Cassandra Clare: Hamuváros

Ha nem olvastad az első részt, spoilert találhatsz az alábbi bejegyzésben!

"Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz, ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?"

Az utóbbi napokban kisebb olvasó válságban szenvedtem. Egyszerűen egy könyv se tudott lekötni. Belekezdtem háromba is, de mindegyiknél azt vettem észre, hogy elkalandozik a figyelmem és a mindennapi dolgaimon agyalgatok. Igazából annyira újdonság nem volt ez az állapot, tudtam, hogy ilyenkor mindig van egy könyv, amit meg kell találnom és át fog lendíteni ezen a "mélyponton" és újra lendületet ad majd. A kérdés csak az volt, hogy vajon melyik könyv lesz az én könyvem?

Nem rég jelent meg Cassandra Clare sorozatának harmadik része, az Üvegváros magyarul is. Így sokszor botlottam pl. a molyon is dicsérő véleményekbe. Az első rész nagyon tetszett, nagyon szerettem volna megszerezni a másodikat is és csere folytán sikerült is. Gondoltam próbát teszek, hátha a Hamuváros lesz a kiválasztott. ;o)
Az elején kicsit döcögve haladtam, jobb lett volna újraolvasni az első részt, mert bizonyos dolgokra nem emlékeztem már. Így olyan volt több helyen is, mintha a sötétben tapogatóznék, aztán apránként beszűrődtek a fények, ahogy eszembe jutottak a kisebb apróságok.
Sikerült egy kicsit kiragadnia a valóságból, hirtelen egy másik világba csöppenve találtam magamat, ahol Árnyvadászok vigyáznak ránk, a démonok, vámpírok, tündérek léteznek. Bár Stephenie Meyer azt nyilatkozta, hogy ő imádna abban a mesevilágban élni, amit a Hamuvárosban az írónő lefestett, én annyira nem lennék oda az örömtől. Gonosz démonok rabolnak el gyereket és felfalják őket, sétálsz az utcán, majd azon kaphatod magadat, hogy maga a Félelem Démona a legrettentőbb félelmedet láttatja veled.

Az első rész alcíme, A halál ereklyéi nekem Harry Potteres fílinget kölcsönzött, valahogy ettől az érzéstől most se tudtam elszakadni. Úgy érzem, hogy az írónőnek nagy ihletett adott Rowling sorozata, csak persze csűrte-facsarta, de egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a párhuzamoktól. Azt is meg kell említeni, hogy Clare-nek van egy fan fiction-e is (a fan fictionra kitértem a Második Atlantisznál, hogy mi is az), A Draco Trilógia, ami a Harry Potterre épül. Így annyira tán nem meglepő, hogy párhuzamot tudok vonni Valentine és Voldemort ill. Jace és Harry között például.
Mint ahogy Voldemort is nagyon szorosan kapcsolódott, úgymond akár egybeolvadt Harryvel, úgy Valentine és Jace is egy, de még sem. Jace az, aki átlendülhetne a rossz oldalra, de tartja magát a jóhoz, mint ahogy Harry is.
Itt is igazán 3 főszereplő van, 2 fiú és egy lány. Jace, Simon és Clary. Az előző kötetben nagy döbbenet ért Jace és Clary kapcsolatával, ezt igazán nem tudom elfogadni és várom a feloldozást, a magyarázatot. Simon, Clary barátja, imádnivaló karakter. Őszinte, szerethető, igaz barát, akit most ebben a részben nagyon sajnáltam.
És akkor ott vannak az ereklyék, amiket a gonosz meg akar találni, a saját oldalára fordítani azok hatalmát.
Maga az írónő is utal Rowling sorozatára, amikor pl. az egyik szereplőjét hasonlítja össze Dumbledorral.

Nagyon jól sikerült felépítenie a történetet Cassandra Clare-nek, a jellemábrázolás is úgy érzem tökéletes. A szereplők 16, 17 évesek, de valahogy úgy érzem, mintha kortalanok lennének.
Más fantasykban már olvashatott ellentétek a mitikus lények között itt is megmaradtak, a szerelem se maradhatott ki, de még mindig nagyon leheletkönnyű. Ami szerintem így pont jó egy ifjúsági regényben.
Lényegében túl sok cselekmény nem történik, de ami igen, az nagyon fordulatos és olvasmányos. Leginkább az döbbentett meg, ami Simonnal történt, egyszerűen erre a fordulatra nem számítottam. Továbbra is van sok-sok kérdésem, amikre választ még nem kaptam, na de hátra van még jó pár kötet a sorozatból.
Sok finom, apró kis humoros megjegyzések tarkítják a történetet. Most leginkább Magnus volt ebben a kötetben a kedvencem, de valahogy nagyon fura figurának is tartom. Egyszerűen nem tudom hova tenni a kapcsolatát Alec-el, annyira nem összeillőek, mint két különböző világ.

A fantasynál félő, hogy a szerző átesik a ló túloldalára és olyan mesevilágot fest le, ami az olvasónak igazán befogadhatatlan. Cassandra Clare bámulatosan ötvözte az emberek világát a mesevilággal. Egyszerűen meg se fordult a fejemben, milyen fura is, hogy a tó mélyén tündérek élnek, vagy a vérfarkasok kocsmákba járnak, miközben az emberek a háttérben élik a mindennapjaikat. Mesterien sikerült a 2 világot egybemosnia és olyan finoman, egyszerűen tudja megfogalmazni a szépet, hogy bizony volt egy (na jó 4) olyan mondata, ami után lazán sírtam vagy fél órát. :o)

"- Nem érted- mondta, és ki tudja, miért, de neheztelés csendült a hangjában.- A gyerekek sosem értik. A szülői szeretethez egyszerűen semmi nem fogható. Nincs más, ami így elemészti az embert."

Ugyebár ifjúsági irodalomról beszélünk, úgymond a lázadó tiniknek szól és akkor itt van 4 mondat, annyi minden van megfogalmazva benne, de igazán csak a szülő látja át. Elolvassa a tizenéves, aki tán épp haragszik a szüleire, mert nem engedték el az esti buliba és azt mondja mekkora hülyeség már ez vagy elmosolyodik, milyen szép gondolatok és tovább is lép. De mikor én jutottam el idáig az olvasásában, egyszerűen nem tudtam tovább folytatni. Ott aludt mellettem a Gyerkőcöm, hallgattam a szuszogását és annyi minden jutott eszembe. Annyi minden van ebben a pár mondatban és olyan kár, hogy igazán csak a szülők tudják átérezni a jelentését.

Olvasmányos, hangulatos történet. Az a fajta, ami tényleg magába tud szippantani.
A sorozat 4. része idén áprilisban jelent meg angolul, City of Fallen Angels c.-mel. A City of Lost Souls előre láthatóan jövő májusban, a City of Heavenly Fire pedig 2013 szeptemberében fog megjelenni. És ha minden igaz, az első részből készült film forgatása is várható majd.

Megjelenés: The Mortal Instruments Book Two- City of Ashes (2007.)/ A végzet ereklyéi- Hamuváros (2010. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 416
Ára: 2999
Kép forrása: ITT