Tiffany Reisz: A szent

Eredeti címe: The Saint (2014.)
Kiadta: Athenaeum (2015.)
Oldalszám: 504
Értékelésem:

Eleanor Schreiber egy zavarodott, zabolátlan tizenéves lány, aki megesküszik, hogy soha többé nem lép templomba. A lázadó tini azonban találkozik Stearns atyával, aki örökre megváltoztatja az életét. Már semmi nem állhat annak útjába, hogy az legyen, amit a sorsa diktál neki: Nora Sutherlin, az ismert erotikus regényíró, egyben Manhattan legismertebb dominája…

 

Eredendő bűnösök #5

Csalódott vagyok most. :o( Nem olyan szinten, mint amikor darabokra szeretnék tépni egy könyvet vagy épp verni a fejemet a falba, inkább a csendben szenvedős fajta csalódásra gondolok. Amikor szomorúan ingatjuk a fejünket, szánkat összepréseljük és magunkban elmormogunk egy ejnye-bejnyét. Így vagyok én most A szenttel.
Imádom az Eredendő bűnösöket, Tiffany Reiszt teljesen egyszerűen zseninek tartom, de tudom, ezzel nagyon untathatom már a visszatérő olvasókat. ;o) Igen, nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a kötetnek is, hisz megszoktam egy színvonalat az írónőtől, nem akartam alább adni. Maga a stílus, az írásmód, továbbra is "tökéletes", nekem magával a cselekménnyel volt bajom. Egyszerűen olyan volt, mint egy langyos lábvíz. Olvastam, okosabb lettem a szereplőkkel kapcsolatban, de hol volt az izgalom, az izzás? Számomra sehol. Sőt, néhol kimondottan éreztem, hogy unom a történetet.

Az előző rész ott ért véget, hogy Nora megmenekül Kingsley nővérének karmai közül. De "Seherezádé" története számomra egy nem várt fordulattal folytatódott. Ahelyett, hogy Nora Soren karjaiban vigasztalódna, a nő elmenekül, méghozzá elég messzire. Persze okkal teszi, de akkor is nem nyerte el a tetszésemet az írónő cselekményszálának ez a fajta vezetése.
Történik, hogy Nora megtalálja Kingsley fiát, akinek a létezéséről az előző részben felvilágosítja Kingsley nővére. Megtalálja a fiatal és természetesen jóképű srácot és naná, hogy az ágyban kötnek ki. Milyen lehet vajon Kingsley fia? Nos, bár külsőre hasonlít az apjára, a BDSM-ért nincs oda, de azért neki is megvan a nünükéje, az idősebb nőkért bolondul. Szóval összebújnak pár vanília menetre. És akkor itt jön a képbe újra "Seherezádé", folytatódik a mesélés. Nora visszarepül a múltba és elmeséli Niconak a megismerkedését Sorennal és a kapcsolatuk alakulását, fejlődését.

"A férfi továbbra is némán bámulta, és Eleanor úgy érezte, hogy önkéntelenül is farkasszemet néznek. Jól van. Tegyék. Tudta, hogy érje el, hogy a férfi pislogjon először.
– Szóval… – kezdte –, mióta a múltkor beszéltünk a szabályokról meg a papokról meg a szexről meg ilyenekről, már meg akartam kérdezni magától… Maga olyan pap, aki megdugja a gyülekezetében lévő kölyköket?
Eleanor várt.
Søren nem pislogott.
– Nem.
Jól van, ügyes a játékban. De Eleanor ügyesebb.
Felemelte az állát és rámosolygott, úgy, ahogyan egy jóképű, idősebb férfira mindig is mosolyogni akart, csak soha nem volt mersze vagy alkalma megpróbálni.
– Nagy kár."

Ebből a kötetből jobban megismerjük Nora és Soren kapcsolatát, de nekem valahogy akkor sem nyerte el a tetszésemet. Sőt, az a fejezet amikor eljutunk ahhoz, ahogy Nora elveszítette a szüzességét ... hát eddig akármennyire is sikerült elérnie az írónőnek, hogy a BDSM jelenetek ne zavarjanak, ennél a résznél a víz is kivert és akkor bizony nagyon zavart, taszított.

Szomorú vagyok, mert ez valahogy egy semmilyen kötet lett.

• Kicsit uncsi volt már ez a mesélős szál. 
• Az plusz pont, hogy Nora és Soren kapcsolatát ismerjük meg jobban, de bennem nem úgy csapódott le, ahogy kellett volna.

Mindezektől függetlenül a sorozat továbbra is a kedvencem, csak ajánlani tudom és semmiképp se hagyom abba. Nagyon várom a folytatást!