Könyvesem

"Te is Anya lettél? Te is félsz attól, hogy a férjednek nem fogsz tetszeni, ha úgy nézel ki várandósan, mint egy bálna? Számodra is idegőrlő, hogy a gyereked csak a porszívó vagy a kávédaráló hangjára képes elaludni? Te is sírsz, amikor otthagyod a bölcsiben? Önmagadra ismersz a történetekben? Sok a tabutéma könyvben? Igen, éppen ez a jó benne. Anya leszel? Anya lettél? Akkor merülj el a ki nem mondott kétségek és néha fájó humor világában!"

Az írónő egyik másik könyve, a Bakker, azok a csodddálatos férfiak! is bejött, így érthető módon kíváncsi vagyok erre is.

Az Ülj le mellém blogon futottam bele ebbe a Book Tag-ba és kaptam kedvet a kitöltéséhez az aktualitása miatt. 

1. Milyen könyvet kezdtél el, amit még be kell fejezned? 

Nem olyan rég kezdtem el olvasni Fiona Gibson Anya randizni kezd c. történetét. Mivel még nagyon az elején tartok így véleményt formálni még nem szeretnék, de nagyon bízok abban, hogy egy humoros, szívet melengető történethez lesz majd szerencsém.

2. Van úgynevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba? 

Nem, nincs ilyen.

3. Milyen új megjelenést vársz még? 

Őszinte leszek: nem követem annyira nyomon a hazai megjelenéseket, sőt, egyenesen hadilábon állok azzal, hogy mikor milyen könyv jelenik meg. Többnyire akkor értesülök arról, hogy mi jelent meg, amikor látom a molyon, hogy többen mit olvasnak.

4. Mi az a 3 könyv, amit idén még el szeretnél olvasni? 

Biztos vagyok abban, hogy nem fog összejönni 3 könyv elolvasása még ebben az évben, sőt örülök, ha sikerül befejeznem az Anya randizni kezdet. De hogy válaszoljak a kérdésre, ezen kívül jó lenne elkezdeni és befejezni a Caravalt és az Egy sötétebb mágiát is. Mindegyikhez nagy reményeket fűzök.

5. Van-e könyv, ami még esélyes az "év könyve" címre? 

Az Egy sötétebb mágiáról sok áradozást olvastam, így szerintem esélyes rá. Már ha még idén végzem az olvasásával. De a Caravalban is bízok, hátha.

6. Elkezdted-e már a jövő évi tervezést?

Egy valamit megtanultam az elmúlt évek során: könyvek terén ne tervezzek, mert úgy se jönnek össze a terveim. 😋

Véget ért a karácsonyi nyereményjáték, mely során sokan megosztották velem/velünk, hogyha lenne egy időgépük hová is utaznának. Nagyon érdekes volt olvasni a válaszokat, de nem egy és nem kettő elég szívet facsaró is volt.

A Random.org segítségével sorsoltam és íme a nyertes:

Gratulálok! 😊

Mi is a Ti kérdeztétek? Külföldi minta alapján a Musing Mondays mintájára kialakult rovat, mely során kérdéseket tehettek fel és ezek közül hetente egyre válaszolok. 

"Szerintem kedvenc könyvet ritkán lehet találni, de ezt a kérdést mégis megkockáztatom: Mondanál nekem 3 kedvenc könyvet (bármilyen témában), amit szívesen ajánlanál elolvasásra?"
György Zsuzsa

Már annyiszor felhívtam a figyelmet a Harry Potterra, hogy most valami mással szeretnék előrukkolni, ne legyek annyira unalmas. ;) Ettől függetlenül ezt a sorozatot tényleg mindenki figyelmébe tudom ajánlani korosztálytól függetlenül.

Na de nézzük akkor 3 olyan könyvet, melyet be merek vállalni ajánlásra. :)

 

Nem esett nehezemre kiválasztani a fentieket. A véletlen műve, hogy pont ezek jutottak eszembe és pont mind a három hasonló témakört dolgoz fel. Vagy lehet annyira nem is véletlen, mivel jelenleg A krakkói lányt olvasom.

