Charlie N. Holmberg: A ​papírmágus

Eredeti címe: The Paper Magician (2014.)
Kiadta: GABO (2017.)
Oldalszám: 232
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 2

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mikor untam utoljára ennyire egy könyv olvasását. Szívem szerint félbehagytam volna vagy gyorsolvasással olvastam volna végig, ehelyett majdnem két hetet ültem a kétszáz oldal felett, holott kb. a fele idő alatt végeznem kellett volna. Vontatott és nagyon unalmas volt a könyv. Látom a történetben a lehetőséget, csak pusztán a megvalósítása valahogy nem jött össze. De mégis akkor miért nem hagytam félbe? Mert "imádok szenvedni". :(

Miről szól?

"Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni."

Hogy tetszett?

Időben és helyileg amolyan alternatív múltban vagyunk, méghozzá az 1900-as évek elejei Angliában. Kicsit Harry Potteres is lehetne a történet, ugyanis ebben a könyvben is létezik a varázslat, a mágia. 
Ceony Twill iskola elsőként végzett az iskolájában, most pedig elkezdi gyakornoki éveit egy háznál. Nem ez a tizenkilenc éves lány álmai állása, na de ezt hozta neki a sors, ebből kell kihoznia a legtöbbet.

"Ceony persze hallott már az animálásról, és a saját szemével látta Jontót, de végignézni, ahogy a varázslat megszületik, az… nos, varázslatos volt."

Amúgy Ceony szimpatikus karakter, bár még lehetett volna mit dolgozni rajta. Szerethető, néhol nőies, de néhol nagyon gyermeki még, na de ez a korosztály tipikusan ilyen még, sokan nem találják ebben a korban még a helyüket a nagyvilágban.
Thane – a férfi főszereplőnk - már amolyan semleges szereplő volt számomra és néhol úgy éreztem, hogy nagyon sok is. Viszont némi jellemfejlődés vele kapcsolatban megfigyelhető, ahogy haladunk előre a történet olvasásában.
A kor, a helyszín is úgy ahogy tetszett, bár nekem eléggé fura, hogy száz évvel korábban vagyunk, de mégis minden olyan, mintha a jelen lenne. Nekem valahogy ez a két dolog ütötte egymást. Vagy legyünk a múltban vagy a jövőben akkor is, ha egy alternatív múltról van szó. Ne vegyítsük a két idősíkot.
Tetszett és hatalmas lehetőségeket rejtett magában a papír mágia. Elképzelni, ahogy egy origami kutya csóválja a farkát a valóságban, hogy „élnek” az origamik, egyszerre rémisztő, varázslatos, hátborzongató, beszippantó. Rettentően lehetett volna élvezni ezt a világot egy jobban összehozott, jobban kidolgozott történeten keresztül.
A szerelmi szál pedig? Természetesen egy igazán jó történetből valamilyen szinten és mértékben nem hiányozhat a romantika sem, így A papírmágusból se maradhatott ki, de ez is csak számomra egy kicsit megemészthetetlen formában jött össze. Ugyanis Ceony nem másba lesz szerelmes, mint Thanebe. Ezzel még úgy ahogy nem is lenne probléma, bár a „beosztott” viszony maximum számomra egy erotikus regényben nyerheti el a tetszésemet, de itt a fő problémám az volt, hogy míg a lány tizenkilenc éves, addig a másik fél harmincegy. Nem nagy korkülönbség, de akkor is nekem ez nem tetszett.

Mi a történet fő erőssége? A papír mágia. Tényleg annyi lehetőség rejtőzik benne, annyira érdekes, varázslatos lehetne.
És mi a gyengesége? A gyenge karakterek, az unalom. Lendületesebb, fordulatosabb, kidolgozottabb történet kellett volna.