal emléke, lenyomata egy gyereknek és üzenete is a felnőttkori énének. Hisz az első oldalon meg kell adnia, hogy mikor nyithatja ki újra a könyvet, mikor olvashatja el az üzenetét magának a jövőben. 

A Nagy nagyon várta, hogy nekikezdhessen a kitöltésének és megmondom őszintén kicsit féltékeny is vagyok, hogy ez a könyv nem létezett 25 évvel ezelőtt már. Vajon hogyan töltöttem volna ki? Ki is volt ekkor és ekkor a kedvenc tanárom? Mi is akartam lenni gyerekként? Mi volt az akkori kedvenc filmem? ... Mit üzentem volna magamnak, hogyha most nyithattam volna ki a könyvecskét? Jó lett volna, ha nekem is lett volna ilyen Időkapszulám, emlék magamnak a múltból!

Ha van gyerkőcötök, szerezzetek be neki egy kötetet! 20-30 év múlva adjátok meg neki a pillanatot, amikor kinyithatja ezt a könyvet és visszarepülhet a segítségével a gyerekkorába! 💓