Miért van az, hogy a Karácsony a béke, a szeretet, a család ünnepe, de mégis ahogy közeledik a nagy nap, az emberek többsége kész idegroncs lesz? Ha bemész egy áruházba mit tapasztalsz? Az emberek ölre mennek a leakciózott tárgyakért, az amúgy totál békés háromgyerekes anyuka nekikezd anyázni, mert a másik anyuka elvette előle az utolsó Fisher Price vonatot a polcról, ami a kiírás szerint akciózva volt, de ha utána nézett volna kiderült volna számára is, hogy nagyon nem. A mindig békés, maximum magában dörmögős apuka vadul nekitolja a bevásárlókocsiját a másik apukának, mert annak volt mersze elkalandozni egy kicsit és nem reagálni azonnal, hogy útban van. Kész szerencse, ha nem mennek ölre bevásárlókocsi harcban. A gyerekek mindeközben mit csinálnak? Ha a szülők nem tudták lepasszolni őket valahová, visítanak a bevásárlókocsiban vagy épp mellette, mert akkora tömeg van az üzletben, hogy már halálra unták magukat és naná, hogy a tabjukat se vihették magukkal. Anyuka sík ideg az emberekre (Mindenki barom és még a gyerek is üvölt!), apuka sík ideg (ha anya ideges, akkor neki is annak kell lennie, mert ha anya azt látja, hogy ő nyugodt, tuti kettéharapja majd a torkát), gyerek sík ideg, mindenki sík ideg, mert közeledik a Karácsony. De miért kell ilyennek lennie?

Megmondom: mert a tökéletességet hajkurásszuk.

✤ Tökéletes ajándékot szeretnénk mindnekinek.

✤ Tökéletes ünnepi ebédet/vacsorát szeretnénk készíteni.

✤ Tökéletes fa kell.

✤ Tökéletes karácsonyi hangulat kell, mint a romantikus filmekben.

✤ Tökéletesen ragyognia kell az otthonnak.

✤ Tökéletes családnak kell lennie.

✤ Mindennek tökéletesnek kell lennie, mert azt hisszük, hogy csak akkor leszünk boldogok.

És ezt a tökéletességet hogyan érjük el?

Anyuka, apuka 1 hónapig idegroncs. Ha idegroncsok, nő a feszültség kettőjük között. Minden szir-szaron összevesznek. Néha a gyerekeken is csattan mindez. És mindez miért? Hogy Karácsonykor minden tökéletes legyen. Hogy mindenki BOLDOG legyen. Pusztán csak mire eljön a nagy nap, mindenki hulla fáradt, idegbeteg, csalódott, anya nem szól apához, apa nem szól anyához és a gyerek is duzzog, de nem tudja miért. Mi értelme van?

Ha visszaemlékszünk a gyerekkorunkra, akkor mit szerettünk benne? Mi volt az, ami gyerekként széppé tette az ünnepet? A tökéletes ajándék? A tökéletes ebéd/vacsora? A tökéletes fa? A tökéletes hangulat? A tökéletes tisztaság? A tökéletes család? Felnőtt fejjel tudjuk, hogy semmi se volt akkor tökéletes, de gyerekként mégis annak éreztük. Érdekelt minket, hogy mi lesz az ebéd? Érdekelt, hogy a fán milyen és mennyi dísz van? Ha nem azt az ajándékot kaptuk, amit szerettünk volna, akkora volt a csalódás bennünk, hogy ez kihat az életünkre a mai napig?

Elmondom, hogy mit szerettem én az ünnepekben.

 ↪ Hogy hullt a hó. Nem volt olyan Karácsony gyerekkoromban, amikor ne esett volna. Sőt, a 80-as években volt olyan Karácsony, amikor a katonaságot vezényelték ki a lakótelepre, mert a hó eltorlaszolta a lakások bejárati ajtaját és se ki-se be senki nem tudott közlekedni. Szóval a hó. Na jó tudom, ez nem rajtunk múlik.

↪ Az igazi fenyőfa illata. 

↪ A díszek, a fények. Tök mindegy volt, hogy mennyi és milyen díszek voltak rajta, mindegyik csoda volt, hisz csak akkor láthattam őket. 

↪ A csillagszóró, amit csak ilyenkor lehetett meggyújtani. 

↪ És persze az ajándékok! Bármit kaptam, mindig örültem. Még akkor is, ha nem tudta a Jézuska meghozni a sziper-szuper biciklizős Barbie-t, abban a pillanatban nem érdekelt, mert milyen klassz volt már az a baba, amit helyette kaptam. 

↪ Érdekelt-e a kaja? Nagyon nem. Hisz egy gyereknek mi a lényeg? Az ajándék és az édesség. ... 

↪ És ami a legfontosabb, a hangulat. Hogy anya, apa ott van, nem veszekszenek, békesség honol.

Nem érdekelt a tökéletesség, mert számomra az a pillanat volt a tökéletesség maga. Hisz eljött a Jézuska és kaptam ajándékot is. (Még se voltam olyan rossz gyerek!)

Aztán én magam is édesanya lettem és igen, évekig én is a tökéletes Karácsonyra hajtottam. Látástól-mikulásig sütöttem, főztem (a süteményeket dobhattam ki, mert nem tudtunk annyit enni, a kajákkal ugyanígy jártam), rohangáltam a legtutibb ajándékokért, stresszeltem, hogy minden szuper legyen a gyerek miatt.

Aztán voltak olyan évek, amikor semmire se volt időm Szenteste, mert dolgoztam aznap (is). Lejjebb kellett adni az igényeket. Tuti kell annyi süti? Tuti kell annyi féle kaja? Tuti kell ez az ajándék? Tuti végig kell ilyen szinten nyalni a lakást? Nem és nem. Időhiányában nem került mindenre sor és amin megdöbbentem, hogy nyugodtabb lettem. Úgyhogy azóta is ezt a módszert folytatom.

✓ Nem kell a legtutibb ajándék. Nyilván lehetőségeknek megfelelően a gyerekeknek egy szülő próbálja megadni azt, amire vágynak, de azért ne vállaljuk túl magunkat. Én azt a módszert követem, hogy a Nagynak listát kell készítenie minimum 5 olyan dologról, amit szeretne, aztán amikor jön a Mikulás ki kell neki készíteni, mert ő viszi el a Jézuskának. Az 5 dologból csak talál már olyat a szülő, ami bevállalható. Ami meg a többieket illeti, vegyünk praktikus ajándékot. A cél nem az, hogy csak legyen valami, próbáljunk olyat, aminek értelme is van. És nem kell agyba-főbe ajándékozni. Meg lehet beszélni, ha úgy gondoljuk, hogy a felnőttek ne ajándékozzák egymást, csak a gyerekek kapjanak valamit vagy teljesen egyszerűen megegyezni, hogy pl. 1.000 Ft-nál többet senki se költsön vagy nincs is ajándékozás, csak együnk együtt egy jót, legyünk együtt, beszélgessünk.

✓ Nem kell roskadoznia az asztalnak a kajától és az édességtől. Főzzünk, süssünk logikusan. A legtöbb család ilyenkor alig van otthon, mert elutaznak a nagyiékhoz, elutaznak ide-oda, esznek ott, pakolnak be nekik, alig vannak otthon. Minek akkor éjjel-nappal főzni? Elég annyi, amennyi kell. 

A sütés? Lehet előre dolgozni. A mézeskalács, linzerek, bejgli hetekig eláll becsomagolva, fémdobozban. Lehet előre sütni, készülni és a végére hagyni csak azokat, amik amúgy nem állnának el. Én pl. az első héten megsütöm a mézeskalácsot. Következő héten jöhet a linzer, bejgli is akár. A harmadik héten más és így lényegében az utolsó hétre marad mondjuk a zserbó. Egyik sütiből se sütök sokat, csak annyit amennyit megeszünk és tudok vinni mindegyikből egy kicsit a rokonságnak. 

És ami a főzést illeti, azzal is lehet előre készülni, nem kell mindennek pont 24-én nekiesni. Én pl. 23-án szoktam elkészíteni a halászlevet, a húsokat is előkészítem, így 24-én már csak sütni kell és köretet gyártani hozzá. A salátát is összedobom még 23-án. Így teljesen megúszom, hogy kikészüljek amiatt, hogy elkészüljön az ebéd időre.

✓ Nem kell nagytakarítást végezni az utolsó napon. Elviekben mindenki rendszeresen takarít, így elég csak a szokásos hétvégi takarítás. Ha valaki ilyenkor szeret nagytakarítást végezni, azt is be lehet osztani. Egyik hétvégén ez, másik hétvégén az, az utolsón pedig csak a szokásos áttakarítás, kinél ez mit jelent.

✓ Ami fontos, az a ráhangolódás. Már csak a gyerekek miatt is. Kis csecse-becsék ide-oda, karácsonyi zenék, mondókák, adventi naptár, adventi koszorú. Annyi apróság és lehet hangolódni.

Nem kell a tökéletességre törekedni, higgyétek el. Tudom, a gyerekek miatt vágyunk erre, nekik szeretnénk szép emlékeket, hogy ők boldogok legyenek, de nekik más a tökéletesség még, mint nekünk. Maradjunk nyugodtak, lazák, logikusak, tervezzünk előre, hangolódjunk az ünnepekre és ne akarjunk csodát tenni. 😉

Ó, hogy én mennyire kíváncsi voltam erre a könyvre! Nagyon érdekelnek azok a történetek, melyek a II. világháborúban játszódnak és a fülszöveg alapján egy érdekes, izgalmas, történelmi szórakoztató regényre számítottam. És akkorát, de akkorát csalódtam! 😕 Mármint az stimmel, hogy az adott korban játszódik, csak az nem jött össze, hogy izgalmas és érdekes lenne.

"A krakkói lány a harmincas évek Párizsán, a spanyol polgárháborún, Moszkván, Varsón és a náci Németország szívén átívelő, lenyűgöző történet, mely egy nő túlélésért folytatott küzdelmét követi végig, miközben egész nemzetek szakadnak szét, örökre megváltoztatva történelmünket. 1935-ben Rita Feuerstahl nagy tervekkel érkezik a krakkói egyetemre, ám az élet más meglepetéseket tartogat számára – házasság, szerelmi viszony, gyermek, és mindez a közelgő háború árnyékában. Rita időközben olyan hatalmas titok birtokába jut, mely a szövetségesek győzelmét veszélyezteti, ugyanakkor a háború dúlta Európa káoszában talán ez az egyetlen dolog, ami erőt ad neki a túléléshez.
Vajon a szenvedélye és az elszántsága elegendő ahhoz, hogy át tudja vészelni ezt a rettenetes időszakot, s az Európa által valaha látott legnagyobb gonoszt?"

A történet mondhatni izgalmasan és titokzatosan veszi kezdetét. Teljesen abban a hitben olvastam, hogy Rita egy kém, aki szuper titokkal rendelkezik. Aztán ahogy elkezdődik a visszaemlékezés és eljutunk a jelenig rájöhet az olvasó, hogy mindaz a titok, amit a nő tud és a fülszöveg alapján "az egyetlen dolog, ami erőt ad neki a túléléshez" egy nagy semmi. És marad utána az űr és a csalódás.

Rita története mondhatni egy "hétköznapi zsidó" nő életét testesíti meg, akinek volt akkora szerencséje, hogy elkerülhette a koncentrációs táborokat.

Még a háború előtt férjhez megy, megcsalja a férjét, születik egy kisfia, kitör a háború, a férjét elviszik, ő és a fia gettóba kényszerül ... majd valahogy mindig úgy alakul a sorsa, hogy ő megússza a legrosszabbakat, csak épp más nem. 

A háborúban menekül, bujkál, rejtegeti a "titkát" magában, szerelembe esik és "mindent kipróbál". Aztán a háború véget ér és kiderül, hogy az elveszett dolgokat visszakapja-e illetve amit a háború alatt magáénak tudott, az vajon tényleg az övé-e.

"– Szinte mindent félreértettek, amit Darwin tanított. Csak kezdésnek, az evolúcióban nincs helye magasabb célnak, még kevésbé az azt jelentő nácizmusnak. És nincs olyan, hogy felsőbbrendű faj. Csak ideiglenes győztesek és vesztesek vannak. A Harmadik Birodalom csak egy átmeneti eredménye egy sehova sem vezető hatalmas folyamatnak. A ma győztesei bizonyosan a holnap vesztesei lesznek, amikor megváltozik a környezet. Gondolj csak a dinoszauruszokra."

Unalmas volt a történet, semmi izgalmat nem találtam benne. 

Rita nem volt szimpatikus és nem tudott hozzám közel kerülni. Nem szorítottam a boldogságért, sőt vártam, hogy mikor érek a történet végére, mikor szabadulhatok már meg ettől az unalmas és valamilyen oknál fogva mindig szerencsés nőtől. 

Ha egy izgalmas, pörgős, II. vgh. alatt játszódó történetet szeretnétek olvasni, akkor nem A krakkói lányt ajánlanám a figyelmetekbe.

De ha egy csordogáló eseményű, női sorsra vagytok kíváncsiak, ami ebben a történelmi korban játszódik, akkor már tudom a figyelmetekbe ajánlani, de akkor se jó szívvel. Biztos, hogy vannak ennél jobb hasonló kategóriájú történetek. 

Megmondom őszintén, hogy addig a pillanatig nem is tudtam a film létezéséről, amíg a könyv borítóját meg nem pillantottam. És ha már így felhívták rá a figyelmemet, még a könyv elolvasása előtt megnéztem a filmet.

Igaz történet egy nőről és anyáról, aki százak megmentője lett a második világháborúban.

1939-ben Lengyelországban Antonina Żabińska, és a férje, Dr. Jan Żabiński vezették és gondozták a virágzó Varsói Állatkertet. Amikor hazájukat megszállják a nácik, a megdöbbent Jan és Antonina azzal szembesül, hogy ezután a Birodalom újonnan kinevezett fő zoológusának, Lutz Hecknek kötelesek jelenteni. A saját eszközeikkel harcolva Antonina és Jan titokban az Ellenállásnak kezdenek dolgozni. Tervet eszelnek ki arra, hogyan tudnának életeket menteni a varsói gettóból. Ám ezzel Antonina magát, sőt a gyermekét is nagy veszélybe sodorja...

Nagyon tetszett a film és két dolog biztos a megnézése után:

1. a könyvet is el fogom olvasni annak ellenére, hogy tudom miről szól

2. egyszer látnom kell a Varsói Állatkertet.

Ne hagyjátok ki a film megnézését! Izgalmas, szívet facsaró és igaz történet.

Újabb olyan könyv, amire még a hazai megjelenése előtt felfigyeltem. 

Egy ház egy tó mélyén? Hogyan került oda? És egyáltalán miért? Természetesen én is titkokra számítottam, mint szerintem a legtöbb olvasó, aki nekikezd ennek a történetnek. Aztán amikor elolvastam az utolsó oldalt is, értetlenkedve láttam, hogy nincs több lap, nincs folytatás és maradt utána csak a fejvakarás. Mi volt ez? Hatalmas csalódást kellett volna éreznem, mert a történet végére semmi se tisztázódik le, nem került pont a mondat végére, de még se csalódást éreztem, hanem hatalmas izgalmat, mint amit végig a könyv olvasása során is.

Épp a nyaralásunk pótlásáról indultunk haza november elején, amikor a kb. 3 órás autós útra szükségem volt egy kis olvasnivalóra. A Ház a tó mélyén tökéletes választás volt. Lebilincselt, magával sodort és mire hazaérkeztünk, leparkoltunk, be is fejeztem az olvasását.

A történet ott veszi kezdetét, hogy a fiú és a lány találkozik. Mind a ketten 17 évesek. Nagy nehezen a fiú ráveszi magát arra, hogy elhívja a lányt randira. A lány igent mond. Mind a ketten meg akarnak felelni a másiknak. Tudjátok, a fiú szeretne vagány, macsó lenni, a lány meg szeretne bátor amazonnak tűnni. Mert azt hiszik, hogy a valós énjükkel nem tudnák a másik tetszését elnyerni. A fiú kitalálja, hogy az első randikujon menjenek el kenuzni, mert az olyan romantikus.

"– A mozi nem jó első randinak."

Szépen el is indulnak, de útjuk során találnak a tó mellett egy másik tavat. Elrejtve a külvilágtól. És ahogy rámerészkednek meglepetten észlelik, hogy egy ház van a tó mélyén.

Ez az a pont, amikor az olvasó jobb esetben nem pisili össze magát az izgalomtól, amikor elér idáig az olvasással. Bennem azonnal kérdések hada kezdett el cikázni. Hogy került oda a ház? MI VAN BENNE?

Természetesen a fiatalok se hagyják ki a lehetőséget és lemerülnek a házhoz. Beúsznak, megnézik belülről és a ház szép lassan megbabonázza őket. De nem kérdeznek semmit, nem akarnak magyarázatot találni a kérdéseikre, csak élvezik a pillanatot. Felnőttesdit játszanak. A ház az övéké, mintha férj és feleség lennének. Első szerelem, első szex. És végig érzi az olvasó, hogy várjunk csak, mégis csak egy HÁZ VAN A TÓ MÉLYÉN, hogy a fészkes fenébe került oda? De választ nem kapunk rá.

"– Semmi hogyan vagy miért.
– Micsoda?
– Nem teszünk fel olyan kérdéseket, hogy hogyan került a ház a tó fenekére, vagy hogy miért van bebútorozva. Nem firtatjuk, hogy és miért működik.
James megértette.
 – Semmi hogyan vagy miért – ismételte."

Csak sodródunk ezzel a hihetetlenül izgalmas és rövid történettel, majd a végére kapunk egy akkora maflást, hogyha addig össze voltunk zavarodva, azután azt se fogjuk tudni merre van a jobb és a bal oldal.

Nagyon tetszett a történet annak ellenére, hogy megértem azokat is, akik az értékelésüknél a haragjuknak adnak hangot. Mert igen, összességében a sztori egy nagy semmi. De b.sszus, mégis van benne valami. A hangulata, a varázsa. Olvassátok el!

Úgy gondoltam, ha már összeszedtem a nyár legjobb olvasmányait, akkor az őszit is el kell készítenem, nincs mese. 😋 Nem volt könnyű dolgom, mert sok jó könyvet olvastam, de csak ezeket értékeltem öt csillagra.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Úgy tűnik Stephen King gyerekei sorban az apjuk nyomdokába akarnak lépni. Először a legnagyobb - Joe Hill - tört írói babérokra, akinek magyarul is megjelent a Szív alakú doboz, valamint a Szarvak c. története. Most az író a középső gyermekével alkotta meg ezt a történetet, de Owen Kingnek nem ez az első munkája, ugyanis 2005-ben és 2013-ban publikált már. 

A jövőben valamilyen oknál fogva valami történik a nőkkel, álomba merülnek és gubószerű gézbe burkolóznak. Amikor pedig felébrednek, akkor erőszakosakká válnak.

Evie viszont immunis erre az alvási betegségre és kutatni kezdi a problémát.

Már eleve izgalmas az elképzelés, hogy mi lenne a férfiakkal a nők nélkül. Kezdetben lehet, jó mókának tartanák, Nincs asszony, aki megmondja mikor érjek haza és mit csináljak, de lássuk be, egy idő után rengetek problémát is vonzana. Kíváncsi lennék arra, hogy a szerzőpáros fejében milyen történet állt össze.

Nálunk a karácsonyi készülődés legelső pontja a mézeskalács sütése, méghozzá még a Mikulás érkezése előtt. Ugyanis a mézeskalács az, amit ki kell készíteni egy bögre tejjel szegénykének, hogy így köszönjük meg a fáradozását. Igaz, hogy idén a Nagynak másnap jutott eszébe, hogy nem készítette ki a sütit, halálra is rémült rendesen, amikor reggel magához tért, de gyorsan megnyugtattam, hogy nyugi, én gondoskodtam természetesen erről is, ha már időben elkészültünk a sütéssel. 😊

Idén Margó mézeskalács receptjét választottam. Megfogott benne, hogy nem kell egy éjszakát a hűtőben állnia vagy órákig pihentetni, csak összekeverni a hozzávalókat (a vajat picit olvasszuk fel, de ne nagyon, mert a meleg vajtól nehezen fog összeállni), szaggatni és már mehet is a sütőbe. És a pozitív vélemények is meggyőztem arról, hogy nekünk ez a recept tökéletes választás lesz most. Nem is csalódtam benne. Tényleg gyorsan elkészült és tényleg puha maradt, nem keményedett meg.

Mivel a bejegyzésben ki van emelve, hogy a teljes adagból kb. 100-150 db lesz és én ennyit nem szándékoztam sütni, lévén, akármennyire is finom, egy idő után herótunk lesz tőle és nem fog elfogyni, így csak fél adagot készítettem. De még ez is sok lett, napokig ezt hordta a Nagy az iskolába nasinak magának.

Annyit hozzáfűznék a recepthez, hogy nekem nagyon folyékony maradt a tészta, így jóval több lisztet kellett hozzáadnom, mint fél kg. Ha esetleg ti is így járnátok, akkor ne ijedjetek meg, bátran adjatok hozzá annyit, hogy rendesen dolgozni lehessen vele, de azért lágy is maradjon valamennyire. 

Az 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeveréktől kellemesen, enyhén fűszeresek lettek a kalácsok. Ha valaki erősen fűszeresen szereti, akkor szerintem bátran tehet bele többet, nekünk így tökéletes volt a recept.

Díszíteni nem is díszítettük, így is már csak kb. 5-6 db maradt belőle.

Ami még fontos lehet, hogy sok receptnél ki van emelve, hogy sütés előtt kenjük le tojásfehérjével a formákat, így lesznek szép fényesek. Ez tényleg így van, de én most nem kenegettem. Az ízén és az élvezetén nem rontott semmit sem. 😉

Olvasás terén mindig korszakaim vannak, amik bizonyos időközönként változnak. Ha visszanéznénk a régebbi bejegyzéseimet akkor látnánk, hogy ez megmutatkozott a blogon is. Volt olyan év, amikor 90%-ban csak ifjúsági irodalmat olvastam. Aztán jött kis hazánkban az újabb láz és ezt felváltotta az erotikus irodalom, a new adult, akkor meg többnyire ilyen könyveket forgattam a kezeim között, YA-t pedig alig-alig. Aztán visszatértem a romantikus könyvekhez egy időre, majd áttértem a történelmi regényekre. Ilyenkor képes vagyok hónapokig is az adott műfajt olvasni csak. De még ki tudnék emelni több ilyen korszakot is, van amikor nem műfajra, hanem szerzőre kattanok rá. A húszas éveim elején faltam Dumas regényeit, utána jött Agatha Christie, Lőrincz L. László, Juliette Benzoni, stb.

Jelenleg azon a ponton vagyok, amikor újra a romantikus könyvek, a szórakoztató irodalom vagy a komolyabb témák felé hajlok.

Nem közeledhetünk úgy az ünnepek felé, hogy a blogon ne lenne karácsonyi nyereményjáték.  Méghozzá 1 szerencsés nyertes 1 példányt nyerhet Jodi Taylor: Egyik ​átkozott dolog a másik után c. könyvéből, melyről nem olyan rég írtam a blogon is.

A részleteket elolvashatod a blog Facebook oldalán. Gyertek játszani! 😉

Ez egy nagyon édes könyvecske, amit leginkább nagycsoportosoknak vagy az első osztály kezdete előtti nyári szünetben való esti meseként tudnék a szülők figyelmébe ajánlani.

A könyvecske 8 rövid fejezetből áll. Megismerhetjük benne Kókusz Kokót, a kis sárkányt, aki az iskola első napján megismerkedik Oszkárral, akit viszont a szülei nem engednek iskolába járni. Sikerül vajon meggyőzni Oszkár szüleit, hogy az iskola jó dolog?

A mese felhívja a figyelmet arra, hogy a "gyerekek" mi mindent tanulnak az iskolában, ezzel oldva a kicsik feszültségét a változástól.

Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.

A Könyvmolyképző ebben a hónapban is aratott, ugyanis a 10-ből 8 az ő kiadványuk. A maradék 2 helyen osztozik az Európa és a GABO.

Dicsekedni újra nem tudok, hogy a havi népszerű listában én is benne lettem volna, ugyanis össz-vissz kemény 1 könyvet olvastam róla, méghozzá Gyilkosság ​az Orient expresszent és azt is sok-sok évvel ezelőtt. De hogy őszinte legyek megnézve a polcot, különösebben nem is jöttem lázba. Ha nagyon meg akarom erőltetni magamat, akkor a Gyere haza!, Soha, de soha és a Minden, minden tán egy kicsit felcsigázott, de egyik se annyira, hogy törném magamat azért, hogy minél előbb olvashassam őket.